Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12-13 / 240. szám

SPORT 1991. Oktober 12-13., szombat-vasárnap © A Bánszki fivérek sikere az ejtőernyős-bajnokságon Meghálálták a bizalmat Budaörsön rendezték meg a közelmúltban 77 versenyző részvételével az összevont nem­zeti, a II. osztályú és ifjúsági ejtőernyős országos bajnoksá­got. A Kvasz András Békés Megyei Repülő és Ejtőernyős Egyesület ejtőernyős szakosztá­lya kilenc versenyzővel vett részt a Thermál Aero Kft. szpon­zorálásával a viadalon. A két csapattal és egy egyéni verseny­zővel induló ejtőernyős szak­osztály nevezését a kft. vállalta. Az ejtőernyős'-válogatott keret részére biztosított ugrások mel­lett a szakosztály ugrói részére is biztosított ugrási lehetőséget a támogató. A csabai ejtőernyő­sök meghálálták a bizalmat és nagyszerűen versenyeztek. A Bánszki György, Bánszki Ta­más, Mengyán Pál, Nagy István összetételű I. számú csapat ösz- szetettben a 2. helyen végzett, a Szolnoki Honvéd SE I. csapata mögött, akik hivatásos ejtőer­nyős katonák. A Beraczka Mi­hály, Bodor István, Molnár László, Varga Zoltán összetéte­lű II. számú csapat összetettben a 17 induló együttes közül a 6. helyen végzett. Stílusugrásban Bánszki György kiemelkedett a mezőnyből és nemzeti bajnoki címet szerzett. Az ifjúsági kate­góriában a Bánszki testvérek arattak, egyéni összetettben Bánszki Tamás állhatott a dobo­gó legfelső fokára, míg az ezüstérem testvérének, György­nek jutott. A győztesek és a megyei he­lyezettek. Stílusugrás: l. Bánszki György (Békéscsaba). Egyéni célbaugrás: l. Dér László (Szolnok), 3. Bánszki T. (Békéscsaba). Csapat célba­ugrás: l. Szolnok I. 76 cm, 2. Békéscsaba I. 94 cm. Csapat összetett: l.Szolnoki. 3pont,2. Békéscsaba I. 6 pont. Egyéni A Bánszki testvérek, balról György, a felnőtt bajnok, mellette Tamás, az ifjúsági aranyérmes összetett: l.Ölvedi János (Szol­nok) 4,3. Bánszki T. 13 pont. II. osztályú OB. Egyéni célba­ugrás: 1. Varga Tamás (Szol­nok), 2. Nagy I. (Békéscsaba). Stílusugrás: 1. Varga Tamás (Szolnok), 2. Bodor I. (Békéscsaba). Egyéni össze­tett: 1. Varga Tamás (Szolnok), 3. Beraczka M., 4. Nagy I. Ifjú­sági bajnokság. Egyéni cél­baugrás: 1. Bánszki Tamás. Stílusugrás: 1. Bánszki György, 3. Bánszki T. Egyéni összetett: 1. Bánszki Tamás, 2. Bánszki Gy. Mozaikok a 8. országos lovastorna-bajnokságról Csapatversenyben a kötelező gyakorlatok után a tavalyi baj­nok ÁSE Interág mögött a ne­gyedik helyen állt a füzesgyar­mati csapat a 8. országos lovas- torna bajnokságon. Edzőjük, Németi István szomorkásán mondta: ,,Ennek nem igazán örülünk.’' Másnap a megfiatalí­tott füzesgyarmati együttes — felnőve a feladathoz — nagy nehézségi fokú, tetszetős, kö­zönségsikert is arató kűrjével bronzérmessé tornászta fel ma­gát — mint már beszámoltunk egy rövid hírben róla. A verseny végén Németi István már moso­lyogva, a fentebbinél rövidebb nyilatkozatot tett, ugyanis el­hagyta a „nem" szót. A lányok szép számú mező- "nyében jól szerepeltek a füzes­gyarmati egyéni versenyzők is. Homoki Mónika 7,077 ponttal a 11., Sári Márta 6,566 ponttal a 15. helyen végzett. (Lovastomá- ban a 6 pont „kielégítő”-t, a 7 pont „elég jó”-t jelent.) Az először alkalmazott új versenyszabályok kapcsán kér­deztük Tállay György vezető bírótól: — Több szem valóban többet lát? — Igaz, hogy három helyett már öt bíró pontoz, de értékelés­nél a legalacsonyabb és legma­gasabb pontszám kiesik. Az így megmaradt három középérték átlaga adja— reméljük az eddi­gieknél is megbízhatóbb -— végeredményt. Az ünnepélyes eredményhir­detéshez besorolva egy vihar­sarki póni is hegyezte fülét. Nem hiába, mert T. Laurencz Eszter szövetségi kapitány szép díjszalagot tűzött kantárjára. Egyben emléktárgyakat adott át a Sudák Mihály irányította há­rom 7 esztendős lovaspalántá­nak játékos, hangulatos bemuta­tójukért. Ők a Békéscsabai Álta­lános Iskolai Diákotthon kis lo­vaskörének tagjai. Bőké Gyula A békéscsabai bemutatósok (balról): Nagy Szilvia, Szilágyi Er­zsébet, Mukundwa Izabella. Együtt alig több, mint húsz eszten­dősek, s máris nagy sikert arattak az ob-n Magánvélemény az Előre FC öltözői hangulatáról Nyíltság és nyitottság Érdekes észrevételekkel írt levelet kézbesített a posta a minap, amelyben egy, a sportban „régi motoros”, Molnár László írja le észrevételeit a Békéscsabai Előre FC labdarúgói­val kapcsolatosan. Mivel érdeklődésre számot tartó lehet „magánvéleménye”, helyet adunk lapunk hasábjain: „A Békés Megyei Hírlap 1991. szeptember 19-ei szá­mában nagy érdeklődéssel és meglepetéssel, vegyes érzel­mekkel olvastam a »Piaci tör­vények a labdarúgásban« című híradást, amit Jávor Péter jegy­zett le. Hosszas töprengés után a debreceni mérkőzés erősítette meg azt, hogy segítő szándék­kal szóljak, mert még nem késő. Úgy ítélem meg, hogy a nyíltság és nyitottság tisztelet­re méltó szándék, de nem té­vesztendő össze a »belső dol­gok« kiteregetésével. Vannak dolgok, amelyek a raktárba és nem a kiarakatba valók! Ennek a felcserélése furcsa szituá­ciókhoz vezethet. Amit egy edző a játékosoknak őszintén, csomagolás nélkül, félreérthe­tetlenül elmond, az belső hasz­nálatra való és nem a nyilvá­nosságnak szól. Ami az öltö­zőben javító szándékkal el­hangzik, az a mérkőzés hevé­ben a szurkolók szájából »ra­gozva« jön vissza. Persze nem egy Szolnok elleni »kötelező sétamérkőzésen«, hanem majd egy nehezebb összecsa­pás apropóján. Nem tartom szerencsésnek a kifejezetten belső szakmai értékelés, fi­gyelmeztetés nyilvánosságra hozását. Pásztor Józsefet régen tisz­telem és edzői szárnypróbálga­tásait pozitív drukkerként élem meg. Ezért is óvnám őt a túlzott optimizmustól és ha még csu­pán az önbizalmat akarja erősí­teni, akkor is veszélyes a meg­nyilatkozása: »Ennek a csapai­nak érintés nélkül föl kell jutnia azNB I-be«. Ez a magabiztosság veszé­lyes lehet, hiszen már az első öt találkozón a csapat kétszer »verte a lécet« és a hatodikon is »súrolta«! Az NB II-ben is meg kell izzadni az eredményekért, nem elég a volt NB I emlékei­vel kimenni a pályára. Több fe­gyelmezettség is elkelne, mert jobb csapatoknál egy vidéki mérkőzésen hárman nem állít­tatják ki magukat! Érdeklődéssel figyelem Szűcs Mihály és Papp László tapasztalt szakemberek tevé­kenységét. Igaz, szarvasi pró­bálkozásuk nem volt sikeres és itt nem is gondolnak tevékeny­ségükre nosztalgiával, bár ez, azt hiszem, kölcsönös. Papp László búcsúzóul akkor egy éjjel elköltöztette Bodát és Váczit Nyíregyházára! Azóta bizonyára tapasztalatokban gazdagodva tértek vissza Békéscsabára, egykori tevé­kenységük színhelyére. Őket is óvom — csakúgy, mint Pásztor Józsefet — a túlzott magabiztosságtól és a nagy­vonalúságtól, mert ez veszé­lyeztetheti a végeredményt. Megszűnt a régi kiemelt helyzet! Ma Békéscsaba is csak egy a gazdasági nehéz­ségekkel is küzdő NB Il-es csapatok közül, és ezzel a ténnyel számolni kell. Egy biztos, Békéscsaba és környéke (az egykor nem rit­kán 10 ezer szurkoló) megér­demelne egy NB I-es csapa­tot. Ehhez viszont összefogás kell — ami jelenleg Békés­csabán is nagyon ingatag —, mert enélkül lehetnek pilla­natnyi sikerek, de tartós ered­mények aligha. Magánvéleményem csak egy a sok közül! Lehet, hogy ellenérzéseket is kivált, pedig nincs bennem ártó szándék. Örülnék, ha lennének olya­nok, akik találnak benne megszívlelhető baráti taná­csot.” Molnár László A szerkesztő megjegyzése: Sok helyről kaptam hasonló jelzést, misze­rint újszerű és rendhagyó volt a lapban meg­jelent „Piaci törvények a labdarúgásban” című cikk. Valamennyien éppen ennek a nyíltságnak tulajdonították „furcsaságát”, ám mindannyian (eddig legalábbis) öröm­mel üdvözölték, annál is inkább, mert úgy vélték: ezzel közelebb kerülnek a csapathoz. Ebből megtudhatják, milyen is valójában az az öltözői hangulat (noha ez az Előre Klub­ban hangzott el). Eddig tabu témaként kezeltek hasonló helyzeteket, szituációkat, s nemcsak a sport­ban. A gazdasági életben, a kultúra területén és sorolhatnánk, hol mindenütt. Vagyis le­zajlott egy valós, életszerű jelenség, amelyről a krónikásnak vagy nem volt módja írni, vagy „oda sem engedték”. Ma már más idő­ket élünk, s számtalan új furcsaságon meg- hökkenünk, ami elképzelhető, hogy egy idő után megszokottá válik. Persze lehet, hogy az ehhez hasonló „öltözői hangulatkép” nem tartozik majd ennek sorába, ám minden­esetre jómagam üdvözítőnek találom az ilyen nyíltságot, mert ez a szurkolókat, szim­patizánsokat közelebb viheti a csapathoz. S azon a véleményen vagyok, hogy nem kell a „kamrába tenni”, pláne esetleg a szőnyeg alá söpörni. S persze ehhez kell a másik oldal is: vagyis olyan, aki kész kinyitni a kaput, mint Szűcs Mihály, az Előre FC elnöke vagy Pásztor József, a lila-fehérek vezető edzője. Akik vál­lalták a számukra sem minden esetben ké­nyelmes korholást, letolást. Ám ha visszaem- lékszünk, azt is hozzátették: korábban a lab­darúgók egy védett közegben éltek. S ha sar­kítani akarom: védettek voltak a kritikától, bárhogyan is játszottak, bármilyen ered­ményt értek el a pályán. Védettek voltak, ha a magánéletben követtek el kihágást. Ha be­rúgtak, ha verekedtek, ha botrányt csinál­tak..., ha bundáztak. Vagy ha kiesett a csapat az NB I-ből. Mert azt is módunk volt kendőzetlenül közreadni olvasóinknak, a szurkolóknak: ki hogyan lát­ja és miben a kiesés okát? Minden vezető, szakember, játékos elmondta véleményét, meglátását. Ebben is egyre őszintébb partne­rekre lelhetünk mind több helyen. Ami sze­rintem csak szolgálhatja az ügyet. Minden mással egyetértek. J.P. Japánabb a japánnál Távolkeleti tradíciók Az orosházi Kyokushinkai Karate Szabadidős Kör vezető edzője Zsiga Zsolt egy dános karateinstruktor, a közelmúlban kéthónapos svéd, angol, spa­nyol felkészítésen, amolyan ed­zőtáborozáson vett részt. Az idegenben szerzett tapasztala­tairól faggattuk: — Haoward Collius, 41 éves ötdanos mester — akit nyugod­tan nevezhetek világhírűnek, ugyanis harminc éve a Kyokus­hinkai karate legnagyobb egyé­nisége — tartott módszertani útmutatót a meghívottaknak. Még a sportág őshazájában is úgy jellemzik, hogy japánabb a japánnál. Megőrizte a régi távol­keleti tradíciókat; amelyet to­vábbfejlesztett és kemény fizi­kai felkészítést igénylő edzése­ket követelt meg. Úgy érzem el­sőrendű feladatom, hogy ha­zaérkezve, itt Orosházán átve­gyem azt a gyakorlatot, amit a mi viszonyaink között hasznosí­tani lehet—mondta Zsiga Zsolt. Az orosháziak legközelebb a másodosztályú magyar bajnok­ságon lépnek küzdőtérre, még­pedig október 12-én, Szegeden. Károlyfalvi Elemér, a karatésok technikai vezetője úgy érzi, jó eséllyel indulnak versenyzőik. A 70 kilogrammos kategóriában Bíró László, Ujj Mihály, Licska István, Zsiga Zsolt, a 80 kilo­grammos súlycsoportban Far­kas Zoltán, Bubla Pál, Budai Péter, a +80 kilogrammosok között Kovács Mihály, Kinyó Zsolt, Petrovszki István, Vámosi László, míg a 70 kilogrammos juniorok között Csordás Attila száll versenybe a dobogós he­lyezésért. —Nem várjuk, hogy minden­ki dobogós legyen, ám kétségte­lenül Zsiga, Licska, Bubla, Far­kas, Petrovszki és Vámosi esé­lyesnek mondható. De ne vág­junk a dolgok elébe, ma fegyel­mezett, kemény edzésterv alap­ján a fizikai erőnlétre építve, a robbanékonyságot igénylő tech­nikai gyakorlatokat sulykoljuk naponta két alkalmommal — fejezi be beszélgetésünket Ká­rolyfalvi Elemér.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents