Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám

1991. szeptember 5., csütörtök KÜLFÖLDRŐL- ITTHONRÓL Újabb leletek a Vezúv lábánál. Pompejii: Régészek nézik a gipszből kiöntött emberi alakot, a Vezúv i. sz. 79-ben történt kitörésének egyik utolsó áldozatáról készített modellt. Öntőformaként a néhány nappal korábban egy vastag hamurétegben talált csontváz üregeit használták. Az itt feltárt öt emberi maradvány arccal a Földközi-tenger felé feküdt mti Külföldi Képszerkesztőség A KGB zsarolni tudja Gorbacsovot? Gorbacsov maradéktalanul támaszkodott a KOB-re, s annak korábbi vezetőjére, Krjucskovra. Függött tőle — talán azért, mert Krjucskov tud róla valamit, ami­vel bírósági tárgyalásán még előállhat. Ezt a szenzációs meg­állapítást Oleg Kalugin, a KGB volt tábornoka tette kedd esti amerikai tv-interjújában. Kalugin a KGB hírszerzésének egyik csillaga volt, aki az Egye­sült Államokban aratott nagy ba­bérokat: nevéhez fűződik a Wal- ker-ügy, amikor egy amerikai ka­tonacsalád évtizedeken át szállí­tott értékes hadititkokat a Szovjetuniónak, és Lee Howard, a CIÄ ügynöke, akit a KGB szol­gálatába állítottak, majd eredmé­nyes munka után Moszkvába szöktették. Kalugin azonban kegyvesztett lett, amikor nyilvá­nosan bírálta a KGB-t, s emiatt Gorbacsov alatt elvették kitünte­téseit, nyugdíját. A kezdettől ra­dikális reformpárti Kalugint most rehabilitálták, és — mint elmon­dotta — Gorbacsov tanácsot kért tőle, kiket mozdítsanak el a KGB vezetéséből. A kifogástalan amerikai angolt beszélő nyugdíjas kémfőnök, a PBS tv-nek elmondotta, hogy nagy szakadék van a titkosszolgá­lat idősebb vezetői és a fiatalok között: az utóbbiak már régen nem hisznek az ideológiában, és nem támogatták a puccsot sem. Kérdőjelek Fordulópont? Hal-hétszeresére nő a Jugo­szláviába küldendő megfigyelő erők létszáma. Részletes doku­mentum taglalja az újra életbe lépett tűzszünet betartásának és betartatásának feltételeit. Az Európai Közösség valamennyi tagállama nagy súlyt helyez a jugoszláv válság ügyében ösz- sze hívandó békekonferencia megrendezésére. Fordulópont a hónapok óta húzódó, tragikus válságban? így látják az optimistább politi­kusok. hírmagyarázók. A jugo­szláv államelnökség szlovén tagja, Janez Drnovsek egyene­sen történelmi jelentőségűnek minősítette a Belgrádban aláírt tűzszüneti dokumentumot. Am tény — emlékeztetnek a borúlá­tóbbak például a Brioniban kö­tött megállapodásokra —, hogy a jugoszláviai megbékélés eddig sem okmányokon vagy paragra­fusokba szedett kötelezettség­vállalásokon múlt. Mi történik (sajnos idézőjel nélkül alkalmazhatjuk a kifeje­zést) a frontvonalakon? Megál­lítható-e még diplomáciai lépé­sekkel Jugoszlávia sodródása a kiterjedt polgárháború felé? Nem bizonyul-e a mostani tűz­szünet — emlékezzünk csak mondjuk Libanonra — pusztán szünetnek két tűz között? Egy újabb, ünnepélyes okmánynak —a soron következő előtt? Déli szomszédunk sorsa, s kissé Eu­rópa jobb jövője is ettől függ- S ehhez talán hozzásegít a ma­gyar és a jugoszláv miniszterel­nök keddi szabadkai tanácsko­zása is. Szegő Gábor Csehszlovák-magyar alapszerződés Gyakorlatilag elkészült a csehszlovák—magyar kapcsola­tokról szóló alapszerződés szö­vegtervezete. Kedden és szerdán Monori István magyar külügymi- nisztériumi főosztályvezető foly­tatott megbeszéléseket Prágában a csehszlovák külügyminiszté­rium illetékeseivel, s ezek ered­ményeként megszületett az a szö­vegtervezet, amely most mindkét országban az illetékes törvényho­zási és kormányzati szervek elé kerül véleményezés végett. Ma­gyar értékelés szerint a szerződéstervezet — azon tűi, hogy szól a biztonságpolitikai, gazdasági, műszaki-tudományos és környezetvédelmi témakörben kívánatos együttműködésről — az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet alapelveivel összhangban kezeli a nemzetiségi kérdést. Az alapszerződés terve­zete előirányozza a két ország tör­vényhozási, illetve kormányzati szervei közti rendszeres együtt­működést is. Népszabadság: Magyar részvétel az albán fejlesztésben. Pista bácsi:—Albánok! Őszinte részvétem... Bolgárgate Szófiában lehallgatóberen­dezést találtak a kormány egyik elnökhelyettesének irodájában — állítja a bolgár nemzetbizton­sági hivatal egy magát megne­vezni nem akaró munkatársa. A szakértő a bolgár televízió­nak nyilatkozva mondta el, hogy augusztus 26-án bukkantak rá a berendezésre Dimitar Ludzsev miniszterelnök-helyettes irodá­jának átvizsgálásakor. Szlovák helyesírási szabályzat - név(át)ír(t)ás Szlovákiában a napokban ke­rült forgalomba a szlovák he­lyesírás új szabályzata, amely hivatalosan „szlovákosítja” a nem szlovák történelmi sze­mélynevek helyesírását. A szlovák tudományos aka­démia Ludovit Sturról elneve­zett Nyelvtudományi Intézete arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1918 előtt élt történelmi személyek nevének írásakor mellőzni kell az eredeti alakot, ha az nem azonos a szlovák fo­netika által megkövetelt alak­kal. így lett „hivatalosan is” Finnország - új Finnországnak újra kell érté­kelnie keleti politikáját, tekin­tettel a Szovjetunióban végbe­menő változásokra — ezen be­lül is Oroszország mind na­gyobb térnyerésére — és a balti államok függetlenné válására. Mindez új távlatokat nyit Finn­ország számára politikai és gaz­dasági téren egyaránt — jelen­tette ki kedden este Helsinkiben Esko Aho finn miniszterelnök. A Reuter brit és az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a finn politikus úgy vélekedett, hogy felül kell vizsgálni mind­Rákócziból „Rákóci” , Pálffy- ból „Pálfi” , Ghyczyből „Gici” , Pázmányból „Pázmán”. A hely­névből képzett személyneveket ráadásul „lefordítják” szlovák­ra. így például a Palugyayak családnevet - „Palucky”-ként kell írni (mivelhogy átültetik szlovákra a „Palugyából szár­mazó” értelmű eredeti nevet). A Verejnost című liberális szlovák lap szerdán ironikusan megjegyezte: ezzel a logikával —szovjet mintára—„Sejxpir”- nek kell írni a nagy angol drá­maíró nevét. keleti politika azokat a szerződéseket, amelye­ket országa kötött a Szovjet­unióval. Különösen vonatkozik ez az 1948-ban kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésre, amelyben az észak-európai or­szág lemondott Karéliáról a Szovjetunió javára. — A Szovjetunió mély gaz­dasági, technológiai és ideoló­giai válságban van — szögezte le Aho, és kijelentette: Helsinki kész tárgyalásokat kezdeni a balti államok felvételéről az Északi Tanácsba. Háromnegyed Beatles Paul McCartney azt tervezi, hogy ismét együtt dolgozik George Harrisonnal és Ringó Starral.—John (Lennon) halála után nagyon összevesztünk a pénzen, de újabban titokban ta- lálkozgatunk, és megint nagyon összebarátkoztunk. Most már nem zárom ki, hogy a maradék Beatles összeáll — mondta a 49 éves McCartney a The Sun című londoni lapnak adott exkluzív nyilatkozatában. — Leülünk majd egy gitárral, meg egy dobbal, s ha kijön belő­le valami, az talán újabb siker- sztori kezdete lehet — tette hoz­zá. Az első közös vállalkozás minden bizonnyal egy film lesz a nevezetes együttes történeté­ről. Ezt a tagok magánarchívu­mában levő felvételekből állíta­nák össze. Paul McCartney nem szereti a testőröket, és fatalistán véleke­dik afelől, hogy nem fenyegeti-e őt is John Lennon sorsa, akit 1980-ban New Yorkban meg­gyilkoltak. — Ha meg kell tör­ténnie, meg fog történni — mondta a The Sunnak, kiegé­szítve azzal, hogy az ő receptje a bajok elkerülésére: — Gyorsan mozgok és sehol sem ácsorgók sokáig. Korrekt, kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszünk •* Interjú Rudas Ernő bukaresti magyar nagykövettel — Több mint másfél évvel a Romániában bekövetkezett for­dulat és csaknem egy évvel az ön nagyköveti kinevezése után si­került-e elérni azt, hogy a két szomszédos ország között leg­alább korrekt viszony alakuljon ki? — Örülök, hogy a korrekt vi­szony szóhasználattal élt. Ugyanis — ezt már máskor, mások előtt is hangsúlyoztam — alapvető szemléletváltásra van szükség, s a korábbi üres „baráti-testvéri” szólamok he­lyett valóban egy megalapozott, korrekt és kiegyensúlyozott vi­szonyrendszert kell íétrehozni országaink között. Ehhez mi partnerek vagyunk. Látni kell azonban azt is, hogy az új vi­szonyrendszer kialakítása nem könnyű feladat, s nem megy egyik napról a másikra. Ugyan­akkor nem lehetünk elégedet­tek, mivel a két országban bekö­vetkezett változások az eddig elérttől jóval gyorsabb ütemű javulást is lehetővé tehettek vol­na. —A kétoldalú viszony rende­zése tekintetében milyen terüle­teken történt előrehaladás, hol mutatkozik egy helyben topogás vagy esetleg visszalépés? — Persze mindez nem jelenti azt, hogy az elmúlt időszakban nem történtek előrelépések, sőt az egyes részterületeken ko­moly eredményeket könyvelhe­tünk el. A két ország diplomá­ciája a Románia és Magyaror­szág közötti viszonyban meglé­vő nehézségek és feszültségek feloldásán folyamatosan mun­kálkodik. Megmelítenék néhá­nyat az elmúlt időszak eredmé­nyei közül. Együttműködési megállapodás jött létre a két Honvédelmi, Művelődési és Oktatási Minisztérium között, rendszeressé váltak a különböző szintű külügyi konzultációk, megszületett a „Nyitott égbolt” megállapodás, román parlamen­ti delegáció látogatott Magyar- országra, megtörtént több ma­gyar és román párt között a kapcsolatfelvétel, írószövetségi delegációk látogattak el mind­két országba. Aláírták a Buka­restben megnyíló Magyar Kul­túra Háza létesítéséről szóló do­kumentumot és reméljük, hogy év végére mindkét főváros köze­lebbről ismerheti meg a szom­szédos ország kulturális érté­keit. E keretmegállapodások azonban csupán annyit érnek, amennyi tartalommal meg tud­juk őket tölteni. A feladat tehát az adott kereteken belüli érdemi együttműködés kialakítása. Vannak ugyanakkor olyan területek is, ahol nincs előrelé­pés, illetve az ügyek folyamat­ban vannak. Ilyen például az 1990 novemberében a magyar fél által magas szinten átnyúj­tott, a két ország államközi kapcsolatait új alapokra helyező szerződéstervezet, valamint egy közös kisebbségi nyilatkozat tervezete, melyre a válasz késik. Megjegyzem, hogy egy ilyen típusú közös nyilatkozat nem lenne egyedülálló dolog, mivel 1991-ben Ukrajnával Magyar- ország már aláírt hasonló doku­mentumot. Egyébként ez a kér­déskör átvezet minket arra a te­rületre, amelynek Magyaror­szág nagy figyelmet szentel, éspedig az állampolgárok kö­zötti kontaktusok területére, ígéretesen fejlődnek a határ menti megyék kapcsolatai, és óriási mértékben megnőtt a két ország közötti turistaforgalom. Ebben a periódusban több millió román állampolgár látogatott Magyarországra, hisz Magyar- ország egyike azon kevés euró­pai országoknak, ahová vízum és egyéb korlátozások nélkül utazhatnak a román állampolgá­rok. Mindez hozzájárul egymás kölcsönös megismeréséhez, és aki Magyarországra látogat, sa­ját szemével győződhet meg ar­ról, hogy mi igaz a Romániában élő Magyarország-képből. — Ón továbbra is reményke­dik, hogy a Magyarországon bekövetkezett rendszerváltás, illetve a romániai 1989. decem­beri események nyomán adódott történelmi alkalmat, új feltétele­ket még ki lehet használni a magyar—román viszony javítá­sára, avagy menthetetlenül el- szalasztódott ez a nagy pillanat, a kedvező lehetőség? — Az európai folyamatok és ezek nyomán az értékrendek átalakulása feltartóztathatatlan. A nyilvánvaló fáziseltolódások, függetlenül azok természetétől, csak késleltethetik, de nem állít­hatják meg e visszafordíthatat­lan változásokat. A nagy történelmi pillanat nem évekig tartó alkalom. A fel­gyorsult folyamatok sodrában tehát aligha halogatható tovább a pozitív döntések meghozatala és az ellenérdekekkel szembeni határozott, hathatós fellépés. Ugyanis viszonyunk rendezése mindkét ország lakosainak, hangsúlyozom: lakosainak — alapvető érdeke. — Nyilatkozataiban a ma­gyar kormány nemegyszer hangsúlyozta, a két ország vi­szonyában nem képzelhető el minőségi változás a kisebbségi jogok biztosítása nélkül Romá­niában. Ez persze korántsem je­lenti azt, hogy a két ország kap­csolatai magyar szempontból a kisebbségek helyzetével kapcso­latos problematikára korláto­zódnának. A bukaresti magyar nagykövetség hogyan tekint ezekre a kérdésekre a genfi ki­sebbségi konferencia után? —Az európai és atlanti térség államainak szakértői azért gyűl­tek össze Genfben, hogy az új európai értékrend szemszögé­ből oly jelentős nemzetiségi, ki­sebbségi kérdéssel behatóan foglalkozzanak. A nemzetközi kapcsolatokban az egyik leg­főbb érték a stabilitás, és jelen­leg olyan időket élünk, amikor a stabilitás szavatolására struktú­rákat kell létrehozni. Ennek szerves része a nemzeti kisebb­ségek Ugye, amely ilyen össze­függésben már nem egy adott ország belügyét jelenti. Rendel­kezünk már az európai államok által aláírt alapelvekkel, melyek alkalmasak arra, hogy segítsé­gükkel a stabilitást és az ehhez szükséges változásokat is kezel­ni lehessen. Elsősorban a Hel­sinki Záródokumentumra uta­lok, mely megalapozza és meg­fogalmazza a modem államközi kapcsolatok egész rendszerét. A kisebbségi jogok területén a jo­gok kodifikálására, az ellenőrző mechanizmusok meghatározá­sára és azok elfogadtatására van szükség. Ebből a szempontból Genfben előremutató határozat született. Ahhoz, hogy a szá­munkra oly fontos stabilitás megvalósuljon, belső változá­sokra, a jogállamiság szavatolá­sára, a demokratikus intéz­ményrendszer kialakítására, a gazdasági és kulturális felemel­kedésre, új, kiegyensúlyozott, korrekt államközi kapcsola­tokra van szükség. Ez elkerülhe­tetlen folyamat, melynek kitel­jesedése csak idő kérdése, még­ha az adott országok között fá­ziseltolódások tapasztalhatók is. Ez megmutatkozik abban is, hogy megközelítésbeni különb­ségek már a fogalmak értelme­zésében kezdődnek. Ez azonban nem akadályozhatja az érdemi tárgyalásokat, mivel az európai stabilitást minden országban a legnagyobb felelősségtudattal kell megközelíteni. Székely László (Romániai Magyar Szó)

Next

/
Thumbnails
Contents