Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23-24 / 275. szám

Katyn: a gyilkos rémtettek ötven évig titokban maradtak

Beszélgetés Stanislaw Jankowski lengyel történésszel

«jÜMÉS MF.fíYFI HÍBI.4P--------------------------------------------------------------------- EXKLUZÍV ---------------------------------1991. normte, 23-24., sz.,mba.-»asá,nap Q

S

tanislaw M. Jankowski

A számok arra utalnak, hány áldozat volt egy helyen

Az emberi bűnök történetében az egyik legesztelenebb gyilkosságot a lengyelországi katyni erdőben követték el. Az elmúlt évig hallgatni kellett róla. Ma már az is kimondható, hogy a szovjet politikai rendőrség, a hírhedt NKVD alkalmazottai öltek meg 15 ezer lengyel katonát és katonatisztet.

Molotov és Ribbentrop az

1939. augusztusi paktumot 23- áról 24-ére virradó éjszaka írták alá. Volt egy titkos záradéka Lengyelország jövőbeni felosztásáról. Egy héttel később Németország megtámadta a lengyeleket. Október 17-én a szovjet hadsereg is elindult Lengyel- ország ellen. 28-án ismét aláírtak egy szovjet—német szerződést a „barátságról” és a határokról, valamint Lengyelország tényleges felosztásáról. A bekebelezés után 240 ezer lengyel katona és tiszt esett fogságba —

1940. júniusáig. A szovjetek az általuk elfoglalt körülbelül 200 ezer négyzetkilométeeres területről kétmillió lengyelt deportáltak a Szovjetunió belsejébe. A deportálások több mint 40 ezer ember éhhalálát okozták.

Az internált lengyel katonatisztek részére 1939. novemberében a szovjet állam három tábort létesített. Mindhárom tábort egy- egy korábbi kolostor területén rendezték be. 1940. tavaszán ezeket a lágereket kiürítették. Új „tiszti” tábort hoztak létre Gria- zoviecben a Koozelszkből, Osz- taskovból és Sztarobelszkből elszállított, összesen 450(!) ember részére. A többi 14,5 ezer internált sorsa ismeretlen volt.

— A történészek már 1943- ban tudtak a Katynban meggyilkolt csaknem ötezer katonatisztről. Mikor kezdődött a szovjetek és a németek kölcsönös vádaskodása?

— 1943. április 13-án a német rádió közölt először hírt a katyni erdőben felfedezett tömegsírokról. A hír szerint a több ezer lengyel katonatiszt meggyilkolását bolsevikok követték el

1940- ben. Két nap múlva szovjet rádiócáfolat kürtölte szét a világban: a katyni bűntettet nem ők, hanem a németek követték el

1941- ben. Erre az emigrációs lengyel kormány felkérte a Nemzetközi Vöröskeresztet a katyni ügy semleges kivizsgálására. A Lengyel (belföldi) Vöröskereszt és a Nemzetközi Orvosi Bizottság már egy hónapon belül és egymástól függetlenül megerősítette a német megállapításokat a szovjet bűnösségről. Szeptemberben a Szovjetunió visszafoglalta a szmolenszki területeket. Decemberben egy speciális bizottsággal a németek bűnösségét állapította meg. Miután 1945-ben lezajlott a nürnbergi per a német háborús bűnösök ellen, a szovjetek 1946-ban is megvádolták a németeket a katyni gyilkossággal. Bizonyítékok nélkül.

— Ön mikor kezdett el foglalkozni a Katyn-ügy tisztázásával?

— 1981-ben írtam először egy könyvet, ebben érintőlegesen szó van Katynról. Természetesen szamizdat kiadványként jelent meg. Utána cikkekben foglalkoztam a témával. Tavaly látott nyomdafestéket „Visszatérés Katynba” című kötetem, amely a szovjetek által elkövetett gyilkosság leleplezéséről szól.

— Ebben a könyvben Orsós professzorról is ír, aki 1943-ban szakértőként járt Katynban. Milyen szerepe volt a budapesti orvosnak?

— A nemzetközi bizottság tagja volt, egyedül ő tartott ki nézetei mellett. Már 1944-ben el kellett mennie Magyarországról. Bújkált a szovjet politikai rendőrség elől. Bár nagyon félt, mindvégig kitartott amellett, hogy a szovjetek a bűnösök. 1972-ben halt meg Németországban anélkül, hogy egyszer is hazalátogatott volna.

— Végül is miért vallotta be a Szovjetunió a bűnösségét ötven év után?

— A szovjet vezetők közti rivalizálás miatt, Jakovlev, Li- gacsov és Gorbacsov vetélkedése (többek között) a múlt dokumentumainak felhasználásával folyt. Mindhárman olyan archív anyagokat akartak, amelyek ütőkártyaként használhatók a másik ellen. Jakovlevnek köszönhető, hogy Natalia Lebe- gyeva professzorasszony megkapta a Katynról szóló anyagokat — tisztázás címén. Gorbacsov hiúsága nem engedte, hogy Jakovlev vigye el a pálmát a

„történelmi bevallás” színterén. Ezért meggyőzte a politikai bizottságot: kockáztassanak, ismerjék el, hogy a katyni erdőben szovjetek végezték a tömegmészárlást.

—Hogyan fogadták ezt a hírt a Szovjetunióban ?

— Paradox helyzet állt elő. Sikerült megtalálni azokat az embereket, akik részt vettek a gyilkolásban. Bár azt, hogy ő lőtt, egyikük sem vallotta be. Másrészt, máig vannak olyan szovjet lapok, amelyek arról cikkeznek, hogy Gorbacsov hazudik, a katyni bűntény a németek műve volt.

— Miért juttatták éppen Le- begyeva professzorasszony kezébe az archív anyagokat?

— Natalia Lebegyeva történész ugyan, de előtte soha nem foglalkozott a Katyn-üggyel. Megengedték neki, hogy betekintsen az archívumba, ő találjon rá a bizonyítékokra. Tulajdonképpen a „bevallás” előkészítése volt. Nem akarták, hogy a TASZSZ hírügynökség hirtelen bejelentése nyomán megdöbbenjen a világ.

—A történtek így is elég sok- kolóak.

— A katyni erdő Gyezdovo vasútállomástól három kilométerre fekszik. Nyolc halálgödörből 4143 holttest került elő, amelyből csak 2730-at tudtak azonosítani minden kétséget kizáróan. A foglyokat a sír szélére állították, sőt egyes esetekben a sírgödörbe állítva egyenként gyilkolták meg. Pisztolylövéssel, amely hátulról érte a koponyát. A Lengyel Vöröskereszt jelentése szerint egyértelműen tarkólövésekről volt szó. „Az összes seb egységes volta szakszerű kivégzésre vall. A gyilkosságnak nyerészkedési jellege nem volt, a holttesteken ugyanis egyenruha van, rajtuk kitüntetések, csizma, zsebeikben pedig jelentős mennyiségű lengyel pénzérmét és bankjegyet találtunk. A halottaknál talált papírokból ítélve a gyilkosság 1940. március—áprilisában történhetett.” Számos áldozat kezét hátrakötötték, némelyiküknek fejére húzták katonaköpenyének alját, s így fedett fejét tekerték körül zsinórral, amelynek másik végét csuklójához kötötték. Egyes áldozatokat négyélű szuronnyal döftek le, amelyet akkortájt csak a szovjet hadseregben használtak. Néhány fogoly száját forgáccsal tömték be, hogy ne tudjanak kiáltani.

— Van tudomása arról, hogyan vélekednek az áldozatok hozzátartozói a feltárt tényekről, hogy a szovjetek lőtték le szeretteiket?

— Nincs. De mindenesetre lehet már hangosan beszélni Katynról. Ha valaki kérte, hogy készítsenek néhai rokonáról halotti anyakönyvi kivonatot, hogy „meghalt 1940-ben”, kapott, de 1941-es évszámmal. Most már kimehetnek a csládok a temetőbe 1940-es halottaik- hoz is. Az oroszok visszaszolgáltatták a dokumentumokat. Csináltatjuk a másolatokat és kiküldjük a hozzátartozóknak.

— Milyen dokumentumokról van szó?

— Titkos szekrényekben őrizték eddig például a lengyel tisztek naplóit, amelyekbe még kivégzésük előtt egy órával is írtak. Nemrég küldtem el egy

ilyennek a fotókópiáját egy budapesti hölgynek, aki abból tudta meg, mikor halt meg az apja, s hogy halála előtt rá gondolt.

— Mi lett azokkal az emlékművekkel, amelyeket a katyni áldozatoknak szántak?

— Katynban volt egy emlékmű, amely a németeket bélyegezte meg a gyilkosság vádjával. Ezt tavaly lefestették és újraírták. Varsóban is akartak ilyen emlékművet annak idején. Két varsói képzőművész kapott megbízást a lengyel hatóságoktól, de nem vállalták.

— Tudtak-e erről a polgárok?

— Tudtak, de csak a „második nyilvánosságban” tiltakozhattak ellene. Varsói történészek és hazafiak egy csoportja, akik egy pincében készítettek illegálisan emlékművet, kimentek a temetőbe és felállították 1981. július 30-án. Reggelre eltűnt a 10 tonnás kereszt. „A tettesek ismeretlenek”—ide vezetett a hatósági vizsgálat. Hét év után, szintén „ismeretlen tettesek” visszadobták a monstrumot a temető bokraiba.

Merklin Tímea, HT Press

A nemzetközi bizottság orvosszakértöi az egyik tanúval beszélgetnek. Jobbról az első a budapesti Orsós professzor

A valóság horrora: golyó által szétroncsolt száj