Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-03 / 232. szám
SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1991. október 3., csütörtök 0 Bucsán bőkezűek Talán emlékeznek olvasóink, nemrég arról érdeklődtünk a polgármesteri hivatalok mindegyikében, segítik-e azokat a családokat, amelyekben iskolás korú gyerekek vannak? Megállapíthattuk, szép az önkormányzatoktól, hogy olykor erőn felül is azon fáradoznak, enyhítsenek a beiskolázási gondokon. Bucsa is e bőkezű települések között volt... Egy hónap telt el azóta. Osztottak, szoroztak, maradt ami maradt. Vajon a polgármester, Földesi György nem bánkódik-e a bőkezűségen? — A döntést nagyon átgondoltuk akkoriban. Nézze! Itt Bucsán a munkaképes lakosságnak 18,1 százaléka nem dolgozik. Nincs hol. Érthető hát, ha így fogalmazok: az itt élők anyagi szempontból bizony jócskán az átlag alatt vannak. 598 gyerek tanul a faluban, mindnek segíteni akartunk, az óvodás komáktól a főiskolásokig. Egy, kettő, illetve háromezer forintot osztottunk ki nekik, attól függően, hogy melyik iskolába járnak. Ez csaknem 700 ezer forint volt. További 60 ezer ment el a tankönyvekre. Ezt az általános iskolásoknak most, a megemelt árakkal is, felvállaltuk. Mindezeken túl 200 ezer forint étkezési hozzájárulást is adtunk az arra rászorulóknak. — Maradt azért valami a kassza alján? — Természetesen gondolnunk kell az öregek, a betegek megsegítésére, úgyhogy maradt... — Visszatérve az iskolához. Ön, a polgármester, ha képletesen is, de háromszáz gyermek kezét fogta meg, hogy elvigye őket az általános iskola évnyitójára. Nyugodt szívvel hagyta ott őket? — Igen. A tantermek tisztán várták a tanulókat, a szakmai feltételek is adottak. Hogy jól menjen a munka, azon a bizonyos fejkvótán túl, további 5 millió forintot fordítunk arra, hogy az iskolát szinten tudjuk tartani. —És ha ne adj isten, jön egy nagyobb energiaár-emelés? — Akkor a fejlesztési eszközökből vonunk el annyit, amennyit kell, de az iskola nem zárhat be. Körösladány felzárkózott Hogy miben zárkózott fel? Nos kérem, a legutóbbi képviselő-testületi ülésen — Bucsa, Vésztő és számos más település után — immár itt is kimondták a helyi bölcsőde halálos ítéletét. Idézet a határozatból: ,,Körösladány Nagyközség Ónkormányzatának Képviselő-testülete 1991. szeptember 30-ával megszünteti a bölcsődei ellátást. Ugyanakkor a bölcsődét átszervezi Napközi Otthonos Óvodává, ahol 2 minicsoport és 1 kiscsoport kerül kialakításra.” Az előzményekről csupán annyit, hogy a növekvő munkanélküliségnek „köszönhetően” egyre több fiatalasszony maradt otthon gyermekével, így a bölcsőde kihasználtsága csupán 55 százalékos volt. A döntés mellett szólt az is, hogy ebben az új rendszerben az alkalmazottak száma néggyel csökkent, ráadásul lehetővé válik az óvodai nagycsoportok szétbontása is, mely a foglalkoztatások eredményességét növeli. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy az óvodás gyerekre már „fejkvóta” is jár... Nos, akkor a döntés helyességéhez kétség nem fér. Vagy mégis? Egy családi költségvetés margójára Természetesen nem csak az önkormányzatoknak jelentett nagy erőfeszítést a beiskolázás, hanem a családoknak is. íme, egy részlet a kertészszigeti Köleséri család szeptemberi mérlegéből. Ircsi (főiskolás Esztergomban) jegyzeteire, könyveire 2000, kollégiumra 600 (a koszt ebben nincs benne), útiköltségre 1200... Pisti (szakközépiskolás Békéscsabán) könyveire, füzeteire 3000, útiköltség... Anikó, a „kicsi” (nyolcadikos) tornacipőre—már nem futotta. Majd a következő hónapban. A kérdés persze az, hogyan győzik mindezt, amikor havi jövedelmük (mindketten fizikai munkások) 14 000 forint. Lássuk hát! Ircsi maga varrja a ruháit, a kollégiumban inkább főz magának, hogy olcsóbban kijöjjön a kosztpénzből, próbál javítani tanulmányi eredményén, hogy több legyen az ösztöndíja. Egyébként a család minden tagja részt vesz a pénzkeresésben. Járnak kamillát, bodzabogyót szedni, cukorrépát egyelni... Mikor milyen munka akad. A szülők állatot tartanak, az is hoz a konyhára némi pénzt. Új ruhára, cipőre nemigen futja, különösen a „kicsinek” nem. „O, egyem meg, elvan a nagyok cuccában — mondja az anyja nagy-nagy szeretettel. — Rá tényleg a legkevesebb jut.” Hogy nekik, szülőknek mi marad? Erre csak legyint... A „kísértetház” ismét életre kel? Nagyon kérem gyenge idegzetű olvasóinkat, ne lapozzanak tovább sietve. ígérem, semmiféle kísértetjárásról nem lesz szó, csupán arról a szeghalmi épületről, melyet félkész állapotban örökölt meg a város önkormányzata. Mivel a pénz hiányzott a befejezéshez, eddig oly lakatlan volt a ház, akár a leghírhedtebb kísértetkastélyok. Csak a szél jött futó vendégségbe néha, de hamar továbbállt. Talán a magányt nem szerette ő sem... A tervezők — annak idején — lehet, hogy úgy gondolták, e tanévre már megkezdődik itt is a tanítás. Nem így történt. A pénzből csupán az elmúlt év tavaA falevél Az aprócska öregasszony görnyedten ül a kerékpár csomagtartóján. Fiatalabb nő tolja az út szélén. Néha aggodalmasan visszanéz utasára, aztán megy tovább, elszántan ügyelve arra, nehogy leborítsa terhét. Talán orvoshoz viszi az anyját, vélem felfedezni a hasonlóságot vonásaikban... Hogy múlik az idő... Hajdan az idős asszony vihette így lázas gyerekét, hogy mielőbb segítsen rajta. És hányszor emelte óvatosan a vázra, iskolába indulván, hogy ne kelljen kilométereket gyalogolnia a vésztői tanyákról? Aztán biztatta. Fogja ő a kormányt s menjen... Menjen egyedül... S most itt ül a kerékpár csomagtartóján, hallgatagon, kifejezéstelen arccal. Csak akkor rebben a szeme, mikor lánya egy röpke pihenőn lesöpör fejkendőjéről egy eltévedt falevelet... Az oldalt írta és szerkesztette Nagy Ágnes (aki minden csütörtökön délelőtt 10 és 12 óra között várja önöket fogadóóráján, a szeghalmi polgármesteri hivatalban). ‘A fotókat Kovács Erzsébet és Oravszki Ferenc készítette száig futotta. A megyei céltámogatás (a tanács megszűntével) nem érkezett meg, a város pedig nem tudott megbirkózni a feladattal. Eddig. A félig elkészült épület állag- megóvása, őrzése mintegy másfél millió forintot emésztett fel, ezért egyre sürgetőbbé vált a munka folytatása. A város céltámogatásra pályázott s — láss csodát! —, jő a segítség, ha... Ha az összeg másik felét (6,4 millió) Szeghalom leteszi. Igen ám, de miből? Mivel a majdan felépülő szakközépiskola és szakmunkásképző — mert erről van szó — felépül, térségi feladatokat is el fog látni, úgy gondolták, Mint körösladányi írásunkban olvashatták, számos, Szeghalom környéki településen „halálra ítélik” a bölcsődéket. Legyen bárki ítélőszék előtt, védőügyvédhez joga van. A bölcsődék, azon túl, hogy pénzbe kerülnek, nem vétettek semmit. Miért ne kaphatnának ők is egy védőügyvédet? Például Győri Antalné bölcsődei szak- felügyelőt... „Mindenekelőtt le kell szögezzem: a gyermeknek legjobb helye az anyja mellett van. Igen ám, de előfordul, hogy a szülőnek megélhetési vagy egyéb gondok miatt dolgoznia kell. S van úgy, hogy a gyerek otthon nem kap olyan gondozást, olyan figyelmet, mint amilyenre szüksége lenne és sorolhatnám az okokat, amiért olykor mégis a bölcsődei elhelyezést javasolnám. Ha van bölcsőde az adott településen. Mert az idén, eddig 8 bölcsőde bezárásáról hallottunk. (Ebből kettőt jelentettek be hivatalosan.) így joggal tarthatunk attól, hogy veszélybe kerül az a nem rossz bölcsődei apparátus, amelyet eddig a megyében sikerült kiépíteni. talán a megyei önkormányzat kipótolja a rendelkezésre álló 2,4 milliót. Hármat meg is ajánlottak. Hogy a maradék egymilliót hogyan gazdálkodjék ki a városatyák, még nem tudni, ám lemondani semmiképpen nem akarnak a pályázaton nyert észszegről. Ezek után talán nem meglepő: elkezdődött a munka ismét. Igaz, még távol állunk a 86 milliós (1988-as árszinten) beruházás befejezésétől, ám talán már nem hiú ábránd, hogy néhány esztendő múlva, ilyenkor szeptember táján arról olvashatnak a szeghalmi oldalon: megnyílt az új intézmény. De térjünk vissza a gyerekekhez! Gyakorlat az apróságok óvodai, minicsoportos elhelyezése. Lássuk, mi kell egy kétéves gyereknek! Kis létszámú csoport és nagy létszámú ellátó személyzet. Ezt a bölcsődében megkapta, csakúgy, mint az életkorának megfelelő élelmezést. De ha mindezt tudná is nélkülözni az óvodában, vannak egyéb problémák. Lássunk egy példát! Anyukának dolgoznia kell. A bölcsődét felszámolták. Marad az óvoda, még ha a gyerek nem is olyan önálló, mint kellene. Nem szobatiszta, vagy nem beszél... Mégis óvodai közösségbe kerül, melyben — megfelelő érettség híján — egész kudarchalmaz éri, s még nehezebbé válik helyzete...” Természetesen tisztában vagyunk az önkormányzatok anyagi helyzetével, s biztosak vagyunk abban is, hogy jól megfontolták döntésüket. E „védőbeszédet” csupán azért tettük közzé, hogy ha másutt hasonló lépésre szánnák el magukat, kerüljenek a mérleg serpenyőjébe a szakember érvei is. Bánatos bölcsibúcsúztató A hír, csak rémhír, sőt... Tanévkezdés után a gimnáziumban Ügyfélszolgálat a harmadikon... „Mindenütt tanítunk, ahol lehet” —kezdi örvendetes megállapítással a beszélgetést Vasz- kó Tamás, a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója. E mondatával máris megcáfolja, amiért tulajdonképpen felkerestem, hiszen — mondták — kevés diák jelentkezett az idén a város gimnáziumába. Akkor hát a hír nem igaz? — kérdeztem rá a biztonság kedvéért... — Olyannyira nem, hogy ebben az évben a szakközépiskolai első osztályba is harminc tanuló jelentkezett, pedig itt korábban beiskolázási gondjaink voltak. Egyébként összesen 15 osztályunk van. —-Manapság annyi változást tapasztalunk az oktatás területén. Önök is tartogattak meglepetéseket? — Ha már az imént a szakközépiskolai első osztályról szóltam... Az idén először tanulhatnak az ide jelentkezők németül. A gimnáziumi osztályokban is komoly előrelépést tettünk az idegennyelv-oktatás területén. Kiscsoportos formában, intenzív tanítást vezettünk be angol és német nyelven a Béke Szolgálatnak köszönhetően. Egyébként videotechnikát alkalmazunk. — Tehetséggondozás ? — Az egyetemi, főiskolai előkészítést próbáljuk erősíteni, matematika, fizika és biológia tantárgyakból. Ezeken a foglalkozásokon egyébként szívesen látjuk azokat a fiatalokat, akik a múlt évben nem nyertek felvételt, s az idén ismét megkísérlik a továbbtanulást. —Legalább addig sem lézengenek az utcán... És a többiekkel mi lett? Azokkal, akik megszerezték önöknél az érettségit, s nem sikerült elhelyezkedniük? — Sajnos egyelőre nem tudok pontos adatot mondani. — Félek, nincsenek kevesen... — Valóban nincsenek, ezért foglalkozunk azzal a kérdéssel, mit lehetne tenni velük, hogyan segíthetnénk őket, bár ez nem a gimnázium feladata lenne... — És ha mégis önökhöz jönnek segítségért? — Jócskán van propagandaanyagunk a különböző szakmát adó tanfolyamokról, ám ezek igencsak borsos áron mérik a bölcsességet...-— Talán térjünk vissza a tanévkezdéshez! Egyéb újdonságok? — Úgy gondolom joggal lehetünk büszkék korszerűen felszerelt rajztantermünkre (képünk). Erről jut eszembe. A szakmunkásképzési alapból nyert 5 millió forintot felhasználtuk. A rajztanterem berendezésén túl szemléltetőeszközöket, egyéb anyagokat, műszereket vásároltunk. —Akkor hát sikeres munkát! Akár a tanítás, a szeghalmi polgármesteri hivatal ügyfél- szolgálata is szeptember í-jén indult. Tanulni jönnek ide is a szolgáltatást igénybe vevők, csakhogy ezúttal nem bizonyítvány megszerzése a cél, hanem egész más... De erről beszéljen az illetékes, Walterné Gál Valéria főelőadó. — Hétfőnként és csütörtökönként ingyenes tanácsadáson fogadjuk mindazokat, akik tanácstalanok kárpótlás ügyben. Délután egy órától, akár este nyolcig is jöhetnek, eddig tart az ügyfélszolgálat a polgármesteri hivatal harmadik emeletén, a 71-es irodában. — Sokan élnek a lehetőséggel? — Érdeklődő akad bőven, csak az a baj, hogy a többség kora délután jön, pedig ha 5-6 után keresnének, még várakozniuk sem kellene. —Mi jelent a leggyakrabban problémát? — Egyelőre legtöbben csak érdeklődni jönnek. Nem tudják, milyen igazolást hol kell beszerezni. Eddig még csak 19-en jöttek, bizonyító okiratokkal a zsebükben. Ok már nyugodtak lehetnek, kárpótlás igényléséhez szükséges nyomtatványaik jó úton vannak. És ha már a visszatérő gondokról érdeklődött... Úgy tapasztalom, az esetek többségében földet kémének vissza az ügyfelek, nem értik, mi köze mindennek a kárpótlási jegyekhez. — Csak földről esett szó? — Két olyan eset volt eddig, mikor vállalkozás után érdeklődtek. Az egyik ügyfél édesapja bércsépléssel foglalkozott, a másik nagyapjának szeszfőzdéje volt. Ezek igazolása még hátra van. —Meddig vállalkozott erre a szolgáltatásra? — Ameddig a „kárpótlás igényléséhez szükséges nyomtatványokat be lehet nyújtani. N. Á.
