Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05-06 / 234. szám
1991. október 5-6., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA Indulás előtt a Médiahajó. Az úti cél a tolerancia. Szentendréig sem jutottunk Hátul-show. Bodrogi Gyula, a „divatdiktátor”. A (képen nem látható) színes csokornyakkendő, a világoskék ing, a galambszürke öltöny, a sötét zokni és az edzőcipő egészen sajátságos harmóniát kölcsönöz viselőjének TOLERANCIA. Ez kell a magyarnak! Türelem a másság elviseléséhez! A legjobb útravaló politikusnak, újságírónak. Gyűljünk hát egybe, a hívó szónak nem lehet ellenállni; a Médiahajó lágyan ring a Dunán. Félre az indulatokkal, evezzünk egy hajóban, boldogabb vizek felé! Beszállás. Magyar Hírlapos minicsoki fél marékkai, a másikban pezsgős pohár, és irány a fedélzet! Vasvázas székek, asztalok; rajtuk szendvicsek — igazi vendégvárás. Helyfoglalás. Korán érkezők kiváltsága. A későn jövőknek már csak állóhely jut meg a korlátok. Érdemes kapaszkodni, indulunk! Cél a tolerancia! KORLÁTOK. Nehéz megmozdulni. Minden talpalatnyi deszka foglalt. Embertenger. Bátortalan, kígyózó mozdulatok, kényszeredett mosolyok. zavart bocsánatkérések. Azért megindul valami mozgás. Nem spontán, szigorú rendezőelvekkel. Sok-sok kis sziget születik. Középen a politikusok szigete. Jobbról a tévéseké, amott a nagy lapoké. (Elv)barát barát mellé telepszik, kollega kollegához csatlakozik. A kis szigetek lakói csak nem akarnak vegyülni. Magas jéghegyek tornyosulnak köztük. Messziről nem értik egymás szavát. KOMÉDÍAHAJÓ. Népszerű arcok villannak fel a szorongó kavalkádban. Bodrogi Gyula, a legújabb matrózdivat (csokornyakkendő edzőcipővel) felvonultató ja, a barátságos mosoly ú Törőcsik Mari, a fiatalos Bács Ferenc, Zalat- nay Sarolta, Nagy Feró és a többiek. Politikusok? Újságírók? ,,Kalózok" a fedélzeten! A meghívó a sajtó és a pártok embereit igyekezett egy mederbe terelni, minek köszönhető hát a profübővítés? Itt sem árt egy kis show? Hát persze! így leszünk Médiahajóból Komédiahajó- , .. „ SÓHAJOK KIKÖTŐJE. Evezünk az úti cél felé. De csak nem akarunk közelebb jutni. Szentendre is túl messze van. Marad a keringő a Margit sziget körül. Unalmas körhajó; van, aki hintának érzi. Időnként kikötünk. Erős egyirányú forgalom — a rakpart felé. Fogyunk. A hajóra senki nem száll. Pedig várunk valakit. A tolerancia professzorát. A kapitány mindig hiányzik a fedélzetről. BŐSÉG. Az élet a hajó összes éttermeiben zajlik. Tömött sorban áll az éhes vendég, tányér, villa a kezében. A fürgébbek gőzölgő töltött káposztával, hortobágyi palacsintával törnek utat maguknak. Jobb ízű a falat, ha... közben politizálunk. Az est „csillaga” Beke Kata. Nem lehetnem odafigyelni; felnőtt politikus beszél jó szelekről, helyes útirányról, felelős matrózokról, egységes legénységről. Vastaps! És tányércsörgés. Külön-külön jobb lett volna. A másik terem a reformételeké. Sajt, zöldség; kaszinótojás, zöldség; svédsaláta, zöldség. Horn Gyula is a reforméletmódot szereti. Következetesen. FARADTGOZ. Csökken a csapásszám. Akár a rendszerváltásé. Még egy utolsó pillantás a kivilágított hidakra, utolsó lépések a fedélzeten. Kikötöttünk. Nem ott, ahol szerettünk volna. Meg mintha kevesebben is lennénk, mint a beszállásnál. Ennyi maradt a nagy várakozásból, a toleranciából? Fáradtan vetjük meg a lábunkat a szilárd talajon. Vége az útnak. És egv illúziónak. L.E. Legyen, ne legyen tavaszi nagytakarítás? Oláh Sándor mindenesetre máris bortalanítja poharát A szépségKirály és „udvarhölgyei Beke Kata Lakitelek alKónyáról beszél Kiss A. János felvételei
