Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05-06 / 234. szám
Szilveszter az Akropolisz tövében! — Ismét nyerhet, ha... (3. oldal) Közös lappal jelentkezünk Olvasóink eddig is találkozhattak lapunk hasábjain az Aradon megjelenő, magyar nyelvű napilap, a Jelen munkatársainak cikkeivel. A két szerkesztőség kapcsolatának erősítése és legfőképpen az olvasók mind teljesebb tájékoztatása jegyében most egy újszerű kezdeményezéssel találkozhatnak. A szokásos szombati mellékletünk négy oldalát az aradi Jelen munkatársai állították össze, mégpedig a 13 kivégzett szabadságharcos vértanúra emlékezve. A lap 7— 8—9— 10. oldalán tehát az aradi kollégák e témájú cikkei lesznek, all. oldalon pedig mi készítettünk összeállítást a gyulai emlékhelyről. A Jelen a Békés Megyei Hírlappal együtt természetesen Aradra is eljut, és ott is kapható lesz, 10 lejért. Reméljük, együttműködésünk nem erre az egyetlen alkalomra korlátozódik, a jövőben is szeretnénk majd közös lappal jelentkezni. „Előkerülnek a konyakosüvegek, meg az abroszba csomagolt elemózsia...” (Riportunk a 3. oldalon) Fotó: Fazekas Ferenc Határozott határozattal — határzár? Piknik a Senki Földjén A műemlékek tulajdonjoga is sürgősen tisztázandó Csak ne pusztuljanak tovább! A XVI. Országos Műemléki Konferencia békéscsabai, békési és gyulai szekcióüléseken folytatta munkáját a délelőtti órákban. Dr. Misley László államtitkár többeket kitüntetett a Magyar Műemlékvédelemért Emlékplakettel, amelyet megyénkből Táborszky László esperes és Komáromi Gábor vésztői polgármester vehetett át. Békéscsabán a nagyobb települések műemléki értékeinek védelme volt a téma. A budapesti építészeti értékek védelméről dr. Czétényi Piroska főtanácsos beszélt, dr. Winkler Gábor Győrből a gyárvárosi lakótelep önkormányzati védelméről szólt. Borbola László, a Termál- invest igazgatója megyénk kastélyvédelmének programjáról, idegenforgalmi elképzeléseiről beszélt. Békésen, a városháza dísztermében tartotta ülését a konferencia kettes szekciója. Dr. Luczi József jegyző a közigazgatással szemben álló kihívásokat részletezte, majd Ferenczi Sándor, a polgármesteri hivatal építésze vitaindító előadásában történeti áttekintést adott a város 22 műemlék, műemlék jellegű és városképi jelentőségű épületéről. A védett ingatlanokból négy magán, hat egyházi, a többi vállalati, illetve egyéb tulajdonban van. Szólt azokról, az inkább jelképesnek mondható támogatásokról, amelyeket a város az OMF-től kap, majd vázolta a helyi védettségű létesítmények gondját. Dr. Tóth Zoltán, Baranya megye főépítésze az aprófalvak példáján keresztül mutatta be a helyi védelem jelentőségét. Gondolataihoz kapcsolódott dr. Szabó Tünde, Somogy megye főépítésze, aki kitért a nemzetiségek építészeti emlékeire. Felhívta a figyelmet a falusi turizmus építészeti veszélyeire, a táj, a tájegységek, a beépített környezet, a közterületi elemek egységére. A harmadik szekció Gyulán, a Mogyoróssy Könyvtárban tanácskozott. (Folytatás a 3. oldalon) „Magunkat tiszteljük meg, ha emléküket ápoljuk” Katona Tamás október hatodikáról és a tizenhárom generálisról A tizenhárom aradi vértanú emléke, az elbukott szabadságharc szellemisége minden esztendőben táplálékot, erőt, hitet ad a magyarságnak. Ezért is kötelességünk idézni a hősök emlékezetét tisztelettel és kegyelettel. Október hatodika üzenetéről, tanulságairól ezúttal Katona Tamás külügyi államtitkár fejti ki gondolatait. — Az 1848—49-es forradalom nem csak óriási politikai változást jelentett, nem csak létrehozta a kor Európájának legdemokratikusabb alkotmányát a ’48-as törvények formájában, hanem a magyar társadalmat is teljesen átalakította. Széchenyi már a Hitelben megpendítette, „A magyar történelem gyönyörű példája...” Fotó: Fazekas László Kossuthék és legfőként a jogászok, Deák Ferenc, Szemere Bertalan pedig követelte, hogy létrejöjjön a törvény előtti egyenlőség, a polgári jogegyenlőség. A magyar társadalmat tökéletesen átalakították. A jobbágyság megszűnése mérföldkő volt a magyar történelemben, és ez a magyar kormánynak köszönhető. Olyannyira sikeres volt, hogy az osztrákok sem tudták 1849, a szabadságharc leverése után visszaállítani. Emiatt is egyszerűen erkölcsi kötelességünk megemlékezni 1848-ról: a kiindulópontról, március 15- éről és a gyászos voltában is felemelő végpontjáról, október 6-áról. (Folytatás a 2. oldalon) Megyeszékhely lesz Gyula? Ma: Az örökség (Vendégkonimentárunk a 3. oldalon) Szeghalmon nem lesz telekadó (4. oldal) Minden rendben a Volánnál? (3. oldal) Hétfőn: Új VHS-kazetta generáció (4. oldal) Gyulán a képviselő-testület decemberben úgy határozott, hogy a város megpályázza a megyeszékhelyi címet. A dolog a legutóbbi ülésen ismét napirendre került. Miután Békéscsaba megyei jogú város lett, lehetővé vált, hogy más városban legyen a megyeközpont. Az ülésen ellenvetés nem hangzott el arra nézve, hogy Gyuláról 1950-ben politikai erőszak vitte el a megyeszékhelyet, mely szerepet 1732-től töltötte be. Mint dr. Pocsay Gábor polgármester mondta, a városlakók érzelmeitől sem függetlenítheti magát a testület, amikor régi pozícióját kéri. Az előterjesztésből kitűnt, Békéscsaba után a legtöbb megyei intézmény Gyulán található. Sőt azok, amelyek nagyobb súllyal esnek a latba. Ezenkívül elhangzott, hogy a megyei ügyvédi kamara is Gyulára kerül. Ha a várost az akkori munkásmozgalom, mint dzsentrifészket robbantotta fel, jogos a jóvátétel kérése, ám más, elsősorban gazdasági szempontból hátrányban van Békéscsabához mérten. Bár ezt a város tervezett vállalkozási és idegenforgalmi elképzeléseivel rohamosan csökkentheti. A kérdés most az, mit szól a gyulaiak vágyához a többi ön- kormányzat, és mibe kerül a megyei hivatal áttelepítése. Az előbbire szimpatizáló válaszokat kaptak, ugyanis Gyula kifejtette, nem kívánnak rátelepedni senkire, többcentrumú megyét képzelnek el. A hivatal áttelepülési költségének nagy részét pedig a megyei önkormányzatnak kell viselnie. Sz.M. Mondat A hidegnek és barátságtalannak hitt gránit kedvesnővéri szeretettel, lelki csápokkal vonzza az embert, a medrébe simuló folyó fölött haladónak a varázs sietséget csurrant a fáradt lábába, AZELŐTT, két alvással hamarabb, a titokzatosság ködébe hunyászkodó, utcán találkozó tekintetek rezdüléséből — én tudom, te tudod, én megyek, te jössz? — sugárzott annak az október 6-ai NAPNAK a csábító hívogatása, telefonvonalakba folytatott alibibeszélgetések repedéseibe rejtett üzenet parancsot helyettesített, madámyelven fogalmazott típusmondatok emlékeztették a háromvégű drót túloldalán hallgatót az ESEMÉNYRE, AZELŐTT, a hídlábnál strázsáló egyenruha dárdaszeme a középpontot célozva pattogott jobbra, balra, jobbra, balra, a fegyvere magától is töltődött, mert alaposan bemagolta a felszántott, méternyi mezsgye mögött ugrásra kész ellenség fizimiskáját, járását, nyelvét, feje tartását, csodálkozott, hogy ennyien tudnak magyarul, nyakkendős civilek kék szeme fényképezőgépként kattogott, biolemezre rögzítve arcot, mozdulatot, erősebb kézfogást, egy kövérebb könnycseppet, AZELŐTT, a hidegnek és barátságtalannak hitt gránit láthatatlan felirata vakító betűkkel hirdette spanyolcsizmába préselt létünket, tudatunkat, szakadék mélyéről sikító jövőnket, a valódi fényképezőgépek csattogása közben mormolt sorokat, a visszafojtott sírástól rezgő mellkasra szorított állkapocs akaratát, hogy csakis kimondja, megbűnhődte máre nép a múltat, s jövendőt, hogy soha nem bírta kimondani azt a titokban rögzített, örökké kifelejtett sort, szertenézett, s nem leié honját a hazában, AZELŐTT, bocsánatot kellett volna kérni a hidegnek és barátságtalannak hitt gránitban pihenő tizenhárom lélektől, amiért a füvön idegesen toporogva megfeledkeztünk RÓLUK, mert kitépett anyanyelvűnk pontytátogatására gondoltunk, mert a késhegyen balettező holnap kegyében reménykedtünk, mert a magyarul hallgató száj hataloméhségére figyelmeztetett az olajozott propaganda- gépezet. mert a szója tejcsokoládét sokan Kajlára cserélték, s a színházteremben az ürességtől vacogtunk, nem pedig a befagyott kályhától, s csak álltunk a szürke oszlopnál, várva a hangos, biztató szóra, lélekkeményítő zsoltárra, a sötétséget és dermedtséget délibábbá formáló felszabadító kézre, magyarul beszélő szinkronizált nyomorunk ágyúcsőbe töltését és visszalövését a Volga homokjába, AZELŐTT a viszontlátás ölelésre nyitotta a kart, erdélyi magyartól itt nem irigyelték a fehér kenyeret, s a nevünk is magyar volt a mezsgye túloldalán, AZELŐTT most is van. Irházi János, az aradi Jelen főszerkesztője Közvéleménykutatási pályázatunk főnyereményének tulajdonosa Faragáné Kriván Judit és férje. A kép jobb szélén dr. Futó Sándor, a tévét felajánló Körösmenti Skála Rt. kereskedelmi igazgatója. (Cikkünk a 3. oldalon) Fotó: Fazekas Ferenc
