Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-11 / 290. szám
MAGAZIN 1991. december 11., szerda o >> Átvágtak” egy nemzetet! Beszélgetés Nagy Attila országgyűlési képviselővel Nagy Attila: „A nép nem buta, kár lebecsülni Fotó: Szűcs László A közelmúltban járt Orosházán Nagy Attila, az MSZP orosházi képviselője, 1956 kitüntetettje, aki egy vitafórumon ars poeticájáról és társadalmat formáló tevékenységéről beszélt. Ezen a rendezvényen kértünk interjút a népszerű színművésztől.-— Egyre gyakoribb mostanában, hogy művészemberek vállalnak politikai szerepet. Ón hogyan egyezteti össze színészi hivatását a politikai pályával? — Nem vagyok tipikus színészalkat, s az a véleményem, az ember ne akarjon mindenáron valaki lenni. Tudjon időben váltani, hiszen a társadalom legtöbbünket egyirányú kényszerpálya mentén szipolyoz ki. Az ember tegye azt, amihez tehetsége van, s amelyben hivatástudata a legteljesebben érvényesülhet. Színészi pályám sikeres szakaszában szinte alig-alig publikáltam, ám amikor úgy éreztem, hogy a kifejezési ingerem erős és a színészi tevékenység sem köt le nagyon, akkor számtalan írásom jelent meg. így vezettem le szellemi energiámat. A politizálás sohasem állt messze tőlem. Már 15-16 éves koromban hittem abban, hogy fel lehet egy igényes társadalmat építeni, amelyben az emberek egyforma eséllyel indulnak a boldogulás útja felé. Gondolkodásom egyenes következménye, hogy hamar az akkori Petőfi Körben találtam magam, s egész lelkesedésemmel segítettem annak munkáját. Az ’50-es években ez számomra természetes volt, hiszen egy gyönyörű mesét, egy csodálatos hazugságot „adtak be nekünk”, amit elhittünk és szolgáltunk, ám hamar rádöbbentünk, hogy „átvágtak” egy egész nemzetet. 1956-ban ez sem maradt bosszú nélkül, s én is úgy éreztem, meg kell torolni a rajtunk esett sérelmet. Ezért mint ismeretes, fiatalon meghurcoltak a forradalom leverése után, sőt börtönben is ültem. Később életutamon fekete bélyegként kísért ’56-os múltam. A Thalia Színházban szakszervezeti elnöki funkciót ajánlottak munkatársaim 1980- ban, mert „felülről” odaszóltak, hogy ez a tag megbízhatatlan. Ha végiggondoljuk, szinte öt- percenként ért politikai élmény, s az egész életem akarva, akaratlanul átpolitizálódott. — Miért éppen az MSZP-t választotta pártjának? — Hajlamos vagyok arra, hogy egy valóságos politikai és társadalmi kép valóra váltásában aktívan közreműködjek. A kommunista rendszer utolsó éveiben, 1987 és ’89 között azért fordultam az aktív politizálás felé, hogy tevőleges részese legyek egy álmaimban létező demokratikus rendszer kialakításának. Alapvetően liberális vagyok, s olyan pártot kerestem, amelynek tagjai hasonlóan gondolkodnak. Ebből már látszik, hogy SZDSZ-esnek indultam. Szememben a liberalizmus az az eszme, amely elszabadítja a társadalom természetes erőit, előrejutást ígér, s csak a középszerűt és a középszerűséget veszélyezteti. Korábban 1949-től proletárdiktatúrában nyomorogtunk, baloldalinak nevezett kormányok folytattak általuk baloldalinak nevezett politikát. Ám az egész rendszer arra épült, hogy a hatalmat megtartsa, saját uralmát biztosítsa. Az SZDSZ-ben akkorcsalód- tam, amikor a bolsevista rendszer megdöntésében élenjáró reformkommunistákat, gondolok itt Horn Gyulára, Németh Miklósra, elkezdte összekeverni a rákosista-rendszer kommunista politikusaival. Ezt én történelmi igazságtalanságnak tartom, s ekkor eldőlt, hogy nekem más pártban van a helyem. Úgy hiszem, hogy baloldaliságra szüksége van a társadalomnak, a váci börtönből is jöhetnek az MSZP- be baloldali gondolkodású egyének. Szememben ez az eszmeiség az emberi szolidaritás egyik formája, amely nem egyenlő a kommunizmussal. Bács-Kiskun megyében az egyeztető tárgyalások idején az ottani ellenzéki pártok bennem látták azt a személyt, aki elég hiteles ahhoz, hogy elnökként végigvezesse ezeket a tanácskozásokat. Akkor mondtam le erről a posztomról, amikor megérett bennem a döntés, hogy tagja leszek a szocialista pártnak. Nem vagyok bosszúálló típus, és óva intem a nemzetet, hogy a bosszúállást kormányzati rangra emelje, mert a bosszú újabb bosszút szül. S ha ez bekövetkezik, nekpm és a hozzám hasonló gondolkodású embereknek nincs helyük e hazában. — Milyennek ítéli az MSZP parlamenti frakciójának helyzetét? Lát-e különbséget a kezdeti időszak és az elmúlt egy év utáni állapot között?-— Értem, hogy mire gondol. Az MSZP-t a parlament megalakulásának szakaszában rendkívül sok támadás érte. Egyrészt adódik a múlt és a jelen összemosásából, másrészt, hogy a párt erre az időszakra még nem tudta kialakítani saját arculatát. Ma határozott álláspontunk van, meg tudjuk különböztetni magunkat a régi MSZMP-től és a mostanitól is. Határozottan tudjuk, hogy a baloldaliság mely értékeit kívánjuk megvalósítani. Sokkal jobban viseljük a kritikát, amely szerencsére legtöbb esetben más megjelenést ölt, mint a többpárti politizálás kezdetén. Látszik a jövő képe, és ez erőt ad ahhoz, hogy kevésbé izgasson bennünket ki, mit mond rólunk. Pártunk legitimizációját a szavazatokat adó választópolgárok határozzák meg. Történelmi szükségszerűség, hogy társadalmunkban a baloldal jelentős pozícióhoz jusson. Mi ezt igyekszünk a nemzetnek átmenteni. Segítségünkre lehetnek, és ezt kérjük is, azok a kisebb közösségek, szervezetek, akik már látják, hogy létező baloldal nélkül a diktatúra nem kivédhető. — Hogyan szeretné a baloldaliság gondolatát tudatosítani? — Az eszme képviseletén túl segítségünkre van maga a társadalom, amely felhívja a figyelmet arra, hol, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerül egy-egy érdekcsoport. A munkavállalói rész kifejezetten érzi, hogy bár a munkanélküliség elkerülhetetlen, mégis mennyire nem kezeljük komplex módon ezt a problémát. A hazai és a nyugat-európai munkanélküliség messze nem összehasonlítható, így a nyugat-európai tapasztalatokat nem is tudjuk átvenni, erre saját magunknak kell programot kidolgoznunk. A baloldaliságot rajtunk kívül — közvetett módon — nagyon jól tükrözik egyéb jelenségek, s a vele szembenálló demagógia is a mi malmunkra hajtja a vizet. Jóelvtárs helyett jókeresztényt nevelünk, s aki a sorok között is tud olvasni, az látja, hogy csak a látószög változott, a belső tartalom a régi maradt. A nép ma nem buta, kár lebecsülni, s nem is szabadna, mert türelme csak addig tart, amíg jut neki kenyér. Az átmeneti szakaszban a politika megméreti az embereket, s tűrőképességük is csökken. Senki nem szeretné, ha az ún. nép szavak helyett más eszközöket használna érdekei Védelmére. Papp János Gyönge pontunk: a légvédelem Beszélgetés Für Lajos honvédelmi miniszterrel — A barcsi eset óta az ország közvéleményét leginkább az foglalkoztatja: meg tudja-e védeni Magyarország önmagát, állampolgárait? — Egyszerűen nincs olyan határvédelem, amely egy adott ország számára abszolút garanciát tudna biztosítani. A szárazföldön ezt meg lehet tenni, de a légteret tökéletesen lezárni rendkívül nehéz. Bizonyos korlátok között azoban mégis megoldható: tudniillik a mi esetünkben a veszélyeztetettség nem a határ teljes szélességében áll fenn, csupán egyes szakaszokon, vagyis csak kifejezetten helyi jellegű incidensekről lehet szó. — Milyen intézkedéseket tettek ezek megelőzésére: van-e válságforgatókönyve a magyar kormánynak és a Honvédelmi Minisztériumnak? — A felkészülést már korábban megkezdtük, az akkori tervekből, elgondolásokból alakult ki a mai álláspontunk, hogy a különböző, esetlegesen előadódó szituációkra milyen intézkedéseket tegyen a határőrség, az adott terület közigazgatása, a rendőrség, s miképpen reagáljon a honvédség egy nagyobb menekülthullámra vagy fegyveres támadásra. — A külföldi sajtóban már felmérték és elemezték az erőviszonyokat, s a végeredmény Magyarországra nézve meglehetősen kedvezőtlen... — A két hadsereget jellemző abszolút számok és az ezekből adódó következtetések csak háborús helyzetre igazak, ha a határ teljes szélességében robbanna ki a fegyveres konfliktus. De itt szó nincs arról, hogy a jugoszláv haderő megtámadná Magyarországot, éppen ezért a magyar honvédség sem kényszerül minden erejével a védekezésre. Az viszont előfordulhat, példa rá az említett barcsi eset, hogy az események mintegy átcsapnak a déli határon, s kialakulhatnak kisebb helyi incidensek. — Tehát a két ország közötti háború veszélye nem áll fenn? — Egyelőre semmiképpen. — S ha mégis: Magyaror; szágnak nincs számottevő légiereje és ütőképes légvédelme... — Annyi erőnk azért van, amennyi a korlátozott, helyi incidensek elhárításához szükséges. Az azonban bizonyos, hogy a légierő és a légvédelem a magyar honvédség legérzékenyebb, leggyengébb pontja, ezt nyugodtan kijelenthetem. — Az új hadseregszervezési koncepció elkészítésénél figyelembe veszik ezt a tényt? — Mindenképpen. Az általános haderőfejlesztési programban kiemelt helyet biztosítottunk a légierőnek és a légvédelemnek. A részletes kimunkáláshoz máris hozzákezdiünk. ;— Ebben a helyzetben vannak-e külső garanciái az ország biztonságának? — Nincsenek. —Egyáltalán semmiféle külső garancia nincs, senki nem vállal felelősséget ezért a térségért? — Annyiban igen, hogy egy nagyobb háború kitörése esetén Nyugat-Európa, illetve a NATO jobban rámozdulna a problémára. Ez a veszély azonban nem fenyeget, a kisebb helyi konfliktusok elhárítására pedig nem léteznek nemzetközi garanciák. — Vagyis, ha háború lesz, számíthatunk a NATO-ra. — Feltétlenül. Odor József Beszélgetőpartnerünk: Petrasovits Anna a pártház ostromáról, leváltásairól, a felfedett manipulációkról A botránykrónika lassan kötetnyire rúg: kölcsönös feljelentések, összetűzések, verekedések, pártházi ostrom, iratrablás, spray-használat... A Szociáldemokrata Párt hajója viharos vizeken sodródik, tépett árbocokkal, s talán minden eddiginél nagyobb a veszély, hogy léket kap és elsüllyed. Petrasovits Anna kritikus napokat élt át — személye körül újra és újra magasra csapnak az indulatok... — Hogyan vészelte át ön és „csapata” az elmúlt napok eseményeit? — Megrettentünk és megrendült a hitünk abban, hogy jogállamban élünk. A történtek súlyos kételyeket támasztanak bennem, mint egyszerű állampolgárban és mint egy politikai párt legitim elnökében is... Ki tételezte volna föl, hogy idegenek behatolhatnak egy pártház - ba, lefogják, lebénítják a portást, kirakják a gondnokot, s megszállják a házat? Két munkatársammal az irodába kellett bezárkóznunk és a fizikai bántalmazástól tartva felkészülni a védekezésre. Egy rendőr azóta is itt ül a székházban, mert ki tudja, mikor próbálkoznak újabb atrocitással. — Gondolja, hogy meghatározott célja volt az akciónak? — Igen, alighanem az ügyészségnek benyújtott feljelentésem pénzügyi dokumentációját akarták megszerezni. — De az elnökség néhány tagjának beadványa nyomán a bíróság önt leváltotta elnöki tisztéből. — Nem értem, miként fordulhat elő, hogy egy kongresszus által, választmányi gyűlések határozataival megválasztott, s többszörösen megerősített politikai vezetőt egy független bíróság rekordgyorsasággal, négy nappal a pártház bevételének kísérlete után egyszerűen töröl a tisztéből. Meg kellett volna nézni, kik azok, akik a beadványt aláírták, s egyáltalán megfelel-e a párt alapszabályának. E dokumentum szerint egyébként kongresszuson megválasztott elnököt csak a kongresszus válthat le. Az elnökség, ha teljes létszámban vesz részt a döntésben — a konkrét esetben a 17 tagból 8 volt jelén — csak fegyelmi határozattal, a fegyelmi eljárás tartamára függeszthet fel. Én azonban nem tudok semmilyen fegyelmi vizsgálatról. — Ön viszont korábban már följelentette az elnökség néhány tagját. Hajlandó volna a továbbiakban velük együttműködni? — Úgy vélem, nincs helyem olyan emberek között, akik okirathamisítás alapos gyanújával vádolhatok, akik igazolhatóan meghamisították a párt működési-szervezeti szabályzatát és jogcím nélkül vettek fel pénzeket egy nagyon szegény párttól. Az engem leváltó hét vezetőségi tag közül hárman szabálytalanul vettek fel pénzeket, s közülük ketten gondozták a meghamisított szervezeti és működési szabályzatot. — Azt mondják, ön mögött senki nem áll. Bízik abban, hogy ilyen körülmények között a helyén maradhat? — Ha valóban senki nem maradt volna mellettem, nem tudnám megvédeni a pártházat, nem lenne kapcsolatunk a tagsággal. Én az elnökségben maradtam kisebbségben, de nem a párton belül. Ha nem maradhatok a helyemen, akkor megszűnt létezni Magyarországon a Szociáldemokrata Párt. (széman) Kizárták az MSZDP-t A földadó-törvénytervezet ellen A Független Kisgazdapárt 33-as frakciója a földadó-törvénytervezet visszavonására szólította fel a kormányt. A követelés indoka: a földadó kivetése visszafoghatja a mezőgazda- sági termelők vállálkozókedvét. A harminchármak ezen kívül a mezőgazdasági termelők adó- kedvezménye kapcsán ragaszkodnak az árbevétel alapján számított adókedvezményhez, és tiltakoznak az ellen, hogy a tiszta jövedelem alapján számítsák ki a mezőgazdasági magánvállalkozók adóját. Ez utóbbival könyvelésre, adminisztrációra kényszerítenék az előzőekben felsoroltak miatt nehéz körülmények között gazdálkodó parasztembereket.- Ezen kívül a 33-as frakció ragaszkodik a négy évvel ezelőtt megállapított 500 ezer forintos adókedvezmény inflációs kulccsal való felszorzásához is, hiszen e kedvezmény azóta jelentősen vesztett reálértékéből.
