Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-14 / 241. szám
INTERJÚ 1991. október 14., hétfő Nem csak a cégér változott Beszélgetés dr. Herjeczki Jánossal a képviseleti rendszer átalakulásáról A bírósági pereket a törvény elé citált felek többnyire sorscsapásként élik meg. Egyetlen segítségük, támaszuk jogi képviselőjük, az ügyvéd, akinek lelkiismeretes, szakszerű munkája döntően befolyásolhatja a büntető ügy vagy a polgári per menetét, végkifejletét. Az, hogy az ügyvédek milyen szervezeti keretekben, milyen jogi és technikai feltételekkel dolgoznak, a megbízók számára másodlagos kérdés. Mégsem mehetünk el mellette szó nélkül, hiszen a képviselet és a „háttér” között meglehetősen szoros, sok szálon kötődő kapcsolat húzódik. Október elsejétől ez a háttér — egy új törvény hatályba lépésével — gyökeresen megváltozott. Megszűntek az ügyvédi munkaközösségek, ügyvédi irodák alakultak, illetve egyéni ügyvédek vállalhatnak képviseletet ezután-. Az új szabályozás adta lehetőségekről, a nehézségekről, a képviseleti rendszer átalakulásáról, az ügyvédi hivatás jövőképéről dr. Herjeczki Jánossal, a megyei ügyvédi kamara elnökével beszélgettünk. Tovább élő kényszerházasság — Az ügyvédi irodák, a magánügyvédek fogalma régi korokat idéz. Hol tartunk ma az ügyvédi szervezet átalakulásában, egyáltalán: véglegesnek tekinthető-e, vagy egy folyamat elején vagyunk? — Az a törvény, amely most egy korábbi rendelkezést módosít, közbenső megoldás, szükségszerű, de ezzel nincs befejezve a képviseleti rendszer átalakítása. — A távlatokról talán a beszélgetés végén ejtsünk szót. Most próbáljunk meg leltárt készíteni: az átalakulással hány iroda és hány egyéni ügyvéd várja a feleket? — Pontos összegzés még nem készült. Úgy tűnik, hogy az irodák kevesebb ügyvédet foglalkoztatnak. A megye 88 ügyvédje közül a többség egyéni ügyvédként dolgozik ezután. — Miért vonzóbb a szakmabeliek számára az egyéni ügyvédi változat? — Az elmúlt negyven év, amire oly sok mindent szoktunk mondani, létrehozott egy olyan helyzetet — ha úgy tetszik, kényszerházasságot —, amely most, amikor e kötelékből való szabadulásra lehetőség nyílt, ugyancsak kényszerűségből tovább él. Az. egyéni ügyvédek nem készültek fel saját irodák megnyitására, eddig ugyanis módjuk sem volt rá. A korábbi állapot köti őket, s nem tudják kialakítani azt a szervezeti formát, amely a különválást biztosítaná. — Magyarázatként hozzá kell tennünk, hogy a szabályok értelmében az egyéni ügyvédeknek megfelelő irodával kell rendelkezniük tevékenységük folytatásához. Egy lakás például nem biztos, hogy alkalmas-e a célra. — Csakis akkor, ha a feltételek adottak. A törvény maga is úgy szól, hogy az nem jegyezhető be ügyvédnek, aki nem rendelkezik lakással, illetve megfelelő irodával. A lakás alkalmasságát tehát nem is kell vizsgálni, az irodáét viszont igen. Ugyanakkor nem csak az építmény, hanem a használat jellege is kizárhatja, mert sérti a „versenysemlegességet”, vagy az ügyfél számára az objektív elbírálás veszélyét sejteti. Bírósági épületben bármilyen reprezentatív irodát nyithatna valaki, nem tekinthetjük megfelelőnek. Joggal gondolhatja az ellenérdekű fél, hogy aki a bíróság épületében dolgozik, valamiféle előnyöket élvez az eljáró hatóságnál. Ezek alapján két irányban intézkedtünk; nem tekintjük megfelelőnek az irodát, ha az épület műszakilag nem alkalmas a célra, illetve, ha a használat jellege miatt kifogásolható. Vége az álszemérmeskedésnek —Ezek szerint most elindul egy mozgás minden településen, ahol eddig ügyvédi munkaközösség volt. — Sőt, miután a törvény hallgatása folytán megszűntek a kirendeltségek és az ügyeletek — községekben például —, helyettük szükségszerűségből ügyvédi irodák alakulnak, illetve megjelennek az egyéni ügyvédek. — Ez már olyan változás, ami megzavarhatja az ügyfelet. Hová menjen, hol találja meg az irodákat, esetleg a saját, „jól bevált” ügyvédjét? — Minden ügyvédnek, irodának alapvető érdeke, hogy hírt adjon magáról. Megszűnik az az álszemérmes magatartás, ami az ügyvédi munkaközösségeket jellemezte, hogy míg más, jogi képviseletet ellátó szervezetek olykor etikai normákba ütköző módon reklámozták magukat, a munkaközösségek önmegtartóztatóak voltak. Mostantól természetes dolog lesz, hogy az irodák, az ügyvédek hirdetik, reklámozzák magukat, amennyiben erkölcsi szabályokat nem sértenek. A verseny tehát teljesen szabaddá vált. Tekintettel azonban arra, hogy a korábbi munkaközösségeket szolgáló épületekben kapnak helyet as* irodák, a feleknek nem kell keresgélniük, merre találnak ügyvédet. —Az ügyvédek számára jelentett-e nehézséget az átállás? Egy sor aprónak tűnő technikai akadály megnehezíti a munkánkat. Valamennyi ügyvédnek postakönyvet kell váltania, de éppen hiányzik. Pénztárkönyvet kell vezetniük, de nem kapható vagy nem alkalmas. Irodák nyílnak telefon nélkül. Egyáltalán: ügyvédi irodák nem nyílhatnak — a már említett problémák miatt — a volt munkaA munkadíjakat az ügyvédek közti verseny kontrollálja Fotó: Gál Edit közösségek székházain kívül. A technikai gondok közül a legnagyobb a hatóságok kirendelése. Eddig egyszerűen történt: jogi személyt rendeltek ki — az ügyvédi munkaközösséget —, amelynek vezetőjét kötelezettség terhelte a kirendelések elosztására. Ez biztosította, hogy a kirendeléssel kapcsolatos leterheltség megközelítőleg azonos volt az ügyvédek között. Ki viselje a terhet? —Hogyan történik ez most? — Az irodákban a vezető gondoskodik az elosztásról. Természetesen egyéni ügyvédeket is kirendelnek majd, s ezt kötelező is elvállalni. —A hatóságok milyen rendező elvek szerint rendelik ki ezután az egyéni ügyvédeket? — Az elvek kimunkálására ezután kerül sor. Nyilvánvaló, hogy valamiféle „személyi válogatás” nem történhet; valakit valamire tekintettel nem zárhatnak ki vagy nem részesíthetnek előnyben. Sajnos, a kirendelések elosztása ma tehertétel. Ezt a terhet az ügyvédségnek arányosan kell viselnie, a kirendelő hatóságoknak pedig tudomásul kell vennie. —Mi kötelezheti az ügyvédet—aki történetesen tehernek érzi—, hogy egy kirendelést elvállaljon? — A törvény, amely úgy rendelkezik, hogy kirendelés alapján az ügyvéd köteles eljárni. Ugyanakkor beépítettek egy garanciát is, amely szerint indokolt esetben a kirendelés megtagadható. Például, ha az ügyvéd az ellenérdekű fél rokona vagy képviselője. Indokoltnak tartom a megtagadást akkor is, ha a hatóság aránytalanul sok ügyben rendeli ki ugyanazt az ügyvédet vagy irodát. —Amikor egy törvény kivételekről is rendelkezik, mindig adott a kísértés: keressük a kibúvókat. Lehet, hogy egy-két ügyvéd is megtalálja a maga „indokait" a kirendelés megtagadására? — Közelítsük meg a kérdést más oldalról. Kötelező védelem esetén — megbízás hiányában — a hatóságot terheli a kirendelés kötelezettsége. Polgári ügyekben költségmentesség megadása kapcsán nyílik lehetőség ügyvéd kirendelésére. Meg kell jegyeznem, hogy nem minden esetben állnak fenn a költségmentesség megadásának esetei, amikor a bíróságok kirendelik az ügyvédet. Ezt valamilyen formában a kötelező ügyvédi képviselet bevezetése fogja némiképpen enyhíteni, vagy talán az is, hogy a kirendeléssel kapcsolatos díjszabások oly módon változnak meg, hogy többé nem érzi tehertételnek egyetlen ügyvéd sem. Vagyis magának a társadalomnak kell nagyobb mértékben terhet vállalni, és nem az ügyvédségre hárítani a képviseleti költséget megfizetni nem tudók segítését. Előítéletek és féligazságok Még valamit el kell mondanom ezzel kapcsolatban: a hatóságok gyakran úgy érzik, hogy az ügyvédek nem szeretik a kirendeléseket. —Adott esetben igyekeznek is ennek hangot adni. Panaszkodnak, hogy az ügyvéd nem törődik a védencével, nem jelenik meg az első kihallgatáson, hanyagul végzi a munkáját. — Erre viszont azt mondom, a hatóságok szakíthatnának azzal a régi szemlélettel, hogy jobban tudják az ügyvédnél, mikor megfelelő a képviselet. El kellene fogadnunk, hogy a bíró a bíráskodáshoz ért, az ügyész az ügyészi munkához, a nyomozó a nyomozáshoz. Közülük egyik sem ért az ügyvédkezéshez, legalábbis jobban biztosan nem. —Ez azt jelenti, hogy a kirendelt ügyvédeket a hatóságok rangsorolták, s az első pillanatban meg tudják mondani, X ügyvédjól avagy rosszul képvisel majd? — Létezik előítélet, azon kívül féligazságokból vonnak le következtetéseket. Valamit azonban nem ismernek. A másik oldalt; az ügyfél és képviselője viszonyát. Az, hogy valamit miért nem tesz o meg az ügyvéd vagy miért csak az ügy későbbi szakaszában, taktikai megfontolásból teszi. Ilyenkor a hatóságok pedig sokszor úgy vannak, hogy az ügyvéd elmulasztotta kötelességét. Előfordul természetesen, hogy az ügyvéd képtelen megjelenni az első kihallgatáson. Ez történik, ha a hatóság nem egyezteti az időpontot az ügyvéddel, vagy amikor az idézés megküldése után már nagyon rövid idő áll reiijdelkezésre. Persze az ügyvéd is rájátszhat olykor, de a hatóságok is hajlamosak túlzásokba bocsátkozni. Jobb együttműködéssel, előzetes időpont-egyeztetéssel megoldhatók a problémák. Szakosodott ügyvédek és az etika — Térjünk vissza az eredeti témánkra-. Az ügyvédek most kétféle szervezeti forma közül választhattak. Van-e előnye az egyiknek a másik rovására? Nem kell-e attól tartanunk, hogy az ügyvédek két táborra szakadnak, megosztottak lesznek? — Az irodáknak lehetőségük van arra, hogy komplex, széles körű jogi tevékenységre rendezkedjenek be, ha különböző érdeklődésű, speciális ismeretekkel rendelkező szakemberek lesznek a tagjai. Az ügyfél számára azzal a hosszú távú előnnyel járhat, hogy egy helyen találhatók meg olyan ügyvédek, akik a legbonyolultabb ügyekben is képesek eligazodni. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyéni ügyvédek nem lesznek képesek felvenni a versenyt az irodákban dolgozó kollégáikkal, csak túl nagy áldozatot kíván tőlük. Ennek ellenére előfordulhat, hogy az egyéni ügyvéd, aki egy adott területen jártassággal bír, nem vállalja el — etikus magatartást feltételezve — olyan ügyben még a volt ügyfele képviseletét sem, amelyben nem jártas. —Bizonyos, hogy ez mindig így lesz? — Senkiért sem merném a kezem tűzbe tenni, de meggyőződésem, hogy hosszú távon az a gyakorlat alakul ki, hogy az egyéni ügyvédek is szakosodnak. Még itt, vidéken is. Tisztességes kolléga ma sem vállal olyan ügyet, amellyel kapcsolatban nincsenek kellő ismeretei. A bíróságokon már régen kialakult a szakosodás. A klasszikusok szerint — ezt még a principálisaimtól tanultam — az ügyvéd többet tud, de a bíró jobban tudja. A minőséget itt is meg kell fizetni —Az új szabályozás szerint az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya. A társadalom különböző rétegeinek rohamos elszegényedése láttán nem kell-e attól tartanunk, hogy a többség egyszerűen képtelen lesz megfizetni az ügyvédet? — Az elszegényedő lakosság mindenféle szolgáltatást, az ügyvédekét is egyre nehezebben tudja megfizetni. Meg kell jegyeznem azonban, a szabad díjmegállapítás, amelynek esetleg felhajtó hatása lesz, iszonyatosan erős kontroll alá kerül. Mégpedig az ügyvédek közötti verseny kontrollja alá. — Ha jól értem, a verseny jótékonyan befolyásolja az ügyvédi munkadíjakat? — Igen. Szerepet játszik ebben az is, hogy ugyanolyan színvonalon szolgáltatást nyújtó két ügyvéd vagy két szervezet között az ügyfél azt választja, aki, amely kedvezőbb ajánlatot tesz. Egyfelől szabad megállapodás lesz, másrészt ott a konkurencia és az ügyvédség számbeli növekedése. Olyan piaci versenyhelyzet alakul ki, amelyben a fél könnyebben találja meg azt az ügyvédet, aki őt színvonalasan, és a konkurenciánál alacsonyabb díjért képviseli. — Nézzünk egy alapesetei. Az irodában megjelenik az ügyfél, akinek ön azt javasolja, hogy ne válassza X ügyvédet — aki egyébként nem tagja az irodának. Egyúttal ajánlja Y-t az irodából, mondván, igaz, hogy többet kell fizetni, de az ügy biztosabban sikerre vihető. — Ennyire élesen nem fogalmazhatunk, de a probléma jelenleg is él. Ma is vannak olyan ügyvédek és felek, akik nem tudnak egymásra találni, mert azt az ügyvédet a fél nem tudja megfizetni. — Félő ezek után, hogy a jövőben még inkább nő azoknak a száma, akik a jól képzett, alaposan felkészült ügyvédeket — pénz híján—nem érhetik el. — Csakúgy, mint az élet más területein, a minőséget a mi szakmánkban is meg kell fizetni. Nyilván lesznek irodák, amelyek színvonalban, kvalifikáltságban nem tudják felvenni a versenyt, tömegmunkát végeznek. A különbség bizonyosan a díjszabásban is meglátszik majd. Zugügyvédek veszélyben — Viszonylag élesen különválasztható tehát a régi, a törvény magyarázata szerint kényszerközösségek és a most kialakuló struktúra működése. — Igen. A kiválasztódás ezentúl áttevődik a szakmaiakról a piaci szempontokra. Az ügyvédi szervezet helyett az ügyfelek kiválasztó szerepe dönt. —Kell-e tartanunk a jövőben a zugügyvédektől? — Ez a kérdés nagyon is elevenen él mindannyiunkban. Először is, a zugügyvédeket meg kell különböztetnünk a zugírászoktól. A zugügyvédek ügyvédek, a zugírászok nem. A társadalomban mindig is megtalálható lesz az a jelenség, amikor — ellenszolgáltatásért — képviseletre kémek fel valakit, akár van joga eljárni az illetőnek, akár nincs. A zugírászok száma szerintem csökkenni fog azáltal, hogy az ügyvédi munkát magas szinten végzik a szakemberek. Ha netán mégis lennének, irtózatosan nagy kockázatot vállalnak, részben az adószabályok miatt. Ugyanakkor az ügyvédségnek saját etikai arculata kialakítása, biztosítása érdekében fel kell lépnie a zugügyvédek ellen. — Végezetül: térjünk vissza oda, ahol elkezdtük. Vajon befejező- dött-e az ügyvédi szervezet átalakítása? — Nem, most vagyunk félúton. Megtettük azokat a legszükségesebb intézkedéseket, amelyek a régi és a majejani ügyvédkedés közötti átmenethez szükségesek. Jelenleg még megmaradt a képviseleti rendszer megosztottsága, hiszen nemcsak ügyvédek láthatnak el képviseletet, ellentétben a századelő gyakorlatával. A végcél természetesen — a törvénykezés zsúfoltsága miatt nem láthatjuk az idejét — az egységes képviseleti rendszer. László Erzsébet
