Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19-20 / 246. szám
KÖRKÉP 1991. október 19-20., szombat-vasárnap Börze Csoda nincs, csak munka és szorgalom Egy hét Korea a Fiumében (Folytatás az 1. oldalról) nek, például cipő- és textiltermelő bázisokat építenek. A koreai vendégek egyformán hagsúlyozták, hogy a megfelelő munka iránti készséggel a vállalatoknál minden probléma megoldható. Azt csak mi tesz- szük hozzá: alighanem sok minden benne foglaltatik ebben a bővített mondatban. Az egyhetes eseménysorozat bevezetője volt az az idegenforgalmi kiállításmegnyitó, amely a szálló előcsarnokában nyílt meg, kiegészítve termékbemutatókkal, a miniautó-kiállítással. Délután a koreai vendégeket fogadta hivatalában dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke. Olvasóink a Koreai Hét alkalmából nyereményjáték résztvevői lehetnek (mint ismert, a helyes válaszokat egybegyűjtve hétfőn estig kell postára adniuk szerkesztőségünk címére), de ezennel egy másik játék- lehetőséget is kínáluk: aki az alábbi embléma alá, a megfelelő helyre a nevét és címét ráírja, s bedobja a Fiume Szálló portáján lévő ládába, a jövő péntekig minden este sorsoláson vesz részt, s különböző kisebb koreai népművészeti ajándékokat nyerhet. (fábian) Október 18-24.: Koreai hét Békéscsabán. Név:. Cím: Csorváson az általános iskola szülői munkaközössége gyer- mekruhabörzét szervez. A szülői munkaközösség kéri a szülőket, hogy a már kinőtt, használaton kívüli’ruhákat okt. 21—25. között vigyék be az általános iskolába. E ruhaneműket térítés nélkül veszik át és jutányos áron, fajtától és minőségtől függően tíz-, illetve százforintos darabáron adják tovább. Az ilyen móndon rendezett vásár október 26-án szombaton lesz az István király utcai iskola 10. számú termében. Ara kérik mind az adakozókat, mind a vásárolni szándékozókat, hogy . aktívan vegyenek részt a börze szervezésében. p j Ez is, az is MDF Valóban tiszta hangok Miskolcról Éppen egy hete ült össze Miskolcon a Liberális Fórum Alapítvány országos rendezvényének 400 résztvevője. Ha nem tévedünk, Békés megyéből egyedül Bodzás Lajos, az MDF megyei alelnöke utazott oda. Öt kértük meg arra, hogy jegyzőkönyvsze- rüen idézzen az ott elhangzott legfontosabb gondolatokból. Antall József elmondta, hogy a nemzeti, a kereszténydemokrata és a liberális irányzat együtt alkotja az MDF-et. A liberalizmus és a demokratizmus egymástól és a jogállamiságtól elválaszthatatlanok. így a liberalizmus az MDF egyik alapgondolata, melyet egyik párt sem sajátíthat ki magának. A mai Magyarországon a parlamenti pártok szinte mindegyike elfogadja a liberalizmust. A szociális érzékenység és a társadalom egészében való gondolkodás elől ma sem térhetünk ki. Nem lehetséges olyan népi-nemzeti eszmekor, amely nem vállalja a liberális jogállamiságot, a piac- gazdaságot az európaisághoz vezető értékként. Az MDF nem liberális, nem nemzeti, nem ke- . reszténydemokrata párt, hanem ezek szerves szintézise. Szabad György a magyar történelem 1790 és 1847 közötti időszakát elemezte. Jeszenszky Géza szükségét látta leszögezni: a jogállamiság elképzelhetetlen a sajtó, az oktatás és a vállalkozás szabadsága nélkül. Elek István drámai erővel hangsúlyozta, hogy az MDF nemzeti-liberális programmal nyerte meg a választásokat. Mint mondta, az MDF csak akkor felelhet meg a társadalmi elvásároknak, ha demokratikusan kezeli a „rászakadt” hatalmas problémakört. Bőd Péter Ákos úgy ítélte meg, hogy az MDF valójában liberálisan közelít a gazdaság problémáihoz. Igaz, még nem alakultak ki a célszerű működtetés elemei. Ezért nem sikerült eddig az állam szerepét kellően csökkenteni a gazdaságban. A plenáris ülés után Antall József egy 20 fős kis csoporttal — köztük Bodzás Lajossal is —- külön eszmecserét folytatott. Az előző napi koalíciós tárgyalásokról elmondta, hogy nem esett szó a kormány összetételéről, a miniszterelnök-helyettesi tisztség létrehozásáról. Ha lesznek is személyi változások, azokat nem pártközi alkudozás váltja ki. A kormány az egész országért felelős intézmény ..Kijelentette, hogy Magyarországon általános közmegegyezésen alapuló rendszerváltozás folyik. Ez nem lehet azonos egy forradalom vagy szabadságharc árán létrejött rendszerváltozással, illetve annak következményeivel. Európai módon kell cselekedni, ha Európához akarunk tartozni. Ez pedig nem tűr meg szélsőségeket. Az ugyancsak jelenlévő Fur- mann Imre úgy fogalmazott, hogy a kormánypártiság azt jelenti: először alkotó programot kell adni az országnak, s csak azután szabad mással foglalkozni. A sorrend nem cserélhető fel. A másságot tudomásul kell venni, a kisebbség jogait a többség köteles biztosítani. Félelmet kelteni pedig nem szabad. *** Bodzás Lajost arra kértük, hogy összegezze a tanácskozás által benne kiváltott gondolatokat. — Minden felelős politikus, különösen az MDF bármely szintű vezetői felelősek azért, hogy a rendszerváltozás a törvényesség alapján következzen be — mondta. — A másságot el kell fogadnunk, mert e nélkül nem létezik demokrácia. Biztosítanunk kell a kisebbség jogait, s minden kérdést csak a demokratikus szabályok érvényesítésével szabad rendezni. Ezért ellene vagyok mindenfajta tekintélyelvűségnek. Számomra az a meghatározó, hogy mi lesz Magyarországgal. Ez az elsődleges, az MDF csak ezután következhet. A döntő az, hogy ki, miért hajlandó dolgozni, s nem az, hogy honnan jött. Csak a mindenkori munkavégzésnek van valós értéke. Lejegyezte: Kiss A. János Vendégkommentár Jegyzetek Nietzschéhez # A nagy lemondásban az a leghasznosabb, hogy megadja nekünk a büszke erényt, amelynek birtokában roppant könnyen sok apró lemondással ajándékozhatjuk meg önmagunkat. Nietzsche e gondolatát megfordítva az is 1 igaz, hogy a nagy erényben az a leghasznosabb, hogy megadja nekünk a lemondás képességét, amelynek birtokában roppant könnyen sok apró erénnyel ajándékozhatjuk meg önmagunkat. Itt állunk a szabadság és a demokrácia küszöbén, a súlyos gazdasági válság leküzdéséhez a belépőt nagy és kicsi, mindenféle lemondás árán szerezhetjük csak meg. Igenám, de a pártállam, az elmúlt évtizedek erkölcsi rombolása az állampolgári, egyéni erényt legalább akkora csődhelyzetbe sodorta, mint a nagyvállalatok jó részét. Mit tegyünk? Az idő sürget, a helyzet, a kényszer itt van; ha nem tudunk lemondani szépen, majd csúful, szétesésbe, anarchiába fulladva tetetik meg velünk. Jobban járunk, ha az európai, következetes, kritikus gondolkodás iskolájába járva elutasítjuk a zűrzavaros önsajnálatot, és hősiesen, ha nincs még, erények után nézünk, ha van, fejlesztjük, egészen addig, amíg a nagy lemondásokra is könnyedén képesek leszünk. Mert akkor a kicsjjt, a hétköznapiak, az ezerfélék—már nem bosszantanak annyira. sib -sL Ni* Milyen hosszú a nap?—Száz zsebe is van egy napnak, ha van I mit beletenni. Jelentjük, filozófus kolléga, hogy az ezredvégi zsebnek sok számla, részletfizetés, infláció követelése van, és nincs mit beletenni, a napok viszont egyre rövidebbek megoldani krízist és átmenetet. Hányfajta betegségben szenvedünk ma? Felsorolni sem lehet. De ha magasabb rendű képzetekkel gyógyítjuk a tüneteket, a beteg megnemesedhet kóros effektusai leküzdése árán. A görögök harmonikus, testileg, lelekileg kiváló emberpéldányok voltak, társadalmuk, a polisz, úgyszintén. N ietzsche arról ír, hogy nem volt kezdetben ez így: a görögök kultúrájuk kezdetén járványszerű idegbajokban szenvedtek, egyfajta epilepsziában és vitustáncban, és ezekből alakították ki ! például a bacchánsnők típusát. Mi az idén járványszerű idegbajokban és politikai vitustán- cokban szenvedünk. Meddig? Pardi Anna költő „A HARAG ÉS A DÜH ERŐT AD UGYAN A TESTNEK, DE ELERNYESZTI A SZELLEM IZMAIT, S AZ ELMÉNEK MINDEN PRÓBÁLKOZÁSÁT LEGYENGÍTI ÉS HATÁSTALANNÁ TESZI.” (Swift) Menekülő álmok táborában (Folytatás az 1. oldalról) napja, hogy élete párját elvitte egy hirtelen szívroham. Aztán jöttez a „zűrzavar, gyilkolás”— ahogyan ő jellemzi a mai jugoszláviai helyzetet. Amikor már otthonában, az Eszék környéki tanyán is jól hallatszottak a lövések, összeült a családi tanács és úgy döntöttek: összepakolják a legszükségesebb holmit, aztán gyerekestől, unokástól átjönnek Magyarországra. — De hát otthagyni az otthont? — sóhajt Ilon néni. — Betakarítás előtt a kertet, az öt hízót, a házat, mindent? Csak húztuk, halasztottuk az időt, de végtére jönni kellett. A lövések egyre közelebbről hallatszottak, így aztán egy éjjel nekiindultunk. Még a holmimat is otthon hagytam a nagy sietségben. Ez az összes mhám, amit rajtam lát. Itt meg nem kapok fekete kendőt, pedig hát még gyászolom az uramat... Ilon néni a táborban legnehezebben a tétlenséget viseli, elszegődött hát egy helybéli gazdához krumplit, hagymát szedni. — Ha jár a kezem, nem gondolok haza. A múltkor beszéltem az otthoniakkal, azt mondják, ne nyugtalankodjak: a szomszédasszony eteti az állatokat, a kertet meg rendbetette a fiam. Aztán bevonult a kaszárnyába... Szőke, rövid hajú fiatalasz- szony tartja oda arcát a napnak. A köszönésre lassan felénk fordul, kutató a pillantása. Hamar kiderül, egy szót sem tudunk egymás nyelvén, a legfontosabbakat perceken belül megértjük mégis. Baranyából való ő is, a férje nemrég visszament harcolni. A szülei otthon maradtak, semmit sem tud róluk. Egyre többen gyűlnek körénk az épület előtti tomácfélén, valamennyien nők, gyerekek, fiatalok. Akad közben tolmácssegítség is, egy magyar ajkú férfi személyében, aki szintén menekült. Beülünk beszélgetni egy nagyteremfélébe, ahol hetente egyszer misét is tartanak. Amúgy ólomlábakon ját itt az idő. „Valami munka de jó lenne!” — sóhajt az egyik asszony. A legrosszabbak az éjszakák, amikor ki-ki végképp kettesben marad a félelmeiveí. A félelemmel, ami hatalmában tart itt mindenkit, még akkor is, ha mondják: biztonságban érzik magukat e táborban, jó az ellátás, tető van a fejük felett. „Hálásak is vagyunk érte Magyarországnak, köszönjük szépen” — szólal meg mellettem egy galambősz, negyven év körüli asszony. Minden megmagyarázható ok nélkül rámtör a szégyen, vagy valami nagyon hasonló rossz érzés... Az újabb csendet a vékony, energikus macedón fiatalasz- szony töri meg. Árad belőle a szó, meséli, hogy pár napja az ő férje is visszament, Eszéken harcol a horvát gárdistákkal. — Nem akartam engedni, de visszatartani se. Hagytam, menjen, mert valakinek cselekednie kell! — cigarettára gyújt, indulatosan fújja ki a füstöt.—Eddig nem volt téma otthon a politika, most meg folyton ezen rágódunk! — És mire jutnak? — Úgy gondoljuk, az európai országok ölbe tett kézzel nézik, holott ők léphetnének leginkább ebben a kilátástalan helyzetben. Mert állítom, nálunk sok politikus nem normális, ülnek a bársonyszékben, lángba borítják az országot, egymásnak uszítják a népeket, aztán mi szenvedünk! — Meg az is az igazsághoz tartozik, hogy ha a jugoszláv hadsereg nem segítene a szer- beknek, akkor nem lenne ez így! *— toldja meg a mellette ülő. Mindenki bólogat. S hogy mi lesz ezután? Az biztos, amíg a szerbek vannak Baranyában, nem akarnak visszamenni. Pedig minden gondolatuk a ház, a kert, a... „A fiam 13 éves. Ha lát itt egy bicikliző gyereket, elfordul. Szép új van neki is otthon.” -— legyint egyikük. * *• * Nehezen bírható szóra a nemrég nagykorúvá vált fiatalember. Tüskés haját idegesen babrálja. Hamar kiderül, miért nyugtalan. — Akkor jöttem át, amikor a barátaim sorra kapták a behívókat. Pár napja mondták a szüleim, hogy már az enyém is megjött. Figyelmeztettek, hogy ne telefonáljak többet, mert lehallgatják. Otthon maradt a családom, a szerelmem, minden barátom. Most arra rendezkedjek be, hogy itt maradok? Vagy várjam, hogy mikor mehetek haza? Az otthoniak azt mondják, erre jódarabig ne számítsak. Állítólag olyan törvényt hoztak, hogy a katonaszökevényeket 15 évre ítélik. Meg mást is hallottam: spiclik vannak a menkülttábo- rokban. Nem tudom, igaz-e, de az a hír terjeng, hogy az itt lakók névsorát lehozta egy szerb újság. Félek! Mi lesz velem? Én nem akarok harcolni, mert ez az egész háború egy nagy baromság! *** Ilon néni különös álmot látott a minap. Nehéz krumpliszsákot cipelt a vállán, és egy nagy, háborgó vizen kellett átvinnie. Hiába könyörgött, hogy öreg ő már, nem bírja! Bele kellett gázolnia a vízbe, de úgy érezte, már sohasem juthat át a túlsó partra...” Gubucz Katalin - Tóth Ibolya Személyhívó és hegesztőrobot Színvonalas termékbemutatót tartottak a hét elején Békéscsabán az ijfúsági házban a Szintézis Ipari és Szolgáltató Kft. szakemberei. A hódmezővásárhelyi cég ügyvezetője, Tánczos János kérésünkre elmondta, hogy közel két éve állnak üzleti kapcsolatban az osztrák GLOSS Hegesztőgépgyártó Vállalattal, s saját termékeik mellett az egyszerű hegesztőtrafótól az ipari hegesztőrobotig igen széles választékban forgalmazzák gyártmányaikat. Láthattunk különböző vagyonvédelmi és biztonságtechnikai berendezést, közöttük a népszerű VISONIC (izraeli) gyártmányokat is. Egy családi ház teljes körű védelmét garantáló riasztó ára 12 ezer forint, valamint a MAX—4 típusú gyártelepek, raktárak „szem- meltartására” képes berendezések teljes sora felvonult a bemutatón. Híradási rendszerek közül a Szintézis az ajtónyitásra is alkalmas kaputelefont és a telephelyi (rövid hatósugarú) személyhívókat mutatta be. Az ipari elektronika körébe sorolhatók mind a programozható logikai vezérlések, a PLC kezelőtáblák, a hang- és fényjelző berendezések; a hulladékfeldolgozást elektronikusan vezérlő rendszerek csak a gazdasági egységek képviselőinek mondtak többet. „ • Imádság az otthoniakért Fotó: Kovács Erzsébet
