Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

1991. október 29., kedd KÜLFÖLDRŐL- ITTHONRÓL ijjf'KK MIM HlRHf Barcson félnek az emberek az éjszakáktól... (Folytatás az 1. oldalról.) A vasárnap esti, barcsi bom­barobbanást követően az MTI megyei tudósítójának jelentése szerint a városban igen feszült, félelemmel teli hangulat lett úrrá az embereken. A többség ugyan véletlennek tartja az esti bombá­zást, de vannak, akik szándé­kosságot vélnek az esetben, mondván, hogy a határ túlolda­lán tizenöt kilométerre fekvő Verőce — amelyet eddig nem bombáztak — is túlságosan messze van ahhoz, hogy egy el­tévedt repülőről lehessen be­szélni. AjtóI ugyan nincs szó, hogy csomagolnának az embe­rek, elhagynák az otthonukat, de sokan félnek az elkövetkező éj­szakától. A katonai szakértők rendőrökkel közösen folytatják a vizsgálatot, amelyen részt vesz a város polgármestere, valamint a köztársasági megbízott me­gyei hivatalának vezetője is. Göncz—J o vanovic találkozó Budapesten „Nem tudom elképzelni, hogy győztesei lehetnének a ju­goszláviai tragikus konfliktus­nak, így minden érintett félnek érdeke és felelőssége ennek mielőbbi lezárása” — mondotta Göncz Árpád Vladislav Jovano- vic szerb külügyminiszternek, aki hivatalos látogatáson tartóz­kodik Magyarországon. Magyarországnak nem érde­ke egy kivérzett, kiéhezett Szer­bia vagy Horvátország a szom­szédságában. Ezért minden olyan nemzetközi békekezde­ményezést támogat, amely a je­lenlegi helyzetben megoldást ígér. A köztársaság elnöke utalt arra: nem hiszi, hogy a Jugoszlá­viában élő minden nép, nemzeti­ség egyetértése nélkül helyreál­lítható lenne a sokak által óhaj­tott béke. Göncz Árpád szólt arról is, hogy Magyarország és Szerbia sok tekintetben egymásra utalt, és a kapcsolatokban töreked­nünk kell a pozitív elemek meg­őrzésére. Fontosnak tartotta, hogy ne legyen egyoldalú, egy­más szándékait félreértelmező tájékoztatás, amely ellenségké­pet szülhet. Leszögezte, hogy Magyarországon nincs szerb­ellenes hangulat. A köztársaság elnöke hang­súlyozottan szólt arról, hogy Magyarország és Szerbia kap­csolatainak fejlesztését nagy­mértékben segítheti a Szerbiá­ban élő magyar kisebbség joga­inak maradéktalan tiszteletben tartása, hogy azok betölthessék a híd szerepét a két ország kö­zött. Vladislav Jovanovic külügy­miniszter egyetértett a jugoszlá­viai háború mielőbbi befejezé­sének szükségességével, és hangsúlyozta a szerb vezetés készségét a konfliktus politikai megoldására. Utalt arra, hogy Szerbia elismeri a magyar ki­sebbség jogát a pozitív diszkri­minációra a jelenlegi területke­reteken belül. Az Adria gyöngyszeme tavaly még turisták millióit vonzotta. (Képünket a Békés Tourist egyik kiadványából vettük át.) A várost ma aknavetők tartják tűz alatt, s ki tudja, mikor váltja föl ismét a külföldiek „hada” a katonaságot Az Adria sérült gyöngyszeme Lord Byron, a költő egykor „az Adria gyöngyszemének” nevezte. Dubrovnik szenved, de nem fél: nem újdonság számára a katasztrófa. A 13. század végén tűzvész pusztította el, néhány évtizeddel később pestis tarolta le lakossá­gát. 1667-ben földrengés-dön- tötte romba, 1806-ban pedig az orosz—montenegrói flotta ágyúinak 3000 találata. Ám a tengerbe nyúló középkori bástyaváros mindannyiszor ma­gához tért. A 7. században alapították görög és római menekültek. A felbomló római birodalom és barbár támadások romjai alól bontakozott ki Raguza, a keres­kedő városállam, s ezt a nevet e század elejéig meg is tartotta a mai Dubrovnik. A török biroda­lom hódítását merészséggel és hatalmas váltságdíjakkal tartot­ta távol falaitól. A gazdagodó államocska nemegyszer meg­előzte korát: 1417-ben megtil­totta a rabszolgakereskedelmet, 1432-ben pedig bevezette Euró­pa első állami egészségügyi szolgálatát. A raguzai kereskedők messzi tengereket bejártak. Tizenkét hadihajóval támogatták a spa­nyol Armada támadását Anglia ellen 1588-ban. A város az 1667-es földren­gés után mai alakjában újjá­épült, csak gazdasági ereje nem bírta többé a versenyt az európai politikával. Városállami státu­sát Napóleon 1808-ban meg­szüntette, 1814-ben pedig Ausztria kaparintotta meg. A középkori falak nem véde­nek a modem aknavetők tüze ellen. Dubrovnik épségéhez ma már csak a helyi lakosságnak, a turistáknak és a kulturális világ- örökség híveinek fűződik érde­kük. Ez a jelek szerint nem ele­gendő a támadások visszaveré­sére. Csata és blokád A jugoszláv hadsereg hétfőn elfoglalta Dubrovnik Jarkovici nevű külvárosát, amely az óvá­rostól alig egy kilométerre fek­szik — jelentette a zágrábi tele­vízió. Az AFP hírügynökség által idézett horvát tévébeszámoló szerint a hadsereg megszállta az adriai kikötőváros Kosice nevű elővárosát és felgyújtotta a ko­rábban elfoglalt Petrovo Selo nevű települést, amely Dubrov­nik mellett fekszik. A Dubrovnikot elhagyrü kényszerült polgárok arra ké­szülnek, hogy békés hajóhadat szerveznek a városukat körülve­vő blokád áttörésére. A tervek szerint Korcula szigetéről szer­dán hajnalban indul a dubrovni- kiak békés armadája élén több nagyobb hajóval, amelyeket ki­sebb bárkák, halászhajók kísér­nek— írtaaDPA. Dubrovnikot már hetek óta körbezárva tartja a jugoszláv hadsereg és a város nem jut élel­miszerhez, nincs áramszolgálta­tás és alig van ivóvíz. Hétfőn megérkezett Belgrád- ba Dániel Janicot, az UNESCO főigazgatójának megbízottja, hogy előkészítse az ENSZ Ne­velésügyi, Tudományos és Kul­turális Szervezete delegációjá­nak novemberre tervezett dub- rovniki látogatását. Az ENSZ főtitkára és az UNESCO főigaz­gatója a közelmúltban felszólí­totta a jugoszláviai harcoló fele­ket, hogy kíméljék meg az em­beriség kulturális örökségének számító dubrovniki óvárost. Erzsébet királyné tejfoga és Hitler nyakkendőtűje A Hermann Historica mün­cheni árverési csarnok a hét végén, hagyományos őszi auk­ciója keretében, nagy számban árverezett el történelmi érde­kességeket — Sissy (Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné) egyik tejfogától Hitler nyakkendőtűjéig. Júlia titkárnője Verona városa titkárnőt keres, aki megválaszolná a Júliának címzett sze­relmes leveleket. Shakespeare Rómeó és Júliájának színhelyén a városi tanács hétfőn pá­lyázatot írt ki titkárnői állás betöltésé­re. A leendő titkárnő egyetlen feladata az lenne, hogy megválaszolja a Júlia címére Olaszországból és a világ min­den részéből naponta százszámra ér­kező szerelmes leveleket.... A kalapács alá került össze­sen nyolcezer tárgy nagy több­sége elkelt, jóllehet általában a kikiáltási áron és nem maga­sabb összegért. A legnagyobb összeget a 30 éves háború had­vezérének, Wallensteinnek tá­bori ágyáért fizették — átszá­mítja 875 000 schillinget. A szocializmust az elmúlt rendszernek negyven év alatt sem sikerült megszerettetnie az emberekkel. Az Antall-kor- mánynak ez egy év alatt sikerült — nyilatkozta a napokban Hofi Géza, a népszerű humorista. Pista bácsi:—Ha én monda­nék ilyet a kocsmában, akkor lehet, hogy beperelnének közös­ség elleni izgatás vádjával. A Romániai Magyar Szó írja Elraboltuk Erdélyt! Az elmúlt héten heves vita robbant ki a bukaresti parlament­ben. Ennek vatrás szószólói a romániai magyarságot Erdély elszakításával vádolták meg. A pápát is bünrészességgel vádoló felszólalások hangulatát jól érzékelteti az alábbi cikk, amelyet a bukaresti Romániai Magyar Szóból tallóztuk. Két évvel ezelőtt, azokon az emlékezetes decemberi napokon egész Erdélyben így’ fogadták a Magy arországról érkezőket«. Fotó: Fazekas Ferenc Hogy nekünk, magyaroknak már nem hisznek, az bizonyos. Hiába mondta Domokos Géza, hiába jelentette ki a többi RMDSZ-vezető is, hogy nem kívánunk mást e kerek hazában, mint demokráciát és a nemzeti­ségeknek jogokat, a román hon­atyák ezt nem hiszik el. Időről időre visszatérnek ahhoz, hogy a mi hátsó gondolatunk az: elra­bolni Erdélyt és odaadni a ma­gyarországi magyaroknak. Románostól, németestől, hu- nostól, mindenestől. És miután Katona Ádám „kikottyintotta”, hogy a székelység autonómiája mellett áll ki, a parlamentben nem egy képviselő azzal rohant a mikrofonhoz, hogy aktivizá­lódjék a hírszerző gárda, moz­duljon meg a katonaság, a bűnö­sök bűnhődjenek, az RMDSZ-t pedi^ oszlassák fel, mint olyan szervezetet, amely Transsylva­nia eladásán fáradozik. Mert ha ez nem igaz, akkor esküdjön és újra esküdjön meg: az egy és oszthatatlan nemzeti román ál­lam ellen nem ármánykodik. Tudom, a román nép érzéke­nyen reagál, ha úgy érzi: nemze­ti léte veszélyben forog. 1940 óta pedig híperérzékenyen. De az is bizonyos, hogy — ezt a képviselőház hétfői ülése is be­bizonyította—fittyet hánynak a mi nemzetiségi érzékenysé­günkre. Az nem létezik. Hogy mi mindent mondtak rólunk, mi­lyen minősíthetetlen vádakkal és jelzőkkel illették a képvise­lőinket, az egyszerűen leíihatat- lan. íme, Petre Turlea, Voícan Voicuiescut is lepipáló-megs­zégyenítő története: „A magyar irredenták nekikezdtek Erdély Magyarországhoz való csatolá­sát célzó tervük véghezvitelé­nek. Ennek részeként Hargita és Kovászna megyékben a magyar közigazgatás bevezetését, a románok elűzését, a magyar is­kolarendszer kiépítését. Polgár- háborút akarnak Erdélyben, hogy külföldi intervencióra ad­janak okot. E tervbe szervesen illeszkedik az erdélyi római ka­tolikus egyháznak a pápa alá való rendelése. A pápa bűnré­szessége nem vitás. Akárcsak Jugoszláviának, Romániának is egy részét az apostoli Magyar- országhoz akarják csatolni. Ez rejlik Székelyország autonó­miájának létrehozása mögött is...” De Turlea úrtól nem vártunk ennél többet. Mint ahogy' loan Gavrától sem, aki felemlegette, hogy Székelyföld egyes helysé­geiben csak egy nyelven teszik ki a feliratokat, a templomokban magyar nemzeti színű zászlókat láthatunk és a magyar Himnuszt énekelik, Románia nemzeti himnuszát nem. Aztán felsorol­ja András Imre, Borbély Ernő, Tőkés László nevét, mint a ro­mánság ellen vétkezőkét. De az ellenzék soraiból is, vad vehemenciával, kígyót-bé- kát ránk kiáltottak. Sergiu Cu- nescu, Míhai Balanescu, Iulia Leo Miza bizony még a hadse­reg ellenünk fordításába is be­leegyeztek volna. A liberális asszonyság szerint pedig a szé­kelyek vannak olyan pofátla­nok, hogy ahol ők többségben laknak, azt a területet maguké­nak hiszik. Pedig az a román népé. Őszintén szólva: ha képvise­lő vagyok, nem maradok a te­remben. Tokay György és társai azonban maradtak, s az aradi képviselő tisztán, becsületesen, érthetően megválaszolt minden sértő szóra. „Én nem szólok sem az RMDSZ, sem a magyarság védelmében, a büszkeségem nem engedi ezt. Teszem azon­ban Romániáért, hiszen amit mondok, az az ország javát szol­gálja. Ez az ország nem a mosto­ha hazánk, ahogy' ezt itt egy olyan valaki akarta elhitetni, aki románabb akar lenni minden ro­mánnál. Románia édes hazája minden fiának. És ha ezt kíván­ták, óhajtották, akkor egyértel­műen kijelentem: az RMDSZ, a magyar nemzetiség erőteljesen elítél minden merényletet a ro­mán nemzeti állam területi in­tegritása. függetlensége és léte ellen.” És súlyos szavakat mondott a következőkben is. Szólt arról, hogy az eddigi viták során be­széltek —többek között—a he­lyi autonómiáról. Ezzel egyet­érthetünk vagy sem, de ez még nem jelenti a román állam szét- forgácsolását. Megemlítette, hogy az RMDSZ vezetősége nem vallja a magáénak Katona Ádám véleményét és elvetette ezt. Egyébként botorság azt hin­ni, hogy huszonhárommillió ember békéjét egyetlen rúgással fel lehet borítani. Majd kijelen­tette: ami ma itt a képviselőház­ban történt, az pszichológiai erőszak. Tokay György szerint igen­csak nehéz helyzetben van az ország, gazdasági összeomlás előtt áll. márciusig komor napok várnak ránk. Arról kellene be­szélni. miként küzdjük le gond­jainkat és nem arról, hogy húsz ember ellen hogyan mozgósít­sák a tengerészetet, a repülőket és a gyalogságot. „Valakiknek érdekükben áll a figyelmet ismét elterelni. És elkiáltotta magát: veszélyben a haza. A veszélyt pedig az örök ellenség, az RMDSZ és a magyarság jelenti. Pedig az igazi veszély: a gazda­sági összeomlás.” Hát kedves olvasó, erről van szó: az előttünk álló kemény tél­ről, a hatalmi harcról, a Zsil-völ­gyi elégedetlenségről... S hogy e fórumon mennyire nem számí­tottak a tények, az abból is meg­látszott, hogy Tokay beszéde után. a következő szónok újólag hűségnyilatkozatot kért az RMDSZ-től. Ismét a süketek párbeszéde... A magyarellenes kirohaná­sokra Oct avian Capatína tette fel a pontot. Régi adatokkal bi­zonygatta, hogy Erdélyben min­dent el akartunk magyarosítani. Székelyföldön ortodox meg gö­rög katolikus magyar falvak vannak — állította —, de ezek elmagyarosodott románok, mint ahogy a székelyek is azok. tehát végső soron vértestvéreiket ül­dözik el földjükről. „Román az arcvonásuk, alkatuk, s a népmű­vészetükben használt pompás színeket-motívumokat nem Mongóliából hozták...” Hát bizony, megállt az ész, s a mennyezet nem szakadt le... Román Győző Tüzeléstechnikai és konyhaberendezések: kivitelezés, szerviz, szaküzlet. AZ ŐRLÁNG GMK AJÁNLATA: — fűtés- és gázszerelés —tüzeléstechnikai berendezések javítása — konyhaberendezések, konyhagépek javítása — tüzeléstechnikai és konyhagép-alkatrészek, gázkészülékek árusítása. NAGYKERESKEDELMI ÁR! Kivitelezés kamatmentes részletre is! Békéscsaba, Pőltenberg u. 16., telefon: 22-642. SF - 7750 FÉNYMÁSOLÓ CSAK NÁLUNK! Most 30.000 Ft árkedvezménnyel Irodatechnikai szaküzlet IBudapest XIII ,Váci út 6. |Tel : 166-7032, 166-7449

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents