Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-11 / 264. szám

SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1991. november 11., hétfő © Nemrég avatták Körösla- dányban Beszélik... Gyűjtök, figyelem ! Szeghalmi, füzesgyarmati, bucsai, kertészszigeti, vésztői, okányi, zsadányi, körösladányi, körösújfalui, biharugrai és kö- rösnagyharsányi gyűjtők kerese­teinek! Legyen a gyűjtés tárgya bármi — lepke, szalvéta vagy fe­leség... — írjanak! Értesítsenek akkor is, ha ismeretségi körükben hallottak ilyesmiről! (Békés Me­gyei Hírlap 5601 Békéscsaba, pf. 111. A borítékra írják rá: „Gyűj­tő”.) A legérdekesebb gyűjtemé­nyeket a Szeghalom és vidéke oldalon mutatjuk be, a legértéke­sebb darabokat pedig a szeghalmi Sárréti Műzemban állítják ki a közeljövőben. Felavatták Goromba idő köszöntött Kö- rösladányra a második világhá­borús emlékmű avatásakor. En­nek ellenére mintegy 600-an gyűltek össze, hogy részt vegye­nek az ünnepségen. Mladonyicz- ky Béla szobrászművész alkotá­sát jórészt lakossági adakozásból készíttették el. Az emlékmű 161 körösladányi áldozatnak állít méltó emléket. Kezdj el élni! Egészségügyi és bibliai témájú előadássorozat indult Bucsán. Péntek, szombat és vasárnapon­ként este hat órára várják az ér­deklődőket a helyi közösségi ház­ba, hogy megismertessék velük a Don Hawley indította „Kezdj el élni!” programot, mely segít ab­ban, hogy az ember okosan előzze meg a betegségeket és megőrizze egészségét. Marad minden a régiben A körösújfalui képviselő-tes­tület nemrég megtartott ülésén úgy döntött, hogy nem vet ki helyi adót 1992-ben, mivel véleménye szerint újabb terheket már nem bírna el a lakosság. A utcanevek megváltoztatásáról is tárgyaltak, s mivel a legutóbbi falugyűlésen a lakosság e mellett volt, úgy hatá­roztak, „nem lesz keresztelő”, azaz az utcák neve marad a régi. Óvoda óda Igen kérem, akár ódát is zeng­hetnénk a kertészszigeti óvodá­ról, olyan szépen rendbe tették az épületet a közelmúltban. A pol­gármesteri hivatal mintegy 140 ezer forintot fordított az épület korszerűsítésére, a fűtés tökélete­sítésére. Jöhet a hideg, a 22 gye­rek már biztos nem fázik meg. Jegyzöklub Vésztőn tartotta összejövete­lét a nemrég megalakult Észak­közép Békés Megyei Jegyzőklub, november B-án. A rendezvénynek azért éppen Vésztő volt a házigaz­dája, mert — többek között — az itt bevezetett segélyezési utal­ványrendszer tapasztalatait is­mertették a környéken élő és dol­gozójegyzőkkel. Munka — munkanélkülieknek Közhasznú munkán foglalkoz­tatják a munkanélkülieket Bu­csán. A két hónapig tartó munka eredménye: eddig mintegy 400 méter árok, mely nagyban segíti a belvízveszély elhárítását. A ta­pasztalatok kedvezőek, ezért ter­vezik, hogy a jövőben is igénybe veszik a munka nélkül maradot­tak erejét. Az oldalt írta és szerkesztet­te: Nagy Ágnes. Fogadóóra: Szeghalom, városháza, csütör­tökönként 10 és 12 óra között. Telefon: (66) 27-844. A fotókat készítette Kovács Erzsébet. Csodák pedig - vannak „Ufológus” Dévaványán Akik rendszeresen olvassák a szeghalmi oldalakat, bizonyára meglepődnek, hogy „határsér­tést” követtem el, s átrándultam a dévaványai Tóth Istvánhoz. Mentségemül legyen mondva, „ufológusom” vadászterülete Dévaványa mellett Körösla- dány, s az ugyebár Szeghalom környéki település... Most bizonyára azt gondol­ják, „ufólesre” invitálom önö­ket. Idővel ezt is megteszem. Ám ezúttal vizsgálatom tárgya nem a csoda, hanem az, aki hisz abban... Sőt. Meggyőződése, hogy nála is járt földönkívüli lény. „Találkozásukra” így em­lékezik: — Én itt a szobában ültem, háttal a konyhaajtónak és érez­tem, hogy áll az ajtó előtt, és várja, hogy ránézzek. Az agyam szinte kifordult a helyéből, úgy erőlködtem, nehogy megte­gyem, mert ha megláttam volna, talán ki sem bírom ép ésszel... Lassan két esztendeje került kapcsolatba az ufókutató háló­zattal, azóta jó pár hasonló eset­ről hallott. A legérdekesebbekre az elkövetkezendő szeghalmi oldalakon szeretnénk visszatér­ni, amennyiben e különös talál­kozások alanyai is készek lesz­nek élményeik közkinccsé téte­lére... Természetesen a megye más településein is lehetnek, akik átéltek hasonló izgalmakat, csak élményeikkel nem tudtak kihez fordulni... Nos, Tóth Ist­ván szívesen meghallgatja őket is... (Címe: 5510 Dévaványa, Sirály út 22.) — Tapasztalataikat továbbít­juk Ózdra, a magyar ufókutató központba, ők Angliába juttat­ják el a hírt e különös megfigye­lésekről, melyek korántsem ha­sonlítanak egymásra. Hogy miért nem? „Ufológu- sunknak” erre is kész a magya­rázata: — A szerkezetek — melye­ket értelmes lények irányítanak, s. csak átutazóban vannak Föl­dünkön —;, más-más bolygóról érkeznek. Nem véletlen hát, ha különböző a megjelenésük, a viselkedésük, a hangjuk... Kíváncsiságunk félelemmel elegyedik, ha az ufókról hal­lunk, pedig Tóth István tapasz­talatai azt bizonyítják, nem el­lenséges szándékkal látogatnak meg minket az űrbéli vendégek. (Hacsak akaratlanul nem okoz­nak bajt.) — Ezért helytelen, hogy so­kan repülővel üldözik, kővel dobálják őket. Én, ha találkoz­nék velük, már tudom, mit ten­nék. Először is meghajolnék, mert úgy gondolom, ez a gesztus számukra is érthető, aztán kéz­felemeléssel üdvözölném őket, s várnék, mi történik... Fény­vagy egyéb jelekkel bizonyára megpróbálnák a kommuniká­ciót... Hogy mások miként élték meg e találkozásokat? Nos, a közeljövőben felkeressük néhá- nyukat. Ha vállakoznak a be­szélgetésre, beavatjuk olvasóin­kat is. „Az agyam szinte kifordult a helyéből...” Bacsáék bajban! Csodavárók A képen megismételhetetlen pillanat: együtt a Bacsa család. A cseppnyi Péter élete már nem ilyen felhőtlen. Éjszakánként felsír, édesanyját hívja. Mind-- hiába... A huszonhat éves szeghalmi fiatalasszony nemrég kibírha­tatlan fejfájásra ébredt, s mire az orvos megérkezett, nem volt segítség. Két kisgyermeket ha­gyott maga után s nagy beteg fér­jét, aki most megrázó elszánt­sággal harcol. A saját életéért. A keserű férfikönnyek is el­apadnak egyszer, hiszen az élet nem áll meg. Csak a tragédiára emlékezve csuklik el a hangja, aztán erejét összeszedve, így folytatja Bacsa János: „Négy éve lettem beteg. Krónikus ve­segyulladást állapítottak meg. Azóta hetente háromszor Bé­késcsabára visz a mentő, műve- sekezelésre. A bajon igazán csak a szervátültetés segítene...” Dehogy gondolt ő idáig kivé- telezettségre! Nyugodtan várta, mikor dobja ki a nevét a számí­tógép. Csakhogy most változott a helyzet: „A két gyerek miatt nem adhatom fel. Az orvosok szerint, az állapotom olyan, hogy alkalmas lennék a műtétre, de ezt külföldön kellene elvé­geztetni, ami kétmillió deviza­forintba kerülne.” A Sárréti Tej alkalmazottja volt, mikor beteg lett. Bízik a csodában, embertársaiban, leg­inkább volt kollégáiban: „ A szeghalmi OTP-nél egy számlát nyitottunk, ha erre elegendő pénz érkezik, meggyógyulha­tok.” ♦ ♦♦ Peti nem érti, hová ment anyuka és attól retteg, hogy édesapját is hiába szólítja egy­szer. Ugye nem kell félnie? (A szeghalmi OTP-fiók számlaszá­ma, melyre a műtéthez szüksé­ges pénzt várja a Bacsa család: 625-1031.) Itt még együtt a család Még egy csoda! A „Kígyó” nem csak a bőrét vetette le... Itt vagyok, én vagyok Hát kérem, néhány éve csodaszám­ba ment volna... És most, ezt is megér­tem. A szerkesztői szigor, vagy inkább a (sajtó-)divat szeszélye engem is önök elé citált. íme, itt vagyok. Előbb ber­zenkedtem, hogy az számít, amit gon­dolok, s amit papírra vetek és nem az, melyet fotós kollégám vet papírra, ró­lam... Aztán lassan beletörődtem. Sőt. Ha nagyon meggondolom, jó, hogy itt lehetek önök előtt. így. Retusálatlanul(l). Nem kellett fodrász­hoz mennem, még csak púdert sem rakattak az arcomra. Pedig lehet, akkor vonzóbbnak tűnnék a tisztelt olvasók előtt... De szépítkeztünk, púdereztünk mi már éppen eleget! Most végre ez kell, a retusálatlan valóság. Mert erre vevő olvasó s szerkesz­tő egyaránt: látni és láttatni a valóságot. A hamisítatlant. Legyen az az én képmásom, vagy a világ, amely körülvesz minket... Próbálkozni érdemes. Ha ez az ára, hát lássanak! Itt vagyok, én vagyok. Csak azt nem tudtam sírjak, vagy neves­sek? Aztán így döntöttem. Egyelőre... • • Ötvenhatot írtunk akkor... ...mikor kertészszigeti riportalanyom beteg lett. Nem volt segítség. Az apjának csak ennyit mondtak: „Vigye haza a kislányát. Van még magának több is.” Telt, múlt az idő, s a kicsi lány — ágyhoz kötve ugyan, de — felnőtt. Ameddig a szülei éltek („így adott az Isten, így szeretünk.”) nem érezte be­tegnek magát. Egy világ dőlt össze benne, mikor elveszítette őket... „Tudja egy ilyen nyomorult, mint amilyen én vagyok, még a hangyának is ki van szolgáltat­va, hát még a gondozóinak. 1984 óta tart a kálváriám. Nagy Lászlóné, az első gondozóm meglopott. Ugyanezt csinálta a második, Juhos Károly né is, csak már családi alapon... Szűcs Ferencnét kértük meg ezután, hogy vállalja el a gondozást. Bár ne tettük volna! Mert kérem, ő sem sokat segített nekem. Volt, hogy napokig nem'jött felém se, vagy ha eszébe jutottam, küldte a nagyfiát. Ez a fiú meg... Durva volt, becsapott. Egyszer meg­kértem, hogy hozzon kenyeret, mert ami itthon van az penészes. Azt válaszolta: „Jó az, egye meg!” És így ment ez hosszú hónapokon át. Tudja, az a baj, hogy a betegnek kell jeleznie, ha bajban van, ahelyett, hogy egy kicsit ráfigyelne az önkormány­zat... Nem mondom, mikor már nagyon féltem az Imitől, a Szűcsné nagyfiától, mikor már nyugtátokat kellett szednem, pedig eddig nemigen éltem vele, akkor segítettek. Most úgy néz ki, végre megtaláltam az igazit. Ferenczi Mihályné szépen gon­domat viseli. Tudja, sokat ábrándoztam már azon, ha vala­mi csoda folytán meggyógyul­nék, elmennék gondozónak. In­gyen segítenék a hozzám hason­ló nyomorultakon.” Bölcsődéből öregek klubja Látszólag nem ebbe az oldal­ba illik az alábbi írás. Hogy még­is helyet adtunk neki? A magya­rázat: e sorok írója csak csodálni tudja — többek között — azok hivatását, akik ilyen-olyan for­mában felvállalták az öregek gyámolítását... Lássuk hát, mi történt Bu­csán! Nos, mint képünk is bizo­nyítja, átadták a volt bölcsődé­ben az öregek klubját. Termé­szetesen (ha van rá lehetőségük) családi körben érzik legjobban magukat az idős emberek, ám ha a hozzátartozók dolgoznak vagy más településen élnek... Faze­kas József né, a klub vezetője er­ről így beszél: — Nem tanácsos ebben a kor­ban bárkit kiszakítani a környe­zetéből, ezért örülök, hogy meg­nyitották ezt a klubot. — Hány jelentkező volt? — Negyven férőhelyes az in­tézmény, de egyelőre csak 38-an veszik igénybe szolgáltatásain­kat. — Mik ezek? — Naponta egyszer meleg étel, barátságosan befűtött szo­ba, társaság és persze rendszeres orvosi ellenőrzés. —Nem hiányol semmit? — De igen. Egy igazán jó közösséget. De idővel bizonyá­ra ez is kialakul. (Néhai) Kiss Ferenc patiká- rius uram gondolt egy nagyot és merészet: gyógyszertárat nyitott Körösladányban. Tablettákat, injekciókat nemigen tartott, de piócák voltak rendesen, s mellé gyanták, viaszok, gyógynövé­nyek... A Szentháromság Patika 11 évig, 1844-ig látta el felada­tát, aztán 14 esztendő elteltével más tulaj (az előző fia) más né­ven próbálkozott ismét... így lett a „Szentháromságból”, „Kí­gyó”. Csakhogy ez nem akármi­lyen kígyó, hiszen hosszú éve­kig (az államosítás után) tetsz­halott volt. Aztán egy évtizede ismét feltámadt poraiból... Az­óta a körösladányi gyógyszertár ismét a régi nevével és (sajnos) régi épületében „tündökölt”. Eddig! Mert a „Kígyó” most nemhogy régi bőrét vetette le, de újjá is született! Igen, gyógyszertárat avattak Körösladányban. És nem is akármilyet! De erről szóljon Hegedűs János, a gyógyszertár vezetője, akit az ízlésesen meg­épített, szépen berendezett új intézmény betegfogadó helyisé­gében találunk meg. — Bizony a régi épület, mely itt állt ennek a helyén, jócskán kiszolgált már. Megérett a le­bontásra. Az építkezés másfél évig tartott, addig az állomás mellett, egy ikerlakásban húz­tuk meg magunkat. — Mennyiért épült fel az új gyógyszertár? — Nyolcmillió forintba ke­rült összesen. A gyógyszertár maga 180 négyzetméter, mellet­te 100 négyzetméter a lakás. — Gondolom sokkal köny- nyebb itt a munka... — Addig, ameddig kollektív bölcsesség kell ahhoz, hogy egy gyógyszert megtaláljunk, nem könnyű. Dehát így van ez min­den költözködés után. Persze ha azt nézzük, hogy jóval tágasabb, hogy végre megfelelő szociális helyiségeink vannak, akkor elé­gedettek lehetünk mind a nyol­cán, akik itt dolgozunk. — Tökéletesebb lesz a kiszol­gálás is? — Mivel nagyobb helyünk van, jobban tudunk bemutatni, kínálni. Tervezzük, hogy több kozmetikumot is tartunk majd. Hadd teljen az idő!

Next

/
Thumbnails
Contents