Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-30 / 229. szám
1991. szeptember 30., hétfő © SPORT MEGYEI HÍRLAP Herculessel, rekvizitumok nélkül Mesterlövész lesz az erőművészből? mint lekeverték az adást, mert azt még elfelejtettem hozzátenni, hogy élő rádióadásban történt mindez. De valahogy megúsznak... Elvágta a kezem a kard Talán azért is, mert Józsi nem sokkal később felfüggesztett egy borotvaéles szablyát egy vállmagasságban lévő állványzatra, tenyerébe vett egy másfél méteres láncon függő, negyven kiló körüli súlygolyót. Amikor peregni kezdett a dob, a kard fölött átnyújtott kezéből egy mozdulattal leejtette a golyót... A fizikusok tudják legjobban: ez minimum kétszeres terhelés a vállizmokon. Nagyobb hiba végzetes, a kisebb hiba is súlyos sérülés! — Minek tagadjam, volt, hogy elvágta a kezem a kard, igaz, szerencsére csak kisebb sérülést okozott. És volt, hogy a kalapáccsal mellemen vert vaslemez nyoma is kirajzolódott rajtam... de ez belefér a produkcióba egyszer-egyszer. Csak beteg ne legyen az ember! — Józsi, nehéz elképzelni, hogy ezt sokáig lehet hírni egészségkárosodás nélkül. — Elhiheted, hogy ez már nekem is eszembe jutott, főleg amikor „bejött” egy komolyabb deréksérülésem. Egy kicsit ez az oka a szokásosnál hosszabb nyári szabadságnak. Egy cirkuszi ember azonban mindig kell, hogy törje a fejét új dolgokon is, ezért ha visszautazom, piszto- lyos számot is csinálok majd. Mesterlövész leszek. A feleségemet lövöldözöm majd körbe 10 méterről, hat pingponglabdát kell eltalálni a haj mentén... Ez a szerződés egy évig Las Vegas- ba, egy évig Hollywoodba szól majd. Befüggönyözött autóban — Erőművészből mesterlövész? Nem tudtuk eddig, hogy ilyen magas fokon értesz a fegyverekhez is. — Ezt is gyerekkorom óta gyakorologa, van Csabán egy kevéssé ismert lőtér, rengeteg időt töltöttem ott is, úgyhogy nem vagyok kezdő, másképp őrület lenne odaállni és Ágira célozni... Azt pedig még kevesebben tudják, hogy odakint a két év alatt sok helyi rendőrkapitány meghívott, nem utolsósorban a népszerűségem révén. Amerikában nagyon tisztelik az erőt, a gyerekek a fegyverrel bánni tudókat, így aztán tényleg sokszor sötét szemüveggel kellett járnom, és befüggönyözni az autónkat, hogy ne órákba teljen, amíg beérünk a munkahelyünkre. Persze, kinek nem esik jól a népszerűség? Nos, hogy folytassam, rendre a lőtéren kötöttünk ki, s olykor meglepődtek, amikor kezembe adták colijaikat és behemót szolgálati fegyvereiket.-—Mi lesz, ha egy szer véget ér ez a csodálatos világraszóló kaland? — Remélem nem akarsz még hazaparancsolni... mindenesetre most már fix, hogy — itthon először — november 22-től január 5-ig a Fővárosi Nagycirkusz centenáriumi gáláján is bemutatjuk a produkciómat. A távolabbi jövőn nem gondolkodtam, de bizonyos, hogy előbb-utóbb hazajövök. Az már biztos, hogy gondnok azért nem leszek, sikerült egy kicsit megelőzni magunkat. Talán nyitok egy autósbörzét, de nem autókat, hanem nyugati szupermotorokat kínálok majd. Úgy néztem, olcsóbb tudnék lenni, mint bárki itthon, legalábbis jelenleg... Fábián István rádi Toldi Miklós választásra, s megnyertem, talán hatott, hogy azzal engedtek el: be ne tegyem a lábam hétfőn az UNICON irodájába, ha nem győzök. Jópofa kis paláver kerekedett belőle, elég sokan megismertek, de aztán elült a népszerűségi hullám. A következő évben is ott voltam, de a kő kicsúszott a kezemből, pénteken még egy méterrel tovább hajítottam. Egy kicsit bántott, hogy nem védtem meg címemet, de egy japán fdmes eltette a névjegyemet. Érdekes módom mégis a Magyar Cirkusz Vállalattól kerestek pár hónap múlva, hogy akkor a jövő hónapban lejönnek, csináljak valamit. Felveszik videóra, elviszik. Semmit nem ígérnek, de lehet belőle valami. Hamarosan útnak indul Dél-Amerikába, közelebbről Mexikóba egy negyventagú csoport, erőművész még nincs köztük... A legerősebb orosz Úgy látszik, a primitív eszközökkel bemutatott „produkcióban” nem a Pakucza mester derekán átbillenő, füstöt okádó Trabant ragadta meg a mexikóimenedzsert, azon csak mosolygott. Úgy gondolta: a nyers erőt roppant tisztelő dél-amerikaiak igencsak díjazzák majd a magyar Herculest a porondon. Jól számított: eddig kétezer előadás közönsége tombolt, amikor a magyar erőművészen átgördül esténként egy háromtonnás Lincoln autó, persze „négytagú személyzetével” együtt. Akad más bámulatra méltó is az Union Cirkusz előadásain, amikor az utolsó számként tíz percre a békéscsabaiakra vetődik a fénycsóva. Igaz, jó ideig ez a békéscsabai erőművész a legerősebb orosz ember is volt egyben, de a mexikóiak kicsire nem adnak: ha már egyszer előtte egy moszkvai Muszkli Miska szórakoztatta őket, minek új plakátot nyomatni, a reklám sokba kerül ott is. Ehhez fűződik a legérdekesebb sztori is, ami legalább úgy megizzasztotta Pakucza mestert, talán jobban, mint amikor egy olyan rugót hajlít karikába, amelyet az átlagember egyenes vonalából is alig tud kimozdítani. — Történt, hogy egy rádiós interjú közben ott-termett egy barna fiú, aki megtudta, hogy „orosz” vagyok. Azonnal felajánlotta, hogy szívesen tolmácsol, úgyis régen járt a Lomo- noszovra. Nem akarom szaporítani a szót, csak annyit: pillanatok alatt kiderült, hogy itt egy igazi orosz, aki egy kukkot sem tud anyanyelvén... Nagyon kínos volt, nem volt más hátra, „Hölgyeim és Uraim! Ahora maxima atraccion del circo, Que contrate en Holly-Wood, California, Nációnál Békés, Hungria Amigatos, aqui es ta Hercules! Most pedig a cirkusz legnagyobb attrakciója következik, akit Holly-Woodd-ból szerződtettem, Békésen, Magyarországon született. Barátaim, Hercules következik!” A pergő nyelvű műsorvezető, maga Uvenito Fuentes Gasca, a direktor, mivel a főszámot mindig az igazgató vezeti fel. Gasca úr csaknem kétezerszer konferálta esténként a békéscsabai Pakucza Józsefet. Aki látta már a videofelvételeket, csak egyet gondolhat. Megint messzire vitte a Viharsarok hírét valaki. Járjon szerencsével még sokáig a messzi földrészeken! A venezuelai nyárból érkezett haza a hazaiba Pakucza József, Békéscsaba egyik híres embere, de a jelzők körét máris bővíthetjük: még találóbb, ha azt mondjuk, a modernkori I. Toldi Miklós, alias Hercules, a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat sztárja, azon kevesek egyike, akinek nemhogy szerződésért nem kell kilincselnie Dél- Amerikában, ellenkezőleg —- még válogathat is. Most pedig a Kner Nyomda mögötti, egyik csendes utcában a házuk előtt sarlózza az esőtől meglódult kerti füvet. „Sportkeverék, de van henne egy kis terje is” —pontosít, s hozzáteszi: „ez erősebb, kevesebb vízzel is beéri, bár a fű mindig akkor érzi jól magát, ha állandóan kapja a vízper metet.”. Nem véletlen a szakértelem. Néhány éve még a nem messzire lévő Kórház utcai sporttelepen gondnokként múlatta napjait. Szervezte a napi karbantartási tennivalókat. Közben persze egy pillanatra sem hagyta el a nagy vonzalom a súlyemelés mostanság divatosabb válfajai iránt. „Badizott” keményen, dohos pincékben, házuk udvarán, minden alkalmat kihasználva, hogy ereje gyarapodjon. Nem, azt nerp forgatta a fejében reggeltől estig, hogy egyszer majd négyezren olíéznak esténként a nézőtéren, de abban bízott: egyszer talán rámosolyog a szerencse. Ha nem? Hát akkor nem. Van szakmája, több is, s különben is, manapság már egyébként sem hátrány, ha olykor felhúzza az ember az ingét könyökéig, s jelzi a vele szemben állóknak: „gyerekek, gondoljátok meg még egyszer, mielőtt butaságot csináltok...” Sokszor elvertek a többiek — Tizenkilenc éve sportolok intenzíven, jószerivel napi három-négy órát töltök, töltöttem a teremben, s ennyi munka után igazán senki sem irigyelheti, hogy egy kicsit megszaladt, bár aki látta közelebbről, hogy miként jutottam a csillogó-villogó cirkszuporondig, korántsem irigyel. Talán inkább velem együtt örül egy kicsit, mert érzékeli, olykor mégiscsak előfordul, hogy teljesül az ember dédelgetett vágya, jó adag szerencse persze majd mindig szükségeltetik. — Az osztályban annak idején hová soroltak... az erősek közé? — Egy fenét, éppen ellenkezőleg. Sokszor elvertek a többiek, biztos, hogy több pofont kaptam, mint ahányat vissza tudtam adni. Addig nem is ke- keckedtem, amíg nem jelentkeztem cselgáncsozni Sarkadi Jani bácsinál a Szalvaiban. Végül is neki köszönhetem, hogy becsülni kezdtem a kemény munkát. Sajnos egy makacs térdsérülés miatt nem tudtam kibontakozni a tatamin. Maradt az erősítés. Sok-sok év telt el így, tökéletesen kielégített a saját örömömre végzett munka. —Innen akár mesebelifordulatról is beszélhetünk. — Lehet, mindenesetre munkatársaim unszolására jelentkeztem nyolcvanhatban a viseg-
