Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-20 / 272. szám
1991. november 20., szerda KÖRKÉP A német szakmunkásképzést tanulmányozták Pedagógusok Esslingenben Németországi tanulmányúton volt nemrég Esslingenben egy 44 pedagógusból, szakoktatóból álló küldöttség, melyet Marton József a 611-es Számú Villamosipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese vezetett. A szervezési és anyagi támogatást a Hirschmann Rádióelektronikai Gyár adta, amelynek ez év nyarától leányvállalata működik Békéscsabán. Az iskola már a kezdet kezdetén kereste a kapcsolatot mind az anyavállalattal, mind az ittenivel. A látogatás célja az volt, hogy a német szakmunkásképzés rendszerét, módszerét és tartalmát tanulmányozzák. A küldöttség tagját, Molnár György békéscsabai alpolgármestert tapasztalatairól kérdeztük. — A városi, sőt a megyei szakmunkásképzést szinte kihívásként érinti, hogy ez a cég városunkban és Battonyán is leányvállalatot létesített, s terjeszkedésére van kilátás. Most került a közgyűlés napirendjére a békéscsabai szakképzés helyzete, s az átalakítás kérdése. De az is szerepet játszott, hogy az új szakképzési törvény tervezete is a német szakoktatást veszi figyelembe. Ez a látogatás megerősítette azt a nézetet, hogy a város oktatási szerkezetén belül a szakmunkásképzést kell erősíteni. — Milyen a német szakmunkásképzés? — A miénktől eltérő — felelte Marton József. — Az elmélettel hetente csak másfél napig (13 órában) foglalkoznak az állami szakmunkásképző iskolában. A hangsúly az üzemi, gyakorlati munkán van. A felvett tanulók először alapképzést kapnak a gyári tanműhelyekben, utána pedig a szakmunkások mellett dolgoznak a termelésben. A három és fél éves képzés végén az iskolától független vizsgát tesznek az ipari kamaránál, s aki ott megfelel a követelményeknek, az szakmunkás lesz. Ha még két évig továbbtanul, akkor meg technikus. — Eszerint ott az üzemi gyakorlatban történő képzés a lényeges? — Igen. Még az iskolai heti 13 órából is csak négy a közismereti tárgyaké, kilenc a jól felszerelt iskolai tanműhelyekben folyik. S ami szintén más: a németeknél az üzemek veszik fel a tanulókat, s onnan küldik iskolába. Nálunk ez fordítva van, s ebből különösen manapság sok elhelyezkedési gond adódik. — A közismereti tantárgyak csekély száma jó általános műveltséget nyújtó előképzéstfelté- telez. Hol nyílik erre lehetőség, milyen iskolában? —A 9 osztályos elemi iskolában, a 10 osztályos reáliskolában és a 13 osztályos (9 + 4-es) gimnáziumban. Ezek valamelyikéből kerül a diák a szakmunkásképzésbe, mégpedig évfolyamonként 75 százalékos arányban. — Mit tudnak hasznosítani a tapasztaltakból? — A hagyományos mellett kísérleti képzést szeretnénk elkezdeni, tartalmi változással. Jövő ősszel IPOSZ-osztály indul, a német tanterv hazai adaptálása alapján a kisiparra irányulóan. Iskolánkban tervezzük elméleti képzéshez kapcsolódó gyakorlat súlyának a növelését. Vass Márta A német diákok elsősorban a gyárban tanulják a szakmát. Képünkön az esslingeni Hirschmann Müvek jól felszerelt oktatási részlege Több könyvet támogattak Veszteségért jutalom? A „könyv-kuratórium” döntött: melyik kiadó, melyik könyvét részesítsék állami támogatásban? Mint azt dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, a kuratórium elnöke elmondta, a rendelkezésükre álló 100 millió forint kevés volt ahhoz, hogy a kiadók mintegy 600 millió forintos dotációigényét igazságosan kielégítsék. Amíg a korábbi években központilag döntöttek a kiadók támogatásáról, ez 1989 óta már egy olyan társadalmi bizottság hatáskörébe tartozik, amelyben az írók érdekképviseleti szervei mellett a fontosabb kulturális szervezetek, a könyvszakma és a tudományos élet is delegálta képviselőit. Persze a legde- mokratikusabban összeállított bizottság sem tudhat mindenki igénye szerint gazdálkodni, így azután heves támadások érték a kuratóriumot. Sokan felálltak, inkább a háttérbe vonultak, semhogy kitegyék magukat a sokszor „gyilkos” megjegyzéseknek. A legtöbb dotációt a Szépművészeti Kiadó kapta, csaknem 18 milliót, a Magvető 15 millióval, a Gondolat csaknem 9 millióval, a Móra Kiadó 5 millióval követi az élmezőnyben. Világrekorder trófea. Roland Karz németországi orvosprofesz- szor világrekorder dámvad trófeát ejtett a gútki erdőgazdaságban. A trófea 6,4 kg-ot nyom, bírálati pontszáma pedig 231,4. A húsz éve vadászó Karz úr örömébe egy kis üröm is vegyül, ugyanis a világrekorder trófea a magyar állam tulajdonában marad A Békés Megyei Hírlap november 8-ai, pénteki számának címoldalán számolt be a gyulai képviselő-testület november 4-ei, hétfői üléséről. A tudósítás egyik felcíme ez volt:,, Veszteségért jutalom ". Majd a cikkben többek között ezt olvashattuk: „A lap (Gyulai Hírlap — E. T.) nem teljesítette tervét, újabb önkormányzati támogatásra szorul.” A felcím nem felel meg a valóságnak, az idézett mondat pedig az adott szövegösszefüggésben félretájékoztat, mivel elhallgatja, hogy a tavalyi irreális tervet nem tudta a lap már az előző félévben sem teljesíteni, s ebből származik a költségvetési hiány. A júliusban kinevezett főszerkesztőnek ahhoz tehát semmi köze, hiszen az ő költségvetési tervét most fogadta el a testület. A jutalmát pedig az érvényben lévő prémiumfeltételek alapján a gazdaságos(abbjság figyelembevételével kapta. * Elek Tibor válaszleveléhez eredetileg nem kívántunk megjegyzést fűzni. Ám mivel a Gyulai Hírlap főszerkesztője időközben lapja hasábjain is kifejtette miként „torzított” jutalma ügyében lapunk munkatársa, levelét nem hagyhatjuk kommentár nélkül. Nézzük a tényeket! A Gyulai Hírlap előállítása veszteséges. Ha lehet hinni az önkormányzati előterjesztésnek, akkor a támogatás mértéke az idén meghaladja a kétmillió forintot, ami azt jelenti, hogy az újság minden egyes példányához húsz forintot ad a város. Ä költségvetési támogatás összege egyébként — tervezés ide vagy oda — negyedévről negyedévre nő. Annak ellenére, hogy a lap ára májustól duplájára emelkedett és jelentősen nőtt a hirdetési bevétel is. Az sem igen segített a támogatás összegének lefaragáElek Tibor, a Gyulai Hírlap főszerkesztője * sában, hogy eközben a kiadások alig emelkedtek. Ami elég nehezen hihető a megnövekedett terjedelem, szerkesztőségi létszám és a bérjellegű kiadások ismeretében. Szerkesztőségünknek természetesen nincs köze ahhoz, hogy a gyulai önkormányzat mennyi jutalmat szavaz meg a lapja főszerkesztőjének. Legfeljebb kétségeinknek adhatunk hangot: helyes volt-e a döntés? Ezúttal ezt sem tettük, „csak” tudósítottunk. Tudósítottunk arról, az — Elek Tibor szerint — „elenyésző” jelentőségű határozatról, miszerint valaki kapott egy jutalmat, ami mögött — akárhogy is nézzük — egyre nagyobb gazdasági veszteséggel járó lapkiadói munka áll. Ezt persze lehet különbözőképpen magyarázni, de a tények ettől tények maradnak. Szerkesztőség A forint leértékeléséről Viktória, Viktória, indiszkréciótól nem kell tartania... — mondja a Fonográf együttes régi slágere. A pénzügyek irányítói azonban tartottak az indiszkréciótól, amikor előkészítették a forint 5,8 százalékos leértékelését. Ha ugyanis a gazdaság, s kivált a külgazdaság szereplői időnek előtte megorrontják az árfolyamváltozást, egy-két egyszerű tranzakcióval tekintélyes '— de valójában meg nem szolgált — haszonra tehetnek szert. Ráadásul a koraszülött információ egykönnyen kibillenti normális menetéből az export-import ügyleteket, s élénkítő injekcióként hat a feketepiacra. Az intézkedést nyilván kemény viták előzték meg a pénzügy és a külgazdaság illetékesei között. Mert míg a leértékelésnek inflációt gerjesztő hatása van (a számítások szerint a mostani lépés majdnem 2 százalékos árszínvonal-emelkedést jelent), addig erőteljesen serkenti az exportot, visszafogja a behozatalt, ami pedig az ország gazdasági pozícióit javítja. Mesterségének címere: országgyűlési képviselő Beszélgetés Pásztor Gyulával, aki Amerikában járt — Képviselő úr! Milyen minőségben volt az Egyesült Államokban? A kisgazdapárt vagy az Országgyűlés küldte? — kérdeztük a békési választókörzet képviselőjétől, Pásztor Gyulától. — Egyik sem, magánemberként jártam ott, de nem turistaként, hanem a körzetem képviselőjeként. Egy hétig tárgyaltam reggeltől estig. Még a tengert is csak az autóból láttam, menet közben... —Kikkel tárgyalt, és miről? — Úgy jött létre ez az amerikai kapcsolat, hogy a Békés városi szennyvízhelyzeten akartam valamilyen módon segíteni. Még idehaza sikerült egy olyan ismeretségre szert tennem, aminek révén, további kapcsolatokon keresztül eljutottam egy amerikai szervezetig, akik tudnak segíteni. Washingtonban találkoztam velük. Ez egy állami pénzből működő alapítvány, amit a Világbank kezel. Miután Békés város elég kicsi ahhoz, hogy foglalkozzanak vele, a régió, tehát a megye került a figyelem központjába, arra már érdemes valamilyen tervjavaslatot készíteni — mondták. Hazajövetelem után megkértem a békési polgármesteri hivatalt, hogy vegye fel a kapcsolatot a megye azon városainak, nagyközségeinek a vezetőivel, ahol problémás a szennyvíz. Ezek a polgár- mesterek együtt írnak majd egy levelet, amelyben kérik a szennyvízgondjaink megoldását, ezt én aláíratom az illetékes minisztériummal, s elküldjük ennek a szervezetnek. Ennek alapján biztosítanak egy bizonyos összeget (segélyt), s egy állami cég magyar szakemberek bevonásával elkészíti a tervet. A Világbanktól is tárgyaltam azzal a személlyel, aki a mi térségünk felelőse, s ő is ígéretet tett, hogy ha megkapják ezt a kérelmet, utána a tervjavaslat nagyon rövid időn belül elkészülhet. A másik terület, ahol partnereket kerestem, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar. Összejöttem egy üzletemberrel, aki egy csoport képviselője, s akik itt, Magyarországon 100— 200 kis és közepes feldolgozó- üzemet akarnak létrehozni. Akár saját maguk, akár vegyes vállalat formájában, ráadásul ennek a piacát is elősegítik. Két vagy három tervjavaslatot leteszünk az asztalára, amelyekből akár azonnal üzletek születhetnek. Ez azt jelenti, hogy télen kidolgozzák a feltételeket, tavasszal már megkezdődhet az üzemek építése és a termelés beállítása. Ha ebből a két-három elképzelésből valami megvalósul, akkor már betették ide a lábukat, meg lehet őket fogni. Még Washingtonban beszéltem a Los Angelestől száz kilométerre fekvő Orange megye képviselőivel, akik szintén érdeklődnének Magyarország iránt, de nem ismerik a feltételeket, lehetőségeket. Megfelelő helyről segítséget kérve, még ebben a hónapban összeállítunk számukra egy tájékoztatót. Már a keleti parton, Orange megye székhelyén, az ottani kereskedelmi és gazdasági kamarák elnökeivel abban állapodtunk meg, hogy ha megérkezik az anyag, akkor ezt a gazdasági szférában közzéteszik. Szerveznek ide egy utat az üzletembereknek, javasolták. Úgy gondolom, hogy januárban erre sor is kerülhet, ha eljön 10—15 ember, s közülük csak kettő-három teremt itt munkalehetőséget, számunkra már az is nagyon sokat jelent, nem szólva arról, hogy bizonyos gazdasági fellendülést is hoz. A megyeszékhelyi polgármesternőt is kértem, hogy nyújtson segítséget hátrányos helyzetűnek tekinthető választókerületemnek gazdasági tapasztalatok átadásával és kulturális vonalon. Ezeken a főbb dolgokon kívül sok egyéb más is szóba került a megfeszített ütemű tárgyalásokon. Olyan dolgokat tudtam elérni a saját választókerületemnek, de kisugárzása révén nyilván az egész megyének, hogy ha azzal él ez a közösség, akkor elindulhatunk egy olyan úton, ami talán kilábalást jelent a gödörből. Azt tapasztaltam, hogy az amerikai üzletemberek kész terveket igényelnek. Nem elég az, hogy sajtüzemet, szárítót, zöldségfeldolgozót szeretnénk. Hol akarjuk, mint akarjuk, ki száll be, mennyivel száll be, mekkora volumenű, hány embert foglalkoztat, milyen termeléssel, mit akar... Ezeket mind ki kell dolgoznunk. Ehhez vannak hozzászokva. Egy húszfős üzem nem olyan nagy, hogy ha két-három vállalkozó összeáll, megfelelő amerikai szervezettséggel és segítséggel ne lehetne megcsinálni. Térképet is vittem persze, hiszen Európa messze van, nem mindenki volt kellően tájékozott, hol is fekszik a mi kis országunk, s azon belül Békés megye. Próbáltam tudatosítani bennük, és úgy láttam, nagyon jól meg is értették, hogy milyen gazdasági jelentősége van annak, aminek mi eddig csak a hátrányát éreztük, hogy ott van Békés megye, ahol van. Jugoszlávia, Románia és a Szovjetunió ugyanis óriási felvevőpiac. — Az amerikai kapcsolatfelvétel egyedi eset vagy más tervei is vannak? — A nyári szünet óta foglalkozom ezekkel a gazdasági ügyekkel, mint egy félőrült. A napi 14—16 órai munka néha sok is egy kicsit. De már vannak olasz kapcsolataim is. Aztán egy más, nagyobb szabású dolgot is készítünk most elő, nyugatiakkal. Közös szervezésben egy nagyobb beruházást, de erről egyelőre nem szívesen beszélek, mert még csak körvonalazódik. Jövőre megépül Békésen is a Shell-kút, az is az én kezdeményezésem volt. Ahányszor külföldre utazom, majd leszakad a kezem. Nem a sok ruhától, hanem a vállalataink prospektusaitól. Én vagyok a két lábon járó reklámember. Két bankkal is tárgyalásban állok, hogy nyissanak nálunk fiókot. És még sorolhatnám... — Tulajdonképpen mi egy országgyűlési képviselő feladata? Pásztor Gyula értette az ál- naiv kérdésben rejlő célzást. — Törvényeket alkotni, semmi más! — felelte ne vetve. S.A.
