Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19-20 / 246. szám

1991. október 19-20., szombat-vasárnap

A HÉT TÉMÁJA

A munka minősít (majd)

Bizniszek, büfék, bevételek

Valamiért páros számban választották a kulturális bizottság tagjait. Hatan ott ülnek a közgyűlésben is, négyen szakértőként vesznek részt a munkában. Egyetlen „külsős” hiányzott azon a napon, amikor az ifjúsági ház igazgatói tisztségének betöltéséről kellett véleményt formálni. Hat pályázat érkezett be, egy eleve alkalmatlannak bizonyult. Komolyan csak hármat vettek. Készítőiket személyesen is meghallgatták. Tőkés Gyula azzal kezdte mondandóját: nagy nyomásnak van kitéve amiatt, hogy maga is benyújtotta pályázatát. Ez a megjegyzése nem váltott ki különösebb érdeklődést. Végül csak nyolcán voksoltak, mert Szente Béla bizottsági tag — a pályázók egyike — természetesen nem vett részt a szavazásban. Négyen Szente Béla, hárman Tőkés Gyula kinevezését ajánlották, valaki pedig Heuberger Tiborra esküdött.

A munkához nem szokottak

A közgyűlési döntés előtt néhány nappal Molnár György alpolgármester és dr. Goldman György, a kulturális bizottság elnöke felkereste az ifjúsági ház dolgozóit. Megszavaztatták őket arról, hogy szerintük ki lenne jó igazgatónak. Négy dolgozó nem volt ott, a többi 17-ből 13-an Tőkés Gyulát választották, hárman tartózkodtak, egy dolgozó pedig Szente Bélát akarta.

Dr. Goldman György a közgyűlés előtt megkísérelte értelmezni a dolgozók véleményét. Kissé rápaskolt ugyan a semlegesség hátsó felére — odébb is ugrott tőle —, amikor azt mondta: „az a személyes véleménye, hogy ha a dolgozók nagy többséggel szavaznak valaki mellett, annak oka lehet, hogy az illető az ott dolgozók elvárásainak megfelel, és szeretnének vele dolgozni. Akire viszont nem szavaztak, az lehet, hogy alkál- matlan, de az is lehet, hogy egy munkához nem szokott kollektívát esetleg munkára szoktatna”. S hozzátette sietve: véleményét pusztán elvi alapokon fejtette ki.

A közgyűlés krónikájához tartozik, hogy Maczák János titkos szavazást kért az igazgató kiválasztásához, ami ellen Ba- czóvszki Pál határozottan tiltakozott. Tímár Imre fontosnak tartotta a dolgozók véleményének figyelembevételét, Me- kis András viszont a Szente Bélát támogató négy bizottsági tag véleményét tartotta lényegesnek. Ugyanakkor „irreálisnak” találta a dolgozók szavazásának eredményét. Szente Béla oldalán szólalt meg az ügyben Nagy Sándor is, de ez akár természetes is lehet, hiszen Szente Béla a Fidesz támogatását élvezve került a kulturális bizottságba. Mint mondta: „a kulturális bizottság szakmai képviselettel bír, az ő döntésére kell támaszkodni ilyen és ehhez hasonló ügyekben”.

Harmincán szavaztak, tizennyolcán Szente Béla, tizenegyen Tőkés Gyula, és ismét valaki Herzberger Tibor mellett. Ennek megfelelően Szente Bélát nevezték ki 1996. május 31- éig az ifjúsági ház igazgatójává.

Az exigazgató nemtelen

módszereket említ

Ivanics Katalin mintegy tíz évig állt az ifjúsági ház élén. Az idén kiírt igazgatói pályázatra viszont már nem jelentkezett. Először ennek okairól kérdeztük, de ő egy rövid múltbeli időutazással kezdte a beszélgetést:

— A rendszerváltásnak ez a története attól nem túl szép, hogy az eszközök és a módszerek nemtelenek voltak. 1989- ben, még a tanácsok fennállása idején, de már a többpártrendszer kezdetén a Fidesz beadványt küldött ellenem, amit valamennyi párt bevonásával vizsgáltak ki. Úgy látszik azonban az állítások nem feleltek meg a valóságnak, mert a beosztásomban maradtam, sőt még csak fegyelmit sem kaptam. A külső, hátulról való támadások, „fúrások” ugyanakkor nem álltak le, és én úgy ítéltem meg, hogy nincs elég erőm felvenni a harcot a részemről elítélendő módszerekkel. Tudtam, hogy bizonyos érdekcsoport addig úgy sem nyugszik, amíg el nem mozdítanak az állásomból.

— Konkrétumokat is hallhatnánk?

— Személyes vádaskodásoknak nincs helye és értelme. A lényeg nem az, hogy az ifjúsági ház körül mi folyt a háttérben, hanem az, hogy akik bemennek a rendezvényekre, foglalkozásokra, igénybe veszik a szolgáltatásokat, jól érezzék magukat.

— Ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy ki a büfés a házban?

— Gondolom arra kiváncsi, miért írtunk ki pályázatot a büfé üzemeltetésére. Nos erre azért volt szükség, mert sokszor a kiszolgáló tevékenység jóval nagyobb haszonnal járt, mintmaga a rendezvény. Úgy terveztük, az kapja meg a büfét, aki a legtöbbet ígéri, hogy a bevételből a ház is megfelelő módon részesüljön.

— Hallani, hogy a pályázat elbírálása közben felhívta önt Pap János békéscsabai polgár- mester és a döntés jogát kivette a kezéből.

— Ez igaz, de nem akarok erről beszélni, mert csak akadékoskodásnak vennék.

— Az igazgatóválasztásról sem alkot véleményt?

— Itt tények vannak. A ház dolgozóinak többsége Tőkés Gyulára voksolt, a közgyűlés pedig Szente Bélára. Kívánom, hogy az új igazgató elképzelései, ötletei váljanak valóra, mert annak a házba látogatók látják hasznát.

„Nem rúgtam ki senkit!...”

Sokféle híresztelés járja a békéscsabai ifjúsági házbeli változásokról. Van, aki szerint egy újfajta „ejtőernyőzés” iskolapéldája, ahogy a városi önkormányzat kulturális bizottságának tagjai pozíciót — s vele együtt biztos fizetést — adtak egymásnak. Mások úgy látják, hogy az intézmény működésére jótékonyan hatottak a személy- cserék, s igazából az eredmények számítanak. Persze, a célok s az elérésükhöz igénybe vett eszközök jelen esetben sem mellékesek.

— Már a rendszerváltás előtt szóba jött, hogy rendezni kell az ifjúsági házban a helyzetet — hallom Szente Béla igazgatótól. — Akkor a város tanácselnöke úgy döntött, hogy ez a kérdés maradjon meg a 2 hónapon belül felálló önkormányzatnak. Az új vezetés pályázatot írt ki az igazgatói állásra. A beérkező művek elbírálása után a kulturális bizottság döntött.-—Ennek Ón is tagja volt...

— Ez igaz, de természetesen én nem befolyásoltam senkit. A kinevezést szavazás döntötte el, ahol én kaptam a legtöbb vok- sot.

—Az erővonalakat, s a lehetséges szavazatokat már sokan előre sejtették.

— Lehet, hogy sejtették, de a titkos szavazáson mindenkinek adott volt a lehetőség, hogy az anonimitást megőrizve a legmegfelelőbbet válassza.

—Azóta Önön kívül még két „kb" -tag dolgozik itt. Ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy „lobbyztak”, s most élvezik a „kölcsönös segítségnyújtás” hasznát.

— Először is én már lemondtam a bizottságbeli tagságról, egyrészt mert nem tudnám maradéktalanul ellátni, másrészt én sem tartom szerencsésnek, ha egyszerre hárman vesznek részt ebben a munkában, kitéve magunkat annak a vádaskodásnak, hogy intézményünk érdekeit érvényesítjük. Másodszor azon a szavazáson — melynek tárgya a közgyűlés elé kerülő felterjesztés volt — a későbbi kollégáim esetleges szavazata is csak kettő volt a megszerzett négyből. S még egy dolgot, mielőtt megkédezné: az, hogy a házhoz kerültek, szakmai felkészültségük eredménye. Vezetőként — úgy gondolom—, fontos feladatom, hogy a pályázatokra jelentkezők közül a legjobbat foglalkoztassam.

—Fodor Józsefnek nincs felsőfokú végzettsége.

— De a megye egyik legtehetségesebb fiatalembere a pályán, akinek képességei alapján a közművelődésben kell dolgoznia. Különben is: az itt folyó munkát csak egy dolog minősítheti igazán: a látogatottság, a közkedveltség, az itt megtartott programok sokszínűsége, értéke. S ebben jók a tapasztalataink, egyre többen és többen járnak ide, s nem csak a tizenévesek.

—Engedje meg, hogy visszatérjünk az induló állapotokhoz. Mi lett a régebbi munkatársakkal? Néhányon már nem dolgoznak itt. Jószándékukból mentek el vagy felmondtak nekik?

— Nézze, én nem rúgtam ki senkit. Kecskeméti Judit itt igazgatóhelyettes, ám aki elment, az saját akaratából távozott. Panyi Márta az egyik alpolgármester személyi titkára lett, Tőkés Gyula a Békési úti közösségi házat vezeti, a volt IH-váró vezetője magánvállalkozásba kezdett. A szervezeti és működési változások következtében az egykori portási státuszt szüntettem meg, feladatait vették át animátorok.

— Érzékeny pont a büfé üzemeltetése is. Erre kiírlak egy pályázatot, amit polgármesteri ukázra visszavont elődje. Aztán az új vezetés is meghirdette, s ezután is maradt a régi bérlő...

— Az elődöm pályázatára, az akörüli hercehurcára nem kívánok reflektálni. Az újabb meghirdetésre három javaslat jött. Az egyik csak a felső büfére—a kaszinóban működőre — tartott volna igényt, s át kívánta venni a rendezvényszervezést. A másik vállalkozó, a mostani bérleti díj dupláját fizette volna, úgy, hogy a jegybevétel maradna nála. A harmadik jelentkező — Szedoglavits úr — az alsó és emeleti büfét'üzemelteti, emellett a rendezői munkákban is részt vállal.

A polgármester nem emlékszik

Nem zavartuk volna a megyeszékhely polgármesterét, ha

a történet egy mellékszálán fel nem bukkan a neve.

—- A testület vagy a polgár- mesteri hivatal látta-e jónak, hogy az alpolgármester kikérje a dolgozók véleményét? Ha hivatalosfelmérés volt, miért nem vették figyelembe eredményét?

— Egyeztetett megoldás volt, hogy megkérdezzük a különféle véleményeket — mondta Pap János. — Fel kellett mérnünk, hogy milyen hatást vált ki, ha így vagy úgy döntünk. Azt is tudtuk, hogy személyes ellentétek vannak bizonyos csoportok között.

— A dolgozók egyértelműen Tőkés Gyulát választották.

— Ez a kiúttalanság a ház korábbi működésében is tapasztalható volt. A dolgozók sem

érzik, merre kellene lépni. Akiknek van karakteres elképzelésük, azokat a korábbi intézményvezető elküldte vagy olyan helyzetbe hozta, hogy elmenjenek. Legszívesebben azt választják az emberek, aki a legkisebb felfordulást okozza.

— Úgy hallani, hogy a képviselő-testület, a kulturális bizottság több tagja érdekelt az ifjúsági ház működtetésében.

— Volt egy, a városi közművelődést markánsan megváltoztatni szándékozó csapat. Ők a közéletben is aktívabban kezdtek mozogni. Egyébként tegnap délután kaptam meg Szente Béla lemondását a kulturális bizottsági tagságáról.

— Már Szente Béla igazgatósága idején jelentős összeget kapott a: ifjúsági ház a várostól. Mire?

—Egy csomó feladatot átvállaltak a Megyei Művelődési Központtól.

— A pénz jelentős része az ottani vendéglátói tevékenység kiszélesítésére megy el.

— Arra is volt kérvény, de arra nem kaptak. Tudok arról, hogy folytatnak bizonyos belső munkákat.

—Egy éve kiírtak egy nyilvános pályázatot a ház büféjének bérletére. Állítólag hivatalba lépése után Ön felhívta az akkori igazgatót és kérte vagy utasította, hogy „ejtsék

” a pályázatot.

—Az igazgató akkor már táppénzen volt vagy felmondási idejét töltötte. Néha szándékosan, néha nem szándékosan, az a vezető, aki már tudta, hogy... ö, esetleg... előállt olyan variáció is, hogy csak egy-két hónapja van hátra, megpróbált olyan lépéseket tenni, amelyek kihatása sokkal hosszabb távú. Ezt mindenképpen el akartam kerülni, ezért kértem az igazgatót, hogy a pályázatot ne bírálják el.

— Új pályázatot írtak ki azóta?

— Nem. Az igazgató hatásköre, hogy miként oldja meg ezt a helyzetet.

—Azt mondják, személyes jó kapcsolatban van a büféssel.

—• Megítélés kérdése. Ismerjük egymást, de sem egy pártban, szakszervezetben vagy futballcsapatban, egy összejáró társaságban nem vagyunk.

— Ezek szerint a büfés nem kereste meg ilyen kéréssel?

— Nem tudom, hogy a pályázatra ki hívta fel a figyelmemet.

— Tehát egyértelműen állítható, hogy Szedoglavits István

nem kereste meg ebben az ügyben?

— Erre nem emlékszem. Lehet, hogy ő hívta fel a figyelmemet a pályázatra.

„Bocsánat, hogy a csapos közbeszól”

Szedoglavits István, a büfé bérlője előbb tagadóan megrázta fejét, majd ráállt az interjúra.

—Többen azt mondták, hogy Pap János polgármester leállíttatta az ifjúsági házi büfére kiírt pályázatot. Hallott erről?

— Arról tudok, hogy bementem panasszal a polgármesteri hivatalhoz. Igazságtalannak tartottam az egész pályázatot. Irreálisnak találtam a havi 58 ezer forintos befizetést.-—Kinél járt?

— Pap János polgármesternél.

—Korábban ismerte őt?

— Hogyne. Ő SZDSZ-es volt, én MDF-es, találkoztunk. De semmi kapcsolatunk egymással. Úgy tudom, hogy a Fidesznek volt egy visszahívása Ivanics Katalinnal szemben. Felfüggesztették a jogkörét, s úgy hallottam, hogy már csak papíron volt igazgató.

—Ha nem nyeri meg a pályázatot, el kellett volna hagynia a szolgálati lakást is?

—Nem tudom. Az új igazgató újabb pályázatot írt ki, s ezt megnyertük.

—Rövidesen az első emeletet is birtokba veszi?

— Ha sikerül, biliárdterem és csapolt sör lesz ott.

— Mit mondana azoknak, akik száműznék a szeszes italt az fijúsági házból?

— Nevetségesnek tartanám. Nem ezen múlik, hogy kulturáltan szórakoznak-e a fiatalok.

* * *

Megkerestük Tőkés Gyulát, a Békési úti közösségi házak igazgatóját is, aki egykor az ifúsági ház előadója volt. Elkészítettük vele az interjút, de közzétételéhez csak úgy járult volna hozzá, ha saját nyilatkozata mellett előzetesen megismeri a többi megszólaló anyagát is. Ezt természetesen nem tehettük meg, így véleményét ez alkalommal nélkülöznünk kell.

Kiss A. János — Kőhalmi Endre — Nyemcsok László — Szigeti Csaba

Rajzolónk javaslata az ifjúsági ház városképet csúfító tűzfalának hangulatosabbá tételére

Lemondott Szente Béla, a békéscsabai ifjúsági ház vezetője — hallottuk a napokban. Hamar tisztázódott azonban, hogy nem igazgatói tisztéről, hanem a városi közgyűlés kulturális bizottsági tagságáról köszönt le. Az ifjúsági ház igazgatói posztja körül már tavaly is nagyban folyt a csatározás. Kérdezhetnék, milyen kincset rejthet a szocreál stílusú, csatornaparti épület, melynek birtoklásáért az évszakok váltakozásával is dacolva érdemes felsorakozni a síkon. Félő, hogy e kérdés ezúttal is megválaszolatlan marad, de talán mégis közelebb jutunk egy jelenség megértéséhez.