Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09-10 / 263. szám

1991. november 9-10., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁI Kiss Gy. Csaba közéleti tevékenységéről „Az MDF bázisa meggyengült”------------------------------------------------------------­---­K iss Gy. Csaba irodalomtör­ténész decemberben még az MDF alelnöke volt, azután le­köszönt erről a tisztségéről. Az utóbbi hetekben, hónapokban inkább a tömegkommunikáció, mint a pártbéli szereplés nyújt neki szólási lehetőséget. Tevé­kenységéről, és a demokrata fó­rumról alkotott véleményéről kérdeztük Kiss Gy. Csabát. — Önt korábban politikus­ként ismerhettük meg. Most — úgy tűnik — visszavonult a köz­élettől. Mi ennek az oka? — Nem vonultam vissza. A közéletnek sokféle „terepe” le­hetséges. Van nyilvánvalóan egy kormányzati területe, vagy egy pártpolitikai síkja és van egy politikai nyilvánosság, és véle­ményformálási része. Én úgy éreztem tavaly decemberben, hogy pártpolitikai szerepet to­vább nem tudok vállani, viszont véleményemmel, kommentár­jaimmal megfigyelőként feltét­lenül részt veszek a politikai életben. — Az MDF-en belül kisebb­ségben van, azzal a véleményé­vel, hogy a párt messze van La­kitelektől. — Ezt két részre kell bontani. Az első lakiteleki találkozó óta több mint négy év telt el, a máso­dik óta három év. Azóta egy fej­lődési folyamat zajlott le, zajlik a demokratikus átalakulás fo­lyamata. Ma ennek más szaka­szában vagyunk, tehát a mai vi­szonyokat számonkémi, szem­besíteni Lakitelekkel historikus volna. A dolog másik része az, hogy kisebbségben érzem ma­gam. Én 1987-től liberálisnak mondom magam, de nem a libe­ralizmusnak abban a szellemé­ben, amit az SZDSZ vagy a Fi­desz mond magáról. Úgy érzem —- de ez egy másik kérdés —, hogy nemzeti értékeket nem le­het egy jelzőszerkezetben politi­kai felfogással összekapcsolni. Voltaképpen azért vagyok ki­sebbségben az MDF-en belül, mert az MDF stílusában, be­szédmódjában, viselkedésében változás történt. Ez összefügg azzal, hogy az MDF kormány­zati pozícióba került, hogy na­gyon kevés idő volt a kormány- alakításra, nem voltak pontosan tisztázva a kormányalakítás sza­bályai. Ebben az időszakban egy kontraszelekció is lezajlott. Sok olyan törtető, mameluk került akár pártvezetői, akár kormány­zati pozícióba, akiket példái 1987—88-ban, az MDF szerve­zése idején nem láttunk magunk között. Az ő stílusukban sok olyan elem van, ami nekem ide­gen. Idegen például számomra, ha túlságosan erős a személyi lo­jalitás; ha túl nagy a hatalom­koncentráció, mint kiválasztási elv; ha egy párt vagy kormány­zat a honpolgárral felülről leke­zelően beszél. Ez utóbbi az új hatalmi elitben — s ide tartoz­nak az ellenzéki pártok is! — gyakran tapasztalható. A de­mokratikus viszonyok épp azzal járnak, hogy valakit a választók, a polgárok egy időre megbíznak egy feladattal. Ezzel még nem került az illető föléjük, legyen az bármilyen bölcs ember, kiváló politikus vagy taktikus. — Sokan úgy vélik, hogy az MDF, Merte a kormányzópár­tok beültek a hatalom székébe, és nagyon jól érzik magukat, s nem akarnak onnan szabadul­ni... — Ez természetes dolog, amióta a világ világ, ez minden­hol így van. A demokratikus poltikai rendszerekben is nagy Csöndes fojtogatás kísértést jelent a hatalomba való bekerülés. A hatalom ugyanis anyagi eszközöket, az emberek fölé emelkedés lehetőségét kí­nálja. A hiúság és a hatalom­vágy természetes emberi tulaj­donság. A demokráciában olyan technikákat kell kialakítani, amelyek számolnak az embe­reknek ezekkel a rossz tulajdon­ságaival, és ezért korlátokat épí­tenek. Negyven évet a diktatúra viszonyaiban éltünk, ebben for­málódtunk mindannyian. Sokan az új politikai osztály tagjai kö­zül olyan magatartási formát ta­núsítanak, amely szereti a pol­gárt felülről lekezelni, s az új urak örömei terpeszkenek el azokban a bőrkarosszékekben, amelyeket addig nélkülözniük kellett, s korábban megvetve nézték a bennük ülőket. Egy darabig eltart, míg megerősödik a civil társadalom, és a polgári erények normája értékként jele­nik meg. Akkor ez jobban szá- monkérhető lesz a politikusok­tól is. A következő választások is számonkérést jelentenek majd, hogy tudniillik miért ilyen kamarilla-politikával dőlnek el a dolgok, miért nem a nyilvános­ság előtt születnek a politikai döntések, és miért nem láthatók át a játékszabályok. — Ön szerint ugyancsak ter­mészetes folyamatnak nevezhe­tő az, hogy a kormány, illetve a kormányzó pártok a tömegkom­munikációt is szemmel látha­tóan igyekszenek maguk felé fordítani, avagy kiterjeszteni rájuk a befolyásukat? — Ez is természetes dolog. A hatalom természetéhez hozzá­tartozik, hogy automatikusan ki akarja terjeszteni hatókörét. Ez minden demokráciában így van. Viszont a demokráciához az is hozzátartozik, hogy létrejönnek azok a mechanizmusok, szerke­zetek, amelyek korlátozzák. A hatalom korlátozását nemcsak a hatalmi ágak klasszikus meg­osztása jelentheti, hanem a nyil­vánosság is. A világon minde­nütt igyekeznek befolyást sze­rezni a kormányzópártok a tö­megkommunikációban. Külö­nös helyzet, hogy Magyarorszá­gon a központi irányítás alól felszabadult sajtó még nem ren­deződött el érdekcsoportok sze­rint. Ez összefügg az anyagiak­kal. Én mos is látom annak jeleit, hogy a magyarországi tömegtá­jékoztatásban — itt most első­sorban a napilapok világára gondolok—kezdenek bizonyos anyagi érdekcsoportok, tőkések növekvő befolyásra szert tenni. Flogy ebben a helyzetben a kor­mányzat hogyan viselkedik, az más kérdés. Azt bírálom inkább, hogy a Magyar Demokrata Fó­rum és vezetői nem ismerték fel annak jelentőségét, hogy a poli­tika megjelenítése kulcskérdés. —Az ön által említett lekeze­lő magatartás megnyilvánul-e az MDF-tagsággal szemben is? Ilyen-e a vezetőség kapcsolat- tartása? — Ezt nem általánosítanám ennyire. Azt mondanám, hogy vannak ilyen MDF-vezetők és vannak ilyen gesztusok, tetten érhető ilyen magatartás. Ugyan­ez vonatkozik az MDF-szerve- zetekre. Tapasztalatom szerint egyébként az elmúlt évben az MDF bázisa meggyengült — bár erről pillanatnyilag elvonja a figyelmet az SZDSZ vezetői válsága—és nem működik ben­ne a kétoldalú információáram­lás. Elég gyéren jönnek alulról felfelé az információk — fölül­ről lefelé sokkal több megy. Nem tudok például arról, hogy a Kónya Imre-szöveget, amelyet a frakcióban szétosztottak, meg­vitatták volna az MDF-szerve- zetek. Úgy látom, hogy a szerve­zetekben kevés politizálás fo­lyik, vagy ha igen, akkor az klubszerű beszélgetést jelent. — Ön helyesnek tartja azt, hogy egy pártelnök miniszterel­nök is legyen egyben? Ahogy az előfordult korábban is... —Nagy különbséget kell ten­ni: ez alapvetően más a demok­ratikus és a diktatórikus rend­szerekben. Mitterand vagy Kohl egy párt élén is áll. Azt mondtam az MDF kormányalakítása ide­jén, hogy célszerű lenne meg­osztani a pártelnök és a minisz­terelnök funkcióját. Ezt a véle­ményemet a mai napig fönntar­tom azzal, hogy nem tartom ele­ve rossz megoldásnak, ha a két tisztséget egy személy viseli. — Az MDF-en belüli tevé­kenységével mit szeretne elér­ni? Miért küzd? — Azért küzdők, hogy reáli­san lássa az MDF önmagát és ne féljen az önbírálatoktól. Ne ural­kodjon el az a magatartás, hogy ami rossz vagy nem tetsző, az nem is létezik. Legyünk önkriti­kusak és merjük magunkat is bírálni. Erősödjék meg a visz- szacsatolás elve az MDF politi­zálásának minden szintjén. En­nek elősegítésében szeretnék részt venni azzal, hogy a nyilvá­nosság előtt mondom el erről a véleményemet. Belső nyilvá­nosság és szélesebb nyilvános­ság előtt egyaránt. Arató László Pánikhangulat a határ , a kitelepítendő falvakban Interjú Sztanek Endre pv-ezredessel, a BM Polgári Védelem országos és Gál Jenő, Bács-Kiskun megyei törzsparancsnokával Mint ismeretes, a Polgári Védelem Országos Parancs­noksága kitelepítési tervet dolgozott ki a jugoszláv határ mentén húzódó öt kilométeres sávban lévő települések lakosai számára. Fiz a terv, mint megtudtuk, már 3—4 héttel ezelőtt elkészült és olyan helyzetet teremtett, hogy a kormány döntése alapján adott esetben kimenthetők a veszélyeztetett körzetek lakosai. E tények, valamint az a hír, hogy az ország más tájairól e területekre szállítják a szükséges légzésvédelmi eszközöket, a Pol­gári Védelem egészére és működőképességének kérdésére irányítja a társadalom figyelmét. Mennyire tudja megnyugtatni az állampol­gárokat? — kérdeztük Sztanek Endrét, a pv országos parancsnokát. Csecsemőknek inkubátor, másoknak gázálarc — Felszereltségünk és személyi állományunk, valamint költség- vetésünk alapján az elégséges védelmet, tehát a szükséges intézke­déseket képesek vagyunk biztosítani. Bár az elmúlt évek alapvetően a békeidőszakban bekövetkező katasztrófák elhárítására terelték figyelmünket, úgy érzem, most is helyt tudunk állni. —Hogyan, hiszen egy ilyen kitelepítéshez rengeteg eszköz, autó, teherautó szükséges. Honnan vennék ezeket? — Elsősorban állami eszközöket, tehát a Volán és a MÁV járműveit használnánk, s csak ezek után a vállalatok, téeszek gépeit. — Ha egy ilyen lépés indokolt lenne, akkor a gázálarcokat már előtte ki kellene osztani. Ezt hogy oldanák meg? — A gázálarcok, a csecsemőknek szükséges légző inkubátorok leszállítása most is folyik. Kiosztásukról a polgári védelmi vezető­ként is eljáró polgármestereknek kell dönteni, ám úgy értesültem, van olyan település ahol mára lakosságnál vannak az eszközök. — Van elegendő ezekből, hiszen 1990-ben jelentős mennyiséget eladtak az arab országoknak. — Én már akkor is jeleztem: egy bizonyos határ alatt nem lehet a készlet. Ezért aztán egy tendert is kiírtunk az eladott mennyiség pótlására. Ennek az eredményét éppen múlt hét pénteken hirdettük ki, s így a Comases-Respirátor magyar—francia cég termékeit rendeltük meg. Ezek igen korszerű eszközök. —Az önök költségvetésében az 1045főnyi állomány bére mellett csupán 100 millió forint dologi kiadás van. Mindez mire elég? — Bizony feszesen kell gazdálkodnunk. 4520 hivatásos tisztünk — közülük négyszázan a hadseregből jöttek — és 450 polgári alkalmazottunk mellett 120 sorkatonánk is van. Velük a központi raktárak és az iskola működtetése mellett komoly fejlesztéseket, készletezéseket már nem tudunk végrehajtani. —Ki most az Ön közvetlen felettese? Mekkora az Önök önállósá­ga? — Szakmai tekintetben önállóak vagyunk, a kitelepítési tervek elkészítéséről is magam döntöttem a megfelelő időben, bár termé­szetes, hogy konzultáltam dr. Kara Pállal, az önkormányzatokért felelős helyettes államtitkárral, aki a főnököm. Katasztrófatörvény kell —Páncélszekrényben fekszik tehát a határ menti falvak kitelepí­tésének terve. Hány embert érintenek ezek az intézkedések? — kérdeztük Gál Jenő ezredest, a pv Bács-Kiskun megyei törzspa­rancsnokát. — Több mint 24 ezer felnőtt és gyermek esetleges elszállítását, elhelyezését és ellátását szerveztük meg a polgármesterekkel együttműködve. Szükség esetén néhány óra alatt kiüríthető a veszé­lyeztetett falu. —Mikor veszik elő a terveket? — Ezt a polgármesterek magúk döntik el. Indokolt lehet minden olyan esetben, amikor a lakosság biztonsága forog kockán. — Milyen információk alapján tudják ezt fölmérni a községek vezetői? — Elsősorban a tömegtájékoztatás révén, valamint tőlünk, a megyei rádióhálózaton keresztül értesülnek a legfrissebb esemé­nyekről. Mi magunk az orzságos parancsnokságtól rendszeresen ka­punk információkat. —Milyen hangulatot keltett a lakosok körében az önök akciója? — Az emberek természetesen félnek a jugoszláviai események miatt. Lehetséges, hogy a kitelepítés megszervezése és a gázálarcok kiosztása tovább fokozta a bizonytalanságot. Ez viszont csak átme­neti helyzet. Intézkedéseink a biztonságérzet megerősítését céloz­zák. Parancsnokaink rendszeresen járnak a helyszíneken, s a pánik jeleit nem tapasztalták. Biztos vagyok abban, hogy szükség esetén képesek leszünk higgadtan megvalósítani a terveket. — Várhatók-e újabb előkészületek a közeljövőben? — Mindent elrendeztünk, amit a pillanatnyi helyzet indokol. Úgy vélem, további intézkedésekre nem lesz szükség. Egyébként minden községben a polgármester egy személyben polgárvédelmi parancs­nok is. Mi csak javaslatokat teszünk, amelyekhez a feltételeket is megteremtjük. —A rossz nyelvek szerint önök szándékosan eltúlozzák a veszély- helyzetet, hogy ily módon is igazolják a polgári védelem, mint szervezet létjogosultságát. — Szívből kívánom, hogy soha ne legyen ránk szükség. Ez az esztendő azonban — rajtunk kívül álló okokból — valóban igazolta, hogy van helyünk a nap alatt, adódhatnak szituációk, melyekben feltétlenül szükség van ránk. Kérdés azonban, hogy ebben a felállás­ban, és átmeneti időszakban mire vagyunk képesek. A törvényi szabályozás hiányzik: nincs polgárvédelmi, illetve katasztrófatör­vény. A régi lendület viszi még a szervezetet, de vajon meddig? „Bensőségesebb” megoldás kellett volna Simon Jenő, garai jegyző nem tartja túl szerencsésnek, hogy a községbeliek az újságokból értesültek arról, hogy elkészült a falu kitelepítési terve. A garaiak körében pánikhangulat uralkodik. Föl­vásárlási láz ugyan még nincs, bár a jegyző úr találkozott olyan idős asszonnyal, aki több kiló kenyeret cipelt haza— számítva a legrosz- szabbakra. Garán és Hercegszántón kezdték összeszerelni és kiosz­tani a gázálarcokat. Mindenkinek jut belőle, ötven darab kisméretűt is kaptak — a két év alatti kisgyerekeknek. A község egyik részét — 600 személyt—egyébként a határtól 11 kilométerre lévő Vaskútra költöztetnék a tervek szerint. Ez az elképzelés kissé átgondolatlannak tűnik — ez Simon Jenő vélemé­nye —, mivel a honvédség esetleges mozgása esetén ugyanazt az utat használná, amelyet a menekülők, csak éppen ellenkező irány­ban. 650 személy kerülne Nemesnádudvarra és Hajósra. Azt, hogy melyik családnak hova kell mennie, időben tudatják az érintettekkel. A kitelepítésre egyébként 10—12 autóbusz, 120 saját személyau­tó, valamint a szövetkezet járművei állnak rendelkezésre. Ha menni kell, mindenki legfeljebb annyi holmit vihet magával, amely egy kézitáskában elfér. Ez esetben vagyonvédelmi őrszolgálatról is gondoskodni kell a faluban. Dr. Rácz lst\’án csikériai polgármester nem érti, mi szüksége volt a polgári védelemnek arra, hogy az őrületbe kergesse a határ menti települések lakóit. Amikor másfél hónapja tárgyaltak a kitelepítések lehetőségéről, megegyeztek abban, hogy még a családtagoknak sem beszélnek róla. A polgármester úr szerint, úgymond, „bensősége­sebb” körülmények között kellett volna a tényeket a polgárokkal közölni. Rácz úr, aki civilben állatorvos, elmondja, hogy hihetetlen pánik uralkodik a községben, nagy a sírás-rívás, az emberek nem tudnak aludni. Felvásárlást egyelőre nem tapasztal, viszont a takarékszövet­kezetből, akinek van, veszi ki a pénzét. A konkrét kitelepítési tervről annyit árul el: a községet 15—20 autóbusszal egy fordulóban el tudják költöztetni egy közeli városba. (A térképre tekintve ez nem lehet más, mint Bácsalmás.) A falut egyébként eddig még senki nem hagyta el. HT PRESS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents