Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-09 / 211. szám
SPORT 1991. szeptember 9., hétfő © Hogyan tovább magyar atlétika? A „régi”, négy éve választott úton kell továbbhaladni-véli Schulek Ágoston elnök Itthon már a tokiói világbajnokságon részt vett magyar atlétaválogatott, pontosabban a sportolók és vezetők többsége, mert a döntőbe jutott női 4x400 méteres váltó tagjai, a 8. v helyezett női magasugró Kovács Judit, valamint Almási Csaba távolugró még mindig Japán vendégszeretét élvezi: szeptember 8-án Hamatsuban nagyszabású nemzetközi viadalon állnak rajthoz. A harmadik szabadtéri vb-n felvonult együttest Schulek Ágoston, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke vezette. Az egykori sokszoros válogatottat, rúdugró csúcstartót nem érte váratlanul Szalay Péternek, az MTI munkatársának kérdése, amely így hangzott: hogyan tovább magyar atlétika a tokiói világbajnokság után? — Egyszerű a válasz: azon az úton kell tovább haladnunk, amelyet még 1987-ben választottunk meg, s amelyet jómagam a versenyzőkkel egy ideig szövetségi kapitányként, újabban pedig a M ASZ elnökeként járok — kezdte Schulek Ágoston, a Testnevelési Egyetem rektorhelyettese. — Négy évvel ezelőtt állapodtunk meg abban, hogy a sportág legrangosabb erőpróbái, tehát az olimpiai játékok, illetve a világ- és Európa-bajnokságok előtt a válogatás formáin változtatunk. Ez azt jelentette s jelenti a jövőben is, hogy automatikusan csapattagnak tekintjük az előző esztendő csúcsszintű versenyének legsikeresebb magyar versenyzőit, mindenekelőtt az érmeseket, velük együtt pedig a döntőbe kerülteket, ami az esetek többségében az 1-8 közé jutást jelentette. Ez a szisztéma — mondhatni — teljes sikert aratott, akik az egyik évben megáll- ták a helyüket, azoknak a következőkben már „csak” az volt a dolguk, hogy formájukat tovább javítsák, megbízható eredményekkel igazolják addigi teljesítményeiket. Az elnök szavaiból azonnal kiderül, hogy a magyar atlétika Tokió után legkevesebb nyolc barcelonai jelöltet számol. A vb-n ezüstérmet nyert Bagyulá- ról, a bronzérmes Horváth Attiláról, a negyedik helyezett Gécsek Tiborról, a női 4x400-as váltó tagjairól, valamint Kovács Juditról van szó. — Igen, ha semmi sem jön közbe, ha mind a nyolcán jövőre is formában lesznek, megússzák sérülés nélkül. Elképzelhető, hogy a nyolcból néhány napon belül tíz lesz, ha a szövetség vezetősége egyetért azzal a javaslattal, hogy tokiói kitűnő szereplése elismeréseképpen a rekordot javító Ináncsi Rita, vele együtt pedig a most csalódást okozó, a tavalyi spliti Eb-n viszont ezüstérmet nyert tízpróbá- zó, Szabó Dezső is csatlakozhasson. Utóbbi nehézségekkel küszködve készült fel a tokiói szorításra, az elnökség vállalta érte a felelősséget, s most sem tesz másképp, mert tudjuk, hogy csak kisiklásról lehetett szó, Szabó Dezső képes a javításra. A tokiói világbajnokságon egy amerikai és egy szovjet versenyző is fennakadt a-dopping- vizsgálatokon, ez a verseny azonban érezhetően „tisztább” volt, mint a négy, illetve a nyolc évvel ezelőtti. Áz első — nagyjából — doppingmentes világ- bajnokságon messze legjobb mérlegét zárta a magyar válogatott. — Ennek egyik okát abban látom, hogy végre olyan mezőnyben versenyezhettünk, amelyben elsősorban a tehetség és a tudás döntött, ilyen körülmények között természetesen a korábbit messze meghaladó esélyekkel startolhattunk. Hozzáteszem: büszkék lehetünk arra, hogy számos, az atlétikában élenjáró, nálunk nagyobb és fejlettebb országot megelőzve szigorítottuk a tiltott eszközök elleni harcot. Már évekkel ezelőtt atlétáink tudomására hoztuk, hogy a kisebb versenyeken bemutatott kiugró teljesítményekben nem bízunk, annál inkább az egyenletes, a hosszú távon megbízható produkcióban, amelyből egyenesen következik a jó szereplés az esztendő mindenkori legnagyobb erőpróbáján. Ez a „formula” a jövőben is, s nem csupán a felnőttek, hanem a mögöttük következő tehetséges utánpótlásgárda számára is. A tokiói vb-vei nem zárult le a nemzetközi atlétikai idény. Hátravan még — szeptember 20-án — a barcelonai GP-döntő, ahol többek között — versenyszáma éllovasaként — a vb-bronzér- mes diszkoszvető Horváth Attila is elindul, s ahová nem igazán vágyik a pihenésre áhítozó tokiói második helyezett rúdugró Bagyula István. Idehaza a többpróba bajnokság a legrangosabb esemény, ahol Szabó Dezsőnek az olimpiai kiküldetési szint elérésével illik kiköszörülnie a Tokióban elszenvedett csorbát. Márkaneve: New York Air A kínálati piacot illetően nem lehet panasz: az elmúlt években alaposan kibővült a lábbeliválaszték, a világszerte ismert és népszerű márkák egymás után jutottak el Magyarországra is. És a sor most tovább gazdagodik: szaküzletekben, pontosabban a magánkereskedőknél már kapható a legújabb termék, a New York Air névre „hallgató” sportcipő is. Mi újat lehet még nyújtani ezen a téren, tud-e valami pluszt adni e termék? — szólt a kérdés Tóth Rudolfhoz, a salgótarjáni központú NI KO Kft. ügyvezető igazgatójához, aki egykor kézilabdázott, de más sportágakat is szolgálni kíván az általuk előállított cipőkkel. — A mi készítményeink megszületéséhez Dél-Korea és Izrael nyújtott „háttérországot”, oda építettük ki a magas minőséget, a legkorszerűbb gyártástechnikát biztosító kapcsolatot, s tettük ehhez hozzá a magunk tudományát — mesélte az igazgató. — Sport- és szabadidő-cipőket csinálunk, olyanokat, amelyeket Phylon-tí- pusú, vagyis napjaink egyik legmodernebb, szinte elkoptathatatlan, le nem váló talpszerkezetével látunk el. A New York Air sajátja az is, hogy tökéletes komfortérzetet kelt viselőjében, hiszen nagyobb részt bőrből készült, lábágyazott, esztétikus cipőről van szó. Kényelem, esztétikus megjelenés ide, szuperminőség, tartósság oda, manapság különösen fontos vevőcsalogató szempont, hogy mennyibe kerül... — Elérhető áron vagyunk jelen a piacon. Ökölpárbaj, halálos fenyegetés, repültek a székek is - Reklámot kevertek be, amikor a pisztolyról esett szó Csaknem tragédiával végződött az a szópárbaj, amelyet Brazíliában vívtak ismert futballszakemberek két kongresszusi képviselő társaságában, egy élő rádióadás keretében. A Radio Clubé de Pernambuco nevű adó kerekasztal-beszélgetésre hívta meg Marcio Bragát, a Flamengo klub elnökét, Carlos Alberto Oliveirát, a Brazil Labdarúgó Szövetség (CBF) igazgatóját, továbbá Silvio Guimaraest, a riói állami futballszövetség alelnökit. A sportághoz igazán értő vendégek főként arról cseréltek eszmét, vajon a brazil szövetségi kormányzat milyen segítséget képes nyújtani a dél-amerikai ország válogatottja — egykor varázsos —futballeredményeinek javításához? A mindvégig élvezetesen nyílt, szókimondó stílusú eszmecsere akkor fajult el, vált igazán forró hangneművé, amikor a futballtámogatás módjáról esett szó. A Szakemberek szerint a brazil kormányzat beavatkozni igyekszik a CBF belügyeibe, megpróbálja munkamódszere megváltoztatására ösztökélni a CBF vezérkarát. A vehemens Oliveira és Braga a vita hevében kölcsönösen veréssel'fenyegette meg egymást, majd Guimaraes Bragához vágta a székét, (A kongresszusi képviselők bölcs módon nem avatkoztak közbe, inkább félrehúzódtak.) Guimaraes fenyítési módszere kelendő ötletnek bizonyult. Oliveira és Braga is fegyverül használta fel ülőalkalmatosságát. Utóbb Oliveira azzal fenyegetőzött, hogy kirohan a kocsijához, behozza a pisztolyát, és lelövi Bragát. Ennél a pontnál lépett közbe a stúdió dolgozói állománya. Szétválasztották a kakaskodókat, s valahogyan helyreállt a rend. Az élő adást természetesen nem folytatták. Amikor Oliveira a pisztolyáról tett említést, a kerekasztal-beszélgetés kezdeményezője, egy bizonyos Ralph de Carvalho arra utasította az adás rendezőjét, hogy azonnal,,keverjen be" egy reklámot. Jegyzetlapok a Testnevelők Országos Kongresszusáról Ilyen még nem volt! A (régi) Nemzeti Sportcsarnok a magyar sport legszebb napjaira emlékeztetett. Zsúfolásig megtelt a nézőtér, és a programban dr. Antall József miniszterelnök beszéde is szerepelt. Miniszterelnök a testnevelőkhöz még sohasem szólt közvetlenül ebben a hazában. A kongresszus néhány perces késéssel nélküle kezdődött meg, így a legmagasabb rangú vendégeknek a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Schmitt Pál és főtitkára, dr. Aján Tamás számított. A nevezetes esemény tétje sem mindennapi: a következő nemzedék életének minőségéről, közérzetéről, az ország jövőjével hivatásszerűen foglalkozók szerint nemzetünk megmaradásáról van szó! Három beszéd — meglepetésekkel Elsőként dr. Andrásfalvy Bertalan közoktatási miniszter vázolta a helyzetet. Úgy beszélt a testnevelés és a diáksport sanyarú sorsáról, mint egy ellenzéki képviselő. Ajánlást(!) olvasott fel a testnevelési óraszám emeléséről. Kijelentette, hogy minden az egyéniségen, annak szabad akaratán múlik. Gondoltuk, nem egészen, mert a szeptemberi tanévkezdés aligha kezdődhet az ajánlásban foglaltak szerint, majd csak a következő tanév. A megyénkben az iskolák 42,3 százalékában nincs tornaterem (az országos arány 21 százalék). Dr. Jakabházy Lászlónak, az OTSH alelnökének a beszámolóját a népes hallgatóság növekvő rokonszenvvel figyelte, noha egyébként a riasztó, szomorú valóságot vázolta a beszéd. Vajon mi lehet az oka annak, hogy hatéves korig a magyar gyermekek — az egészségüket vizsgálva — Európa élvonalába tartoznak, ezzel szemben a 18 évesek az utolsók közé?! Valami borzasztó dolog történik velük az iskoláskorban! Egyetértettünk azzal a megállapításával, hogy a pedagógus nevel, nem a tornaterem. Hatalmas közönségsikere volt az alel- nöknek, amikor kijelentette: — Úgy kell megbecsülni a testnevelőt, hogy tanárhoz méltó életmódot tudjon élni. Szavait vastaps követte. Zavartan kereste a taps okát, azt hitte, hogy a miniszterelnök érkezett meg. Majd folytatta a beszédét, amely a szakember által, különös gonddal összeállított beszámoló volt. A mai állapotok pontos ismeretét, a feladatok igényes, körültekintő kijelölését érzékeltük. A jövő kedvező változásaiban bízva megelégedéssel nyugtázta a kongresszus hallgatósága az alelnök beszédét. Vastaps fogadta a Nemzeti Sportcsarnokba belépő dr. Antall József miniszterelnököt. Dacára annak, hogy a munkanapjai egybefolynak, és a jugoszláviai események miatt csak késve érkezett, mégis eljött, hogy a testnevelők előtt elmondja beszédét. Tehát mégis fontos, ennyire komoly a „téma”. A részletek pontos ismerete jellemezte a beszédet, pedig „csak” az ifjúság testi nevelésének történetéről volt szó. Elmondta, hogy a magyarságra rákénysze- rített, oktrojált osztrák szellemiség helyett helyesebb lenne a brit iskolai nevelés felé fordulni. -—Csakaz válik javára a tanulónak, amit be tud fogadni, meg tud emészteni. Az iskola ma túlterheli szellemiekben a gyermekeinket —mondta a miniszterelnök. A kormány által 1995-ig elhatározott program 640 tornaterem, 1000 szabadtéri pálya, 100 tanuszoda építését irányozza elő, 30,1 milliárd(!) forint felhasználásával. Ha a miniszterelnök tényleg komolyan gondolja, és hozzáfog az elhatározás megvalósításához, akkor a várható kedvező hatása miatt történelmi jelentőségű lépést tesz a nemzet jövője érdekében. Beszéde a nap legkellemesebb meglepetése volt. Békés megyeiek a legjobbak között Hálás szívvel és megelégedéssel hallgattuk, hogy a négy legkiválóbb egykori testnevelő között két Békés megyeit említ az OTSH alelnöke. Dr. Hepp Ferenc tudós sportdiplomata Békésről, id. Christián László, az iskolai atlétika és a diáksport legkitűnőbb mestere Gyuláról került a halhatatlanok közé, Ke- rezsi Endre és dr. Bácsalmási Péter társaságában... A kongresszus megrendezésében is nagyon fontos szerep jutott a Békés megyeieknek. Tenkei Antal, gyulai testnevelő tanár, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete alelnöke, egyben a középiskolai szekció vezetője volt. (Nagyon sokat dolgozott a kongresszus sikeréért.) Gyetvai György főiskolai docens, egykori orosházi és békéscsabai testnevelő tanár az egyetemi-főiskolai szekció munkáját irányította. Sor került a legjobbak elismerésére is. „A tanulóifjúság testi neveléséért” elnevezésű kitüntetést Békés megyéből ketten kapták meg: Lukács Józsefné Békéscsabáról és Gyivicsán Pál Gerendásról. Jó lenne tudni, hogy a javaslat és a döntés miként történt, mert rajtuk kívül „kapásból” féltucat kollégát tudnánk még felsorolni, aki ott lehetett volna a legjobb száz között# Amiben a vidék verhetetlen A miniszterelnök a régi magyar hagyományokon alapuló sport támogatásáról és fejlesztéséről is beszélt. Arra intett, hogy térjünk vissza ahhoz, ami jó volt az egykori középiskolai sport- szervezetekben. (Békés megyének ebben országosan is kiemelkedő hagyományai vannak.) Ezen felbátorodva e sorok írója arról beszélt a középiskolai szekcióban, hogy a két háború közötti Kisok-versenyrend- szert, a középiskolai vándordíjas versenyeket életre kellene kelteni. A Szent Imre-, Szent László-, Krompaszky-, majd a hetvenes évektől a Christián-vándordíj feltételei biztosítanák a diákság bekapcsolódását a rendszeres és tömeges diáksportba. Ebben a vidék verhetetlen, talán éppen ezért változtatták „odafönt” folyton a versenyfeltételeket. Merész tervek és napi valóság Olyan sokszor ígértek már szépet és jót a testnevelőknek. Reméljük, most történik is valami. A kongresszus második napján mutatkozott meg a két nap munkájának eredménye, amikor a jelenlévők elfogadták a testi nevelés legmagasabb fórumának ajánlásait. Sajnos, a Nemzeti Sportcsarnokban ekkor már üres széksorok jelezték, hogy egyesek munkaideje lejárt. A vendégek meghívója nyilván egy napra szólt, a helyi sport irányítói közül azonban sokan úgy gondolták, hogy eleget okosodtak. Elgondolkodtam azon is, hogy az ajánlás, amely a brit szellemiséget és a testnevelési óraszám emelését szándékszik megvalósítani, vajon mikor érezteti majd a hatását? Most szeptemberben már aligha, hiszen minden iskolában kész órarendek várják a diákokat. Valami nagyon fontos dolog mégis elkezdődött. Jó lenne a gyermekeink érdekében ezeket a kiemelkedő fontosságú terveket megvalósítani. Medovarszki János
