Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23-24 / 275. szám

A Benkó Dixieland Band

Benkóék a tévében is

Mise Nyíregyházán, falumentés Sajógalgócon

Benkó Sándor neve határon innen és túl egyaránt ismert. Rendkívül sokoldalú egyéniség, nemcsak előadóművész, a csaknem 35 éve működő, népszerű Benkó Dixieland Zenekar vezetője, hanem a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosgépek Tanszékének adjunktusaként egyetemi oktató és sikeres vállalkozó is.

Sokirányú elfoglaltsága ellenére a külföldi meghívásokra és a fővárosi fellépések mellett országos turnékra, vidéki koncertekre is mindig marad ideje.

— Mit jelent ön számára a vidéki közönség?

— Úgy gondolom, hogy minden zenekar létkérdése a közönséggel való állandó és jó kapcsolat. Számunkra a közönség nemcsak Budapest 2 millió lakosát jelenti, hanem a vidéket is, az ország egészét. Az együttesnek évente 250-300 fellépése van. Ennek legalább felét Magyarországon teljesítjük, amiből megközelítőleg 90 a vidéki fellépés.

Hagyományai vannak a nyári tatai és szegedi dixieland fesztiváloknak. A BMV Dixieland Fesztivál helyszíne a diósgyőri várban volt. Egy falumentő program részeként került sor a Benkó Dixieland Band műsorára Sajógalgócon, a néhány

házból álló kis faluban. Újdonság a Balaton környéki nyári dixieland fesztiválok sorozata: Balatonfenyvesen, M áriafürdőn, Csopakon. A nyíregyházi Dixieland Fesztivál amerikai sztárokkal a Nyírségi Ősz rendezvénye.

Zenei érdekességnek, a „Christmas Mass” (Karácsonyi mise) igeliturgia bemutatásának lehet tanúja a közönség Nyíregyházán december 23-án.

— Hallhatnánk a miséről egy kicsit bővebben?

— A hagyományos egyházi liturgiák és a New Orleans-i muzsika között a mise kapcsán igyekeztünk kapcsolatot találni. Mi számos esetben játszottunk ilyen misén: a hagyományos néger vallási dalokat játszotta a zenekar. Most az utolsó hangig komponált, méghozzá önálló mű —- Benkó-szerzemény — az egész mise. Nagyon komolyan vettük az egyházzal való együttműködést, és azt is, hogy ez valóban ökumenikus igeliturgia legyen, és több egyház elvárásának feleljen meg. A tervek szerint a művet felvételről a televízió is közvetíti. A zenei anyagot pedig hanglemezen rögzítjük, tehát a karácsonyi újdonságok között már remélhetőleg találkozhatnak vele a zenei érdekességet kedvelők. Mérő Éva

Természetes kert

Családi kertekben, valamint 11 megyében 3000 hektárnyi területen nagyüzemi méretekben folyik hazánkban bio rendszerű növény- termesztés. Manapság, úgy többé-kevésbé tíz éve. De ha az előzményeket keressük, akkor sok tíz, sőt sok száz évvel ezelőtti múltba is visszakalandozhatunk.

Mint teszik ezt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum A természetes kert című kiállításán. Itt a múzeum barokk szárnyának emeleti körtermében a tárlat két fő témacsoportja ugyanis párhuzamosan fut egymás mellett. Nevezetesen az organikus gazdálkodás múltja és jelene. S e két terület alig-alig különbözik módszerében, eszközeiben egymástól.

Ezért aztán a XVII. század leghíresebb magyar kertjének, a pozsonyi prímáskertnek a makettje áll a terem közepén. A kertet 1614-ben Forgács Ferenc bíboros alapította. Lippay György idején — ő 1642-ben lett érsek — már külföldön is híre ment a pompás kertnek. Lippai János jezsuita szerzetes, aki a kert jó ismerője és gondozója volt, Posoni kert címen, három kötetben örökítette meg a híres prímási kertet. Az érsek unokaöccse pedig a kert madártávlati rajzát készítette el, amelyet Lang Mauritius metszett rézbe.

De sokkal korábbi példákra is hivatkozik a kiállítás, ami a hajdani és mai termesztési eljárások hasonlóságára utal. A régmúlt kertészkedő embere együtt élt a természettel. Pontosan ügyelt a növények összhangjára, igényeire, a Holdhoz és a bolygókhoz való viszonyára. A kert, a növények, a kertészeti tennivalók, valamint a természet jelenségeinek kapcsolatára már az ókori szerzők (Pliniusz, Dioszko- ridész) is felhívták a figyelmet. De idézhetnénk a XVI. századtól magyar nyelven is megjelenő kalendáriumok tanácsait. Hiszen ezekben hónapra, napra, napszakra szóló utalások és utasítások szerepelnek, melyeket kertészkedő, növénytermesztő őseink megtapasztaltak és továbbadtak. E máig érvényes tapasztalatokat aztán egy időre elfelejtettük. Ám mára különösen aktuális, hogy újra megtanuljuk.

Éppen 11 éve, hogy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN), az ENSZ Környezetvédelmi Program (UNEP) és a Világ Vadvédelmi Szövetség (WWF) kidolgozta a világ természetvédelmi stratégiáját, amely kimondja, hogy az emberiség csak a természettel együttműködve maradhat fenn. A természet része vagyunk, s ezt a tényt minden tevékenységünkben érvényre kell juttatni. Csak így óvhatok meg bolygónk életet fenntartó rendszerei. Ezt szorgalmazza a környezetkímélő gazdálkodási mód. S ez indokolja, hogy a viszonylag rövid múltra visszatekintő környezetbarát gazdálkodás múzeumi keretek között is megjelenjen. (kádár)

MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM

1991. november 23-24.,

Két Erzsébet

Eredményesen dacol a divattal

Kevés női név dacol olyan eredményesen mindenféle divattal, mint az Erzsébet. Egyaránt kedvelték az elmúlt századokban és napjainkban, uralkodók és közrendűek, magyarok és más nemzetbeliek. Egyedül magyar királylányok és királynék közül több mint egy tucat viselte ezt a szép nevet. Közülük V. István magyar király leányát boldoggá, II. Endre és III. Endre Erzsébet nevű leányait pedig szentté avatta az egyház.

A három királyleány közül kétségtelenül II. Endre leánya a legismertebb s legnépszerűbb, hazánkban és német földön egyaránt.

Árpád-házi szent Erzsébet — akit thüringiainak is mondanak a férje után — 1207-ben született Pozsonyban vagy Sárospatakon. A főrangúaknái dívó korabeli szokás szerint már gyermekkorában, négyévesen eljegyezték II. Endre szövetségesének, a thüringiai őrgrófnak Lajos nevű fiával, s ettől kezdve jövendőbeli otthonában, Wartburg várában nevelkedett. Esküvőjét 1221 -ben tartották. Anyja, Meráni Gertrúd olyan gazdag hozományt adott vele, amilyenhez hasonló fényes és drága kelengyét még sohasem láttak Thüringiában. Boldog házasságban élt az őrgróffal. Egy fiú és két — más kutatások szerint három — leánygyermeknek adott életet. Közülük az egyiket, Altenbergi Gertrúdot boldoggá avatták.

Erzsébet már kora ifjúságától mérhetetlen szeretettel és bőkezűséggel fordult a szegények, elesettek, betegek felé, s e jótékonykodásáról számtalan legenda szól. Férje megértéssel támogatta alamizsnálkodását.

Lajos azonban — mint azokban az időkban szokásos volt — elindult az egyik kereszteshadjárattal, s 1227-ben, mint kereszteslovag, Otrantónál meghalt. Erzsébet jótékonykodásait férjének rokonsága egyre ellenségesebben szemlélte, mert az akkori birtokharácsolások korában ezt a vallási indítékú buzgalmat egyszerűen képtelenek voltak megérteni. S amikor Erzsébet egy eladott birtok ellenértékét, 64 000 aranyat könyörület- ből szétosztott egy éhínségtől sújtott vidék szegényei között és ápolásukra kórházakat alapított, betelt a mérték. A férje támaszát nélkülöző fiatal özvegyet tél derekán gyermekeivel együtt elkergették Wartburgból. Erzsébet három esztendőn át élte a szegény koldusok életét, s királyi szüleit sem értesítette nyomorúságáról. Csak három év elteltével vette magához a bam- bergi püspök-rokon, s intézte el, hogy a thüringiai rokonság adja át Erzsébetnek Marburgot és környékét. Ettől kezdve a szegények gondozásának és betegápolásnak szentelte életét 1231. november 19-én bekövetkezett

haláláig. Sírjánál számos csoda történt, s IX. Gergely pápa már 1235-ben szentté avatta. Még ugyanebben az évben Marburg- ban elkezdték annak az Erzsé- bet-templomnak az építését, amelyből a német gótika legszebb és legtisztább emléke lett, s ahova eltemették. Sírhelye azonban, fájdalom, üres, mert a XVI. századi hitújítás egyik vezére, Hesszeni Fülöp szétszórat- ta hamvait. Mindez azonban mit sem ártott népszerűségének, a németek még ma is „a legnagyobb német asszonyának nevezik a magyar király leányt, IV. Béla királyunk nővérét.

A másik Erzsébet, akiről megemlékezünk, nem magyar

földön született. A magyarság mégis szívébe zárta, mint olyan magyar királynét, aki sokat tett magyar népéért. I. Ferenc József felesége megtanult magyarul, mert őszintén vonzódott Magyarországhoz és a magyarokhoz.

Erzsébet 1837-ben, Münchenben született a bajor Wit- telsbach Miksa herceg és Ludo- vika bajor hercegnő második leányaként. 1854-ben ment férjhez a császárhoz, s ez a frigy számtalan magyar szabadság- harcosnak hozott amnesztiát, az országnak pedig az ostromállapot megszűnését. 1857-ben járt először Magyarországon. Nem annyira a politika, mint inkább a szíve vonzotta a magyarokhoz. A romantika iránt fogékony képzeletét érdekelte és foglalkoztatta az a nép, amelyet Bécs- ben, az udvarnál annyira gyűlöltek. Tanulmányozta történelmünket és irodalmunkat, s egyre jobban érdeklődött a hosszan elhúzódó kiegyezési tárgyalások iránt, s Ferenc József előtt is gyakorta sikerrel pártfogolta a magyarság ügyét. „Ha Olaszországban rosszul mennek a

Erzsébet királyné (1837—1898)

A múzeum Bodoki Károlyról kapta a nevét

1974. július 19-én nyílt meg az Alföld első vízügyi múzeuma azzal a céllal, hogy emléket állítson a vízügyi múltnak, s ezen keresztül bemutassa, hogy a honfoglaló őseink óta itt talált őshazánkban, a Körösök vidékén milyen feladatokkal kellett megbirkóznia a lakosságnak a pusztításokat okozó vizekkel szemben, illetve az éltető víz előteremtéséért. Ezt a törekvést Széchenyi István így fogalmazta meg: „Hazánk jó részét víz borítja, posvány fedi, melyen ezer famíliák, új nemzetségek élhetnének boldogan, ha nád és zsombék helyett kies mezők, s mosolygó lakhelyek támadnának. Csak tőlünk függ, virágzó kerteket, szorgalmasan működő gyárakat, szabad embereket állítani oda, ahol még róka és farkas csatangol, s káka tövén szárcsák és egyéb vízimadarak tanyáznak...”

A múzeum a hosszúfoki szivattyútelep két helyiségét tölti meg, ahol az egyikben még a múlt században épült — ma is üzemelésbe állítható, 1 köbmé- ter/sec teljesítményű szivattyú látható, egy Schlick-féle gőzgéppel. Ezzel emelték át a Kettős-Körösbe a szántóföldek csatornájában összegyűlt csapadékvizet. Az egész szivattyútelep, különösen a gépészeti berendezése a XIX. század technikájának műszaki, ipartörténeti emléke is.

A másik helyiségben — a boltozatos nyílással kettéosztott — teremben pedig 1700 utáni

évekből származó, Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Huszár Mátyás, Bodoki Károly, vízügyi szakemberek által készített és használt térképek láthatók. A tárgyi emlékek közül a vízügyi szolgálatban használatos hidrológiai és földmérő műszerek, szögprizmák, a gátőrök és gépészek életének tárgyi emlékei, kubikostalicska, suba, ásó, lapát, bográcsok szolgafákkal, csobolyók, kuttyogtatók találhatók. Összességében olyan, a vízügyi életben használatos, gazdag írott és tárgyi anyagok, amiket még az átépített vagy megszűnt gátőrtelepek, elavult gépészeti felszerelések elkalló- dása előtt sikerült összegyűjteni, megmenteni a vízügyi múlt bemutatására.

Árpád-házi Szent Erzsébet koldusokkal (Holbein metszete nyomán)

császár dolgai — mondta 1866- ban Andrássy Gyulának —, az nekem nagyon fáj. De ha Magyarországon mennek rosszul, az engem megöl!” Ezen a nyáron, a porosz háború idején Budára költözött gyermekeivel egy zugligeti villába. Vitathatatlanul nagy része volt abban, hogy létrejött 1867-ben akiegyezés a nemzet és uralkodója között. Június 8-ai királynévá koronázásakor az egész ország rajongva ünnepelte. Ezután szívesen és gyakran időzött Magyarországon, utolsó gyermekét Budán szülte, akit csak mint „a magyar leányát” emlegetett. Gödöllő volt — Buda mellett — a másik kedves helye.

A csupa jókedv királynéra szörnyű csapásként sújtott le fiának, Rudolf trónörökösnek 1889-ben bekövetkezett, s máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála. Régi vidámságát, életkedvét sohasem nyerte többé vissza, csak uta- zott, járta a világot. Fia emlékére Korfu szigetén gyönyörű palotát építtetett, amelyet Achilleion- nak nevezett el, mert a görög hőst is ifjan ragadta el anyja mellől a halál.

Egyik útján, Genfben érte a méltatlanul vak halál: egy elvetemült anarchista, Luccheni 1898. szeptember 10-én leszúrta.

Dr. Csonkaréti Károly

A múzeum Bodoki Károlyról, a híres vízrendező mérnökről kapta a nevét. Bár a vízügyi múlt bővelkedik kiváló szakemberekben, a már fentebb említetteken kívül Sajó Elemér, Bog- dánfy Ödön, Vertics József, Kvassay Jenő, Bodoky Lajos, ezek mellett azonban mégiscsak Bodoki Károly volt az, aki itt sok-sok érdemet szerzett, Gyulán lakott és ugyanitt működött, mint a Körös—Berettyó főmérnöke, 1868. évben bekövetkezett haláláig.

Ez a szép tájon fekvő kis múzeum, szerény kezdetként ugyan, ám mégis mint a Körösvidéki kirándulások egyik célpontja, számos látogatót vonzott, az Alföld legelső vízügyi múzeumaként, hogy a még fellelhető és a pusztulásra ítélt vízügyi emlékek megmentésére szolgáljon az e témák iránt érdeklődő látogatók számára.

Gabnai Sándor