Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-28 / 252. szám

iBEKÉS MEGYEI HiRÜPKÉPRIPORT

1991. október 28., hétfő

Fosztóka szlovák ovisoknak

„Tudjátok gyerekek, ez itt a kukoricaszár, ez meg itt a cső. Le kell tömi szépen, csomóba rakni, lefosztani a héját. Munka közben lehet énekelni, mesélni is ám! Aztán ha kész, zsákokba tesszük és megvan a malacok téli eledele. No, aki jól végezte a munkát, jöjjön csak ide! Ugye megéheztetek? A kosárban friss pogácsa vár. Üljetek le a fűbe, mesélek nektek. Dédnagyanyó, dédnagyapó hajdan minden ősszel ugyanígy végezte ezt a munkát. Aztán ha már hideg volt, összegyűltek valamelyik házban fosztókára. Járt a kezük, s valaki mindig mesélt. Például a furfangos szegényemberről...”

Meglehet, az óvó nénik épp ezekkel a szavakkal szórakoztatták a minap a békéscsabai, Tompa utcai óvodásokat, amikor kimentek a határba, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen is a törés, a kukori- cafosztás, hogyan végezték egykor ezt a munkát a szlovák ősök.

Nem csak szórakozást nyújtott ez a kis őszi kirándulás, hanem egy program része volt. A szlovákul tanító óvónők ugyanis jópár éve munkaközösségbe tömörültek, hogy egymást segítve még többet tehessenek a szlovák népi hagyományok ápolásáért. Legfőbb céljuk a nemzetiségi szokások felkutatása, felelevenítése az idősebbek segítségével. Jó kapcsolatot teremtettek a jaminai Idősek Napközi Otthonával, ahol gyakran adnak műsort a ^gyerekek, méghozzá népviseletben. Rendeztek tollfosztókát, készítettek csuhébabát, tanultak szlovák húsvéti vereseket. Gyűjtik a régi ruhákat, használati eszközöket, s nemegyszer készítettek már ízletes szlovák ételeket.

Tervezik, hogy megismertetik az apróságokkal a hagyományos paraszti életet. E program része volt a múlt heti kukoricatörés, s az idősekkel közösen rendezett fosztóka.

Az óvodák szlovák csoportjai számára igyekeznek kis nemzetiségi sarkot kialakítani, s a termeket sok helyütt eredeti népi hímzésekkel, kerámiákkal díszítik. Az ovisok megismerkedhetnek a foglalkozások során az itt élő szlovák lakosság történelmével, az anyaország zászlajával, himnuszával, jellegzetes tájaival is. Mindehhez — cserelátogatások, továbbképzések formájában — sok segítséget kapnak Szlovákiából.

A gyerekekben a játékos foglalkozások során szinte észrevétlenül tudatosul nemzetiségi hovatartozásuk, s az új ismereteknek hasznát látják később, felnőtt korukban is. q. K.