Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-17 / 244. szám

Szerkesztette: Gubucz Katalin Szerdánként Heti Mérleg Október 2-án az első, 9-én a második számot láthatták az in­gyenes városi újság, a Heti Mér­leg olvasói. A megyei jogú város közgyűlésének kiadványa sze­retné tájékoztatni a polgárokat az önkormányzati döntésekről. Ehhez persze minél több olvasó­hoz el kellene jutnia. A magunk tapasztalata alapján mondhat­juk, a terjesztés nem zökkenő- mentes. A Lencsési lakótelep különböző pontjain lakóktól ér­deklődve megtudtuk, nem kap­ják az újságot, megjelenésének tervéről tőlünk értesültek. Le­het, hogy a város más pontjaira eljutott a kiadvány! Itt a Suli-lap Megjelent a Szabadkígyósi Szakmunkásképző Intézet házi­lagosan előállított újságja, a Suli-lap. Megemlékeznek a sza­badságharc leveréséről, október 23-áról, Az életutam címmel verset közölnek Osztás Líviától, és információkkal zárják a diák­önkormányzat által szerkesztett lapot. Pályázatot a közgyűlés hirdethet A helyi képviselő hirdetett állást a mezőmegyeri Arany Já­nos Művelődési Ház vezetői tisztére. Kifogásolták ezt az in­tézkedést a legutóbbi közgyűlé­sen a Fideszesek, hiszen az ifjú­sági házhoz tartozó intézmény vezetésével a közelmúltban bíz­ták meg Herzberger Tibort. Vé­leményük szerint egyébként sem a képviselő, hanem a köz­gyűlés hirdetheti meg ezt az ál­lást. A jelentkezők leveleit ezért is a polgármesterhez fogják továb­bítani és újabb lépés csak január 1-je után várható. A döntést a képviselő tudomásul vette. F ütéskorszerűsítés A dobozi általános iskolában a tervek szerint még ebben a tanévben korszűsítik a fűtést. Az olcsóbb, gázkonvektoros meg­oldást választották, ám gondok merültek fel az engedélyezés körül. Ezért új tervet készített a Thermál Invest, amelyet most ismét megküldenek az illetékes minisztériumokhoz. Bíznak benne, hogy a hatóságok ezúttal nem gördítenek akadályt a terv megvalósítása elé, s mintegy egymilliós költséggel korszerű fűtést kaphatnak az alsó tagoza­tos tantermek. Diákok és peda­gógusok egyaránt remélik, hogy mire beköszönt a hideg, már nem a hagyományos cserép­kályhák adják majd a meleget a dobozi iskolában. Az oldalt írta: Béla Vali, Bede Zsóka, Gubucz Katalin, Vass Márta BÉKÉSCSABA ES KÖRNYÉKÉ 1991. október 17., csütörtök Egy legenda és a tények A Békés Megyei Hírlap szep­tember 30-ai számában „Sze- kerka János utca” címen megje­lent ismertetőre szeretnék ref­lektálni. Elöljáróban leszögezem, mélységesen tisztelem a szán­dékot, amely arra irányult, hogy a helyi hagyományok a város ut­caneveiben is megjelenjenek, mert az valóban hozzájárul egy település egyéni arculatához. Még a szájhagyománybeliek is, hacsak nem akarják azt történeti hitelességűnek feltüntetni. Nem Szekerka János „kezdeménye­zésével” és nem 1718-ban „kez­dődött el városunk újraalapítá­sa”. Csaba első lakói — az „előőrs”, s köztük szlovákok is! — már 1716-ban lerakták a tele­pülés alapjait. Az első családok nevei a megyei protokollum I. kötetében, az 1717. januári rész­ben olvashatók. Csabának ugyan már 1717- ben is volt elöljárósága, de a közigazgatás hivatalos meg­szervezéséről a község „Csaba- 1720" feliratú, első pecsétje ta­núskodik. 1718-ban legfeljebb a nagyobb mérvű bevándorlás kezdődött el és az sem kizárólag csak szlovákokkal, lásd az ak­kor betelepülők közt „Molnár, Illés, Farkas Tamás, Varga Pál, Kardos Jancsi, Fekete Márton, Hegedűs Tamás, Süveg János, Gaál Márton, Sárközi István stb. neveit. A Haan Lajos által elsőként ismeretetett, három „Impopula- tor”, településszervező szemé­lye és ténykedése alighanem az ő korának szájhagyománybeli legendája volt, amit visszavetí­tett a 100 évvel korábbi esemé­nyekre. Szekerka János személyét a korabeli adatokból nem lehet igazolni, ez a név nem fordul elő és Gyurkovics Mihállyal való azonosítása tévedés. Gyurkovics Mihály — ezen a néven! — 1719-ben szökött el a Nógrád megyei Hradistye köz­ségből. Az más lapra tartozik, hogy az impopulatorok általá­ban nem voltak szökevények. Azt, hogy Gyurkovics Mi­hály valóban Csabára települt, az 1725. évi összeírásból tud­hatjuk meg. A kitelepülteket fel­soroló fejezetben, a 63-as sor­számon áll: „Michael Szekerka. Ante annos nr. 1. Ad comitatum; Nescitur quo.” Vagyis Szekerka Mihály—a meghallgatott tanúk állítása szerint— 1 éve ismeret­len helyre távozott. Az elköltözés tényét adatok hiányban sem igazolni, sem cá­folni nem lehet. Az viszont tény, hogy az anyakönyv 1729. évi adatai közt már újra szerepel és „Gyurkovics Mihály” néven vették fel az adókötelesek közé az 1730. évi összeírási tisztvise­lők is. A Gyurkovics tehát nem ál­név, inkább a Szekerka lehetne az, de valószínű, hogy ez a fog­lalkozásra utaló neve volt, amely a szlovák „sekera”= fej­sze, balta, szekerce jelentésű fő­név, a szlovákban gyakori kicsi­nyítő képzős származékából ke­letkezett, s a nevek azon cso­portjába tartozik, amikor egy adott mesterség — pl. az ács — valamilyen eszköze szolgált alapul a névadásban. Az idén megjelent „Békés­csaba története” című kötetben, az újratelepüléssel foglalkozó Molnár Ambrus sem tudott sza­kítani a hagyománnyal és Sze­kerka Jánost szintén megpróbál­ta azonosítani Gyurkovics Mi­hállyal, de hozzáfűzte: „Haán ...nem közölte Szekerka ke­resztnevét, csak a későbbi tanul­mányokban nevezték el János­nak.” Mellesleg az 1721. évi adóösszeírásban, a 71-es sor­számon szerepel egy Szekerka András nevű családfő, akit in­kább lehetne Szerkerka Jánossal azonosítani, de nem tudunk róla semmit, mert „egy adatos”. Jelenlegi ismereteink szerint tehát a Szekerka János fiktív név, nem volt szerencsés határo­zat utcát elnevezni róla. Born Miklós Csabai képeslap 1916-ból Ugye ismerős? A templomtornyok, a háztetők, az ablakok... ugyanaz és mégis más. Vajon melyik környékbeli faluból cipelte megrakott kosarát a csabai hetipiacra a parasztasszony? Vajon mire gondol a kocsis a bakon, hogyan kínálja portékáit a kofa, miről pletykál a két nagykendős asszonyság? Nagyanyáink, nagyapáink életének megszokott eseménye rögzült a századelőn készült felvételen. De hol van már a békeidők csendje, nyugalma? A kényelmesen ballagó lovakat elsö­pörték a technika száguldó csodái; a széles utcát felszabdalták a közlekedési lámpák, s a piac kiszo­rult a város szívéből. Az a világ bizony már eltűnt. Egy kicsit azért sajnáljuk, ugye ? Beliczey István utca (Csabaszabadi) Az utca régi neve: Münnich Ferenc utca. Beliczey István (1827—1902) békéscsabai nagybirtokos. Részt vett a reformmozgalmakban, a szabadságharc után gerendási bir­tokára vonult vissza. 1865-ben Gyula országgyűlési képviselője. A kiegyezés után a Tisza-párt egyik megyei vezetője. 1876— 1889-ig Békés megye főispánja. Főispánsága alatt Békés megye szellemi és anyagi felvirágozását mozdította elő, a megye gazdás- zati és szellemi tekintetben ma­gasra emelkedett. Elnöke volt a Békés megyei gazdasági egylet­nek, mely ezernél több tagjával valóságos mintaegyletté vált és sokban felülmúlt más hasonló egyleteket. Gyakorlati felfogású volt, udvariassága közismert: nem volt olyan parasztember, aki képes lett volna őt a köszönésben megelőzni. 1889-ben — mivel a választások alkalmával az ő hibá­jának vélték, hogy Békés megyé­ben egy kormánypárti képviselő sem lett megválasztva — lemon­dott a főispánságról és visszavo­nult ismét gerendási birtokára. A gerendási tanyavilágból alakult ki Csabaszabadi. A település Bé­késcsaba megyei jogú városhoz tartozik közigazgatásilag. Békéscsabán a jelenlegi Med- nyászky utca 1910—1949-ig vi­selte Beliczey István nevét, mivel a háza ebben az utcában volt. Dr. Sonkoly Kálmán Gyerekszáj —Anya, mi az hogy prosti­tuált? —Hát tudod, azok a nénik, akik pénzért árulják magukat. —Ja, úgy mutogatják a ci­cijüket? —Azt is, meg mást is... —Csak ennyi? — Meg pénzért szerelmes­kednek. — Ja, már értem! De mondhattad volna egy szóval * * * —Anya, mi az az óvszer? — Amit a bácsik használ­nak. ■— Hogy ne legyen gyere­kük? — Azért is, meg akkor, ha nem akarnak betegek lenni. —Akkor nekem miért nem vettél, amikor influenzás vol­tam? Nyári csizma A divat fontos dolog, nem is hinnék, hogy mennyire, hisz a külső az egyéniség lenyoma­ta. Kifejez egyfajta világnézetet, gondolko- dásmodot, társadalmi hovatartozást. Nálunk az emberek különösen adnak a divatra. Ta­pasztalatom szerint az általános gazdasági leromlás ellenére sokkal jobban odafigyelnek rá, mint Európa más, esetenként jóval fejlet­tebb országaiban. Míg ott inkább a minőség, a kényelem, a tartósság egy-egy ruhadarab fő erénye, errefelé inkább az a fontos, mit hord az utcán a járókelők többsége. E megfigyelésem fényes bizonyítéka a nyári csizma. Már az elnevezés is abszurd, hiszen a szóban forgó lábbeli köztudottan téli viselet. Am a nyári csizma — mint elfogadott fogalom — villámgyorsan beépült a köztudatba. S ezzel párhuzamosan kezdett szaporodni az utcákon. Szó, ami szó, aligszoknyával igen csinos viselet. Több erény nem is írható a számlájára. Vegyük sorra például a nyári időjárás lehetséges variációit. Huszonöt­harminc fokban bizony nemhogy csizmát, de még azt a bizonyos lenge kis alsóneműt is nehezen viseli az ember. Ha netán nyári zápor permetez, akkor pedig pillanat alatt átázik a vászonból készült, mellesleg csöppet sem olcsó alkotmány. De hát a divat nagy úr! Fejemet meghajtva, alázatosan várom következő szeszélyét. Csak remélni merem, hogy nem a téli szandál lesz az... _ A Fantom színre lép Kilenc hónapos nyomozás után tehetett pontot a rendőr­ség egy kilátástalannak látszó ügyre. Történt, hogy a Békés­csabai Állami Gazdaság bé­lyegzőjének felhasználásával valaki nagyarányú vásárláso­kat végzett, természetesen a BÁG tudta és beleegyezése nélkül. A rendőrség 1991 feb­ruárjában kapta a jelzést, hogy az a bélyegző, amivel a vásárlásokat végzik, nem léte­zik. Megkezdték a nyomozást, s az elkövetőt — miután sem­miféle leírást nem kaptak róla — még az elején Fantomnak keresztelték. Fantom Orosházán 197 ezer forint értékű műszaki cikket vásárolt. A sértettek nem tudtak róla használható információt adni. Az elkövető pedig lubickolt, mint hal a víz­ben és vásárolgatott ütre-főre. (Furcsa dolog, hogy a kereske­dők térdre esnek egy bélyegző előtt és eszük ágában sincs pél­dául személyi igazolványt kér­ni.) 1991 május 31-én ismét Orosházára látogatott, ahon­nan már jó személyleírást tud­tak róla adni. Ekkor készült el róla egy fantomkép. Azután Mezőhegyes következett, ahol 40 ezer forintért egy fagyasz­tóládát vásárolt. Pár nappal ezelőtt az egyik sértett felis­merni vélte az elkövetőt, akit követett és felírta annak a Zsuk gépkocsinak a rendszá­mát, amivel a sértett távozott. Ennek alapján találták meg a rendőrök. Beismerő vallomást tett, amiből kiderült, hogy hat­rendbeli csalással mintegy 600 ezer forint kárt okozott. Hétfő esti eszmecsere Középiskolás diákok és a vá­ros két vezetője, Pap János pol­gármester és Molnár György alpolgármester beszélgetett nemrég jó két és fél órát egymás­sal a békéscsabai Jókai-kollé- giumban. Rendhagyó módon, mert az eszmecsere, melybe ké­sőbb a nevelőtanárok is bekap­csolódtak, bemutatkozással kezdődött. A két vezető röviden beszélt magáról, azt sem hagyva ki, hogy mindkettőjüket a politi­kai érdeklődés terelte jelenlegi pályájukra; a műszaki hivatásra készülő négygyermekes épí­tészmérnök polgármestert és a szülők által agrárszakembernek szánt, kedve szerint viszont humán vonzódású tanári vég­zettségű alpolgármestert. A közvetlen hang hasonló légkört teremtett, különösen, hogy a látogatók maguk is fiata­lok, s mint mondták, most tanul­ják a közigazgatást, mint szak­mát. Az összetett, felelősségtel­jes és rengeteg munka az önkor­mányzat élére menedzsereket kíván. A várost csak modem eszközökkel lehet vezetni, szak­értők bevonásával, ám a köz vá­lasztott képviselőinek, sőt ma­gának a lakosságnak a részvéte­lével. A további kérdések már az érdemi munkára vonatkoztak. Van-e elképzelés a város jövőjé­re nézve? Természetesen: igen. A város jelenét és jövőjét ille­tően jócskán van lakossági elvá­rás. És hogy hogyan lehet ennek eleget tenni? Az elképzelések minden ágazatra vonatkoznak. A helyi adókra is készül alterna­tív megoldás, központi szem­pontnak tartva az egyes lakossá­gi rétegek teherbíró képességét, de azt is, hogy a városi bevételek 30 százalékát az önkormányzat­nak kell produkálnia. Jó pár kérdés, önmagában is, egy-egy estére szóló beszélge­tést kívánt volna. így csak érin­teni lehetett mindezt kertelés nélküli, őszinte válaszokban. / íriszdiagnosztika, kínai torna A békéscsabai Vasutas Művelődési Házban 36 órás íriszdiag­nosztikai tanfolyamot szerveztek mindazoknak, akik érdeklődnek a betegségmegállapítás ez újfajta módja iránt. A tanfolyam vezetője Csorba József szegedi természetgyógyász, aki évekig Né­metországban tanulta a hazánkban is újrafelfedezett tudományt. Az elmúlt héten volt az első foglalkozás, ahol a szemvizsgálat mód­szereivel ismerkedhetett meg a közel harminc hallgató. A tanfo­lyam semmiféle papírt nem ad; a módszer gyakorlatának elsajátí­tását tűzte ki célul, s a megszerzett ismereteket ki-ki alkalmazhatja családja, ismerősei körében. A megyében még kevesen hallhattak a kínai lassú tornáról, mely a különféle betegségek ősi gyógymódja. Október végén indul a Vasutasban az a 10 foglalkozásból álló tanfolyam, ahol a módszer elméletét és gyakorlatát sajátíthatják el az érdeklődök. A képzést Forgács Lajos vezeti, aki Budapesten, kínai mestertől sajátította el ezt a különleges tudományt.

Next

/
Thumbnails
Contents