Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12-13 / 240. szám

1991. október 12-13., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA Ez nem parancs — de érik a narancs „Élesre töltött” a Fidesz Politika feliilnézetben — a kétméteres Deutsch Tamástól Még szinte meg sem száradt a festék a békéscsabai Fidesz Klub falán, máris neves vendéget fogadhatott. A megnyitóegyik „sztárja” Deutsch Tamás volt. Egy győztes biliárdmeccs után szinte fejszével vágtunk utat magunknak a füsfelhőn keresztül, egy üres boxot keresve. Az angol pubok hangulatát idéző Dire Straits-zene andalította a jelenlev őket. Rövid mustra után végre sikerült egy üres asztal mögé bepréselődnünk. Még egy-egy pofa sör, s máris készen állt minden egy jó kis „dumapartihoz” a „narancs-érzelmű lányok Adoniszával”. „Teremtődjék meg a józan kompromisszum! Gondolok itt első­sorban a helyi adók kivetésére” Fotó: Kovács Erzsébet — Ugye nemcsak térkép alapján találtál ide Csabára? — Hát persze, hogy nem — válaszolta kicsit bosszúsan a provokatív kérdésre. — Az első fideszes jelölőgyűlést a válasz­tások kampányakor én tartottam a városban. „Választmányos” koromban én voltam a Békés megyei „felelős”. Nincs itt olyan Fidesz-tag, akit én ne is­mernék. —Ha már a,,hőskornál'' tar­tunk. ’89 tavaszán a Fidesz egy lazán szervezett mozgalom volt, nem tűnt másnak, mint egyete­misták jópofapolitizáló csopor­tosulásának. akik bitangul bát­rak voltak, sokat engedtek meg maguknak. A radikális hang, az újszerű gondolkodás csatát nyert—ez látszotta megszerzett voksokon is. Az azóta eltelt idő­ben igazi komoly párttá nőtte ki magát. Ez ma úgy néz ki, hogy ennek a harcnak csak győztesei voltak... — Igen, győztesei voltak, de az természetes, hogy egy párttá szerveződés, egy folyamatos politikai szerepvállalás az ered­ményességével igazolja vagy cáfolja a stratégiát és a taktikát megalkotók szándékát. Á Fi­desz esetében a vártnál nagyobb parlamenti siker, az önkormány­zati választások megnyerése megerősítette gondolataink, cél­jaink és eszközeink helyességét. — A parlamentbe történt be­kerülés nagy lendületével, mint említetted az önkormányzati vá­lasztásokon is nagyszerűen sze­repeltetek. Sőt, úgy tűnik, mint­ha „túlnyertétek” volna maga­tokat... — Ez valóban így van, 226 településen 785 képviselőnk van. A nagyobb városokban, ahol a lakosság 67 százaléka él, értük el a legnagyszerűbb ered­ményeket. Am anélkül, hogy bárkit is megbántanék, a parla­menti frakció teljesítménye sok­kal jobb, mint a településeken. Ebből a szempontból tényleg túlnyertük magunkat. —: Az emberekben van egy­fajta kiábrándultság az önkor­mányzatokat illetően. Mintha túlságosan nagy szerepet kapna a politikai hovatartozás a dönté­seknél, és ezek előkészítésében. — Minden önkormányzati döntésben van politika, s azzal is egyetértek, hogy sokan kiábrán­dultak az önkormányzatokból. Sajnos konkrét szakmai problé­mákból politikai kérdést csinál­nak — így nem is csoda, hogy nagyrészt a „mi többen va­gyunk" elv érvényesül a határo­zatok megszületésénél, csakúgy mint a Parlamentben. S hogy a kérdések miért válnak politikai­vá? Mert hiányzik a felkészült­ség, a komoly szakértői háttér! Egyébként meggyőződésem. hogy a legjobb „segédcsapattal” a Fidesz rendelkezik. De hogy visszatérjek a kérdésedre, sok esetben tényleg jogos a képvise­lő-testületben való csalódás. Ezen egyetlen módon lehetne segíteni: az önkormányzatok­nak minél előbb és minél több kérdésben össze kellene fognia, s komoly elemző munka után gyorsan kellene dönteni. Terem­tődjék meg a józan kompro­misszum! Gondolok itt elsősor­ban a most talán legaktuálisabb dologra, a helyi adók kivetésére. —Aktualitásként említetted a helyi adó bevezetését, mint az önkormányzatok „nagy felada­tát” . Am legalább ennyire napi­rendi pont a munkanélküliség, a lakáshiány, az oktatás körüli hercehurca... Mit tesz a Fidesz ezeknak a kétségkívül leginkább fiatalokat foglalkoztató, gyötrő problémáknak a megoldásáért, a gondok enyhítéséért? — A Fidesz a lehető legna­gyobb intenzitással igyekszik képviselni a generációs problé­mákat. Nem csupán az életkor miatt, hanem mert az egész ma­gyar demokrácia áll vagy bukik azon, hogy kialakuljon egy ifjú­ságot védő, szolgáló, arra építő politika. Sajnos a palramentben ezt még ma sem ismerték fel sokan, nemhogy segítő, hanem sokszor éppen ifjúságellenes döntéseket hoznak a honatyák. A kérdésekben vázolt problé­mák megoldása külön-külön is végtelenül nehéz feladat elé állít bennünket, de így együtt hatvá- nyozottabb. Mindenesetre ke­ményen küzdünk, hogy minél előbb a parlament elé kerülje­nek. Ezek nem szabad hogy po­litikai kérdések legyenek. A mi stratégiánk pillére, hogy minél előbb kimondassanak azok a törvények, melyek közvetlen kapcsolatban vannak a fiatalok­kal. így például közoktatási, fel­sőoktatási törvény. A Fidesz­nek. mint pártnak az a feladata, hogy a Házban érvényesítse ere­jét ezekben a (nemcsak) generá­ciós problémák megoldásában. S végül anyagi lag és szellemileg segítené az ifjúsági (önszer­veződéseket. Nem országos lép­tékű dolgokról van itt szó, ha­nem a kisvárosokban, közsé­gekben meglévő szándékok fel­karolásáról. — Az előbb említetted, hogy az Országgyűlés ifjúságellenes döntéseket hoz. Egy másik par­lament jobb lenne? — Egy rendkívüli választás semmilyen megoldást nem je­lentene. Senki nem tud garanciát adni arra. hogy egy esetleges új parlament más. talán jobb lehet. Véleményem szerint ez egy ..kalandor" politika lenne: egy féléves leállás nagy buktatókat hordozna magában. Egyébként meggyőződésem, hogy ez a par­lament és ez a kormány tudna jobb lenni. — Az ellenzéki pártok közül némelyik már kinyilvánította, hogy képes — akár koalíciós formában — az országvezetés­re. A Fidesz hogy áll ezen a területen? m — Azt tudomásul kell venni, hogy a Fidesznek van reális, megvalósítható programja, van mögötte olyan „szellemi tőke", amely ikbol'a mostaninál jobban profitálhatna a nemzet. Úgy gondolom, ma már elértük azt a felkészültségi szintet, amely al­kalmassá tehet ilyen szerepre is. A Fidesz ma már „élesre töltött" politikai erő. Az utolsó mondatok már inkább tűntek a süketnémák kommunikációjának, mint in­terjúnak. A hangfalakból élő zene bódult fel. lehetetlenné téve a további beszélgetést. A sörünk is elfogyott. Deutsch Tamást pedig egy újabb bi­liárdpartira invitálták.» Re­méljük. nemcsak ebből a „ka­rambolból" kerül ki győzte­sen... Kőhalmi Endre— Szigeti Csaba Hétköznapi tények, pozitív gondolkodás A koreai csoda A nemzetközi sajtóban időről időre elismerőleg írnak a Ko­reai Köztársaság kiemelkedően jó gazgasági eredményeiről. A legfejlettebb iparágak — az elektronika, a robottechnika alkal­mazásában például a koreaiak megközelítik az élen járó Japánt és az Egyesült Államokat. A magyarországi közvélemény előtt kevésbé ismert, hogy az idegenforgalom, mint külföldi devizát kitermelő ágazat, a dél-koreai gazdaság egy ik húzóágazata, egy ben a hazai fogy asztási szokásokat is módosító, alakító gaz­dasági tényező. 1990-ben 2,9 millió külföldi látogatott Koreába. 1,6 millió koreai utazott külföldre. A turizmusból származó net­tó devizabevétel 3,4 milliárd US-dollár volt. Az 1988-as szöuli olimpia előkészületei idején és e sport- esemény megrendezésekor a külföldi beutazásokkal ugrás­szerűen megnövekedett deviza­bevétel-szaporulat igazolta az idegenforgalmi szakemberek gazdaságossági számításait. Az olimpia megrendezésé­nek —az anyagi hasznon túlme­nően — szinte felbecsülhetetlen propagandajelentősége is volt. A Koreai Köztársaság az olim­piai közvetítések révén a világ több száz milliós televízió-néző tábora előtt mutatkozott be. Ta­lán ezzel is magyarázható, hogy újabb országok óhajtják a diplo­máciai kapcsolatok felvételét. A koreai gazdasági sikerek, a „csoda” mögött nagyon is köz­napi tények állnak. Hosszú, gyakran 12 órát is kitevő napi munkaidő. Éles verseny a mun­kahelyért, szorgalom, lojalitás, alkalmazkodókészség, az elöl­járók feltétlen tisztelete. Sza- badversenyes vállalkozás, ami­vel a szigorú állami tervezés együtt létezik. A koreaiak egyik legfőbb erénye a pozitív gondol­kodás. Jelmondatuk: Meg tud­juk csinálni! Nem magyaráz­kodnak, nem keresnek kifogá­sokat, a feladatok optimális megoldásának módozatait kere­sik. és meg is találják. A koreai nép a szomszédos Kína erős filozófiai hatása elle­nére az évszázadok folyamán megőrizte sajátos nyelvét, kul­túráját és szokásait. Ezek külön­böznek legközelebbi szomszé­daitól. Kínától és Japántól. A koreai társadalom mindig csa­ládközpontú és törzsi jellegű volt. Ma sem ritka az olyan ko­reai falu. ahol azonos családne- vűek élnek, s a családnév a falu nevében is benne foglaltatik. Ilyen ősi klán név sok van, pél­dául Park, Kim, Yi. A falusi nagy közösségek szorosan ösz- szetartottak, s az olyan nehéz mezőgazdasági munkát, mint például a rizspalántázás, kalá­kában végezték. Korea területének 70 százalé­ka hegyvidék. A falvak többnyi­re a hegyek lábánál, háttal a hegynek támaszkodva- és déli Október 18— 24.: koreai hét Békéscsabán irányba nyitottan, lehetőleg homlokzattal egy patak irányá­ba épültek. Ez az építkezési mód védelmet nyújtott a hideg szelek és a nyári monszun ellen. A hatvanas évektől kezdve a falu képe drámaian megválto­zott. Az új falumozgalom kere­tében az állam által rendelkezés­re bocsátott ingyenes építkezési anyagokkal, a'helyi munkaerő mobilizálásával, önerőből és közösségi munkával utakat, csatornákat, vízvezetékeket épí­tettek. A házak szalmatetejét cseréppel váltották fel. Tűzifa helyett szénnel fűtenek. A föl­dek közösségi műveléséről a gépesített egyéni gazdálkodásra tértek át. 1945-ben 12 nagyvárosa volt Koreának. Ma Szöul metropoli­son kívül, amely fővárossá nyil­vánításának 600. évfordulóját 1994-ben ünnepli, a Koreai Köztársaságnak 5 kiemelt váro­sán van: Pusan. Taegu, Inchon, Kwangju és Taejon, valamint 55 kisebb városa. A koreaiak rokon nemzetnek tartják a magyart. íratlan törté­nelem-emlékezetünk azokra a régmúlt időkre utalhat vissza, midőn a vándorló magyarok az őshazában érintkezésben állhat­ták a koreai néppel. Ez a feltevés tudományosan nem bizonyított. A koreaiak ugyanis jóval koráb­ban, mint a magyar törzsek, mintegy 5000 évvel ezelőtt ván­doroltak el az Ural Altaj hegyvi­dék tájáról. Közép-Ázsiából, északkeletre, hazájuk mai terü­letére. Történelmük sokban hason­latos a magyarokéhoz. Meg kel­lett küzdeniük a szomszéd né­pekkel, elszenvedték a gyarma­tosított népek sorsát, területü­kön véres háborúk dúltak, el­szenvedték országuk megosz­tottságát. Sok koreai vándorolt külföldre. Napjainkban több, mint 2 millió koreai él Mandzsú­riában. hatezemyi Japánban, és közel 1 millió az USA-ban. A Koreai Köztársaság, közis­mertebb nevén Dél-Korea terü­lete 99 237 négyzetkilométer, alig nagyobb, mint Magyaror­szág vagy Portugália. Lakosai­nak száma viszont az 1989-es népszámlálás adatai szerint 42 380 000 fő volt, azaz négy­szer annyian vannak, mint a ma­gyarok. A II. világháború után Dél- Koreában ■ az urbanizáció ugyanúgy felgyorsult, mint Ma­gyarországon. A vidéken élő la­kosok száma 1985-ben a népes­ség 34 fi százalékát tette ki, a gyors iparosodás következtében ez a szám a városlakók és az iparban foglalkoztatottak javá­ra tovább csökken. A 10.5 millió embernek otthont adó főváros, Szöul metropolis, lakosainak száma az elmúlt 30 évben meg­négyszereződött. A szöuli Lotte bevásárlóközpont A Világbéke kapuja az Olympia Parkban

Next

/
Thumbnails
Contents