Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-04 / 258. szám
1991. november 4., hétfő KÖRKÉP Csorvás A szövetkezés elve mindenekelőtt A rendszerváltás óta határozottan megfogalmazódott a termelőszövetkezetek átalakulására vonatkozó igény. Több vád is érte a hagyományos, úgynevezett sztálinista modellű szövetkezeteket, hogy drágán termelnek, s tulajdonuktól megfosztják a tagságot. Az előbbit már a politika felülbírálta, hiszen a magyar mezőgazdaság világszerte elismert, az utóbbi viszont átalakítás szorgalmazására készteti a kormányzatot. Nem megyek Tamarához! Ha megköveznek érte, akkor sem írom le az urinaterá- pia magyar nevét. Elég, ha annyit tudnak Olvasóim, hogy főleg az elmeszesedett csigolyákat és a csikorgó ízületeket lehet hatásosan kezelni vele. Ezen kívül bármilyen nyavalya megszüntetésére alkalmazható ez a csodálatos gyógymód, még az eljövendő évszázadokban kialakuló betegségek gyógyítására is. És ne felejtsem: fogyókúrázóknak is javallott! Magyarországon Miskolc városában praktizál két szovjet állampolgár, ők a hazai apostolai ennek a meglehetősen különös ivókúrának. Könnyű lenne tréfával elütni a dolgot: Tamara Smikova és VjacseszJáv Novoszelov nevesebb honfitársai lenyelettek már egy-két keserű pirulát velünk. De félre a tréfával! A nagybeteg, kétségbeesett ember kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is, mint ahogy a vízben fuldokló is kihúzná önmagát a saját hajánál fogva, ha tehetné. Neves genetikusunktól, Czeizel doktortól sokszor hallhattuk az Ady-idézetet: „Az élet él, és élni akar.” S ennek a nagy élni akarásunknak mindig is megvoltak a vámszedői. Sarlatánok, ku- ruzslók, hályogkovácsok a világ minden fertályán voltak, vannak, lesznek. De nem mind adja ki magát természetgyógyásznak. Egyesek sokkal becsvágyóbbak ennél, prófétai hévvel hirdetik, hogy a társadalmi bajok orvoslására kizárólag ők képesek. Aztán DDT-vel óvják a férgektől a pácienseiket, nyugtatónak felírják nekik a Contergánt, foguk védelmére pedig a Dento- cart. Mások az antibiotikumok túladagolásától sem riadnak vissza, rezisztenssé téve velük szemben a szervezetet. Mi ehhez képest az urinate- rápia!? Ámbátor, ha már így is, úgy is muszáj inni, én kitartok a vodka mellett. A sörivók pedig látogassák Tamara és Vjacseszláv „rendelőjét”! Ménesi György Csorváson a Csorvási Gazdák Mezőgazdasági Termelő és Értékesítő Szövetkezete a közelmúltban negyventagú átalakulást szervező bizottságot hozott létre. Dénes Istvánnal, a ter- melőszövekezet elnökével a bizottság feladatairól beszélgettünk. Csorváson a korszerű követelményeknek megfelelően európai színvonalú, rentábilis a gazdálkodóegység tevékenysége. Korszerű gépparkkal, javító- műhellyel rendelkeznek, világ- színvonalú fejőházas tehenészetet tartanak fenn, de szintén az évszázad elvárásainak megfelelő sertésteleppel, szervezett nagyüzemi termeléssel, a teljes termésmennyiség egyidejű befogadására alkalmas tárolóval és takarmánykeverővel rendelkeznek. Nettó vagyonuk 300 millió forint. Termelésük töb nemzetközi hírű céggel előre biztosított, mint például a holland borsóvetőmag-termelő Slais en Grót, valamint a KITE és a CKI vállalatokkal. A 4—30 személyes kisgépek fogadása jól felfogott érdekünk, ám a menetrendszerű légiforgalom olyan mértékben megnőtt, hogy a „kicsik” és a „nagyok” közös kiszolgálása a ferihegyi légikikötő hagyományos szervezeti keretei között már nem volt megoldható. Augusztus eleje óta ezért a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság külön részlegeként működik a nem menetrendszerű és kisebb gépek, üzleti repülések házigazdájaként a General Aviation Termina (GAT) vagy — Felvetődik a kérdés — kezdi beszélgetésünket Dénes István —, hogy fenyegetí-e valami ezt a nagyüzemet? Mindenképpen bizonytalanságra ad okot a kárpótlási törvény, amely a termelés legfőbb eszközét, a földet veszélyezteti. Az 5500 hektáros területünkből 3500 hektárt vihet el a kárpótlás, a saját tulajdonú tagi földekből 600 hektárt már kimértünk. Az átalakulást szervező bizottságot döntés-előkésztő fórumnak tekintjük, amely időnként ösz- szeül, s a vezetőség tagjaiból, fizikai dolgozókból, nyugdíjasokból álló bizottság hivatott előkészíteni az átalakulást. Teljesen nyitottak vagyunk, üléseinkre is bárki eljöhet. A bizottság legfontosabb feladatának tekinti a földrendezést, a vagyonnevesítést, amely a törvénytervezet szerint 90 százalékos lehet. —Eddig a vagyonunk 50 százalékát nevesítettük a következőképpen: 10 százalékot adunk ahogy a pilóták találóan elkeresztelték: a Ferihegy—3. Habsburg Ottó, azután a Forma—1 főnöke, Bemie Ecclestone, később a Philips cég vezetősége — ilyen és hasonló VIP-ek (nagyon fontos személyiségek) magángépei landoltak már a betonon. — Miből áll ez a speciális mini-légikikötő? — Egy aránylag kicsi, 100 négyzetméter alapterületű épületből, amely a Ferihegy régi épületének toldalékaként alig egy hónap alatt készült el. Itt a behozott eszközökre (ló, kocsi), 60 százalékot a ledolgozott év után és 30 százalékot a ledolgozott idő arányában. Ez úgy történik, hogy minden évben 1—400-ig toplistát állítunk fel, s három részre osztjuk a keresőket. A legjobban keresők egy- harmadát nem számítjuk, hanem az utánuk következő csoport első emberének a bérét tekintjük maximumnak. Célunk, megőrizni a nagyüzemi előnyöket, ám mindent a tagok tulajdonába adunk, s ezzel erős érdekeltséget teremtünk — tájékoztat a téeszelnök. A szövetkezet átszervezését nem siettetik a csorvásiak. Várni kell az adórendszer bevezetés sére, a bevezetőben felsorolt törvények elfogadására és tisztában kell lenni azzal is, hogy mennyi föld marad a tagok tulajdonában. Az első vélemények alapján a nagyüzemi gazdálkodás előnyét szeretnék mindenáron megtartani. —Szeretném megnyugtatni a tagságot, hogy a szövetkezet, ha új formában is, de megmarad és csak az itt élőkön múlhat, hogy milyen formában dolgozunk majd továbbb. Ebbe semmilyen hatalom nem szólhat bele — mondta befejezésül Dénes István- Papp János is? azonban megtalálható minden, ami a „nagy” repterek tartozéka: váróterem, frissülést szolgáló helyiség, pilótapihenő, útlevél- és vámkezelő, repülésirányító és meteorológiai szolgálat, poggyászkezelő és üzlet is — mondta Rejtő András forgalmi igazgató. — A magas színvonalú ellátás jól kamatozik: augusztusban 41 ezer, szeptemberben már 49 ezer dollárt „forgalmazott” Ferihegy—3. Szűcs József FEB Mini légikikötő — magánrepülőknek Tudja-e, hogy van Ferihegy-3 Szerencsétlenség, hogy a szomszédnak malaca van Bűz és bűnhődés Valahol, a világ végén, ahol a (150!) kurta farkú malac túr, ahol a város széli sártengert az őszi talajvízbe burkolózó szántóföldek váltják fel, építkezett néhány család. Nem valami meseszerű helyen húzták fel a házukat, hanem Mezőmegye- ren, a falu (kerület?) utolsó utcájában, a Vlcskóban. Csak egy a baj, hogy adisznónak szaga van. Sok sertésnek meg bűze, s egy százötven jószágot befogadó ól mellett a gyöngyvirág illata helyett a trágyaszagot lehet vastagon szippantani. — Hiába mondják nekünk, hogy ez a hizlalda „negyedik övezetbeli”, s az sem vigasztal, hogy Szombati János zártkerti telekre érvényes építési engedéllyel építette az ólat, s betartott minden, állattartáshoz szükséges egészségügyi normát — panaszolja Varró Imréné. — Ettől függetlenül itt csúfoskodik tőlünk alig húsz méterre ez a hizlalda. Bekopogok Szombatiékhoz, a fiatalasszony éppen a trágyaszállító szippantósokkal foglalkozik. Megjön a gazda is. Fiatalember, asztalos szakmáját odahagyva, belefogott ebbe a vállalkozásba. — Két kisgyerekünk van, s szeretnénk jutni valamire — hallom a férfitől. — Nesze, mi betartottunk mindent, az ól fedett, zárt, betonalappal rendelkezik. Igaz ugyan, hogy egy tég- lányi rés maradt körbe, de azt is pótolni fogom. A felvett hitelből vett tégla a terménytárolóra kellett. Csak azt tudom mondani, hogy mindent megteszünk. Már két éve nem folyhat ki trágyalé a Vlcskó utcára, zárt rendszerű ürítőnk van. A trágyát nem lapáttal takarítjuk, slaggal vezetjük a tárolóba. Használunk ammóniamentesítőt — mondja, s teszi elém a Fresta 1000 nevű szer prospektusát. Ventilátorral szellőztetünk. Egyébként nem értem a szomszédokat, két éve, amikor még sokkal rosszabb higiéniai feltételek mellett folyt itt a sertéstartás, senkinek nem volt semmi baja. Sőt, az itt lakók segítettek is a mostani ól építésében. Szívesen mentem volna én a hizlaldámmal tanyára, de annyi pénzünk nem volt, hogy vegyünk. így is egymillió forintba vannak a berendezések meg az épület, és évi 3 millió forintos értékben forog az állatállomány. Én erre tettem fel szinte mindenemet. Ez az eset is olyan, ahol mindkét félnek igaza van. Elfogadom, hogy bűzben, nyári legyek ezrei között élni nem lehet, s hogy három gyerek mellett nem azért építkeztek sok küszködéssel, hogy ne élvezhessék. S annak a létjogosultságát sem lehet vitami, hogy valaki engedélyek birtokában, betartva a normákat, vállalkozik, termel, próbál gyarapodni. Ám az érthetetlen, hogy kinek a felelőssége az a megalapozatlan döntés, amivel „bűzháború” robbant ki a szomszédok között. Kőhalmi Endre Rózsaillatú disznók pedig nincsenek Fotó: Fazekas Ferenc Zenei csemegék egy romantikus estén A hangverseny-látogató közönség már megszokta, hogy a békéscsabai vonós kamarazene- kar valami nagyon széppel, rendkívülivel lepi meg hallgatóit. Az október 28-án megtartott hangverseny azonban, úgy érzem, minden eddigi közül kiemelkedett. Ennek több oka is van. Az egyik a műsorválasztás. A meghívó romantikus estet hirdetett, a műsor azonban tágított a kor szorosan értelmezett határain: Schubert és Mendelssohn mellett Elgar (Sir Edward William) brit szerző műve is szerepelt, aki kétségtelenül a későromantikára támaszkodva alakította ki stílusát, alkotó periódusának késői szakaszában azonban művein más hatások is érződnek. Hasonlóképpen Ottorino Respighi, akire Rimszkij- Korszakov is hatott, de Richard Strauss és a francia impresszionisták is alakították zenei nyelvezetét. A másik ok: hamisíthatatlan zenei csemegét jelentett a négy, nálunk alig vagy egyáltalán nem hallható kompozíció: Elgar op. 20-as szerenádja nyitotta a sort. Az arányosan megkomponált háromtételes mű, túlnyomórészben lendületes, mégis meghitt muzsika jó nyitásnak bizonyult. Schubert A-dúr Rondóját szóló hegedűre és vonószenekarra 1816-ban írta. A mű nem véletlenül tartozik a ritkán hallhatók közé, hiszen rendkívül igényes, virtuóz szólójának játszására kevesen vállalkoznak. A Mendelssohn-mű a 12 vonós- zenekari szimfónia utolsó darabja, mely 1823-ban keletkezett. Meglepő volt hallani a romantika és a barokk stílus keveredését, hiszen allegretto tétele imitációs szerkezetével a barokk versenymű veket idézte. Respighi Antik táncok és áriák című műve talán még soha nem hangzott el Magyarországon. Egy biztos: csak veszítünk azzal, ha ritkán halljuk. A négytételes mű különböző években keletkezett: 1917-ben, 1923-ban és 1931-ben. Nekem a mű kezdetekor Kodály Zoltánnak Debussy ról írt sorai jutottak eszembe: „Mintha most, annyi torz lárma után... megint a latin vonalú szépség első felének sugarai áradának.” Különlegesen szép világba kalauzolt bennünket a mű. Élvezhettük mindazt, ami Respighit jellemzi: dallamközpontú zenei nyelvezetét, színdús zenekarkezelését. Végül — de nem utolsósorban —az előadásról. Ebben már nem ért meglepetés bennünket, hiszen a zenekar a tőlük megszokott igényességgel és magas hőfokon izzó muzikalitással játszott. Ennek alapja a technikai biztonság, a sokoldalú stílusismeret és a művészi elhivatottság. Ez tette meghitté az előadást. Érzésem szerint ez a biztonságosjáték nagyon jól kamatozott a Mendelssohn-mű imitációs részeiben, hiszen ez tette barokkossá. A Respighi-mű külön világa egy teljesen új hangvételt igényelt és kapott. A Schubert-mű bemutatása ilyen szakmai, művészi tudás nélkül életveszélyes lett volna, hiszen a fantasztikusan virtuóz szólót játszó hegedűssel mindössze háromszor tudtak próbálni. Mégis mindvégig tökéletes volt az összhang szólista és zenekar között. A szólista: Fodor Péter utolsó éves művészképzős, Perényi Eszter növendéke. Remek technikával és szép tónussal játszik. Bizonyítja ezt a nyári Flesch-hegedűverseny I. díjának elnyerése. Örülünk, hogy már induló művészként Békéscsabán hallhattuk. A közönség számára hosszú ideig emlékezetes hangversenyt nyújtott a békéscsabai vonós kamarazenekar, melynek művészeti vezetője Gál Tamás, hangversenymestere Tóth István. Várjuk a folytatást. Dr. Sárhelyi Jenőné Olvasóink írják Kutyaélet - kutyaper Avagy: hol az igazság? 1991. október 8-án ,,Kilenc évig senkit nem zavartak... Kutyaélet — kutyaper cím alatt Béla Vali aláírásával megjelent újságcikkből kimaradt tényszerű eseményeket szeretnénk közölni. Béla Vali újságírónő írása nélkülözi a bizonyítható tényeket, és elfogultság hangján szól Szántai Pál érdekében. Mi, panaszt tevők, 1987 decemberében költöztünk ebbe a lakásba. Két kiskorú gyermeket nevelünk. A felettünk lakó Szántai Pál ebtenyésztő 3 kutyát tart és rendszeresen fialtat. A kutyák ugatása, vonyítása éjjelente zavarja gyermekeink és saját magunk pihenését, alvását. A főcímben szereplő „Kilenc évig senkit nem zavart” állítás nem felel meg a valóságnak, mivel írásban bizonyíthatjuk az előttünk itt lakó Tóth István feljelentését is: 1986 novemberében, 1987januárjában, 1987 februárjában, mindhárom esetben hasonló panasszal élt. A fenti dokumentumokat megmutattuk az újságírónőnek, de ő figyelemre sem méltatta azokat. Megmutattuk azt a máig hatályos 198415. számú tanácsi rendeletet is, amely rendeletileg tiltja az ebszaporítást sorházakban. A fenti rendelet tartalmazza, hogy a lakóközösség hozzájárulásával és egyetértésével is lakásonként csak egy eb tartható. Szilágyi András, Szilágyiné Tokai Marietta, Domokos János, Domokos Jánosné, Schéfer Mihály, Békéscsaba * A szerző megjegyzése: Nem látom be, miért lennék elfogult egyik vagy másik féllel szemben? Lehet, hogy Tóthék feljelentették Szántait, Szilágyiék azonban ezt csak most tették meg. Érdekes módon azután, miután egy másik ügyben afférjuk volt Szántaival. Attól pedig, hogy egy elavult tanácsrendelet még mindig tiltja az ebszaporítást, még lehet igaza annak, aki szeretne a saját lakásában, saját kertjében kutyákat —• ismételten hangsúlyozom, csendes kutyákat — tartani. De hát úgy tűnik, Szilágyiéknak csak a saját igazuk az igazság, hiszen kijelentették, mindenképpen nekik van igazuk, s ha nem úgy írom meg, ahogy az nekik tetszik, ők is megírják a magukét, íme, betartották az Ígéretüket. B. V.
