Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-22 / 274. szám
^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Templomtorony, ezúttal Kö- rösladányból Beszélik... Esetkocsi-eset Szeghalom. — A város mentőállomásának dolgozói hálával gondolnak mindazokra, akik hozzájárultak a november 1-jén üzembe helyezett, új esetkocsi felszereléséhez. A város és a városkörnyék segítőkész lakossága, mintegy 800 ezer forintot gyűjtött össze erre a célra. Hogy a kocsi hány beteg életét mentette meg, nem tudjuk. Egy biztos, naponta minimum kétszer fordul a gyulai kórházba és vissza. Legyen igazunk! Szeghalom. — Azt is beszélik a városban, hogy keddi számunkban, a szeghalmi fúvószenekar finn turnéjáról írtunk, holott Hollandiában jártak. Sajnos a hír igaz, az ország nevét következetesen tévesen jelöltük meg. Mit is tehetnénk ezek után? Természetesen elnézést kérünk, és reméljük, egyszer valósággá válik egy finn turné is... Útépítés Körösújfalu. — Méltán büszke a helyi képviselő-testület arra, hogy befejeződött a temetőhöz vezető járda építése. Mintegy 1000 járdalapot raktak le, így a halottasházig elkészült az új útburkolat, mely több mint 120 ezer forintba került. Emlékkiállítás Szeghalom. — A Sárréti Múzeumban az elmúlt héten Szabó Pál emlékkiállítás nyílt. Megnyitó beszédet Bárdos Zsuzsa irodalmi muzeológus tartott. „Hídavatás” Bucsa.— Ne az Arany-balladára gondoljanak a címet olvasva, bármennyire romantikus történet az alábbi: A Sárréti Csatorna bucsai hídja közvetlen szomszédságában ma is áll egy rozoga házikó. A hagyomány szerint, ide jártak inni a betyárok. így maradt a hídon, a „Hámszárító” elnevezés. E hidat újították fel a közelmúltban, mintegy 2 millió forint ráfordítással. Tini-táncórák Szeghalom.— A helyi művelődési központban szép számmal tanulnak táncolni a gyerekek. Akik mégsem ismerkednek meg ilyen korán a társastánc alapjaival, a nyolcadikosok tánctanfolyamán pótolhatják a hiányosságokat. Sokan élnek e lehetőséggel, hiszen a decemberig tartó tini-táncórákra több mint hatvan fiatal jár. Ha az idő engedi... Bucsa. — A belvízvédelem során, nem egy bucsai járda rongálódott meg a közelmúltban. Ha az idő engedi, még az idén befejezik a mintegy 200 méter járda felújítását. A munkálatokban jelentős segítséget nyújt a lakosság. SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Cigánynap Vésztőn Immár nyolcadik alkalommal — ezúttal Vésztőn, a Sinka István Művelődési Központban — rendezték meg a Békés megyében élő cigánylakosság kulturális találkozóját. A bőség zavarával küzd, aki ez oldal korlátái között megpróbálja leírni a történteket, mi mégis megkíséreljük. Lássuk hát! Megnyitó beszédet Komáromi Gábor polgármester tartott. Ezt követően—egy kissé rövidre sikeredett — fórumon válaszoltak a meghívott szakemberek a találkozó résztvevőinek kérdéseire. Sokmindenről szó esett itt. Szociális hátrányokról, a munkanélküliségről, a készülő kisebbségi törvényről, a beilleszkedés problémáiról és így tovább... A fórumot követően nyitották meg Lakatos Tibor festőművész tárlatát, majd a vésztői születésű Lakatos Menyhért íróval találkoztak, beszélgettek a kulturális nap vendégei. Legnagyobb izgalommal természetesen a délutánt várta mindenki, hiszen nem csak a barátkozás, de a megmérettetés is lehetővé vált ezen a napon. A színpadon gyerekek, felnőttek tudásuk legjavát adták. A hangulat egyszerűen fantasztikus volt. (Itt egy vallomással tartozik e sorok írója: úgy tervezte, ■ kora délután hazatér. A terv — füstbe — ment, az újságíró maradt.) Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a produkciókat zsűri kísérte figyelemmel. A legjobbak — a gesztiek, a békésiek, a vésztői egyes csoport és a szeghalmi „Gyémántgyűrű” — jutalma egynapos belföldi kirándulás. Különdíjat érdemelt a szeghalmi Amelipe együttes és a békéscsabai csoport. Képtelenül Nem szép tőlünk, hogy helyhiány miatt Lakatos Tibor festőművészről kép-telenül írunk, hiszen ő hozott Vésztőre képet. Nem is egyet... „Örömmel jöttem, hiszen ebben a községben eddig még csak átutazóban jártam. Bemutatkozni most először van alkalmam. A képek kiválasztásában egyetlen szempont vezérelt, hogy művészileg mind megfelelő legyen. Magamról csupán annyit, hogy Mladonyiczky Béla, Molnár C. Pál és Szász Endre voltak a mestereim. Szász Endrével máig is tartom a kapcsolatot. Számtalan kiállításom volt a megyében, Németországban eddig háromszor mutatkoztam be. Ez a vésztői tárlat egy hétig tart nyitva.” Ami a fórumon nem hangzott el... Az egyenlő jog nem egyenlő lehetőség Most bizonyára azt gondolják az olvasók, hogy alább olyan tabutémákról szólunk, melyekről nem beszélhettek a cigány kulturális nap résztvevői. Pedig egyszerűen csak kevés volt a fórumra szánt idő. Kozák Istvánná dr.-t, a Belügyminisztérium önkormányzati főosztályának munkatársát arról kérdeztük: változott-e a cigányság helyzete az elmúlt esztendőkben? — Lassan 15 éve foglalkozom velük, így tudom, régi óhaj, hogy kezeljék őket a nemzetiséA felnöttekeknek rövid, a gyerekeknek hosszú volt a fórum giekkel egyenrangúan. Hamarosan elkészül a krí sebbségi törvény, mely nem tesz különbséget cigányok és nemzetiségiek között. Csakhogy az egyenlőjog nem jelent egyenlő lehetőségeket... — Vagyis adott a cigányság, a maga hátrányos helyzetével... — ...s ez a hátrány tovább növekszik, hiszen az egyenlő jog nem tesz, nem tehet kivételt. Még a hátrányok leküzdésében sem. Persze mondhatják erre, a felzárkózás nem csak anyagi kérdés, de mindenképp van ilyen vonzata. Mire gondolok? Egyre nehezebb a megélhetés, sok a munkanélküli, különösen ebben a körben. Az óvodatérítési díjat nem tudja megfizetni a szülő, így hát a gyerek otthon marad. Hatéves korában aztán eleve hátránnyal indul az iskolában, a többiekkel szemben... És lassan megint újratermelődik az elmaradott, iskolázatlan réteg. — Szerencsére gombamódra szaporodnak a szervezetek, melyek a cigányság érdekeit képviselik... — Igen. Lapjaik vannak és a Parlamentben is találni cigány képviselőket. Csakhogy félő, a sok bába közt elvész a gyermek. Kezdődik az egymásra mutogatás, felelős pedig nem lesz. — A kisebbségi törvény bizonyára orvosolja a bajokat. — Nézze! A tervezet szerint minden településen, minden etnikum létrehozhat egy önkormányzatot. Igen ám, de ehhez felkészült emberek kellenek. Vagy inkább kellenének... Mindenesetre a törvénytervezetet még ez évben szeretnék bevinni a Parlamentbe. —A többi már elszánás kérdése... — Olykor ez is hiányzik, hiszen a cigányság mindig is a társadalom perifériáján élt. Nem csoda hát, ha tele van görcsökkel, ha maga sem h i szi, nem meri hinni, hogy egyenlő jogai vannak másokkal, így aztán önmagát zárja ki... Több generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy e görcsök oldódjanak. (UtoJL>) közreadjuk Örömmel tapasztalom, hogy egyre több Szeghalom környéki olvasó tüntet ki bizalmával, keres fel levelével. íme, két levél- részlet: „A közelmúltban Füzesgyarmaton a művelődési otthon és a Sárréti Múzeum Baráti Kör vezetése megbeszélésre hívta meg a falu értelmiségének 35 tagját, de alig egy tucatan jöttek el. Pedig lett volna mit megbeszélni. Mivel „a hír szent, a vélemény szabad...”, bátorkodom elküldeni felhasználásra azt a néhány gondolatot, melyet e megbeszélésen elmondtam. Hátha lesznek, akik a legközelebbi összejövetelünkre ennek kapcsán eljönnek — segítenek! íme: „Az egész értelmiségre, az egész művelt társadalomra vár a népművelés, honismeret újraszervezése. Kikre gondolunk falunkban: tanítókra, papokra, orvosokra, ügyvédekre, agrárértelmiségiekre és nem utolsósorban a közigazgatási értelmiségre. Felbecsülhetetlen a haszon, melyet hozhatnak s megszámlálhatatlan a kár, melyet okozhatnak, ha közömbösek maradnak! A falut ki kell mozdítani fanatikus közömbösségéből. Arra kérjük (könyörgünk) az értelmiségieket, fogjanak össze, hogy az elmúlt idők tévelygéseit, eldurvulásait, a kultúra hiányait ki lehessen gyomlálni! E gondolatsort Deák Ferenc (a nagy kiegyező) 1883-ban szólt mondatával zárom:fc„...A népnevelés és közművelődés ügyében munkálatlanul vesztegelni oly vétkes mulasztás, mely századokon gátat vet a nemzet erkölcsös és polgári kifejlődésének”. Én is zárom levelemet, s maradok tisztelettel: Borbíró Lajos nyugdíjas, helytörténeti kutató (Füzesgyarmat) ♦ ♦♦ ..20 éves volt a ávaköri mozgalom. Vésztőn ünnepséget rendeztünk ez alkalomból. A téesz vezetősége és a szeghalmi népdalkor, valamint a régi pávások voltak jelen... Az ünnepség előtt elhelyeztük dr. Vargha Istvánná sírján a megemlékezés virágait, mert ő keltette életre és ápolta haláláig a pávaköri mozgalmat. Nem szomorítottuk a résztvevőket, halkan, kedvenc népdalával kezdtük az ünnepséget — mindenki tudta, kinek az emléke előtt tisztelgünk. Peregtek a könnyek és amikor a téesz részéről elhangzott az elismerés, a további jó munkához való kívánság, megkértük a jelenlévőket az 1977-es Menyecske kórus I. csokrának éneklésére. Könny és mosoly — de valamennyien együtt énekeltük a szépséges népdalokat. Végig, 5—-6 órán keresztül az együtt- éneklés öröme tette a lelkekben maradandóvá ezt a délutánt. Tisztelettel: Pardi Andrásné” Az oldalt írta és szerkesztette: Nagy Ágnes. Fogadóóra: Szeghalom, városháza, csütörtökönként 10 és 12 óra között. Telefon: (66) 27-844. A fotókat készítette Kovács Erzsébet és Fazekas Ferenc 1991. november 22., péntek Gondolatok a nézőtér sötétjéből A pöttömnyi cigánylány kezében mikrofon. Tiszta, csengő hangon énekel. Nem fél, nem zavartatja magát, pedig zsúfolásig telve a nézőtér és minden szempár rá, erre a cseppnyi gyerekre szegeződik. A dal ritmusa egyre gyorsabb, már szinte nyugtalanító... Es ő, ott fenn a színpadon táncolni kezd. Hatéves lehet. Vagy még annyi sem? Nem számít. Úgy pörög, forog, mintha a pólyában is ezt gyakorolta volna. Pedig csak látta a lépéseket. Az anyjától, a nagyanyjától... S most megmutatja: lám, megy ez neki is. A koreográfiát, melyet ősei álmodtak meg s adtak tovább, már gyémánttá csiszolta a múló idő. Az vette, s az adta (adja) tovább hitelesen — mint ez a kicsi lány —, aki istenáldotta tehetség, és aki közösséget vállal az övéivel. Mert—az imént hallottam itt, a nézőtéren — sokan elfordulnak tőlük, ha „viszik valamire”. Pedig csak bennük, a saját értelmiségükben bizakodnak már. A fórumon volt aki azt kérdezte: „a magyar szomszédok befogadnak minket, cigányokat, ha életbe lép a kisebbségi törvény?” Tényleg csak a törvény segíthet? Egyáltalán. Segíthet ebben a törvény? Azóta is ez a kérdés motoszkált bennem... De most, hogy ezt a gyereket nézem a színpadon, már biztosan tudom: ő nem kérdez, ő — mint más, pénzét a bankban — ügyesen kamatoztatja majd ősei jussát. Mert ez a „pénz” — akár más népek kultúrája — nem romlik, legyen bármennyire bajban a gazdaság... Csak őrizni kell, s ügyesen forgatni — „színpadon vagy másutt, egyre megy —, és már gazdagszik” is az ember. Rendesen... Persze ez a gyerek — vékonyka csípőjét ringatva a zene ritmusára — még nem gondol a világ bajaival. „Csak” táncol. Önfeledten... S egyszer vége a varázslatnak. Meghajol, lemegy a színpadról. Egy ideig még követni tudom törékeny alakját, aztán eltűnik a számomra oly különös, tarka, örökmozgó forgatagban... Pedig jó lenne, ha tovább is rajta tudnánk tartani a szemünket! Nehogy végleg elkallódjon! Ennyi felnőtt között... A cigányság jövőjéért... ...való aggodalom hatotta át a vésztői születésű író, Lakatos Menyhért minden szavát, amikor — a kulturális nap délelőttjén — találkozott olvasóival és persze régi ismerőseivel. Mi mégis arra kértük, az itt töltött évekre emlékezzen! — „Párizsban” nőttem fel, mint a többi vésztői cigány. Szerencsére anyám megkövetelte, hogy iskolába járjak. Szerettem volna, ha a cigányságnak más sorsa lenne... • — Hány esztendeje került el innen? — Több mint két évtizede. Azóta nagy változások történtek itt is. Sok kis utcát nem látok már... Az emlékek, a rokonok, a barátok azért még idekötnek... Tudja kell lennie egy karónak, melyhez odakössük magunkat. E nélkül nagyon szegény az ember. —Gyakran visszatér szülőfalujába? — Sajnos, inkább csak a tragédiák hoznak haza. Pedig de jó Hamarosan megjelenik „Káli hét élete” című könyve lenne egy hetet kiszakítani! Hiába. Nem megy... ♦ ♦♦ Ezúton gratulálunk Lakatos Menyhértnek az Aranykoszorúval díszített csillagrendhez, melyet a közelmúltban vett át. Betartjuk ígéretünket! Talán nem felejtették el: legutóbbi szeghalmi oldalunkon egy „ufológus” szólalt meg, aki — többek között — körösladá- nyi eseteket említett. Például beszélt Egeresi Lászlóról, a helyi tsz ágazatvezetőjéről, aki befőttesüvegben őrzi azt a valamit... De mesélje el maga! „Régebben történt. A kollégámmal kimentünk a határba, búzakelést nézni. Épp ott álltunk meg, ahol ezek a pehelykönnyű, különös, kiégett dolgok szétszóródtak. Kráter, ilyesmi nem volt, de jól látszott: valami nagy tárgy esett le és szóródott szét, ellip- . szis formában. A rögöket valami folyadék vonta be, mintha megolvadtak volna. Szakembereknek mutattuk mit találtunk, de azóta sem értesítettek minket a vizsgálódás eredményéről. Már nem is igen beszélnek róla. Egy darabot azért eltettem emlékül... Nyugodtan fotózzák le!” Ez nem befőtt, hanem kiégett...
