Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-07 / 261. szám
1991. november 7., csütörtök KÖRKÉP i a csodának kell erőltetni a dolgokat? Ha valami nem megy magától, szépen, könnyedén, nem ér az fügét se. Én aztán nem fogok becsavarodni azért, mert állandóan hajszolom magam — szokta mondogatni, de riadtan látta, hogy a magára kényszerített nyugalom is ártalmas. Ugyan ki képes eltalálni a jó arányokat? így se jó, úgy se jó. Bolond világ. Már pici korában is bosszantotta, ha nyájasan megsimogatták: nagyra nőjj, kislányom. Ilyesmit fiúknak szoktak mondani. Miért a biztatás? Megérezték, hogy kicsi marad? Talán a sok noszogatástól apadtak el benne a növekedési hormonok? Sebaj, csak semmi gátlásosság, onnan, lentről nézve is lehet szép a világ. Kicsi maradt, de az mégis túlzás, hogy pirinyó. Mert így becézik: Pirinyó. Tiltakozzék? Még csak az kéne, hogy csúfolódjanak is. Inkább büszkén viselte a pirinyósá- gát. Hátha egyszer megtudja a világ, milyen nagy lélek lakozik benne. . Amikor a többi lány abból űzött sportot, hogy mennyi sok fiúval cicáztak, hány srácot kosaraztak ki, Pirinyó kapta magát és beállt kosárlabdázni. Nem is foglalkozott vele, hogy talán csakazértis, dacból akart tündökölni a langaléta nők között. Pokoli jó gömbérzéke volt — előző életében talán mint kismacska pofozgatta a gömbölyű tárgyakat —, élvezte a játékot. Hamarosan a csapat kedvence lett, jó szemmel irányította a többieket, és közben távolról szórta az értékes kosarakat. Éveken át, teljes valójával belefeledkezett a játékba, nem is nagyon érdekelték az élet komolyabb dolgai. Igazi, nagy szerelembe sose esett, zsibongó kis duruzsolások jelentették neki a mámort. Ez se rossz éppenséggel — bazsalygott magában, de egy mindent elfeledtető, égi-földi szerelemért szívesen elcserélte volna a jópofa barátait. Nektek könnyű volt, anyám, ti olyan szépen éltetek apuval. Volt valami, egy értelmes cél, amiben hittetek. Vagy csak a véletlennek köszönhető, ha öcsivel együtt felneveltetek bennünket? így szokás errefelé: teremtsen otthont az ember, dolgozzon, éljen, és bízzon benne, hogy majd a gyerekei viszik valamire. No, szép kis remények, bennem aztán nagyot csalatkoztok. Tudom, tudom, a sportból soha nem tudtam volna megélni. Játéknak jó volt. Tanulnom kellett volna? Talán. Ugyan mit érnék vele? Ha „csak” dolgozom, az semmi? Bizony nem sok. Elismerem. Ha férjhez mentem volna, már lenne két gyerekem, talán el is váltam volna. így mégiscsak jobb. Élem a magam életét, senki terhére nem vagyok, legfeljebb irigyelnek vagy sajnálkoznak rajtam. Na bumm. Pirinyó leginkább a nagymama házában érezte jól magát. Csend és nyugalom ölelte ott körül, és semmi vágyakozás, csak az emlékek, a múlt, a régi, derűs történetek. Gyakran gondolt a dédnagymamára, aki éppen olyan pici volt, mint ő vagy talán nála is kisebb. Nyolcéves forma lányka lehetett, amikor egyszer azt bizonygatta, hogy erősebb a dédikénél, le is tudná birkózni. Nosza, gyere kispajtás, lássuk, mekkora legény vagy, szólt a fürge matróna, és hupp, máris odacsapta a földhöz kései utódját. Sok gombócot kell még megenned, hogy lebirkózz engem — mondta mosolyogva. Szívós teremtések vagyunk, gondolta Pirinyó, amikor a dédikére emlékezett. Kellene szülni egy kislányt, ki ne vesszen ez a fajta. gyszer, éppen a nagymama falujából igyekezett haza, és elnézte az időt, éppen az orra előtt ment el a vonat. Eleinte bosszankodott, aztán tulajdonképpen örülni kezdett a kényszerű semmittevésnek. Bekucorodott a váróterembe, és azt élvezte, hogy a következő vonat érkezéséig semmit se kell csinálnia. Sok értelmetlen helybenfutás végén üljek már meg a fenekemen, csitította magát, s hamarosan azzal a gondolattal kezdett játszadozni, hogy még egy-két vonatot elenged, nem mozdul innen. Aztán rájött, hogy ez is bolondság lenne Adódy Tibor Telefonhelyzet Magyarországon Mintegy 600 ezer telefonigénylő várakozik ma Magyar- országon arra, hogy megkapja korunk egyik szinte már nélkülözhetetlen kommunikációs berendezését, a telefonkészüléket. A várakozók manapság egyre inkább reménykedhetnek abban, hogy óhajuk rövid időn belül teljesül, hiszen soha nem látott ütemű hálózatfejlesztésbe kezdett tavaly a Magyar Távközlési Vállalat. Amennyiben a Matáv hároméves fejlesztési programja megvalósul, 1993-ig Budapesten a másfélszeresére, vidéken pedig több mint a kétszeresére emelkedik a bekapcsolt előfizetők száma. Budapesten hamarosan felépül a legnagyobb üzleti igények kielégítését biztosító új, digitális belvárosi főközpont, s a megyeszékhelyeken is nagymértékű fejlesztéseket hajtanak végre. Vidéken az úgynevezett „faluprogram” keretében a Matáv 1993 végéig minimális szolgáltatásként valamennyi falunak visszahívható nyilvános állomásokat és a települések 95 százalékában folyamatos éjjelnappali működést biztosít. A program alapján három év alatt megközelítően 800 ezer új előfizető juthat telefonhoz Magyar- országon. A telefonigények nemrégiben megváltoztatott elbírálási rendje remélhetően teljesen megszünteti a kiskapuk lehetőségét. Az elosztást szabályozó kormányrendelet értelmében a kérelmek sorolásában a Távközlési Vállalat döntési joga megszűnt. Az új kormányrendelet fő rendező elve, hogy az igényeket a kérelmek beérkezési sorrendjében kell teljesíteni. Elsőbbséget csak egy nagyon szűk kör— egészségügy, államigazgatás, közbiztonság — élvez. Olvasóink írják Kiállítás a fogyatékosok alkotásaiból 1990. decemberében a soproni Petőfi Téri Általános Iskola értelmifogyatékos tanulóinak a munkáiból karácsonyi vásárt rendezett, majd a nem várt siker láttán az ott dolgozó gyógypedagógusok elhatározták, hogy az értelmi fogyatékosok értékeit az ország közvéleményének meg kell mutatni. Az elhatározást tett követte, s az országos felhíváshoz 29 gyógypedagógiai intézet és 24 helyi MDF- szervezet — köztük az orosházi is — csatlakozott és vállalta a vándorkiállítás szervezését, fogadását. így indult el 1991. április 13-án Sopronból országjáró kőrútjára, hogy végigjárva először a Dunántúlt, Kiskunmajsáról Orosházára érkezzen, s további útja Békéscsabára vezessen. Orosházán 1991. november 7-én 10 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó: Borsi Vincéné megyei gyógypedagógiai szakértő mutatja be városunk polgárainak. A kiállítás színhelye a Táncsics Mihály Gimnázium aulája (zsibongó), amiért köszönet a házigazdának, Fülöp Béla igazgató úrnak és a tantestületnek. A megnyitón a polgármesteri hivatal képviselői is jelen lesznek. Nem titkolt célunk, hogy az értelmi—mozgásszervi—érzékszervi fogyatékosok családjaikkal együtt visszakapják önbecsülésüket, életkedvüket, levetkőzvén kisebbségi érzetüket egyenértékű állampolgárok lehessenek, hogy az orosházi bemutatkozásuk 1991. november 15-éig adjon sikerélményt a kis alkotóknak. A látogató fellelheti a mesteri munkában, hogy amíg az örök Mindenható az egyik oldalon számukra hiányt, hátrányt adott, addig a másik oldalról bőkezűen kárpótolta gyermekeinket. A kiállított darabok rendkívül nagy türelemről, sok-sok szerétéiről tanúskodnak, amelyhez gyógypedagógusaink kiváló szakértelme, kitartó munkája, gyermekszeretete és hivatástudata nélkül nem juthattunk volna. Szívből várnánk mindenkit, éljünk a vendégkönyv adta beírási, dicsérő lehetőséggel, és szívből kívánjuk, hogy a kiállítás csodálatos élménye hassa át bensőnket, hogy látva elesettnek hitt gyermekeink óriási nagy élni akarását, jelképül szolgálhasson a mának jövőbe mutatóan: nemzetünk élni akar és fog! Vállaljukfel e nemes kezdeményezést, látogassuk meg kis nemzeti kincs gyűjteményünket! A rendező, a Magyar Demokrata Fórum orosházi szervezete nevében köszöni és köszönti Pleskó Pál elnök Nem folyik a kút Az elmúlt év őszén és az idén januárban a Népújság már foglakozott az Egység utca és Franklin utca sarkán lévő artézi kút helyzetével. Az év elején tapasztaltuk, hogy a kútfúró vállalat dolgozói igyekeztek vizet fakasztani. Részben sikerrel. Nem volt ugyan bővizű a kút, de ha vékonyan is folyt — folydogált. Augusztus elején azonban megmakacsolta magát, elapadt. Helyes lenne ezt az artézi vizet adó közkutat megjavítani a lakosság érdekében. Tóth István, Békéscsaba Itt a privatizáció! ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY Az Állami Vagyonügynökség megbízásából a Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi . Vállalat (5701 Gyula, Petőfi tér 2., pf. 52.) 9 üzletét 1991. december hónapban a következő időpontokban árverésen értékesíti a „MINDÁSZ” KFT. (5700 Gyula, Gyóni G. u. 19. sz.). Az üzlet ÉrtékestKikiáltási ár, Ft Privatizációs költség, Ft Bánatpénz, Ft Árverés ideje száma címe üzletköre tésre kerülő jog 120. Békéscsaba, Dózsa Gy. út 6. élelmiszerháztartási tulajdonjog 3550000 290000 177500 december 23. 8 óra 191. Békéscsaba, Szabadság tér24. zöldséggyümölcs bérleti jog 490000 50000 24500 december 23. 9 óra 216. Gyula, Szt. István u. 32. élelmiszerháztartási tulajdonjog 3730000 300000 186500 december 23.10 óra 217. Gyula, Diófa u. 32. élelmiszerháztartási tulajdonjog 2280000 210000 114000 december 23.11 óra 275. Gyula, Béke sgt. 24. húsbolt bérleti jog 380000 50000 19000 december 23.12 óra 276. Gyula, Eszperantó tér 5. húsbolt bérleti jog 430000 60000 21 500 december 24. 8 óra 294. Gyula, piaccsarnok gyógynövény bérleti jog 580000 70000 29000 december 24. 9 óra 316. Orosháza, Szt. István u. 31. élelmiszerháztartási tulajdonjog 1 150 000 110000 57500 december 24.10 óra 575. Békés, húsbolt bérleti jog 340000 50000 17000 december 24.11 óra Kossuth u. 30. Az árverésre jelentkezni a „MINDÁSZ” KFT. ügyvezetőjénél a vállalat címén, 1991. december 17-én 16.00 óráig lehet. Az árverésre való jelentkezés feltétele: A bánatpénz látra szóló betétkönyvben történő elhelyezése a kft. ügyvezetőjénél a vállalat központjában, a jelentkezési határidőig. Az árverés helye: Gyula, Vásárhelyi Pál u. 7. sz. (A Ritmus étterem mellett.) Az árverésen résztvevők anonimok maradnak. A privatizációs költség a kikiáltási ár része, melyre kedvezményes hitel és részletfizetési kedvezmény nem igényelhető. Az üzleti tájékoztatók és további információk a vállalat központjában dr. Szikszai Sándor kft. ügyvezetőjétől kérhetők. Telefon: 62-766/21 -es mellék. A meghirdetett üzletek természetes személy és természetes személyekből álló társaságok részére értékesíthetők!
