Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-27 / 278. szám
1991. november 27., szerda >BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMezőberény központjában áll Várady Sándor szobrászművész alkotása, a Népek barátsága emlékszobor Az oldalt szerkesztette: Szekeres András. Telefon: (66)27-844 Kulturális seregszemle Mezőberény. — Az Eötvös József Magyar Pedagógiai Társaság által meghirdetett cigány- gyermekek megyei tehetségkutató kulturális szemléje Mező- berényben kerül megrendezésre november 30-án 10 órakor a művelődési központban. Közgyógyellátás Köröstarcsa. — Ebben az évben a község 99 lakója, többségében idős nyugdíjas — méltányossági alapon — ingyen kapta a gyógyszert. A jövőben, a megváltozott jogszabály szerint a közgyógyellátásban részt vevők egyes gyógyszerekért minimális térítést fizetnek majd. Mini ABC Csárdaszállás. — Két hete nyílt meg a faluban, a volt hatósági húsbolt helyén a magánüzemeltetésű mini ABC. A magán- kereskedő az üzletet az önkormányzattól bérli, s azt saját elképzelései alapján alakította át. Korábban egy élelmiszerbolt volt a településen, s most látszik, hogy az áfész-üzletnek komoly konkurenciával kell számolni. Idősek klubja Mezőberény. — A helyi református egyházközség gyülekezeti otthonában a jövő évben — a város által működtetett klubbal azonos feltételek mellett — beindítja az idősek klubját, amely napközben benttar- tózkodást és ebédet biztosít a tagoknak. Szolgálati lakás Köröstarcsa. — Három évvel ezelőtt, az akkori tanács vállalta a helyi KMB-s szolgálati lakás és iroda megépítését, melyet elkezdtek, s a lábazatig el is készült. Időközben megemelkedtek az árak, így az önkormányzati hivatal a nagy költségek miatt úgy döntött, hogy az ötmillió forintos költségvetésű beruházást nem folytatják, helyette a volt MSZMP-székház- ból felújítással és átalakítással alakítják ki a szolgálati lakást és a rendőrségi irodát. Fogadóterem Mezőberény. — A polgár- mesteri hivatal a városházán fogadótermet alakít ki és biztosít az önkormányzati tagok számára, ahol előre meghatározott időpontban tartanak fogadóórát a képviselők. MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE © „...csak hittel és szeretettel...” Mezőberény önkormányzati testületé legutóbbi ülésén, miután a két társadalmi alpolgármester lemondott, főállású alpolgármesterévé és egyben képviselővé választotta az 54 esztendős Balogh Ferencet, akit a városban nem kell különösebben bemutatni. — Hároméves koromtól negyvenegynéhány évet éltem Mezőberényben, s annak ellenére, hogy Békésen születtem, végül is szülőfalumnak, most már szülővárosomnak tekintem a települést — kezdi a beszélgetést az új alpolgármester, aki tanítói, földrajz—testnevelés tanári és népművelői diplomával a zsebében előbb 13 évig tanított, majd csaknem ugyanennyi időt a helyi művelődési ház igazgatójaként dolgozott az akkori községben. — Amikor felkértek a művelődési ház vezetésére, nehéz szívvel hagytam ott a katedrát, érez- .tem a gyerekek szeretetét, melegségét és ragaszkodását. Igyekeztem minden gyerekkel és minden szülővel jó kapcsolatot tartani. A gyerekek teljesítményét mindig önmagukhoz, körülményeikhez mértem. Csak egy példát említek: máshogyan, magasabbra értékeltem annak a cigánygyereknek a teljesítményét, aki, igaz, hogy csúnyán, az ablakpárkányon írta meg a leckéjét, miközben nyolc kistestvére rángatta a ruháját. De megírta és iparkodott, látszott rajta, hogy akar... — emeli fel mutatóujját. — Hogyan került a művelődési ház élére? — Mint minden tanító, egy kicsit mindenhez értettem, s amibe belefogtam, nagy kedvvel csináltam. Felnőtteknek vezettem színjátszó csoportot, szerveztem fúvószenekart, összehoztam egy kis szimfonikus zenekart, amelyben jómagam is játszottam, rajzszakkört is vezettem... Az akkori település vezetőinek jutott az eszébe, hogy vállaljam el ezt a munkát, amit nem bántam meg. Nagy vágyam volt, hogy új művelődési ház épüljön a községben. Roppant leromlott állapotban vettem át a régit. Szóval rettentő kemény, de szép évek voltak... — Mégis elment 1981-ben... — Magam döntöttem így, mert olyan helyzetbe hoztak, hogy ha tiszta akartam maradni, mást nem tehettem. Egy év alatt a népi ellenőrök háromszor voltak a mővelődési házban, a nem-szokványos pénzügyi és szakmai vizsgálatok, ellenőrzések egymást érték, miközben mindent rendben találtak. Végül is valaki az ellenőrzést végzők közül kibökte, hogy külön „megrendelésre” jöttek. Szóval minden világossá vált előttem. Ilyen előzmények után pályázat útján kerültem Szolnokra, s eljövetelem utolsó percéig a megyei mővelődési és ifjúsági központ művészeti csoportvezetőjeként tevékenykedtem. — Milyen elképzelésekkel tért haza, s látott munkához mint alpolgármester? — Szeretném a polgármester urat helyettesíteni azokban a dolgokban, amelyekben igényli a segítségemet, s amihez értek. A munkamegosztásban rám hárultak az oktatás, a szociális és egészségügy, a külkapcsolatok, a sport, s nem utolsósorban a nemzetiségi ügyek. Munkámat szolgálatnak tekintem, igaz vannak, akik gyanakvó szemekkel figyelnek. Nem karriervágyból vállaltam az alpolgármesteri beosztást, mert a demokrácia göröngyös útján nehéz még zökkenők nélkül előre haladni. Megválasztásomkor a testületi ülésen egyébként úgy éreztem magam, mint a parlament közvetítését látnám. A képviselők mindenre reagáltak, s bízom benne: segítő észrevételeiket a jövőben is elmondják, partnerként elfogadnak, mint ahogyan én is igénylem segítségüket. Szóval kellemes emlékekkel tértem haza. Nagy becsvággyal vetettem magam a munkába. Amit vállaltam, azt csak hittel és szeretettel szabad csinálni. A múlt nem érdekel, a jövő az, ami foglalkoztat — mondotta Balogh Ferenc. Rekviem egy moziért Bezárt egy mozi. Igaz, egyelőre ideiglenesen. De sorsát megpecsételték. Az ítélet könyörtelen és visszavonhatatlannak tűnik. Az indoklás kegyetlenül rideg és tömör. Egy szóba sűríthető: gazdaságtalan. Pedig nem volt mindig így. Nagyon is emlékszem rá, a községben — mert gyerekkoromban, úgy három évtizeddel ezelőtt még az volt— két filmszínház is kínálta műsorát. A „kis- mozi” a mai Patex művelődési házban, valamint a jelenlegi helyén is a nézőket váró „nagymozi”, vagyis a Szabadság Filmszínház. Gyerekként, vasárnaponként a pénztár nyitása előtt már egy órával ott tolongtunk egy kettessel a . markunkban, hogy megválthassuk jegyeinket a „rohampáholyba”, vagyis az első három sor valamelyikébe. Az volt a legolcsóbb. A mozi, különösen télen, az egyetlen kulturális és szórakoztató hely volt. Akkortájt, igaz nem volt televízió, video, csupán egy-egy tehetősebb családnak futotta diavetítőre, ahol időnként egy-két órára összeverődtek a környékbeli gyerekek. A film forradalmasította a szórakoztatóipart. 1926-ban a hangosfilm új korszakot jelentett. Az én korosztályom már ez utóbbinak volt a nézője. Ez a herényi mozi számos értéket varázsolt a falusi nézők elé. Akkor a 2 forintos helyárakkal sem volt veszteséges. Napjainkban a legolcsóbb jegy egy ötvenes körül alakul, a legdrágább hat liter tej árának felel meg. S a családok többsége ilyen árak mellett ma már inkább a tejet választja. A mozi kicsit luxus lett. A vállalkozóknak, üzemeltetőknek a megváltozott életkörülmények miatt, a drasztikusan csökkent nézőszám miatt veszteséges ez az üzlet. A herényi mozi esetében a veszteség rideg számokban kifejezve kereken 750 ezer forint. A nyolcvanas évek elején a település minden lakosa — átlagosan — évente legalább hatszor ment moziba, az idén ez jószerivel egyszeri alkalomra zsugorodott. A sikerfilmek is alig félházzal mentek, de egyre gyakrabban nézők hiányában elmaradtak az előadások. A mozi november 15-étől szünetel. Amennyiben az önkormányzat nem tudja finanszírozni a veszteségeket, úgy december 1-jétől felszámolják a herényi mozit (is). Egy szórakozási, kulturális intézménnyel ismét szegényebb lesz megyénk. Egy (újabb) településen pedig teljesen meg is szűnik. Maradnak az emlékek. Unokáinknak majd arról mesélünk, hogy milyen is a mozi és milyen volt a mi időnkben. Münsingeni vendégek Mezőberényben A napokban négynapos hivatalos látogatásra Mezőberénybe érkezett Németországból Mün- singen város héttagú delegációja Rolf Keller polgármester vezetésével. — Ha jól tudom, Ön másodszor jár Mezőberényben... — Pontosítanám: negyedik alkalommal vagyok a városban, hivatalosan tényleg másodszor jöttem Mezőberénybe. —Családi vagy baráti szálak kötik ide? — Egyik sem... Evekkel ezelőtt, amikor is családommal szabadságomat töltöttem Magyarországon, turistautam során ellátogattam erre a vidékre, ami nekem nagyon megtetszett. Voltunk Egerben, Mezőberényben, Gyulán és Hévízen, igaz akkor nem gondoltam, hogy egyszer hivatalos delegáció tagjaként, vezetőjeként is ellátogatok ebbe a városkába. — Kérem, mutassa be Mün- singent. — Stuttgart és Ulm között, a két várostól egyaránt 50—60 kilométerre, egy erdővel övezett területen fekszik a 13 ezer lakosú Münsingen. Struktúráját tekintve mezőgazdasági jellegű település, iparát elsősorban a szolgáltatás adja. Sajátos helyzetű létesítményei vannak, mint például az iskola és a kórház, melyek nagyobb körletet látnak el. A város életében fontos szerepet játszik az idegenforgalom és a turisztika, a téli sportok egyik centruma a település. — Hogyan és miért éppen Mezöberényre esett a választásuk, amikor magyarországi partnerkapcsolat után kutattak? — Úgy hat-hét évvel ezelőtt kialakult egy francia testvérvárosi kapcsolatunk, s már akkor eldöntöttük: egy keleti ország városával is baráti együttműködést alakítunk ki. Első gondolatunk egy NDK várossal való együttműködés volt, de amikorra éppen aktuálissá vált volna a kérdés, a történelem közbeszólt... Ilyen előzmények alapján jöttünk a nyáron Magyarországra, abba az országba, amely évekkel ezelőtt már nyitott volt nyugat felé, ráadásul szépszámú német anyanyelvű lakosság is él itt. Segítette elhatározásunkat az a tény is, hogy az önök hazája nyitotta meg a határokat a keletnémetek előtt, ezzel is hozzásegítve Európát az egymáshoz való közeledésben. Különösen fontos ez mostanság, amikor a határok nélküli Európáról, a nyitottságról beszélünk. Több ajánlatot kaptunk, ezeket a településeket meglátogattuk, végül is Budakalász, Mezőberény és Siklós maradt a képben. A delegáció egyöntetűen és egyértelműen döntött, s azt hiszem jól. Nekünk az első pillanattól nagyon szimpatikus volt a város, ráadásul német ajkúak élnek itt, s német tannyelvű gimnáziuma van a településnek. Előnyös a kapcsolat azért is, mert Mezőberény a román határhoz közel fekszik, s ide érkezésünkkor keresztül kell utaznunk az országon, így jobban megismerhetjük hazájukat. —Milyen konkrét elképzeléssel érkeztek? — A nyelvtanulás terén tudnánk segítséget adni tanulócsoportok fogadásával. Ezen kívül az oktatást, ha igénylik, szemléltetőeszközökkel, számítógéppel tudnánk segíteni. De ennél mi nagyobbra tartjuk a két nép, a két város barátságát, amit személyhez, személyekhez, családokhoz szeretnénk kötni. — A testvérvárosi kapcsolatok szóba jöhetnek? — Gondoltunk rá, ezért is jött Mezőberénybe Münsingen hivatalos delegációja. Hivatalos látogatásra meghívtuk, s szeretettel várjuk a város delegációját. Azt hiszem addig is e baráti kapcsolatot közösen kell tartalommal megtöltenünk, s Gronau után Münsingen is testvérvárosa lehet Mezőberénynek — mondotta végezetül Rolf Keller. Egyházi ingatlanok A jelenleg fennálló törvények értelmében az egyházak visszaigényelhetik az állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő volt ingatlanjaikat, vagy a vissza nem adható épületekért, telkekért kárpótlási igényt nyújthatnak be. A négy mezőberényi egyház- község képviselői a képviselő- testület ad hoc bizottsága előtt bejelentették ingatlan-, illetve kárpótlási igényeiket. Ezek a következők: Református egyház Puskin utca 53. (jelenleg tanterem), már 1992-től szeretnének ott cserkészotthont létrehozni; Vasút utca 1. szám (jelenleg tanterem és tornaszoba), öregek otthonának szeretné a gyülekezet átalakítani 1996-tól; Be- lentai utca 1. szám (jelenleg tanterem és szolgálati lakás) alatt egyházi alkalmazottak részére szolgálati lakás kerülne kialakításra még ebben az évtizedben. Német evangélikus egyház Luther utca 7. szám (jelenleg tanterem) alatt 1993-tól az egyház iskolát szeretne itt indítani; Luther utca 23. szám (jelenleg tanterem) alatt szociális létesítményt terveznek erre a helyre; Mátyás utca 9. szám (jelenleg a Petőfi Mgtsz kezelésében van) alatti épületet pedagóguslakássá szeretnék átalakítani; a Luther utca 1. szám (jelenleg egészségügyi központ) alatti ingatlanért kárpótlást kér az egyház. Szlovák evangélikus egyház A Jeszenszki utca 21. szám (jelenleg tanterem, pedagóguslakás) alatt óvodát szeretnének nyitni 1992-től; a Jókai utca és Jeszenszki utca sarkán található egykor egyházi iskola (jelenleg magánlakást épületéért kárpótlást kémek; a Luther tér 1—2. szám (jelenleg iskola, tornacsarnok) alatti ingatlanért szintén kárpótlást kémek: a Luther tér 12. szám (Textil Ktsz tulajdonában) ingatlanért, valamint az egykori Ótemető (jelenleg magántulajdonú házak állnak a helyén) ingatlanért szintén kárpótlást kér az egyház. A repülőknek zenél az éter Mezőberény és Békés között autózók, a két város között félúton, biztosan fölfigyeltek a rádióadást néhány másodpercig megzavaró tá-ti-ti-ti, tá-ti-tá, ti- ti-ti, tíz másodpercenként ismétlődő morzejelekre. Ezeket a sípoló hangokat a légiforgalmi és repülőtéri igazgatóság útvonalnavigációs objektuma adja, mely szerényen húzódik meg a két város között, segítve a 10 kilométer széles légifolyosón Bukarestbe és a Közel-Keletre tartó repülőgépeket. Az irányító állomás jeleiből a repülőgép fedélzetén pontosan tudják, hol is repülnek. Mert ha letérnek a légifolyosóról, akkor a légelhárítás közbeléphet... — Az irányadó állomást 1970-ben telepítették, tíz évvel később berendezéseit több tízmillióra becsülték — kezdi Baji István, az állomás vezetője, aki az első percektől ellenőrzi, s ha kell javítja a non stop üzemelésű berendezéseket. — A műszerek leegyszerűsítve úgy működnek, mint a tengeren a világítótorony, csak ez a levegőben lévő repülő„Az irányítóállomás a két város között” gépeket segíti, az állomás jeleit több száz kilométerről foghatják. Az irányító állomás a továbbítandó állandó jeleket maga állítja elő és sugározza az éterbe. Az állomás a repülésirányítás fontos láncszeme, egyidejűleg a légtérben akár száz repülőgép kiszolgálására, kalauzolására is alkalmas — magyarázza Baji István, aki a nap 24 órájából szinte huszonnégyet van szolgálatban: 2-4 órát az állomáson, a többit otthon a közönséges rádió mellett tölti, ugyanis az állomás jeleit a hosszú hullámon, a 374 kHz-es frekvencián sugározza, s ezt bárki foghatja. — A morzejeleket mindenki hallhatja, de a kódot nem ismeri mindenki. A leadott jelekből maximum egy perc alatt minden információt megtudok az irányító állomás működéséről. Ha baj van, azonnal intézkedünk, mert a repülés biztonságát semmi sem veszélyeztetheti — mondja búcsúzáskor Baji István. Megtudom még tőle, hogy most 63 éves, s az esztendő végén nyugdíjba vonul.
