Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-10 / 238. szám
KÖRKÉP 1991. október 10., csütörtök Black and Decker márkájú kisgépekből tartottak tegnap bemutatót Békéscsabán, a Venatus bolt előtt Fotó: Gál Edit * Gazdasági és bizalmi válság Beszélgetés Juhász Pállal Békés megyei látogatása előtt Juhász Pál közgazdász, szociológus, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa, az SZDSZ agrárszakértője, országgyűlési képviselő. Október 11-én 13 órakor Békéscsabán, a megyeháza földszinti nagytermében szakmai konzultációt tart, este 18 órakor pedig a körösladányi művelődési házban lakossági fórumon vesz részt. Látogatása előtt Juhász Pált arról kérdeztük, milyen gondolatok jegyében látogat megyénkbe. — Ahogy mindenhová, úgy Békésbe is azért megyek, hogy eszmét cseréljek azokkal, akik szintén a mezőgazdaság gondjaival vannak elfoglalva. Két dolog egyszerre, párhuzamosan zavarja most össze az agrárviszonyokat: a gazdasági válság és a bizalmi válság. A gazdasági válság részben klasszikus túltermelési válság, részben pedig annak napfényre kerülése, hogy egy új piac igényeinek nem felel meg a magyar mezőgazdaság integrációs formája. A bizalmi válság lényegében egy politikai válság, ami abból fakad, hogy a hagyományos nagyüzemek az új rendszerben kétségessé váltak. Nagyon sok ember szemében vált szimbolikussá, hogy ezektől a szervezetektől meg kell szabadulni. Ugyanakkor ezekben van az élet, s ha az élet szervezeti kereteivel szemben csak bizalmatlanság fejeződik ki, az élet szétesik gyakorlatilag. Ebben a kettős feszültségben kell tehát megkeresni azokat a jogi formákat, amelyek a belülről vezérelt átalakulást teszik lehetővé. Elég régóta foglalkozom a mezőgazdasági átalakulás kérdéseivel, ezért nagyon határozott képzeteim vannak arról, hogy mi lenne a jó. Természetesen senki sem tudja önmagában hordani a teljes igazságot, nagyon fontos megtudnom, hogy mit szólnak hozzá. ■ — Kiket vár, kiket hív a beszélgetésre? — Békéscsabára mindazokat a szakembereket, akiket saját szövetkezetük, állami gazdaságuk jövője foglalkoztatja. Várom azokat a vállalkozókat is, akiket a vállalkozói együttműködések kialakítása érdekel. Körösladányban arra lennék kíváncsi, hogy a különböző helyzetű emberek mitől félnek, és mit remélnek. Látni kell ugyanis, hogy a téesztagoknak az a köre. amelyik a nagyüzemi szolgáltatáshoz kötött, másképp gondolkozik, mint azok, akik a háztáji növekedésének útján, a magánparaszttá válás felé tartanak. Másképp gondokodnak a téesztagok és a kárpótlásra jogosultak. A jövő szempontjából pedig a legjelentősebb a mező- gazdasági kisvállalkozó, aki nem is téesztag, és nem is kárpótolt. —Várjuk Önt, és eredményes eszmecserét kívánunk! (simonffy) „...SZÉP, SZÉP, DE NEM MINDIG ELŐNY A NAGY HIVATAL AMP La Fontaine ár, kár, kár. Magunkra maradtunk a fekete varjakkal, azok meg csak károgják a bús nótát, mint, akik tudatára ébredtek, hogy milyen időszerű lett a daluk. Bár éppen ma egy hete még dús fecskecsapat cikázott Gyomán. a Holt-Körös partján. Talán eltévesztették a naptárt vagy utóvédnek maradtak még nálunk, emlékezve a nyárra? Remélem, elsuhantak már a kecses vándorok, nem nekik való, ami itt következik. Tél lesz, hó és didergés, edzettebb madaraknak való, s természetesen az embereknek, akik hozzászoktak a fogcsikorga- táshoz. Ökörnyál úszik a levegőben, ami a legbiztosabb jele annak, hogy vége az illúzióknak, immár visszavonhatatlanul ellibbent a nyár. Szép volt, jó volt, de hiba lenne siratni e céda szeretőt, aki rossz szokásához híven, csak áltatott, bágyadt reményekkel, s aztán sutty, köszönés nélkül itt hagyott bennünket. Maradt emlékeztetőül néhány langyos óra, hogy görcsös örömökkel kapaszkodjunk belé, hisz’ olyankor se kell még fűteni, nem kell dideregni. Pedig mennyi sok csodát kínálna ilyenkor is a természet. Csillagfényes hajnalokon néha dér lepi be a réteket, de tiszta időben még jó melegen süt a Napocska, s ha csak az ég kékjét nézzük, akár ábrándos tavaszt is képzelhetünk magunk köré. Vidám szüreteknek van itt az ideje, begyűjteni a kamrába minden télire valót, és gyönyörködni egy-két malackában, hogy hízzon az a jószág, sose fogyjon el a kolbász. Messze még a tél, és miért is kellene félni a fagytól, zúzmarás éjszakáktól, ha van meleg szobánk, étel-ital bőven, van szerelem, és nem halt ki a remény, hogy lesz még pacsirtadal, tavasz is köszönt majd ránk. Mindez persze torz álom annak, aki éppen most veszítette el a munkahelyét, aki rozoga kis nyugdíjából jóllakni se képes. Fiatal, aki reményt se lát, hogy élhető világba jusson, s az öreg, ki meghalni is Október szégyell, mert ezzel is csak gondot zúdít maga után. Mondd, mit érlel annak a sorsa, kérdezhetném. de most József Attila se aktuális. Finom kultúrlegények csűrdöngölőst járnak, és szól a nóta a béresek életéről, summás lányokról, az intéző úr kackiás bajszáról, s közben lessük, miféle kor terpeszkedik fölénk. Ó, boldog országok, ahol a tavasz, nyár, ősz, tél szép rendben követik egymást, nem okoznak félelmet, rettegést, örök bizonytalanságot. Ahol meg kell küzdeni az életért, de van némi esély a boldogulásra. Boldog országok, egyre reménytelenebbül kapálódzunk felétek. Talán nem is értitek, hogy vannak népek, amelyek képesek pár liter benzinnel, durva törülközőkkel, csorbult poharakkal házalni. Miért nem dolgoznak inkább — gondolhatjátok —, s a munkájuk eredményéből selymekben járhatnának, finom falatokban dúskálhatnak. Miféle rontás terpeszkedik a Kárpát-medencére, és néha még azon is túl? Átélt izgalmaktól remegő fiatalasszony, sírástól elcsukló hangon meséli élményeit. Aradon járt, a rokonainál, és visszafelé jövet, a határnál 12 órát várakoztatták. Odaát. Négyéves gyermekét éjjel szinte a leheletével melengette. Miért kell ilyeneket tenni az emberekkel? Igen, látja ő is. hogy falvaink, városaink, mint egy-egy karavánszeráj, olyanok lassan a sok idegentől. De nem lehetne valahogy kulturáltan megoldani a népek közötti kapcsolatokat? Miért kell két rossz megoldás közül mindig a legrosszabbat választani? Kacaghat rajtunk Európa, maradunk így vad. nomád vidék, testvéri marakodásban. ár, kár. Fekete varjak, ti ugye száz ~WT évig is éltek? Akadnak közte born^ lond. ördögnek szánt esztendők? Ránk most ilyen idők járnak. Almainkat mohó ragadozók tépdesik, kéjes örömmel. Ugye, túléljük ezt is? Jó erőben, egészségben. Andódy Tibor Hankiss, Gombár: elkészültek... A Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökei javaslatokat dolgoztak ki az általuk vezetett intézmények szervezeti és működési szabályzataira. A dokumentumok kitérnek az alelnö- kök feladatainak, jogállásának meghatározására is. (Emlékeztetőül: a köztársasági elnök csak a kormány által is jóváhagyott szabályzatok megismerése után kíván állást foglalni az alelnö- kök kinevezéséről.) Hankiss Elemér és Gombár Csaba szerdán az MTI kérésére adott tájékoztatást a dokumentumokról. A Magyar Televízió szervezeti és működési szabályzatának tervezetét már több hónapja eljuttattuk a miniszterelnök úrhoz — közölte Hankiss Elemér tévé-elnök. A javaslattal szemben kifogások merültek fel, ezért Antall József szeptember 25-én írott levelében újabb, átdolgozott tervezetet kért. Hankiss Elemér akkor jelezte: október 15-re készülhet el az újabb előterjesztés. A Magyar Rádió működésének szabályozására hivatott dokumentum tervezetét Gombár Csaba elnök két hete — szeptember közepén — küldte el a Miniszterelnöki Hivatal részére. Kiegészítő előterjesztésében a Rádió elnöke két alelnök munkakörét határozta meg: a Rádió háttérintézményeinek felügyeletét, illetve az önálló programok közti koordinációt látnák el e tisztségviselők. Zsadány A napirend elnapolva... Hihetnem, hogy azért nem kaptam a zsadányi képviselő-testület legutóbbi ülésére hivatalos meghívót, mert „kényes” témát tárgyaltak. Hihetném, ha máskor, kevésbé „rázós” téma esetén nem fordult volna elő, hogy ígéret ide vagy oda, meghívót hiába vártam. De előfordult. Nem is lenne baj mindez, ha mondjuk csak rólam lenne szó, s nem azokról az olvasókról, akik netán Zsadányban élnek, s mint e testület választói, kíváncsiak arra, milyen döntéseket hoznak „embereik”. De félre a zsörtölődéssel, hiszen jóbarátok mindig akadnak, akik segítik az újságíró munkáját, így ott lehettem azon az ülésen, melyen „az önkormányzat gazdálkodásával kapcsolatos ellenőrzés tapasztalatairól” tájékoztatták az egybegyűlteket. Nehéz lenne felidézni az észrevételek mindegyikét, hiszen a hivatali apparátus felduzzasztásától, a magas villany-, víz-, valamint telefonszámlákig és a házilagos brigád ellenőrizhetetlen tevékenységétől a kihasználatlanul álló volt pártházig sok mindent számon kértek a testület tagjai. Hogy kin? A napirendet előterjesztő képviselő nem sokat teketóriázott, ezt is elmondta. Szólt arról a két összejövetelről, melyeket néhány nappal e testületi ülés előtt tartottak, s melyeken arról volt szó, miért elégedetlenek a polgármester, Kiss Zoltán eddigi tevékenységével, s miért gondolják úgy, hogy „munkája nincs egyenes arányban a JizetéséveF’. Igen ám, de itt magszakadt a kissé egyoldalúra sikeredett diskurzus. A kínossá váló csendet egy másik képviselő ezzel magyarázta: „Korán ellőttük a puskaport, e napirendet zárt ülésen kellene megtárgyalni.” Meg is állapodtak abban, hogy az ülés végén visszatérnek e kérdésre. Hogy mégsem így történt? A magyarázat nem az idő múlásában, hanem a testület „megfogyatkozásában” keresendő. Igv a napirendet elnapolták. Hogy meddig? Reméljük, értesítenek róla. Nagy Ágnes A frakció majdnem kimaradt Pásztor Gyula bizakodik a koalíciós tárgyalások előtt (Folytatás az 1. oldalról) hogy a megállapodást újratárgyaljuk. Bizonyos esetekben a koalíciós pártok nem tisz.tázzák egymás között a koncepciójukat, például a gazdasági kérdésekben. Ezért a kormány sok esetben bizonytalan. — A parlamenti demokrácia klasszikus szabályai szerint a törvényhozásnak, a parlamentnek és a végrehajtó hatalomnak, tehát a kormányzatnak külön-külön hatalmi ágnak kell lennie. A három párt koalíciójának hol kellene megjelennie, a kormányban vagy a parlamentben, esetleg mind a kettőben? — Mind a kettőben. A kormány független, mégis ismernie kell a koalíciós pártok álláspontját, s többé-kevésbé meg kell jelenítenie. A kormány nem szakadhat el a pártoktól, nem lehet teljesen független, mert az általa beterjesztett törvényeket a pártok képviselői fogják megszavazni vagy éppenséggel leszavazni. — A Békés megyeieket az átlagosnál is jobban érdekli, hogy milyen huzavona volt Zsíros Géza személye körül. — Egyértelmű volt a véleményünk abban, hogy az öttagú tárgyalócsoportban ketten képviseljék a frakciót. Az egyik személy adott volt, a másikat Oláh Sándor és Zsíros Géza közül kellett kiválasztani. Mivel Oláh Sándor nem vállalta ezt a feladatot, Zsíros Géza maradt egyedül, a frakció megszavazta őt. A pártelnök kijelentette, hogy két frakciótag részvételét nem tudja biztosítani. Ezután már csak egy kérdés maradt: egymagám el- menjek-e a tárgyalásra. A szavazás eredményét már nem várta meg a pártelnök, hanem közölte, hogy eleget tesz a képviselőcsoport kérésének, és Zsíros Géza lesz a másik frakciótag a koalíciós tárgyalásokon. — Mit vár a pénteki naptól? — A péntek csak a kezdet, amikor megpróbálunk megállapodni abban, hogyan, milyen keretek között folytatjuk a tárgyalásokat. A továbbiaktól feltétlenül eredményt várok azokban a kérdésekben, amikről az elején beszéltünk, vagyis az együttműködés részletes szabályozásában. Arzénes bosszúság Esti bágyadtságban üldögéltek kedden a képviselők, amikor az ez évi költségvetési tartalékok felhasználásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A tervezet Békés megyének 130 millió forintot irányzott elő az egészséges ivóvízellátás megvalósításához. Megyénk MDF-es képviselőinek háza táján egyből felpap- rikázódott a hangulat, amikor meghallották Varga Mihály (Fidesz) és Vincze Kálmán (FKGP) megjegyzéseit, miszerint a dél-alföldi ivóvízminőségjavító program beruházásaira szánt pótlólagos összeget célszerűbb volna szétteríteni a program által érintett más megyék költségeire is. Szokolay Zoltán szót kért, hogy reagálhasson, de a kivételes eljárásban a házszabály szerint nem kaphatott. Jobb híján lapunknak tolmácsolta a kis csoport felháborodását: — Nyilván elkerülte a figyelmüket az a tájékoztató, amelyet a héten kaptunk meg! Abból egyértelműen kiderül, hogy az arzénmentesítő program akadozása 80 százalékban Békés megyei lakosokat veszélyeztet. Az egy lakosra jutó méreg itt a legnagyobb! Nyugodjék meg, képviselő úr! A 130 milliót végül is megkaptuk! A többit felejtsük el. S.Á. Minden második autóbusz — roncs! Dráguló szolgáltatások A személyszállítás és a postai szolgáltatások árának, továbbá a víz- és csatornadíjak jelentős emelkedésére számíthat jövőre a lakosság. A közlekedési tárca szerint nem halogatható a közúthálózat fejlesztése, s a helyzetet tovább nehezíti, hogy a menetrendszerinti helyközi tömegközlekedésben részt vevő 8000 autóbusz 55 százaléka nullára leírt roncs. A jelenlegi tarifák mellett a posta sem tud olyan nyereséget képezni, ami a gazdaságos működést biztosítja. így jövőre akár 30— 40 százalékos díjemelés is elképzelhető. További költségvetési támogatás nélkül drasztikusan, 50—60 százalékkal növekedhetnek a víz- és csatornadíjak is. A tárca akkor lenne viszonylag nyugodt helyzetben, ha a jelenlegi évi 25 milliárd forint helyett, a dupláját kapná a költségvetéstől. Erre azonban nincs reális lehetőség. Szilveszter az Akropolisz tövében Ismét nyerhet, ha... ...ha játszik velünk. Hétfőn kezdődött hatfordulós rejtvénypályázatunk, megfejtői kj venezer főj ményt sorsolunk ki. A fődíj: Szilveszter az Akropolisz tövi ben az IBUSZ-szal, és továbl értékes nyeremények a Béke csabai Univerzál Áruház^ ^ft^- • Ezen a héten naponta egy-egy kérdést találhatnak ezen az oldalon olvasóink. A hatodik — tehát október 12-én megjelenő — feladványt követően együtt kell beküldeni a hat választ azon az legfejtések ;zé szomba_______dő: 1991. o któber 18., péntek. Annyit el- ilhatunk, hogy nem lesz neválaszolnia a kérdésekre nak, aki olvasta lapunk októ- I^Sei számát. A negyedik kérdés: 4. HÁNY MŰKÖDIK BEN? IBUSZ-IRODA MEGYÉNK-
