Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

BÉKÉS ÉS KÖRNYÉKE 1991. október 24., csütörtök e í RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­A békési műemlék református templom külső felújítása több­éves munka során, a gyüleke­zet adományából, 2 millió fo­rintos költséggel befejeződött. Szerkesztő: Szekeres And­rás, Békéscsaba, pf.: 111. Telefon: (66) 27—844 KÖZMŰVESÍTETT ÉPÍTÉSI TELKEK Tarhoson az elmúlt években a volt községi tanács 32, részben közművesített — villannyal, víz­zel, úthálózattal ellátott — telket alakított ki, s négyzetméterét 50 forintért értékesíti. A telkek fele elkelt, az ezeken épült családi házak többsége befejező szaka­szához érkezett. ÉPÜL AZ IVÓVÍZHÁLÓZAT Az 1400 lelkes Bélmegyeren évek óta gondot jelent a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátá­sa. Jelenleg tasakolt ivóvízzel lát­ják el a lakosságot. A tanács évek­kel ezelőtt 3 millió forinttal be­kapcsolódott a megye vízminő­ség-javító programjába, s ennek keretében a már épülő, s jövőre üzembe helyezésre kerülő regio­nális rendszer látja majd el a tele­pülést jó ivóvízzel. „KORLÁTOLAS” Békéscsaba és Békés között a 47-es főúton tíz kilométer hossz­ban kicserélik a szalagkorlátokat. A több mint egy évtizede telepí­tett acélkorlátok elrozsdásodtak, felújításuk már nem lenne gazda­ságos, ezért új, eloxált, festést, kezelést nem igénylő szalagkor­látokat telepítenek, ami a koráb­binál nemcsak olcsóbb, de időtál- lóbb is. ÚTÉPÍTÉS — TÁMOGATÁSSAL A megyei cigány koordinációs bizottságtól támogatásként ka­pott pénzből Békésen, az újtelepi részen, a Tanács, a Bihari, a Vad­virág és Táborhely utcában együt­tesen egy kilométer szilárd bur­kolatú út épül az ott élő cigányok közreműködésével, akik részt vettek a kőterítésben és a padka- rendezésben EGYESÜLNEKA VADÁSZTÁRSASÁGOK Két vadásztársasága van Bél- megyemek: a 30 tagú és 4 ezer hektáros vadászterülettel rendel­kező Nimród és a 14 tagú Bérkilö­vő Vadásztársaság, melynek nincs területe. A két vadásztársa­ság úgy döntött, hogy még a va­dászati szezonban egyesülnek, az egyesülést követően a Hidasháti Állami Gazdaság 1200 hektár vadászterületet átenged az új tár­saságnak, s így a jövőben 5200 hektáros lesz a bélmegyeri va­dászterület. MEGJELENT A KONKURENCIA Tarhoson megszűnt az áfész üzemeltetésében lévő ABC mo­nopóliuma, mely korábban az egész falut ellátta élelmiszerrel és vegyes iparcikkel. A közelmúlt­ban az Arany János utcában egy magántulajdonú élelmiszerbolt nyílt, s a közeljövőben a Békési úton egy újabb magántulajdonú élelmiszer- és vegyesbolt nyílik. Miért szűnt meg nyolcvan ember állása? Vajon lesz aki befejezze a félkész cipőket? Tódornak, az öreg németju­hász őrkutyának még biztos a ke­nyere — egyelőre. Mintha érez- né, hogy az elárvult telepen ő most a legfontosabb lény. Morog­va, vicsorogva fogad mindenkit, öblös hangja messzire hallatszik. Nála nincs apelláta, nem lehet csak úgy besétálni... A portás lök neki néhány falatnyi szárát ke­nyeret, amit farkcsóválva meg­köszön, s tovább őrködik. Mert korábban csak éjszaka volt szol­gálatban. Most meg, amióta néma a telep, megszűnt itt a munka, éjjel-nappal tart számára a dolog­idő. Kutyáéknál is nehezebbek a megélhetés körülményei. A Körösvidéki Cipész Szövet­kezet békési telepét október 1-jén bezárták. Megszűnt a termelés, az itt dolgozókat szélnek eresztet­ték. A nagyteremben némán pi­hennek a szerszámok, alszanak a gépek. A félkész cipőket, papu­csokat vajon befejezik még vala­kik és valahol? — Amikor adtam ki a munka­könyveket, elbőgtem magam — mondja Zahorán János telepve­zető. — Egyik napról a másikra szűnt meg a termelés. Májusban, amikor átvettem itt az irányítást, nem gondoltam, hogy ilyen ha­mar véget ér telepvezetői pálya­futásom — hallom, amint a mun­kapadok között lépdelünk. A csend félelmetes, a mozdulatlan­ság látványa szívszorító. Csalá­dok sorsa vált nehézzé. Egyre nehezebbé. Pedig itt dolgozott mindenki tisztességgel, ha kel­lett, rátett egy lapáttal. De a piac, a gazdasági kényszer nagy úr. — Az első félévünk szövetke­zeti szinten is jól sikerült, a máso­dik félévre is megkötöttük a szer­ződéseinket — magyarázza Lin­denfeld Zsigmondné főkönyvelő. — Aztán beütött a krach: először a-dunántúli partnerünk mondta vissza megrendelésének felét, amit aztán a többiek is követtek — hallom. A Körösvidéki Cipész Szövet­kezetnek évente 1,2 millió pár különféle papucs gyártására van, pontosabban volt szabad kapaci­tása. — Mindent elkövettünk, pró­báltunk új üzletek után menni, áthidaló megoldásként, kétség- beesésünkben bel- és külföldi bérmunkát is kerestünk, de hiába — kapcsolódik a beszélgetésbe Ilóvszky Lajos elnök, majd meg­toldja: — Végső megoldásként három telepen munka hiányában 150 ember foglalkoztatását szü­neteltetjük. Legtöbben, 80-an Békésen maradtak munka nélkül, míg Gyulán 40 embernek, a többinek pedig Mezőberényben mondtak fel, s megkezdődött a csabai köz­pontban is a leépítés. — Ezzel a közel 30 éves tech­nikával, technológiával és ter­mékkel nem tudunk betömi a nyugati piacokra, nem tudunk versenyre kelni sem árban, sem minőségben, sem divatban a ci­pőipart uraló német és olasz cé­gekkel. Napról napra élünk, akár tucatos megrendeléseket is válla­lunk, próbálunk talpon maradni — folytatja az elnök. S mi lesz a jövő? A szövetkezet fennállása óta többször is volt mélyponton, de mindig sikerült megoldani, leküzdeni a gondo­kat. Remélhetőleg most is így lesz, s visszakerülhetnek munka­helyükre az elbocsátottak. Vége? Csendesen megállt a presszó pultjánál a jó 40-es férfi, maga mellé tette reklámszatyorban lévő holmiját, megigazította zakója gallérját, s amíg várta a pultos hölgyet, rágyújtott. Komótosan sodorta ujjai között a cigarettát, látszott: gondolatai másutt kalandoznak. Előkotorta öngyújtóját, majd nagyot szippantott belőle. — Mit hozhatok? — hajolt hozzá a hölgy a pult túloldaláról. — Egy deci rumot, meg egy sört. — Te nem szoktál inni — így a hölgy. — Most fogok. Vége... Lapátra tettek. Leszámoltam, a kocsit, mindent leadtam... Engem is utolért a munkanélküliek sorsa — mondja keserűen, s egyhajtásrá kihörpintette a rumot. Megrázkó­dott, majd néhány tétova mozdulat után egy kis sört küldött utána, kísérőnek. Csendesen beszélgettek tovább, szemmel láthatóan régi ismerősök. A családok is ismerik egymást. S most már, legalábbis beszédükből ez derült ki, egymásért kezdtek aggódni. — Ma te, holnap én, holnapután mások... — próbálta vigasz­talni a férfit az asszony. — Mi is aggódunk, félünk, mert mihez is kezdünk, ha állás nélkül maradunk. Ott van a három gyerek, a nagyobbik érettségi előtt. Aztán az OTP-kölcsönök. Miből is fizetjük majd a részleteket. Úgy hallottam, több helyen lesznek még elbocsátások. — Hallottam én is — válaszolta a férfi. Békésen a megyei átlagnál pillanatnyilag jóval nagyobb a munkanélküliség. A helyzetet csak rontja, hogy a gazdasági egységek központjának zöme más helységben van, ráadásul a városból nap mint nap sokan ingáznak, s a létszámcsökkentés veszélye, a felmondás elsősorban őket fenyegeti. Egyelőre őket. De tényleg csak őket? , A A megrendelők elégedettek Ezekben a napokban mozgal­mas a Rutex békési telepén az élet: a külföldi megrendelők szinte egymást váltják, képvise­lőik nap mint nap megfordulnak az üzemben. Német és amerikai megrendelésre, bérmunkában női blézereket és kabátokat varr­nak, s e héttől a régi francia part­nereiknek új modelleket, női ballonkabátokat készítenek majd. A békési telep teljes létszáma megközelíti a kettőszázat, az itt dolgozóknak hosszabb távon is biztosított munkahelyük, van megrendelésük, termékeik ke­resettek. A német partnercég képviselői elmondták: elégedet­tek az itt készült termékek minő­ségével, a blézerek 3—400, a kabátok 800—1000 márkáért kerülnek az üzletekbe. Növekszik a munkanélküliség Békésen a munkanélküliek száma meghaladta már a kétezret, közülük több mint 133 az ellátott; 1020-an járadékosok, míg a töb­biek munkanélküli-segélyben, il­letve átmenetileg járadékban ré­szesülnek. Az év elején inkább a segédmunkásokat és a vidéken dolgozókat érte el a munkanélkü­liség, napjainkra viszont válto­zott a kép. A városban a munka- nélküliek 80 százaléka fizikai, a többi szellemi foglalkozású. A fizikai dolgozók 40—40 százalé­ka szak- és segédmunkás, 20 szá­zalékuk pedig betanított munkás. A szellemi foglalkozásúak köré­ben emelkedett a diplomás mun­kanélküliek aránya. Az ágazato­kat tekintve legnagyobb arányban az építőipari és a vasas szakmákat sújtotta a munkanélküliség. A pá­lyakezdők közül 65-en nem jutot­tak még első munkahelyhez. Az előrejelzések szerint az év hátralévő részében, s a jövő esz­tendő elején a helyzet tovább romlik. Híresek a „kosarasok” Reneszánszukat élik a termé­szetes anyagokból készült hasz­nálati tárgyak, újra divatba jöttek a fűzből készült termékek, melye­ket bámulatos ügyességű kezek fonnak. Békésen ennek az ősi mesterségnek hagyományai van­nak, messze földön híresek, is­mertek, elismertek a békési ko­sárfonók— közöttük Békési Sán­dor. Munkáik eljutottak mind az öt kontinensre. — Nagyapám font kosarat, zabszalmából szakajtót, 9 éves lehettem, amikor megtanultam tőle a szakma alapjait. Ez kézmű­ves mesterség, elvétve tanulják ezt a szakmát, így nincs is komo­lyabb utánpótlása—kezdi Békési Sándor, aki 1961-ben szerzett szakmunkásbizonyítványt, 1905 után az elsők között kapott okle­velet a szakmáról. — A háziipari szövetkezetnél kezdtem — ma FONTEX —, s 21 évig dolgoztam ott. Végigjártam minden munkafolyamatot, min­den ranglétrát, majd önállósítot­tam magam: családi vállalkozás­ban fonjuk, értékesítjük a kosara­kat, s invitál: nézzem meg alkal­mi raktárukat. Különféle, remek­beszabott kosarak tornyosulnak a garázsban, kezdve a bevásárlóko­sártól a szennyestartókig bezáró­lag. — Vannak slágertermékeik? — Minden évben van, az em­ber mindig kitalál valamit. Az idén igencsak keresettek voltak a sima és húzott hajókosarak, a pál­cás és a kétfüles kosarak. Fonott bútort nemigen vállalunk, mert nincs hozzá megfelelő anyag, meg aztán mások szebben és job­ban megcsinálják, mint én. Szere­tem a kínálótálcákat: szép is, meg aztán a pénz is meg van benne. Nálam a minőség az elsődleges szempont. Számomra a legna­gyobb elismerés az, amikor egy volt vevőm hozzám hozza vásá­rolni ismerősét, barátját, a piacon mások ajánlják termékeimet. Mert tudják: elfogadható áron, jó minőségű árut kapnak. Számom­ra ez a legnagyobb fizetség... — mondja Békési Sándor, s nem kis büszkeséggel megtoldja: 1977 óta egyetlen minőségi reklamá­ciója sem volt. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó kosárfonó legyen? — Ha a türelem és a kitartás párosul a szakma szeretetével, s ha az emberben egy kis fantázia, valamint ügyesség is szunnyad, biztosan jó „kosaras” lesz az ille­tő. Ebben a szakmában is csak a tisztességes munkával szerezhet nevet az ember. Békési reformátusok Kolozsvárott Méz és autó A békési Príma Bt. sokféle, szé­leskörű tevékenységet folytat. Az elmúlt évben számos befektetést hozott létre, s felkarolta a különbö­ző tevékenységi körökben jelentke­ző vállalkozó ötleteket, s menedzse­li is azokat. A bt. fő tevékenységé­ben mégis a legfontosabb a mézfor­galmazás: az idei kedvezőtlen méz­termés ellenére is saját feldolgozás­ban több mint ezer tonna mézet ex­portálnak. A bt. legújabb befektetése a gép­kocsi-forgalmazás. Magyar—sváj­ci érdekeltségű kft.-t hoztak létre azzal a céllal, hogy olcsó, használt nyugati személygépkocsikat ne csak kereskedőként értékesítsenek, hanem garanciális szervizszolgálat­tal, huzamosabb ideig alkatrésszel is ellássák vevőkörüket, melyből szeretnék kialakítani a törzskun- csaftkört is. Ezért Békéscsabán a Kétegyházi úton nyitják meg no­vemberben szervizüzemüket és gépkocsi-értékesítési központjukat. A békési református egyház- község és a Kolozsvár—Hidel- vei református egyházközség testvérgyülekezeti kapcsolata idestova kétéves múltra tekint vissza. Az elmúlt időszakban a romániai gyülekezet tagjai kö­zül két alkalommal 50—50 hívő látogatott Békésre, amit október 10—13-a között, a már augusz­tusban rögzített időpontban vi­szonoztak a békésiek: ezúttal 45-en élvezték a kolozsvári gyü­lekezet vendégszeretetét. A vendéglátók gazdag prog­rammal várták a magyarországi gyülekezet tagjait, kirándulást, városnézést szerveztek számuk­ra, bebarangolták Torockó vidé­két, s a két gyülekezet tagjai együttes istentiszteleten vettek részt. A zsúfolásig megtelt templomban az istentiszteleten közreműködött a békési gyüle­kezet énekkara Békési István vezetésével, igét hirdetett Besz- terczey András, a békési gyüle­kezet lelkésze. A látogatás jó alkalmat adott a jövő évi Békés-Tarhosi Zenei Napok programjának előkészí­téséhez, összeállításához is: szóba jött a Kolozsvári Állami Opera társulatának vendég- szereplése, s mint megfogalma­zódott, szívesen is jönnének Tarhosra. Szívműtét után paprikás csirke Békés központjában két másik iskola szomszéd­ságában szerényen húzódik meg a 4. Számú Általá­nos Iskola és Diákotthon. Megyei beiskolázású, fogyatékos és állami gondozott gyerekek járnak ide, nekik ad otthont a kollégium. Pillanatnyilag 153 általános iskolás — közülük 77-en kollégisták — és 23 speciális szakkolégistája van az intézménynek. Az utóbbiak állami gondozott gyerekek, s nyolcadik után szakmát tanulnak, s a kollégium az otthonuk. A gyerekek közül 24 az állami gondozott, közü­lük jó néhány eddigi életét intézetben töltötte, szüle­tésük pillanatában állami gondozásba kerültek. Ezek a gyerekek nem nagyon ismerik a családot. Ha egy- egy hétvégére kiviszik őket, megdöbbenve látják, a kenyér nem szeletekből áll, mert itt mindig úgy kapják — meséli T óth Nándomé igazgató. Mint mindenhol az életben, a gondok ezt az intézetet sem kerülik el. Az egyik kislány, a 11 éves Tóth Andrea súlyos, de sikeres szívműtétjéért ag­gódtak a tanárok, nevelők, felügyelők, technikai dolgozók. De nemcsak aggódtak, hanem kétszer vért is adtak a műtéthez. — Június 5-én operáltak. Nem féltem, de másnap már haza akartam jönni, mert itt jobb — meséli gyerekes bájjal Andrea. — Jött a levél tőle, s azt írta benne: Gabi bácsi (az intézet gépkocsivezetője) és Gabi néni (Molnár Já- nosné ápoló) menjen érte — emlékszik vissza az igazgatónő. Megtudtam még: rendszeresen látogat­Andrea és Molnár Jánosné ták a szegedi klinikán a kislányt, állandó telefon- kapcsolatban voltak, s a soproni háromhetes utóke­zelést követően 40 napig Gabi néni ápolta. — Először három éve vittem ki egy hétvégére a kislányt, azóta állandó vendégünk. Szolid, csendes, aranyos gyerek. A lábadozás, gyógyulás időszaká­ban szinte mindennap paprikás csirkét kért ebédre. Együtt főztünk, ápoltuk a virágokat — meséli Mol- námé. — A kollégiumba is behoztam egy cserepes virá­got, amit én ültettem — szól közbe Andrea, miköz­ben szeretetre éhesen bújik nevelőnőjéhez, aki pró­bálja pótolni az anyai szeretetet, aki igyekszik igaz barát, segítőtárs lenni a bajban is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents