Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05-06 / 234. szám
INTERJÚ-HIRDETÉS 1991. október 5-6., szombat-vasárnap © A prágai tudósító hazatért „Akkor maga a Forró Evelyn!” Nemrég csere történt a Magyar Rádió prágai tudósítójának posztján: Forró Evelyn — négy esztendeig tartó csehszlovákjai mandátumának lejártával — hazautazott. Neki adatott az az újságírói szerencse, hogy szemtanúja és riportere lehetett a Husák-rendszer agóniájának, a jakesi „megújulás” kudarcának, 1989 novemberében a bársonyos forradalomnak, jó fél évvel később a rendszerváltást követő szabad választásoknak, 1990 nyara óta pedig az akkor demokratikusan kialakult politikai erőviszonyok nacionalizmussal is vegyülő összekuszálódásának. Röviddel prágai állomáshelyének elhagyása előtt kért tőle interjút a pozsonyi Új Szó. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket. — Ön néhány hónappal Gorbacsov 1987-es csehszlovákiai látogatása után érkezett Prágába. Emlékezetes tény marad, hogy Gorbacsov akkor ,,diplomáciai meghűlés" után, csak háromnapos késéssel érkezett hazánkba, s itt brávó kiáltásokkal tízezrek fogadták, ő pedig több ízben is találkozott az utca emberével; tartózkodásának végén viszont lemondott egy magánjellegű beszélgetést Gustáv Husákkal. Mindennek tudatában, 1987 decemberében, talán a Husák—Jakes váltás sem volt meglepő... — Azon a bizonyos napon a szocialista országok tudósítóit déli egy órára hívták be a pártközpontba. A tájékoztató után fél kettőkor álltunk föl az asztaltól, és én a Kossuth Rádió 14 órás híreiben már berhondtam a személycserét. A Rudé právo másnap meg is írta, hogy a budapesti rádió volt a világon az első, amely a csehszlovákiai adókkal egy időben jelentette Husák leváltását a főtitkári posztról. 1988- ban az évfordulós tüntetések tettek rám nagy benyomást, 1989- ben pedig már szinte minden hónapban történt valami. Januárban a Palach-évforduló, februárban a Havel-per, később a két magyar: Deutsch és Keré- nyi bebörtönzése, az októberi tömegmegmozdulás, majd a novemberi fordulat. Tény, ahogy erősödött az ellenzék, úgy lett egyre idegesebb a hatalom. Ennek rengeteg jele volt. Felgyorsultak a politikai folyamatok, sokasodtak a forró témák, miközben a pártvezetés továbbra is visszautasított bármiféle dialógust az 1968-as politikusokkal. Mindez végjátéka volt annak a játszmának, amelyben a külföldi tudósítókat is pro- vokálgatták. Engem, aki ritkán szoktam lakatot tenni a számra, például azzal, hogy bedobták a postaládámba az egyik ellenzéki mozgalom felhívását. Nyilván abban a hiszemben, hogy azonnal mikrofonba mondom azt. Én ehelyett a Külügyminisztérium sajtóosztályára mentem, és tanú jelenlétében átadtam az ominózus borítékot. — Az akkori hatalom vajon miért akarta csőbe húzni egy baráti ország rádióriporterét? — Nyilván azért, mert szakmai értelemben nem voltam túlzottan jólnevelt, amikor a tudósításaimat adtam. Döntenem kellett, hogy a CTK hivatalos híreit veszem-e alapul, vagy annak hiszek, amit látok? Én az utóbbit választottam. így, amikor 1988 októberében elkezdődtek a rendszeres tüntetések, én kint voltam a Vencel téren. És amikor a rendőrök belegázoltak a himnuszt éneklő tömegbe, éreztem, hogy az a rendszer halálra van ítélve. — Akkoriban Fojtik elvtárs volt a főideológus, és így a „sajtócézár” is. Az ő gépezetével nem volt konfliktusa? — Eleinte csak burkoltan, amit éreztettek is velem. A legfagyosabbá ^989 januárjában vált körülöttem a levegő, és különböző baljós jelek után még az is szóba került, hogy félidőben kell itthagynom állomáshelyemet. Akkoriban Ehrenberger urat nevezték ki új csehszlovák nagykövetnek Budapestre, aki gyakorlatilag a megbízólevél átadásával együtt az én visszahívásomat is kérte. A dolog vége az lett, hogy az 1989. február 15- én Prágában tartott Grósz—Jakes találkozó egyik napirendi pontjává léptem elő. A volt magyar pártfőtitkár becsületére legyen mondva, hogy kiállt mellettem. Elsőre elengedte a füle mellett a dolgot, másodjára pedig figyelmeztette Jakest, hogy milyen visszhangja lenne, ha két baráti ország ilyesmiből faragna konfliktust. így történt, hogy maradhattam. — Voltak-e kiépített szálai a prágai ellenzékkel? — A telefonomat rendszeresen figyelték. Hazudnék hát, ha azt állítanám, hogy az ellenzék kemény magjával tudtam bármi kapcsolatra lépni; bár ezt — az újságírói korrektség érdekében — nem is engedhettem volna meg magamnak. — A telefonlehallgatásokon kívül a belügyi szervek nem tartották önt szemmel? —- Nemigen figyeltem erre. Úgy gondoltam: ha ezzel foglalkozom, akkor beleőrülhétek. Néha viszont észrevettem ezt- azt. Mindmáig például az az érzésem van, hogy egyszer bent jártak a lakásomban. — Ón sosem került közvetlen konfliktusba a karhatalommal? — Elfutnom, vízágyú elől menekülnöm több ízben is kellett, könnygázt viszont nem kaptam. Persze az ilyesmi velejárója az újságírói munkának, amelynek azért emlékezetesen szép percei is vannak. Az egyik Vencel téri tüntetésen beléptem például a telefonfülkébe, hogy felhívjam a budapesti rádiót és kinyújtva a kagylót, hangkulisz- szát játsszak föl. Amikor elfogytak az ötkoronásaim és kiléptem a fülkéből, körülállták az emberek és megkérdezték, hogy kinek csináltam a felvételt. Amikor azt mondtam, hogy a Magyar Rádiónak, galántai tájszólással megszólalt egy fiatalember: Akkor maga a Forró Evelyn... Ez nagyon jópofa dolog volt. — Olykor-olykor nem dramatizálta egy kissé túl a tudósításait? — E tekintetben ugyanaz a véleményem, mint a korábbi rendszerben: a tudósítónak nem az a feladata, hogy megszerettesse magát. Ráadásul utólag is engedtessék meg nekem az a szabadság, hogy a dolgokat úgy mondjam el, ahogy én látom, pontosabban: ahogy én láttam. —Miként látja a politikai divatokkal járó köpönyegforgatást? — Nézze, igyekszem kerülni az ilyen embereket. Azt szokás mondani: az a legrosszabb, ha valakinek memóriája van... —Nem szóltunk még Bősről, pedig ez a téma szintén sűrűn szerepel a tudósításaiban! — Én már 1987-ben sem tagadtam, hogy személyesen az ellenzője vagyok. Nagyon szomorú voltam, amikor a pesti parlament megszavazta; és boldog, amikor a magyar részvételre nemet mondott. Az örömöm az ügynek szólt. Az az érzésem viszont, hogy a mindenféle tiltakozás ellenére a bősi lépcsőt mégiscsak befejezik. — Hogyan tovább, mivel foglalkozik szeptember elsejétől? — A Magyar Rádió hírszerkesztőségében rovatszerkesztőként dolgozom. Miklósi Péter A tudósító emlékei között szereplő, oly sok vihart kiváltó bősi erőmű. A képen a Duna új mederbe terelésének kezdete látható Tájékoztató a Magyar Államkötvényről s — Mi a Magyar Államkötvény? A Magyar Köztársaság 1991. december 1-jén új bemutatóra szóló kötvényt bocsát ki, melynek lejárata három év és a névértéknél olcsóbban jegyezhető. A Magyar Államkötvényt 1991. október 1-jétől november 29-éig lehet jegyezni. Az állam garanciát vállal a kamat kifizetésért és a névérték visszafizetésért. S — Ki vásárolhat Magyar Államkötvényt? A válasz egyszerű: minden belföldi természetes és jogi személy. A kötvény mindenki számára hozzáférhető. Az egyetlen kérdés, hogy van-e legalább 10 000 forintunk. Ameny- nyiben van, megvásárolhatunk egy kötvényt, mivel a Magyar Államkötvény 10 000 Ft névértékű. 10 és 100 ezer forintos címletekben kerül kibocsátásra. — Kevesebb mint 10 000? Az igazsághoz tartozik, hogy nem is kell pontosan 10 000 forinttal rendelkeznünk. A Magyar Államkötvényt még ennél is olcsóbban kaphatjuk meg. A jegyzés első hetében már 9530 Ft-ért juthatunk hozzá egy kötvényhez. A második héten még mindig csak 9590 Ft-ért vásárolhatunk egy 10 000 Ft értékű kötvényt. Az akció (diszkont jegyzés) ugyan egészen 1991. november 29-éig tart, de mint tudjuk „Ki korán kel...”. Annál is inkább, mivel a kötvényt nem lehet túljegyezni. A kibocsátásra kerülő 15 milliárd forint lejegyzése után a jegyzést lezárják. A kötvény ára a jegyzési időszak alatt a következőképpen alakul: Egy 10 000 Ft névértékű kötvényt: 40. héten (1991. október 1. és 4. között) 9 530 Ft-ért 41. héten (1991. október 7. és 11. között) 9 590 Ft-ért 42. héten (1991. október 14. és 18. között) 9 650 Ft-ért 43. héten (1991. október 21. és 25. között) 9 710 Ft-ért 44. héten (1991. október 28. és nov. 1. között) 9 770 Ft-ért 45. héten (1991. november 4. és 8. között) 9 830 Ft-ért 46. héten (1991. november 11. és 15. között) 9 880 Ft-ért 47. héten (1991. november 18. és 22. között) 9 940 Ft-ért 48. héten (1991. november 25. és 29. között) 10 000 Ft-ért lehet megvásárolni. A kötvény megvásárlásával szerezhető első haszon tehát az árfolyamnyereség, melyet a jegyzési időszakra számított évi 30% diszkontkamat biztosít. Kinek ideális befektetés s a Magyar Államkötvény? A Magyar Államkötvény a legkedvezőbb befektetési forma. 1. A kockázatmentességre vágyó befektetőknek, azoknak, akik megtakarításaik értékét utánajárás és a pénzpiaci helyzet figyelemmel kísérése nélkül akarják növelni. 2. Azoknak, akik meglévő tőkéjüket nem kívánják kockáztatni, de rendszeres jövedelmet akarnak általa elérni. A Magyar Államkötvényekbe befektetett 10 000 Ft előreláthatólag évi 3400—3800 Ft adózatlan kamatjövedelmet biztosít. 3. Azoknak, akik tőkét gyűjtenek — például gyermekeik taníttatásához, ingatlanvásárláshoz vagy vállalkozás indításához. 4. Azoknak, akik most akarják megtanulni a tőzsdézés (a tőzsdei spekuláció) csínját-bínját. Az államkötvény a tőzsdén magánszemélyek által is adható-vehető — mérsékelt kockázattal. A Magyar Államkötvény 1991. október 7. és november 29. között jegyezhető a Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazgatóságán. Békéscsaba, Dózsa György u. 1. Telefon: 27-815. V /
