Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26-27 / 251. szám
1991. október 26-27., szombat-vasárnap SPORT © Kölyökfoci - Kinder FC / „En focista akarok lenni!” Rengeteg tehetségünk van ma is Focitoborzóra invitáltak október 23-án Gyulán az 5. Számú Általános Iskolába az utcai plakátok. Elképesztő... Focitoborzó ilyenkor, amikor a sport, főleg a labdarúgás ennyit veszített a népszerűségéből? Amikor egy-egy válogatott találkozóra is csupán néhány ezer ember látogat ki? Erre fölöttébb kíváncsiak vagyunk... A sportriporter konferál Gyanús a nagy gyermekzsivaj, lehet hogy mégiscsak lesz itt valami? A tornaterembe lépve meglepve tapasztaltuk: tömve van a csarnok „tesicuccba” öltözött, csillogó szemű emberkékkel. Nagy a drukk — a szülők talán jobban izgulnak, mint csemetéik. A mikrofonnál Gulyás Lászlói, az ismert sportriportert pillantottam meg. Mi a fene? A Telesport is eljött ide? „Az első feladat: fejezessetek a párotokkal. Kíváncsiak vagyunk, kik a legügyesebbek!” — hallhattuk Gulyástól. Az első csoport tagjai nagy elánnal vetették magukat a „küzdelembe” — ezt az időt használtam ki, hogy megszólítsam a szemüveges sportrajongót— Hogy kerüli Ön ide, a: Jsten hála möge' ? — Félig hivatalosan, félig magánemberként jöttem ide, de mindenképpen örömmel. A barátaim hívásának tettem eleget, mikor autóba szálltam, mert olyan nagyszerűnek tartom ezt a kezdeményezést, hogy szeretném „közkinccsé” tenni. A gyulai Városi Tv készítette anyagot fogjuk a Telesportban bemutatni. Még egyszer gratulálok a dologhoz, s kívánom, érjenek el sok-sok sikert! — fejezte be gyorsan a beszélgetést a tévés újságíró, ugyanis újabb feladatot kellett bekonferálnia. Pasz- szolgatás szerepelt a műsorban. Jobban körülnéztünk a csarnokban, s rengeteg ismerős arcot fedeztünk fel: Dávid Imre, Otllakán Mihály. Domide Flavins, testnevelő tanárok, sportvezetők... Sok a tehetségünk Ottlakán Mihályt, az Előre FC védőjátékosát fogtuk valla- tóra. — Mi járatban van ezen az eseményen? — Az Élőiéhez küldtek meghívót, segítséget kéne a gyerekek kiválogatásához. Eredetileg nem is én jöttem volna, de sérülésem miatt nem vehettem részi a mai edzőmérkőzésen, így kerültem ide. — Hogyan válogatják ki a „porontyokat"? Mi az Önök feladata? — A gyerekeket egy-egy feladat elvégzése után kategóriákba osztjuk. „A” kategóriások a nem túl tehetségesek, a „lesekből lehet valami, a „C” pedig az ügyeseket jelenti. — Sokan kerültek ebbe a kategóriába? — Igen, jónéhányan. Ebből is látszik, rengeteg tehetségünk van! — Ezek szerint támogatja az efféle kezdeményezéseket? — Feltétlenül! Nagyon örülök neki! Egyébként úgy látom, a foci ismét kezd népszerűbbé válni. Úgy öt évvel ezelőtt biztosan nem lettek volna ennyien... Kinder FC Akad egy-egy probléma az új feladatoknál, de a szervezők hamar megoldják azokat. Tényleg, kik is a szervezők? Gyors kérdezz-felelek játék után Csepregi Lajoshoz, a gyulai 613. Számú Szakmunkás- képző Intézet testnevelő tanárához irányítanak. — Kik és milyen céllal alapították az egyesületet? — kérdezem, alighogy leültünk a büfé egyik asztalához. — Az alapgondolat a testvéremé, Csepregi Györgyé és az enyém. Rengeteg ügyes gyereket látunk útón-útfélen focizni. mi szeretnénk összeszedni őket, szervezetté tenni a délutáni. hétvégi játékukat. A másik célunk a tehetséggondozás. —Honnan az elnevezés? — A Kinder német szó, gyereket jelent, innen. Egyébként csodálatos érzés, hogy ennyien eljöttek! Több, mint 120 „kis focista” jelentkezett! Talán nem is számítottunk ilyen érdeklődésre. —Mit várnak a mai naptól? — A mai nap egy toborzó. Kiválasztjuk a legtehetségesebbeket. de természetesen senkit nem fogunk azok közül sem elküldeni, akik „törik a labdát”. Egy űrt szeretnénk betölteni, ugyanis a fiatalabb korosztállyal a harmadikostól a hatodikosokig nem foglalkoznak egyesületi szinten. Az edzéseket testvéremmel vezetjük, heti két alkalommal. Külön a kisebbeknek és a nagyobbaknak. —Hogyan tovább? — Bajnokságban szeretnénk majd részt venni. Az ország több részén vannak már kölyökcsapatok, felvesszük velük a kapcsolatot. Ezenkívül rendszeresen tartunk majd tehetségkutató akciókat. De bárki bekopogtathat hozzánk, akár vidékről is, tárt karokkal várjuk. — A testnevelők, edzők mit szólnak a kezdeményezéshez? —Vannak, akik nagyon örülnek, támogatnak minket, de van olyan is, aki konkurenciát lát bennünk. Pedig mi szeretnénk, ha partnerek lennénk, szoros lenne a kapcsolatunk. — Ez kölyök egyesület. Hány éves korig „istápolják" a gyerekeket? — Tizennégy éves korukig lennének nálunk, utána bocsáta- nánk ki őket a különböző kluboknak. Ezért is lenne jó, ha együtt működnének velüftk. — Tudomásom szerint ilyenkor jár a nevelési költség... — Igen, van ilyen, de mi nem hasznot akarunk! Mi csupán szeretnénk már korábban foglalkozni a gyerekekkel. Nyugaton ez már rég bevált gyakorlat. Sőt, ott még előbb, 6-7 éves korban kezdik a felkészítést. Nem nézhetjük tétlenül, hogy ennyi tehetség elvesszen! Am .. H JOVO Aranycsapata? Mire befejeztük a beszélgetést, már a sokadik csoport végzi a feladatokat Éppen a letett bó- lyák között vezetgetik a labdát, ki ügyesebben, ki kevésbé. „Csak szépen nyugodtan! Balra, most jobbra...” — hallhattuk az izgatott „taktikai” utasításokat a nézőtérről. — Ismerős?—telepedtem le a szurkoló mellé. — A fiam. Főleg védeni szeret, s szerintem egyáltalán nem tehetségtelen. Valamikor fociztam, van szemem hozzá — hallhattuk a büszke Fazekas apukától. — A Kinder FC lesz az új Aranycsapat! — tette még hozzá mosolyogva. És a főszereplők? Ki hangosan, ki magába ros- kadva üldögél az öltözőben. Egy szőke kisfiú feltűnően csöndes, megszólítom: —Ennyire izgulsz? Rám mereszti ártatlan kék szemeit: — Az már biztos, hogy én focista leszek! — mondja, s már szalad is, a nevét sem tudom meg. A többiek is csatlakoznak az előttük szólóhoz, kiabálva hozzák tudomásomra, hogy ők lesznek „a Lipcsei, a Petry, a Détári, a Törőcsik (!)...” Bárcsak igazuk lenne... — Melyik volt a legnehezebb feladat? — Nekem a labdavezetés. Sokat kellene még gyakorolni — válaszolta öntudatosan egy göndör fiúcska. —; A célba rúgás sokkal nehezebb volt! — Nem is, mert a fejelés... (S a pokol ismét elszabadult). A legjobb viszont — ez egyöntetű vélemény: akétkapus JÁTÉK. Egy anyuka sétálgat idegesen a folyosón. Megszólítom. — Nagyszerű ez a kezdeményezés. Én nagyon szeretem a sportot, valamikor én is űztem, többet is. Épp’ ezért kérdezem: miért nem lehet ezt más sportágakban is megcsinálni? Mondjuk, nekem mindegy, hogy mit csinál a kisfiam, csak csináljon valamit — mondta egyszuszra Sánta Mihály né. — Sokkal több ilyet kellene szervezni! Lassan dél lesz, az utolsó csoportra kerül a sor. De ők is pontosan olyan lelkesen vetik magukat a küzdelmekbe, mint az elsők. Nagyszerű érzés ezt az odaadást látni! Vajon ez miért vész ki a későbbiekben?... „Itt minden együtt van” — Megkértek, válasszam ki és ajándékozzam meg az általam legügyesebbnek vélt kis focistát—mondta a mikrofonba az utolsó sípszót követően Gulyás László. — Nekem a legjobban Csúz István tetszett! Nagy taps és helyeslő bólin- tások kísérték a döntést. — Igen, ez a gyerek őstehetség! — ismertem fel Ottlakán Mihály hangját a közelemben. — Mutatkozz be!—kértem a kis „sztártól”. —Csúz Istvánnak hívnak, 11 éves vagyok. Itt tanulok az „ötösben”. Egy évet már fociztam a Gyulai SE-ben, de már abbahagytam. Most újra kezdem. Szeretnék jó focista lenni! Ja, és nagyon örülök, hogy rám esett a választás! Elkészült az első „sztárinterjú” — bízunk benne, nem az utolsó. S bízunk abban is, hogy az itt megjelent gyerekek megmaradnak a foci szerelmeseinek, s igaza lesz annak az idős úrnak, aki ezt mondta az évtizedeken át mérkőzésről-mérkő- zésre mellette ülő bácsikának: — Már több száz igazi tehetséget láttam elveszni, ilyenolyan okok miatt. De itt valahogy minden együtt van. Itt valami nagyon szép dolognak kell majd történnie... Reménykedjünk... Szigeti Csaba Sacchi a támadójáték híve Jószerével még meg sem száradt a tinta Arrigo Sacchi szerző- lí désén. máris támadják. Az olasz labdarúgó-válogatott 45 éves. a közelmúltban Azeglio Vicini utódává kinevezett szövetségi kapitánya ugyanis első nyilatkozatában valóságos „futballforradalmai” hirdetett. Erre azonnal megkapta a választ egy tekintélyes szakírótól. Gianni Brerátál, aki szerint Sacchi veszélyezteti az olasz labdanígópresztízst. amennyiben arra készül, hogy a védekezés rovására a támadásokkal törődik majd. Sacchi az AC Milan edzőjeként arról vált híressé, hogy feladta a szoros emberfogást, a hátsó alakzatokban a zónavédekezést írta elő. Középpályásait az úgynevezett „pressingre” kényszerítette. azaz állandó labdaszerzésre utasította őket. Csatárai sem sokat nyughatlak, rendre zavarniuk kellett az ellenfél labdát vezetgető védőit. Most ezt az edzői ars poeticát kívánja megvalósítani a „squadra azzurra” szakv eze- tőjeként is. Emellett töretlen fiatalítást ígér. mert szerinte a Yicini-féle időszakban elkényelmesedtek a válogatott tagjai. Sacchi feladata egyébként csak annyi lesz, hogy mind az 1994-es világbajnoki, mind az 1996-os Eutópa-bajnoki döntőig vigye együttesét. Szerződése 1996 nyaráig érvényes, évi 800 ezer dolláros (!) fizetésért készül „feltámasztani" az olasz futballt. November 13-ikán, a norvégok elleni Ebselejtezőn ül le először a kispadra. ami Vicini alatt Moszkvában forrósodott fel elviselhetetlen mértékig... Sacchi egyébként a II. világháború utáni 12. szövetségi kapitány. Ha ügyes lesz (kibírja...), akkor mérkőzéscsúcsot állíthat fel. Az olasz válogatott történetében Vittorio Pozzo a „rekorder”: a harmincas években 95 válogatott összecsapáson irányításával 63 győzelmet, 17 döntetlent és 15 vereséget könyvelt el ..csizmaország” válogatottja. — Nem érdekelnek az engem már most támadók — nyilatkozta Arrigo Sacchi. — Vicini idejében az ósdi emberfogással süllyesztettük rabszolgasorba legjobb játékosainkat. Itt az ideje, hogy játsszunk, ami nálam a támadással egyenértékű. Enélkül nincs gól. én pedig sok gólt akarok látni a válogatottól. Egy kosár hír Csaknem minden negyedik szarvasi pontot az egykori román válogatott, Balogh Gabriella szerezte a Körös-partiaknak Fotó: Gál Edit Fia született Csizma- diáné KieferCsillának, /z * az SC Dózsa Tsz Szarvas NB I-es női kosárlabdacsapata centerének. Két kijevi lány érkezett próbajátékra a szarvasi kosarasokhoz. A 176 cm-es Elén Sil- kinát irányító posztra, míg a 197 cm magas Natasa Kova- lenkót center posztra kívánják szerződtetni Szarvason. Öt forduló után 350 pontot szerzett szarvasi csapat házi dobólistáját a volt sokszoros román válogatott, Balogh Gabriella vezeti 84 ponttal, amely 16,8-as mérkőzésenkénti átlagot jelent. Mögötte a szovjet Zu - jeva 54 pontot, Frankó Katalin 43, míg a másik szovjet, Sza- vercsenkó 40 pontot szerzett. A hárompontos dobásokban ugyancsak Balogh vezet hét triplával, mögötte a Frankó testvérek állnak 4—4 hasonló dobással. Egymillió forint gyorssegélyt szavazott meg a versenysportnak Szarvas város önkormányzata, amelyből a hazai élmezőnyhöz tartozó női kosarasoknak 350 ezerforint jutott. Továbbra sincs megegyezés a Szekszárd és a Szarvas között Bihari és Imreh átigazolási ügyében. A még mindig irreálisan magas árat kérő tolnaiak most a női ligához fordultak döntésért. Az ügy „pikantériája” , hogy a liga elnöke éppen a szarvasiak vezetője, dr. Nyíri Dezső. Erdélyi, vajdasági és kárpátaljai magyar nemzetiségű kosaras lányok is bekerülhetnek az 1992-ben induló újabb középiskolás sportosztályba, amelynek szakmai munkáját továbbra is Vida Béla végzi. Szabadkán játszanak barátságos meccset a Szarvasi Vajda Péter Gimnázium sportosztályának kosarasai november 5- én. Ellenfelük a hasonló korú helyi Szfiartak csapata lesz. Cram - késői - részvétnyilvánítása Ben Johnsonnak Az elmúlt héten Ausztráliában járt, és megnyerte az első ízben megrendezett Diet Coke Mile elnevezésű mérföldes utcai futóversenyt a brit Steve Cram, akiről egyre inkább az a hír járja, hogy búcsúzni készül az atlétikától. T alán éppen ez a magyarázata annak, hogy a közelmúlt kiemelkedően eredményes szigetországi versenyzője most az ismét pácba került Ben Johnson segítségére igyekezett sietni. —Meggyőződésem, hogy Ben Johnsont azért buktatták le a szöuli olimpián, mert a nemzetközi szövetségnek mindenképpen szüksége volt egy bűnbakra — nyilatkozta Steve Cram a Sydney Sunday Telegraphnak, amolyan késői részvétnyilvánítás formájában. — Szükség volt valakire, egy nagy névre, egy világszerte ismert atlétára, akivel példát lehet statuálni, s erre a Jamaicában született kanadai — aki ráadásul még színes bőrű is — mindenkinél jobban megfelelt. Ez persze csak a személyes véleményem, egy megjegyzés. amit már régóta el akartam mondani Úgy gondolom, 1988-ban az illetékesek .lohnsonra összpontosítottak, holott — s ez a napnál is világosabb — rajta kívül még sokakat doppingoláson érhettek volna. Steve Cram szerint a dopping továbbra is a világ sportjának, azon belül is az atlétikának fenyegető réme. Nyilvánvaló, hagy a súlyos problems még mindig megoldatlan, előrelépést csak az jelentene, ha minden esetben olyan erővel folyna a nyomozás és olyan súlyos lenne a büntetés, mint 1988-ban Ben Johnson esetében.
