Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-17 / 244. szám
1991. október 17., csütörtök KÜLFÖLDI HÍREK jJiÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Elemes szívpumpa. Mike Templeton a Texasi Szívklinika 33 éves betege sajtóértekezleten mutatja be azt az elemmel működtetett szívpumpát, amelyet ő is visel három hete. A berendezés korlátlan mozgást biztosít a donorra váró szívbetegeknek A szegény köztársaság Bosznia-Hercegovina jugoszláv köztársaság egyike a legszegényebb és leghátrainaradot- tabb körzeteknek a soknemzetiségű államban. A mintegy 4,4 milliós lakosság kétötöde muzulmán. „Államalkotó nemzetnek” minősülnek és ők alkotják a lakosság többségét a szerb (30 százalék) és a horvát (20 százalék) kisebbséggel szemben. Tito, a jugoszláv állam megalapítója az ütköző szerepét szánta nekik a szerbek és a horvátok közötti hagyományos civakodásban. Bosznia-Hercegovina kiterjedése 51 0Ó0 négyzetkilométer. Fővárosé Szarajevó, ahol 1914- ben Ferenc Ferdinándot, a Monarchia trónörökösét meggyilkolták. A középkor elején Bosznia önálló hercegség volt. 1878-ban a berlini kongresszus mindkét területet Ausztria—Magyarország igazgatása alá helyezte. 1908-ban a bécsi kormány annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az első világháború befejeztével a terület önállóság nélkül a Szerb-Horvát- Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszláv Királyság része lett. Világpolitika sorokban ^ Párizs — Francois Mitterrand szerint Közép- és Kelet-Európa országainak végső célja a csatlakozás az Európai Közösséghez, de ez csak „szakaszosan” érhető el. A francia elnök szerint az azonnali csatlakozás „vagy azt jelentené, hogy az új tagokat rögtön szétzilálják, mert gazdaságuk nincs felkészülve a közösség szigorú szabályainak érvényesítésére”, vagy „a közösséget változtatná laza szabadkereskedelmi övezetté, amelynek nincs ereje és nincs vezető eszméje”. Mitterrand továbbra is azt javasolja, hogy „egyesítsék Európa országait konföderációba”, olyan gazdasági és politikai közösségbe, amelynek magja az EK, s amely idővel megkönnyítené az érintett államok számára a csatlakozást a Tizenkettek közösségéhez. a Harare — Szigorú biztonsági intézkedések közepette Hararéban szerdán megnyílt a (brit) Nemzetközösség kormányfőinek 28. értekezlete, melyen azt tekintik át, miként valósul meg a tagállamokban a demokrácia és milyen szinten áll az emberi jogok elismerése. Megvitatják a szervezet jövőjével és a Nemzetközösségből 1961-ben kivált Dél-Afrika megítélésével összefüggő kérdéseket. Az értekezletet előkészítő keddi találkozón John Major brit miniszterelnök egy emberi jogi nyilatkozat elfogadásáért szállt síkra A brit birodalom volt gyarmatainak többségét tömörítő Nemzetközösségnek jelenleg ötven — jobbára harmadik világbeli — tagállama van, amelyekben a Föld lakosságának egynegyede él. Kiáltó ellentétek Moszkvában Vajon a következő „puccs” Moszkvában a konyhákból in- dul-e el — amint attól Jakovlev, Gorbacsov elnök tanácsadója tart, — mert az asszonyok már nem tudják, hogy mivel táplálják családjukat? Tekintettel a szovjet főváros elkeserítő ellátási helyzetére, nem lehet teljesen légbőlkapottnak tekinteni Jakovlev aggodalmát, elvégre ő mégiscsak a nép hangulatának ütőerén tartja a hüvelykujját — vélekedik a DPA német hírügynökség tudósítója. Jellemző kép Moszkva belvárosában: szovjet polgárok tucatjai, főleg asszonyok, újságpapírra kiteregették szegényes tárgyaikat a kövezeten, vagy egyszerűen csak a kezükben tartják némán — elnyűtt sarkú csizmákat, kitágult pulóvereket, gyapjúsapkákat, csavarokat, régi gombokat, szakadt könyveket és folyóiratokat, egy-egy tubus fogkrémet, régi vízcsapokat, órákat, gyűrűket, egy csomag teát, füstölt halat, kolbászt, egy pár gyermekcipőt, hanglemezeket, öt skatulya gyufát, egy kerékpárabroncsot vagy egy ősrégi villanyborotvát. Mindezért — ami Nyugaton már rég a szemetesvödrökbe vándorolt volna — néhány rubelt remélnek kapni és ez létfontosságú lehet a szegény moszkvaiak számára. Hogy miért? Azt megtudhatja az érdeklődő, ha néhány lépéssel odébb megnézi a kirakatok árcéduláit. Egy kiló hús ugyanis 35 rubelbe kerül, az első osztályú pedig akár hatvan rubelbe is. Egy kiló paradicsom ára 5 rubel, a körte kilója nyolc rubel, egy darab citromért pedig tíz rubelt is elkérnek az üzletben. Ha tekintetbe vesszük, hogy a nyugdíjak összege átlag 100—200 rubel, s a dolgozók jelentős része is legfeljebb havi 300—500 rubelt keres, akkor megérthetjük, hogy ilyen árak mellett nem nagyon lehet ugrálni. Az állami üzletek árai persze ennél alacsonyabbak. Ott egy kiló paradicsomot már 3,25 rubelért kapni, az alma kilója 4,50 rubel — a kínálat azonban ezekben az üzletekbep enyhén szólva is hiányos. A szupermarketekben pedig egyre-másra tátongó üres pultok fogadják a vásárolni óhajtókat. Az eredetileg is nehézkes és eredménytelen szovjet elosztási rendszer azonban olykor meglepetésekre is képes. Egy szép napon például az élelmiszerüzletek valamelyikében kilóján- ként nyolc rubelért kövér pontyot áru 1 nak és—bár kori átozott mennyiségben — hús is kapható, kilója hét mbel. Egy mellékutcában vagy ötvenen állnak sorban egy pékség előtt. Csoportonként engedik be őket a zsúfolt üzletbe. Akinek van pénze, az azért nem él rosszul Moszkvában. Egy kötegnyi rubelért vagy valutáért ugyanis szinte minden kapható, ami az ember szíve vágya. A teljes összeomlás állapotában levő gazdasági rendszerben a csúcsszintű árak mellett a kereslet és kínálat vastörvényei érvényesülnek. Valaki nyugati mintájú nyomógombos telefonkészülékre vágyik? Nem probléma — ha van erre a célra 3000 rubelje. Egy pár modem olasz női cipő már ezer rubelért kapható, viszont egy bőrkabátért már 8— 10 000 rubelt elkérnek. Moszkva utcáin sűrűn látni hatalmas német limuzinokat és más luxusautókat is, amelyeknek tulajdonosai minden kétséget kizáróan szovjet polgárok. Igaz, a közvélemény meggyőződése, hogy ezek az emberek nem tisztességes úton jutottak ennyi pénzhez: Mit tehetne tehát az átlag polgár—mondjuk Iván Ivanovics —, mint hogy a fejét vakarja és csodálkozva kérdezi: Hogyan lehetséges ez? Az új román kormány Theodor Stoiojan kijelölt román miniszterelnök szerdán a szenátus és a képviselőház együttes ülésén a parlament elé terjesztette kormányának névsorát. A Stolojan-kobinet negyven év óta az első valódi koalíciós kormány, a célul kitűzött nemzeti egységkormánytól azonban messze elmarad. A kényelmes parlamenti többséggel rendelkező és a kulcstárcákat az új kabinetben is megőrző Nemzeti Megmentési Front mellett még három párt vesz részt az új kormányban. A Nemzeti Megmentési Front tölti be az új kormányban a miniszteri posztok többségét és megtartja a kulcstárcákat. A régi kormányból heten maradnak az új kormányban, közülük hatan megőrzik tárcájukat is. A Gyülarsorsjegy 1,3 millió forint veszteséget hozott a városnak. Dr. Pocsay Gábor polgármester azt nyilatkozta, hogy nem a nevéhez fűződik az ,,egész” és amit elvesztettek a vámon, azt visszaszerezték a réven. Pista bácsi:—Ezek szerint mégsem elPocsaykolt pénz! Harci készülődés a tajvani szorosban Elfajult Tajvan és a szárazföldi Kína ellenségeskedése az utóbbi egy-két hónapban. Egészen odáig, hogy Peking az errefelé nagyon kedvelt képes beszédben ugyan, mégis nehezen félreérthető formában fegyveres támadással rémisztgette a szigetet. (Jang Sang-kun kínai államfő például azt üzente a tajvaniaknak, hogy „aki tűzzel játszik, tűz által vesz el”. A tajvani vezetők viszont a kapcsolatok befagyasztásával próbáltak ráijeszteni Pekingre, hátha akkor visz- szavonja katonai fenyegetéseit. Mi az a tűz, amellyel a tajvaniak — Jang Sang-kun kínai államfő szavai szerint — játszanak? Nos, ez a tűz Tajvan függetlensége. Ennek követelése csak az idén nyáron vetődött fel először komoly formában, de mostanra futótűzként terjedt el az egykor Formosának nevezett szigeten. Ez a követelés szorosan kapcsolódik a sziget egyetlen szervezett ellenzéki tömörülésének, a Demokratikus Haladó Pártnak a nevéhez. A bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy e párt vezető személyiségei a nyáron derűre-borúra nyilatkozgat- tak a független, szuverén tajvani köztársaság kikiáltásának szükségességéről. Már ezzel is sikerült a végtelenségig felingerelniük Pekinget, de ha ez netán nem lett volna elég, most, a múlt hét végén végképp betetőzték művüket: hivatalosan is felvették a párt programjába a tajvani köztársaság kikiáltásának követelését. Úgy tűnik, innen már nincs visszaút, odavetették a kesztyűt Peking elé. Van az egész helyzetnek valami nehezen értelmezhető pikantériája. Noha Peking természetesen haragszik a tajvani Demokratikus Haladó Pártra, elítéli annak törekvéseit, mégsem főleg reá zúdítja haragjának tü- zét, nem neki címzi fenyegetéseit. A címzett a sziget kuomin- tang párti vezetősége. Ez első hallásra bizarr egy kissé, hiszen ha van valami, amiben a pekingi kommunista vezetők és a tajpeji Kuomintang-vezetők egyetértenek, akkor az „az egy Kína elve”. (Az más kérdés, hogy azt az egy Kínát persze különbözőképpen képzelik el.) A tajpeji vezetők minden alkalmat megragadnak, hogy nyilvánosan helytelenítsék a Demokratikus Haladó Párt szakadár törekvéseit. Mi több, e hét elején odáig is elmentek, hogy feloszlatással fenyegették meg az ellenzéki pártot arra az esetre, ha makacsul kitartana a független tajvani köztársaság terve mellett. Ha Peking mégis a Kuomin- tang-vezetőknek címzi nagyon is komolynak tűnő fenyegetéseit, akkor az elemző kissé zavarba jön, hogyan is magyarázza ezt. Legfeljebb három, logikailag megengedhető, de nem bizonyítható hipotézissel állhat elő: 1. Peking színlelést gyanít a Kuomintang-vezetők magatartásában. Talán arra gondol, hogy a tajpeji vezetők, kettős játékot űzve, a nyilvánosság előtt elítélik az ellenzék szakadár törekvéseit, de titokban cinkosan összekacsintanak vele. 2. Peking úgy véli, hogy az elaggott Kuomintang-vezetők nem tudják keményen kézben tartani a gyeplőt Tajvanon, és nem képesek feltartóztatni a függetlenségi mozgalmat. 3. A pekingi vezetők körében nehézségi erőként hat a régi beidegződés, amely szerint a bajok forrását Tajvanon mindig a Kuomin- tangban kell keresni. Mindez azonban csak hipotézis, s ki tudja, mi lehet még e logikán túl. Mindenestre úgy tűnik, a pekingi vezetők elszánták magukat arra, hogy ha a Kuomintang nem tud vagy nem akar „rendet teremteni” a szigeten, akkor majd megteszik ők. r — — — — — — — — — — — — —-------— — — n 1 FIGYELEM! I I Az IPOSZINTERMERKANT Okt. Kft. felhívja az érdekeltek figyelmét: 1992. január 1 -jétől az autóbusszal végzett nemzetközi ' személyszállításban részt vevőknek is kötelező | a nemzetközi autóbusz-vezetői igazolvány. I A képesítés megszerzése érdekében I I indítjuk október végi kezdéssel I I — folyamatosan — I I az alap és különbözeti I j nemzetközi autóbusz-vezetői j tanfolyamokat. j Helye: Iparosok Háza, Békéscsaba, Kossuth tér 8.1/8. Továbbá felajánljuk—megfelelő létszám esetén—igény szerinti helyen és időpontban a kihelyezett tanfolyamok lehetőségét. Jelentkezéseket várjuk: IPOSZ INTERMERKANT Okt. Kft., Békéscsaba, Kossuth tér 8. Telefon: 21 -866, Lőrinczné. k — _-----------------— J K ESSEL-TRANS Technológiai és Kereskedelmi Vállalkozás, Orosháza, Rákóczi u. 1/C, I/4. Telefon + üzenetrögzítő: (68) 12-730. Tevékenységi körünk: az alábbi mérőműszerek, biztonságtechnikai berendezések, szerelvények, alkatrészek import vagy hazai beszerzése, illetve értékesítése: — ipari hideg- és forróvíz mennyiségmérők, hőmennyiségmérők, hideg-meleg háztartási vízórák (Petrich, Schinzel, POL-LUX) — Bopp-Reuther lengyel biztonsági szelepek, oválkerekes mennyiségmérők, gőz-, gázmérők — táp- és keringtető szivattyúk, elsősorban WILO és Grundfoss gyártmányban, igény esetén más típus is — Kiinger vízállásmutatók, nézőüvegek, tömítések, alkatrészek — termosztátok, pressostatok — termosztatikus hőfokszabályozók — kazánégő alkatrészek, automatikák — átm. 60, átm. 100, átm. 160, átm. 250 feszmérők forgalmazása — ipari szerelvények: átmeneti elzárók, fojtószelepek, karimák, nyomáscsökkentők, ammóniás szelepek, alacsony-magas nyomásban. Nagyker áron viszonteladóknak is. Igény estén vállalkozunk komplett rendszerek megtervezésére, beszerzésére és kivitelezésére fővállalkozóként.
