Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám

MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. október 4., péntek O ÜÉKÉS.MEGVEIHIRLAP­« MUANYA&KHiAE. dem saűh'ik «cg au^hoyj IciJoitoJ t Mezőkovácsházán jelenleg reumatológiai szakorvos nélkül működik a fizikoterápiás szakrendelés. A naponta és folyamato­san bejáró 20-25 beteg ellátása a fizikoterápiás szakasszisztens feladata. A képen rövidhullámú kezelést látunk. A szakrendelé­sen elsősorban a reumás megbetegedések és a bénulásos folya­matok gyógyítását végzik Iskola Pusztaottlakán Pusztaottlakán az 1970-es évek közepétől az általános is­kolában négy tanteremben, ösz- szevont csoportokban folyik a tanítás. A gyereklétszám 32, a pedagógusok száma 6, akik kö­zül 5-en szakképesítéssel ren­delkeznek, sőt francia, angol és román szakos nevelővel is „di­csekedhetnek”. — Az iskolára és napközire kapunk 960 ezer forint állami támogatást. Ezzel szemben az összes évi költség 3 millió forint — mondja.Szabó Mihály polgár- mester. Sajnos nagyon rosszak a körülmények. A térképek több évtizedesek, szinte olvashatat­lanok, szemléltető eszköz szinte semmi nincs. Könyvre, folyó­iratra ez évben csak 10 ezer fo­rint jutott. Nagyon sok a megol­datlan gond: a gyerekek még az udvari WC-re járnak ki télen, nyáron, ahol a higiénés szoká­sokra nehéz megtanítani őket. Konyhabővítésre lenne igény 70—80 adagra. Jelenleg Med- gyesbodzásról hordják az ételt, de a szállítás miatt drága. Az osztályokban csempekályha van és a tanáriban sokszor alig volt 16—17 fok meleg. Tavasz- szal ezért a tanári szobát áthe­lyezték a keleti oldalra és egy csempesorral megmagasították a kályhákat is. Nálunk a takarí­tónő a fűtő is egyben — mondja a polgármester érezhető iróniá­val. A jövő évi fejlesztésre vár: konyhabővítés, szertárépítés, gyakorló tanterem kialakítása, angol WC bevezetése az épüle­ten belül, világítás korszerűsíté­se. Sajnos erre a tavalyi 1,5 mil­lióval szemben jövőre már 2—3 millió forint kell. Hogy sikerül-e összeszedni a rávalót? Bizako­dás és remény nélkül nincs elő­rehaladás — fejezi be Szabó Miklós optimistán. Az oldalt írta és szerkesztette Halasi Mária, a fotókat Gál Edit és Fazekas Ferenc készítette M» UtWc*, Zöld rovat Vissza a természethez! Vajon miért nem volt környe­zetszennyező a szemét régen és miért az ma? Igaz, hogy az em­berek mindig dobáltak el dolgo­kat, de nem annyit, mint most és merőben más anyagúakat. Kér­dezzük csak meg a dédszülőket! Miben vásárolták a tejet, mivel jártak a piacra zöldségért, mit csináltak a konyhai hulladékkal, miben tárolták a hagymát, bur­gonyát, mi volt a ruházatuk, edé­nyeik, mivel gyógyították ma­gukat? Egyre-másra természetes anyagok kerülnek elő: vessző, fa, gyógynövény, vas, cserép, kender, gyapjú és sorolhatnánk. No és meddig, hányszor hasz­nálták a tárgyakat és hova ke­rült? Csupán idő kérdése volt, hogy minden hasznavehetetlen dolog maradéktalanul elenyé­szett, „földdé” vált. Manapság pedig? Körülfonja, behálózza környezetünket a „mű”. Csupán viszonylagos olcsósága szól mellette, ugyanakkor nem tud megsemmisülni. Ez pedig kör­nyezetszennyezéssel jár. A civi­lizáció népbetegsége a pazarlás is. Páldául a közértben vásárolt kifli zacskóját reggeli után azon­nal szemétbe dobjuk, pedig el­szakadásáig mennyi mindent tá­rolhattunk volna benne. A? ilyen „eldobálós” életformát er­őforrásunk, készleteink, termés­zeti kömyzetünk is megsínyli: a papír miatt több élő fát kell ki­vágni, az energiához több szenet bányászni, a szállításhoz több utat építeni és így tovább. Sok területen bizony hasznos lenne visszatérni a természetes alapú anyagok használatához, mint ahogy erre több külföldi ország­ban is látni példát. A viszsza a természethez akciót önmagun­knak is meghirdethetjük minden különösebb anyagi és más elő­készület nélkül is, akár már má­tól. Ha sokan „versengünk”, akkor egyszer az eredménye is érzékelhető lesz. 52EMET? Ajándék az Idősek Világnapján Mivel ez évben október else­jét az Idősek Világnapjává nyil­vánították, ezért Mezőkovács­házán a már hagyományos ka­rácsony előtti megemlékezést — az időskorú lakosság meghí­vásával — áttették erre a napra. A nyugdíjasok, időskorúak kö­szöntésével kapcsolatos teen­dőkről a legutóbbi testületi ülé­sen született döntés. Ez alapján az önkormányzat nyilatkozatot tett, hogy az időskorúakról való gondoskodást alapvető felada­tának tekinti. Emellett nagysi­kerű ünnepi műsort szerveztek október elsején 17 órától a mű­velődési házban. A telt házat vonzó, közel két­órás műsorban felléptek: 1. szá­mú óvoda nagycsoportosai, az 1. számú általános iskola tanu­lói, a 2. számú általános iskola énekkara, a mezőkovácsházi nyugdíjas klub kórusa és az orosházi fúvószenekar. Az ün­nepi programot színesítette a művelődési ház versenytánco­sainak bemutatója. A nagysike­rű program végén Nagy András alpolgármester mondott ünnepi beszédet, amikor ismertette, hogy minden idős mezőkovács­házi állandó lakással rendelkező állampolgár (függetlenül a ka­pott nyugdíj összegétől) novem­ber 15. és december 15. között egy-egy 300 forintos ajándék- utalványt kap. Az utalványok folyamatosan átvehetők az ön- kormányzati hivatal 35. számú szobájában. Aki valami oknál fogva nem tudja személyesen átvenni, az se essen kétségbe, mert a hivatal gondoskodik az eljuttatásáról. Lehet-e egy félig leomlott épületben egészségvédelemmel foglalkozni? — tették fel a kér­dést Pusztaottlakán, amikor a régi egészségház beomlott, ned­ves falait meglátták. Ehhez a tevékenységhez bizony egy ép, „egészséges” ház szükségelte­tik. Ráadásul megkerülni sem lehetett a problémát, mert a kis­mamák és gyermekeik ellátása a településen is létkérdés. Vala­mit sürgősen tenni kell — mondták az önkormányzat tag­jai az egyik tavaszi ülésen. Az elhatározást tett követte, sőt a költségvetés „átrendezése” után némi pénz is került a feladatra. A régi épület rendbehozatala a nyár végére el is készült. Végre — sóhajtott fel a lakosság —, ha nem is a kor kihívásaival veteke­dő, de megfelelően tiszta, kultu­rált, a legszükségesebb eszkö­zökkel felszerelt falusi rendelő­ben találhatnak az ittlakók gyógyírt, néhány kedves szót gondjaikra, bajaikra. Kétnyelvű óvoda Óvoda hét gyereknek? — kérdezhetnék sokan kétkedés­sel. De Pusztaottlakán, ezen a párszáz lelket számláló kis tele­pülésen természetes a válasz: igen, mert fontos, hogy az itt élő családok helyben találják meg a boldogulásukat. A sok-sok éve épített óvodaépületben 6 helyi­ség van, a legfontosabb gyer­mekegészségügyi szabályok betartásával külön érkező, öl­töztető, mosdó és szociális he­lyiség. A költségvetésben mindösz- sze 90 ezer forintot tudtak bevé­telként figyelembe venni, emel­lett az összes kiadás 543 ezer. Mindezt máshonnan kell pótol­ni — mondják az illetékesek. A hátrányos helyzetet példázza, hogy játékra, fogyóeszközre mindössze 5000 forintot tudtak tervezni. Ennek ellenére a gyerekek jól érzik magukat az óvó néni és a dada néni segítségével. Az óvo­dában egyébként nem szokvá­nyos oktatás folyik, mert emelt óraszámban román anyanyel­ven beszélnek, tanulnak a gye­rekek. A végegyházi művelődési házzal egy épületben levő mozi előtt a nyitott kapu mára jelképessé vált. Év elején felülvizsgálták a mozi látogatottságát, nyereségességét és megszületett a döntés: nem gazdaságos. S mint annyi kistelepülésen a legegyszerűbb módszert választották a költségek lefaragására: Végegyházán is bezárták a mozit Kistermelünk Magam is gyakorlom a „kistermelő szakmát”, de bevallom, nem valamifé­le lelkesültség vezet a végzésében. A fizetésünk nem elég a megélhetéshez, így rákényszerülünk, hogy sok más vidéki emberhez hasonlóan minden évben vállaljuk valamilyen növényfé­leség kapálását, ápolását, betakarítá­sát. Bár a termelőszövetkezet gépei besegítenek, mégsem könnyű a fel­adat. Fura egy dolog ez a mezőgazda­ság. Ha egyik évben mondjuk paprika- dömping van, akkor a következőben biztos hiány lesz. Ha pedig a fokhagymaterméssel van gond, akkor valószínű, jövőre eladha­tatlan mennyiségben terem. Minden évben van valamilyen láz. Egy évvel ezelőtt a vöröshagymaláz tizedelte az idegeket, most az uborka és a paradicsom. A termésingadozás mellett még itt a sok éghajlati tényező: van ugye az eső, ami jellegzetesen akkor esik, amikor éppen megöntöztük a karfiolt és akkor nem, amikor a pritaminpaprika levelei már összesodródtak a szárazságtól. Ez a fránya időjárás nem kedvez a termésnek — szoktuk mondogat­ni. De hogy is kedvezhetne, amikor az egyik embernek csak május végén, a másiknak júniusban, a következőnek pedig a kettő között lenne ideális az éltető víz. Eső legyen a talpán, ha mindebben dönteni tud. És ekkor még nem beszéltünk a szélről, a páratartalomról, a jégesőről és a napsütéses órák számáról. Az ember mégis optimista: télen tervezünk, tavasszal vetünk, nyá­ron izzadunk a munkában és ősszel betakarítjuk ami termett. A konzervgyár, a szárító- és a léüzem kapacitása pedig behatárolt. A gyárak, üzemek is szeretnének megfelelő minőségben és nyereségesen termelni. Hiába terem tehát naponta háromszor annyi paradicsom, ha a gépekbe nem fér be csak a megszabott napi mennyiség. Ilyenkor ősz elején megkezdődik a harc: a termelő kifizetődőén szeretne megszabadulni az árujától, a fel­vevő viszont igyekszik nyerségesen betartani a technológiát. Kinek van igaza? A maga szemszögéből mindenkinek. Ez benne a termelői kockázat. Gyakorlati törvényszerűség: amikor sok van, dúskálunk, ha meg kevés, megfizetünk minden darabot. Igazságot tenni, a hátrányos helyzeten enyhíteni közös meg­egyezéssel lehet. A kistermelés minden buktatója ellenére úgy hiszem: ha országunkban csak uborka-, hagyma-, paprika- és paradicsomháborúban csorbul ki a politikai, gazdasági ellenfe­lek fegyvere, akkor nyugodtak lehetünk jövőnket illetően. Halasi Mária Uj újság a standokon Piaci szolgáltató és hirdetési hetilappal bővült a kínálat Me­zőkovácsházán és környékén. A Stand Express néven megjelent új négyoldalas kiadvány első­sorban az adásvételt szeretné segíteni a lakosság körében, va­lamint a különféle akciók, vásá­rok mind szélesebb körű megis­mertetését. Egy oldalt szentel az „Idejében szólunk” tanácsadás­nak, amelyen belül kiskerti munkák, „Jó tudni”, „Zöld terá­pia”, „Süssünk, főzzünk” rovat és egyéb érdekességek is megta­lálhatók. Az első oldalon rejt­vénypályázat csábít a játékos te­vékenységre, hátul pedig négy település heti piaci árait ismer­hetjük meg. A lapot a mezőko­vácsházi Gépjárművezető-kép­ző Munkaközösség adta ki és a lakosság ingyen juthat az infor­mációkhoz.-— A Stand Expressnek első­sorban a szolgáltató jellegét sze­retnénk kiemelni és a heti meg­jelenéssel párhuzamosan iga­zodni a helyi igényekhez, meg­rendelésekhez. Nyitottak va­gyunk a változtatásra—mondja Kovács Ferenc a lap mondhat­nánk egyszemélyben reklám- szervezője, szerkesztője és ki­adója. Az új újságot a mezőko­vácsháziak és környékbeliek kereshetik a postánál, magánter­jesztőknél és a standokon. A mi utcánk... A mezőkovácsházi önkor­mányzat legutóbbi ülésén tár­gyalt az új utcanevekről. Az elő­zetes felmérések alapján a hely- történeti szakkör vezetője tett ja­vaslatot a város 36 utcájának ne­veire, egy új utcanév kialakítá­sára, valamint a sporttelep név­adására. Az előterjesztett ne­vekből 9 javaslatot tartott a tes­tület elfogadhatónak: Lakatos Péter helyett gróf T eleki, Nyírfa, Neumann János, Zalka Máté helyett Battonyai út, Lenin utca helyett Sármezei Endre, Ságvári utca helyett Vásárhelyi Sándor, Hámán Kató helyett Bethlen Gábor, Kocsis János helyett Mikes Kelemen, Ságvári lakóte­lep helyett Széchenyi István, Dózsa és Árpád utcai köz József Attila, a Vadásztanya bolttól Végegyháza felé Mezőhegyesi út. Az új utca a piactér utcája, amelyre Bereczki Máté a javas­lat. A sporttelepet javasolták Deák Péterről elnevezni. Az önkormányzati hivatal közszemlére tette a javaslatokat, kérte a lakosság véleményét, amelyet a polgármesteri hivatal­ban lehetett leadni. A témában a november 18-ai testületi ülésen várható végleges döntés.

Next

/
Thumbnails
Contents