Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-28 / 252. szám
0 1991. október 28., hétfő SpO^Í „Ez az MLSZ-elnökség alkalmatlan az eredményes irányításra” A „bajnokfaragó” Bicskei Bertalannal erről, arról Lassan vége a Koreai Köztársaságban az első osztályú labdarúgó-bajnokságnak, de az már hosszú idő óta bizonyos, hogy a puszani Daewoo végzett az élen. A dél-koreai gárda vezető edzője Bicskei Bertalan, ő válaszol arra: hogyan tovább? — Tizenkét pont az előnyünk, a bajnoki címet már senki sem veheti el tőlünk — hangzott a szakember válasza. — November elején fejeződik be a pontvadászat, lehetséges, hogy azt még követi a kupasorozat, de elképzelhető, hogy a Daewoo ezen már nem indul. Ami engem illet: a klubelnököm 20 százalékos fizetésemelést helyezett kilátásba, ha maradok. A távozásom mellett viszont több indok szól. Balázs fiam szemével komoly gondok vannak, s két másik fiam sem nagyon „találja” a helyét. Angolul tanulnak, de semmi több. „Kiestek” az iskolából, márpedig az ő otthoni tanulmányaik fontosabbak, mint az én edzői ténykedésem — legalábbis a koreai karrierem... Magányos Édesanyám is egyre többet betegeskedik Budapesten, ez is egy ok a hazatérésre. —Nincs biztosíték arra, hogy állás várja magyarföldön... — Tudom. Ha nem is lettem milliomos Puszanban, kerestem annyit, hogy pár évig gond nélkül eltartsam a családomat. —Annak idején perig jutott a szövetségi kapitány-vita. Ónt menesztették, most viszont már Mészöly Kálmán sem szolgálja a magyar válogatottat, Szaúd- Arábiába szerződött. Mi erről a véleménye? — Egy pillanatra sem hibáztatom Mészölyt, sokkal inkább az MLSZ jelenlegi vezetését. Számomra érthetetlen, hogy akihez annyira ragaszkodtak annak idején, most szinte szó nélkül elengedték. — Milyen további gondok származhatnak abból, hogy nem Mészöly irányít, ahogyan arra szerződése feljogosította volna őt 1994 nyaráig? — Erre a távolból igen nehéz választ adni. Egy tény világos, de nem új. Már korábban ki- mondtam, és „javasoltam”: mivel ez az MLSZ-elnökség alkalmatlan az eredményes irányításra, jobban teszi, ha sietősen lemond. —Furcsák az élet útvesztői... Gondolt-e arra, hogy esetleg újra felkérik a kapitányi teendők ellátására? — Nem. Ráadásul ha ez a jelenlegi elnökség kéme fel, meg sem hallgatnám őket. Amúgy nem vagyok karrierista. Pusztán jól akarom végezni a dolgomat ott, ahol éppen edzősködöm. —Az a fura helyzet is előállt, hogy a Magyar Labdarúgóedzők Testületének elnökét, Tornyi Barnabást menesztette a Tatabányai Bányász. Önök ketten jó viszonyban voltak. Meglepte Tornyi balsorsának híre? — Igen, mert Tomyi tehetséges, jó szakember. Olyan, aki valódi profikörülmények között csodát tesz. Innen, a távolból ugyan nem látom át teljességéBicskei Bertalan ben, mi történt, de két dolgot megemlítenék. Tomyi szerződését igen jól ismerem. Volt egy olyan pontja, hogy ha öt fordulón keresztül a 13., vagy annál rosz- szabb helyen áll a Bányász, akkor a vezető edzőnek felmondhatnak. A másik összetevő, ami fontosabb. Böngészgetve a tatabányai összeállításokat, láttam, hogy hétről hétre más csapattal kényszerült kiállni, s nem azzal, amelyről tudom, hogy „nyerő” tizenegye lett volna. De hát egy kudarcnál sehol sem a csapatot menesztik. — Bizonyára hasznos edzői fogásokat lesett el az ázsiai fut- balléletben! — Igyekszem is hasznosítani azokat. Annak idején, a Bp. Honvéd együttesével is bajnoki címig jutottunk, de ha csak any- nyit készültünk, edzettünk volna a Daewoo-val, mint egykoron a piros-fehérekkel, aligha nyertünk volna aranyérmet Koreában... Szabó Sándor Sakksarok A sportág megyei doyenje: Bánszki János 82 esztendős Rovatszerkesztő: Petró József Beköszöntő helyett: az alábbi hasábokon szeretnénk a sakkjáték kedvelőinek állandó fórumot biztosítani. Célunk továbbá a megye éljátékosainak bemutatásán túlmenően a legjobb, legérdekesebb játszmáikból is válogatást nyújtani. Az aktuális sakkéleti eseményeket is nyomon követnénk. A bemutatást a megye sakkozóinak doyenjével Bánszki János mesterjelölttel, levelezési mesterrel kezdjük: Békéscsabán született — nem tévedés — 1909. október 26-án. Az elmúlt évek folyamán több jó eredményt ért el, de talán Baranya megye egyéni bajnokságán elért harmadik helyére a legbüszkébb. A teljesítmény értékét növeli, hogy ezt az eredményt a 80. születésnapja után érte el. Az országos levelezési döntőben öt alkalommal szerepelt és 1985-ben levelezési mesteri címet szerzett, egyben ez a harmadik helyet jelentette számára. Békés és Baranya megyében (telente ott él) számos helyen tanította a sakkjátékot, vagy tartott a sakkot népszerűsítő szimultánt. Játszmái közül egy égéti) * A: A I A A m A w a A ■&: A Ä) &. A a a a a B C D t F G H szén frisset mutatunk be. Levelezési bajnokság E-290 csoport 1991 év. Világos: Nagy Gyula. Sötét: Bánszki János. Nimzoindiai védelem leningrádi változata. 1. d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hc3 Fb4 4. Fg5 c5 5. a3? (felesleges lépés,jobb 5. d5) 5. — Fc3: 6. bc3: Va5 7. Vd3 He4 8. Fd2 f5 9. HD d6 10. Hg5 Hd2: 11. Kd2:? (korán a kezébe veszi a vándorbotját a koronás fő) 11. — cd4:12. Vd4: 0-0 (a világos haderő visszaszorítása megkeződik, támadás indul a középen maradt király ellen) 13. e3 Hc6 14. Vh4 hő 15. HD Fd7 16. Fd3 He5 17. He5: de5: 18. Ve7? (felesleges lépés, mert a sötét haderő már támad) 18. — e4 19. Fc2 (a tiszt nem üthető, mert Bad8 nagyon erős) 19. — Bad8 20. Fb3 Fc6+ 21. Kc2 Bd3 22. Vb4 Ve5 23. f4 eD: 24. Kd3: Fe4+ 25. Kd2 Bd8+ Világos feladta (0:1). Szemben Bánszki János, aki a minap ünnepelte 82. születésnapját. Gratulálunk az idős mesterjelöltnek Fotó: Gál Edit „Szerelemből” teszik dolgukat Tótkomlósi didergő Néhány esztendővel ezelőtt legjobb esetben is csak ilyen edzést vezényelhettek a tótkomlósi edzők az úszóknak késő ősztől Jónéhányszor megfordultam Tótkomlóson a Rózsa fürdőben, amely egyik kedvenc „nyári uszodám”. Meghitten barátságos, nem zsúfolt a legmelegebb kánikulai napon sem. Persze mindjárt másképpen fogalmaznék, ha ma kellene levetkőznöm és megmártózni a 33 és egyharmad méteres, erősen gyógyvízillatú, mélybarna vizében, úgy, hogy nincs semmilyen tető fölöttem, nem fütenek — legfeljebb az öltözőben. Az elmúlt héten napokon át esett az eső, a hőmérő higanyszála elvétve tévedt a tíz Cel- sius-fok fölé, akkor csak rövid ideig tanyázott ott. A korábbi esztendők emlékképeimben ilyenkor már teljesen kihalt volt a „Rózsa”. Sőt, egykori felvételünk tanúsága szerint víz sem volt a medencében. Ha mégis kisütött a nap, gyorsan szárazföldi tréninget vezényeltek az üres „betonteknőben”, az edzők vagy/majd foci következett.-— Télen is tartunk most már edzéseket — mondja Zsura Zoltán, a helyi Tótkomlósi Úszó Egyesület edzője. — Legyen bármilyen hideg, ha nagy keservvel is, de fel tudjuk fűteni a medencét 26—27 fokosra. Remélem így lesz ez az idei fogcsikorgató időben is. — S hány gyerek vállalkozik ilyenkor nyitott körülmények között az edzésekre? — Szezonkezdetkor, vagyis szeptemberben hatvanhat fiatallal kezdtünk. Mindig van természetes lemorzsolódás, de biztos vagyok benne, hogy a többség most is marad. —Tekintélyes sportolói szám egy ekkora településen... — A gyerekek mintegy fele a nyári oktatásból lett kiválogatva. A másik része már régebb óta jár az egyesületbe. —Hányán foglalkoznak a fiatalokkal? — Most már négyen. Három segédedző, Juhász Tamás, Németh Lajos, szeptember óta pedig Karasz Zsoltné tanárnő is, valamint jómagam tevékenykedünk a klubban a gyerekekkel. — Ekkora edzői „kar” tekintélyes summát kíván... — Annyira azért nem, ugyanis én másodállásban kapok, írd és mondd, ezer forint bruttót, a többiek pedig „szerelemből” teszik dolgukat vagy régiesen mondva társadalmi munkában. —Mennyi pénzből gazdálkodik az úszóegyesület? — Nem sokból. Az önkormányzattól kaptunk erre áz esztendőre 200 ezer forintot. Sokat köszönhetünk az Anser Speed Szállítási Vállalkozásnak, pontosabban Horváth Sándor vállalkozónak, aki az idén százezer forintot juttatott az egyesületnek. Ennek fejében a versenyeken a trikónkon viseljük az Anser Speed feliratot, mint reklámhordozók. És további három-négy kisebb cég és vállalkozó támogat még rendszeresen minket. Ha ez nem lenne, bizony lehúzhattuk volna már rég a rolót. J.P. A jó idő beköszönte előtt, tavasszal, illetve a nyarat búcsúztatva ősszel is rendszeresen rendeznek egy-egy versenyt a tótkomlósi „Rózsában” Kuba is nyit! Kuba sportja, amely az utóbbi idők belső feszültségei közepette is a nemzeti büszkeség legfőbb territóriuma maradt, a kelet-európai országok többségénél tapasztalható nehézségekkel kénytelen szembenézni. A legfőbb gond pedig: a valutahiány. Ez az értékelés a szovjet hírügynökségtől ered, ami már önmagában is figyelemreméltó. Igazán meglepő azonban az, hogy a TASZSZ a Granmára, a Kubai Kqynmunista Párt lapjára hivatkozva számol be az egypártrendszer mellett makacsul kitartó karibi szocialista országban alighanem szentségtörésszámba menő változásokról. A „legvadabb” újdonság az, hogy a jövőben a kubai edzők is dolgozhatnak külföldön. Pontosabban a trénerek vállalhatnak munkát a határokon kívül is, a kubai sportolók azonban továbbra sem! Utóbbiakat nem érinti az újfajta engedékenység. Hozzáférhetővé, szabaddá vált viszont az eddig érinthetetlen kapitalista „szenttehenek” egynémelyike, mindenekelőtt a sportolói reklám joga! Immár a kubai versenyzők, edzők is áruba bocsáthatják legalábbis „felületük” egy részét, tehát tudásukat, jó hírüket pénzben is kamatoztathatják. Amellett immár mód van az edzőkomplexumok, a különböző felkészülési központok bérbeadására is. Az új üzletággal — ahogyan a TASZSZ minősít — e célra létrehozott különbizottság foglalkozik. A „tőkésítés”, az áru-pénz fogalmak feléledése, megjelenése Kubában persze még csupán az első lépéseket jelenti. Vannak, maradnak bőséggel változatlan kategóriák, mint amilyen az ingyenes mérkőzéslátogatás intézménye is. A kubaiaknak ezután sem kell ugyanis fizetniük belépődíjat a stadionokban...
