Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

GYULA 1991. október 29., kedd A gyulai városháza Fotó: Fazekas Ferenc Szerkesztő: Szőke Margit Telefon: (66) 27-844, reggel és este (66) 62-110 Erdélyi művészet Banner Zoltán lesz a gyulai Mogyoróssy Könyvtár vendége ma, október 29-én 16.30 órakor. A művészettörténész erdélyi sé­tára hívja az érdeklődőket ver­sek és képek segítségével. A könyvtárban bemutatják Banner Zoltán Erdélyi magyar művé­szet a XX. században című könyvét is. Küldöttgyűlés előtt a hadirokkantak Nemrégiben rendkívüli tag­gyűlést tartott Gyulán a Magyar Hadirokkantak és Hadiözvegyek Országos Szövetségének helyi alapszervezete. Mint Füredi Fe­renc elnök elmondta, a rendkívüli ülés összehívását a november 18- ára kitűzött országos értekezlet indokolta. Megtudtuk, a szövet­ségnek ideiglenes vezetősége van, mert választási hibák, majd torzsalkodások miatt novemberre odázódott a központi vezetőség megválasztása. Ekkor határoz a küldöttértekezlet az alapsza­bályról és új nevükről is. A gyulai gyűlésen ezeket véle­ményezték a szervezet tagjai, majd kibővítették az elnökséget és megválasztották a küldötteket. A kormány még ebben az évben életbe lépteti az új honvédelmi és hadirokkant törvényt, melyet a remélhetőleg stabil vezetésűvé váló szövetség véleményezni akar. A gyulai szervezet egyébként április 6-án alakult, elsőként a megyében. Jelenleg 36 tagjából 28 a férfi és nyolc a hadiözvegy. A század halottainak és hőseinek Régi gondolat Gyulán egy olyan emlékhely létesítése, ahol adózhat a mai élő a század halot­tal és hősei emlékének. Gondol­va az első és második világhábo­rúban elesettekre, az elhurcolt zsidókra, kényszermunkára de­portált németekre, 1956-os már­tírokra. Körülbelül egy hónap­pal ezelőtt a képviselő-testület kulturális bizottsága, a pártok, a polgármesteri hivatal felkarol­ták a kezdeményezést. Ad hoc bizottság alakult, amely felkérte A gyulai Angoltanárok Klub­jának megalakulása sem mond­ható még befejezettnek, de tag­jai máris új kezdeményezéssel álltak elő. A magyar—brit barát­ság ápolására társaságot szeret­nének létrehozni. Szeretnék megismertetni a gazdaság, a kultúra, a sport területén egymás eredményeit, elősegíteni ma­gyar és brit polgárok, szerveze­tek kapcsolatteremtését. Hason­lóképpen kapcsolatok kialakítá­sára törekednek a Nagy-Britan- niában élő magyar származá­legnevesebb szobrászművé­szeink közül Szervátiusz Tibort. A művész elvállalta a megbí­zást. A helyszínt maga választja ki, tervet készít, amely a testület elé kerül. Megvalósítását három forrásból képzelik el Gyulán: a költségvetésből, alapítvány lét­rehozásából és a hozzátartozói adományokból, hisz a tervek szerint a nevek is megörökíttet- nek. A polgármesteri hivatalhoz máris több tízezernyi forint hoz­zájárulás futott be. súakkal és szervezeteikkel is. Segítséget nyújtanak a nyelvi továbbképzésben. A társaság székhelye a Mo­gyoróssy Könyvtár lesz. A szer­vezők mindazokat várják, akik érdeklődnek a brit kultúra, poli­tika, társadalom, a mindennapi élet iránt. A nyelvtudás nem kö­telező! Jelentkezni a polgármes­teri hivatal kulturális osztályán lehet. Az alakuló ülésről az ér­deklődőket értesítik, illetve a sajtóban is közzéteszik az idő­pontot. Az első fecske a Mercedes? Az október eleji népes ditzin- geni delegáció tagjai között Gyulán járt Wolfgang Lunkeinheimer üzletkötő és gyártmányfejlesztő kollegája is. Mindketten a stuttgarti Merce- des-gyár munkatársai. Arról tá­jékoztatták a város vezetőit, hogy gyáruk szervizhálózatot készül kiépíteni Magyarorszá­gon. Az egyik helyszín lehetne Gyula — vélekedtek, s 4—5 hektáros telket kértek mutatóba. Jártak a Henyei, a Csabai úton és a Paradicsomban. Ez utóbbit ta­lálták a legalkalmasabbnak. Gyulán most katalógust, vi­deofilmét készítenek a városról, a felajánlható telkekről, melye­ket november elején kijuttatnak Németországba. Ha kedvező választ kapnak, ez újabb mun­kahelyeket jelent és talán az első német vállalakozás maga után hozza a többit. Mindenesetre jó jel, hogy Alekszander Arnould német nagykövet és Alfred Fo­gén, Ditzingen főpolgármestere (a város Stuttgart mellett van) támogatásukról biztosították a gyulaiakat. Alakulóban a Magyar-Brit Baráti Társaság Birch úr szerint lesz üzlet John Alan Birch, Nagy-Bri- tannia magyarországi nagykö­vete azt írta a Mogyoróssy Könyvtár vendégkönyvébe, hogy a legszebb élmények itt érték. Október 22-ei, gyulai nap­jának a könyvtár volt az utolsó állomása, ahol az Angol Klub tagjaival, tanárokkal, gyerekek­kel találkozott. Apró ajándéko­kat, jelvényt, szép virágcsokro­kat kapott tőlük feleségével együtt. Szemlátomást jól esett hallaniuk az angol germekjáté- kokat és dalokat... Birch urat sokan faggatták. O is érdeklődött minden és min­denki iránt, így kérdéseinkre va­lóban csak pillanatok maradtak. Miskolczy László, az Erkel Fe­renc Gimnázium tanára, a nap tolmácsa nekünk is szívesen segített. — Nagykövet úr többször utalt rá, nagyon érdekli a főváro­son kívüli Magyarország. — Úgy látom, a vidéki embe­rek más problémákkal küszköd­nek, más aggodalmaik vannak. Ezek ismerete ugyanúgy hozzá­tartozik a munkámhoz. Próbá­lok gyakran eljutni vidékre, s ez havonta sikerül is. — IVJi érdekli Angliát Ma­gyarországból? — Elsősorban a gazdaság, mert akarunk üzleteket kötni. Egyik feladatom, hogy elősegít­sem a gazdasági együttműkö­dést. De van érdeklődés a ma­gyar kultúra, a városok, az ide­genforgalom iránt is. A turista- forgalom nagy része Budapes­ten és Nyugat-Magyarországon zajlik. Szeretném a briteket arra serkenteni, jöjjenek el Gyulára! Vonzó várost ismertem meg, amely még éppen kezelhető lép­tékű... A nap folyamán egyébként szó esett arról is, hogy Birch úr „Vonzó várost ismertem meg” — mondta a nagykövet Fotó: Fazekas Ferenc hazája testvérvárosokat kereső szervezetének ajánlja Gyulát, ugyanígy segít testvériskolákat találni. Tudományos tanácskozás Noszvajon A 17. század erőssége a gyulai végvár A Körös közös Természetvédelmi területté nyilvánították Gyulán az Élő­víz-csatorna partjának körülbe­lül 200 méteres szakaszát. Mint­egy tíz család fogott össze, s hozta rendbe az Első utcával szemben levő területet. A me­gyei önkormányzat is igen nagyra értékelte a lakók nemes fáradozásait, az „Év kertje” pá­lyázaton elismerő oklevelet nyújtott át a természet szerelme­seinek. A Köröspart utcaiak bíz­nak abban, hogy törekvéseik kö­vetőkre találnak — ez mindany- nyiunk érdeke. Az Eger melletti Noszvajon nemrégiben kétnapos tudomá­nyos konferenciát szervezett az egri Dobó István Vármúzeum. A téma a végvárak és régióik 16., 17. századi szerepe volt. A tanácskozás egyik előadója a gyulai Erkel Ferenc Múzeum megbízott igazgatója, Németh Csaba kérdésünkre a követke­zőket mondta: — A konferencia célja a vég­várak történetének komplex fel­tárása, lehetőleg nemcsak a tör­ténelemre koncentrálva, hanem bevonva a régészetet, a művé­szettörténetet, az építéstörténe­tet is. Sőt, épp a mostani tanács­kozáson merült fel a végvár úgy, mint történeti-ökológiai problé­ma. Előtérbe került a környezet­be való beilleszkedésük, min­dennapi életük feltárása. — Előadása Az Erdéllyel szembeni török végvári rend­szer változásai a 17. században címet viselte. A gyulai téglavár­ról miként esett szó? — A törökök Tiszán túli vég­várrendszerét ismertettem. En­nek kapcsán szóltam a gyulairól is, amely a Marostól északra a legerősebb török végvár volt. A temesvári vilajet kilenc szan- dzsákságból tevődött össze, egyike a gyulai. A vilajet fegy­veres erejének döntő többsége a két legfontosabb végvár, Te­mesvár és Gyula között oszlott meg. Téglavárunk ebben az ösz- szefüggésben szerepelt a ta­nácskozáson. A konferenciasorozatot két évente rendezik, most volt az ötödik. A gyulai múzeum a vár­kutató Németh Csaba személyé­ben először képviseltette magát. „Bár tudnám, hova...” ,,...de hova, de hova megyek” — énekelhetnék a régi Illés- slágert a Gyulai Várszínház munkatársai. Ha volna kedvük énekelni. Egyébként nincs. Ugyanis a közelmúlt és a jelen lebom- ló-felépülö hivatalai sűrűn költöztették őket. Először is a tanács- háza első emeleti, két, tenyérnyi irodáját kellett átadniuk az átszerveződő művelődési, ifjúsági és sportosztálynak. A viszony­lag piciny elegancia után irány az épület tágasabb, de még mindig elegánsnak tűnő pincéje. (Magam is készítettem ott interjúkat, s bár mindig nagyon kedvesen fogadtak, alig vártam, hogy kívül legyek.) Ok több hónapot töltöttek a nedves, fullasztó levegőjű pincében. És jött az újabb költözés, a volt járási hivatal két irodája. Igazából még meg sem szokhatták helyüket, amikor most, a hónap elején megérkezett az újabb hivatali határozat. Adják át az egyik irodát és a maradék lyukat is tekintsék ideigle­nesnek. (Ugyanis a Gyulai Hírlap szerkesztősége beköltözött a városházára, a Vöröskereszt átköltözött a várszínházi irodába, a felszabaduló helyek ura a munkaügyi hivatal lett...) A várszínház kis csapata zsákokba csomagolt és vár. Várják, hová emelik(?), száműzik)?) őket. A sikeres évadfüggönye legör­dült, a mór megtette kötelességét, a mór mehet... f/c'U- J\e.---yf H alló, Szabó Tamás Péter! A tavasszal dr. Pocsay Gábor polgármester elmesélte, hogyan is került ő és alpolgármesterei jutalom ügye a Heti Futár hasáb­jaira. Máig előttem van a kép: Gyula első embere jön az ősi Nagy-Kőhídon, megemeli — bizonyára barna — kalapját a felelős szerkesztő, Szabó Tamás Péter előtt és válaszol az érdek­lődő kérdésekre... — Halló! Cseppet sincs lel- kiismeret-furdalása, hogy a jó- szándékúan elmesélt történetet azonnal vitriolos tollhegyre tűz­te? — Lehet, úgy érezte, nem korrekt módon jártam el vele szemben, de én nem jópofaság- ból érdeklődtem. Komolyan gondoltam. Megállítottam: „Te Gábor, egy pillanatra... azt be­szélik, hogy...” Mert ebben a vá­rosban mindenről beszélnek. Én akkor írok, amikor a dolgok már annyira elgennyesedtek, hogy meg kell jelentetni. ' — Köszönő viszonyban van­nak még? — Igen, legalábbis remé­lem... Egyébként az tévedés, hogy a polgármester úrral fog­lalkozom. A város történéseit tűzöm tollhegyre. Őt becsülöm, mint belgyógyászt. A kormány- párti többség ültette a székbe, ez pech neki és hogy ilyen furcsa, különös dolgok történnek. A kinevezések például... Köztu­domású ez megyeszerte. Szóvá teszem a dolgokat, mert nevesí­teni kell, különben a levegőbe beszélünk. A polgármester pol­gármesterkedik, én pedig megí­rom. Ahogy mondtam, nem sze­mélyes okból. Fotó: Kovács Erzsébet Nagy érdeklődést váltott ki Háztartás- és családtan lányoknak — ELŐSZÖR MEGMUTATOM, HOGYAN VÁGJÁ­TOK A PAPRIKÁT — MONDJA PALOTAI LÁSZÓNÉ, A GYULAI 1. SZÁMÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA TANÁ­RA. — SE VASTAG, SE VÉKONY NE LEGYEN, ÉN PÉLDÁUL ÚGY SZERETEM, HOGY HATÁROZOT­TAN ÉRZŐDJÖN A PAPRIKA ÍZE. Míg magyaráz, körülnézünk a patika tisztaságú teremben. Az egyik oldalon konyhaszekrény, mosogató, tűzhely. A szemközti sarokban két varrógép, átellen- ben szövőszék, könyvesszek­rény. A falra akasztott tablón kö­tésminták, gyöngyfűzések... Közben asztalra kerül az alma, a tojás, a paradicsom. Bi­zonyára kitalálták már, háztar­tástan órára invitáltak bennün­ket. A 7,/c lányai almalevest és lecsót készítenek. Három órán át folyik a gyakorlati oktatás, ez alatt elkészül az étel, megenni is van idő. A meghívott iskolatár­sak szerint nem is rossz... Tanulók, tanárok, szülők egyaránt örülnek az iskola kez­deményezésének. Végre! Az egyesben már nem vasas mun­kával gyötrik a lányokat, hanem valóban hasznos ismereteket tanítanak: szövést, gyöngyfű­zést, fonást, beteggondozást, lakáskultúrát, varrást, kozmeti­kát. — Nem arról van szó, hogy a fakanál mellé akarjuk küldeni a lányokat — mondja Domokos Imre, az iskola igazgatója, de ha nemcsak hangoztatjuk a család szerepét, meg kell tanítanunk az alapvető ismereteket. Mert hiá­ba akarta az 1978 utáni oktatás felszámolni a háztartási ismere­teket, a családon belüli munka- megosztás azért megvolt, ugyanúgy a társadalmi igény is. A fiúknál szintén törekszünk gyakorlati orientációra. Palotai Lászlóné az eleki szakmunkásképző gazdasz- szonyképző programjára ala­pozva megalkotta 5—8. osztá­lyig a tanmenetet, az oktatási programokat. Mellé kiadványt szerkesztettek a balesetvéde­lemről. A megyei pedagógiai intézet pedig elterjesztette az oktatócsomag hírét. Az ország­ból 42 iskola érdeklődött utána, s rendelt belőle. Lehet, ezidáig páratlan munka. Impozáns a vál­lalkozás, mert nemcsak a faka­nálforgatást tanítja meg, hanem az ünnepek, tradíciók tiszteletét és erkölcsi kötelességeket is közvetít. Megmutatom, hogyan vágjátok a paprikát — mondja Palotai Lászlóné. Az alapanyagokat egyébként az iskola biztosítja, de aki tud, otthonról is hozhat Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents