Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-30 / 229. szám
1991. szeptember 30., hétfő © Vaskos, néhány kilós köteggé dagadt a békési, korábban Fehér Lajos nevét viselő Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Szakközépiskola egykori igazgatójának, dr. Komáromi Sándornak volt beosztásával kapcsolatos dossziéja. Idestova másfél esztendeje izzik körülötte a levegő. A tősgyökeres békési, üzemi gyakorlattal is rendelkező mérnök-tanár 16 éve került az említett tanintézetbe, ahol végigjárta a ranglétrát, s több mint 14 évig volt igazgató. Ma ugyanott beosztott műszaki tanár. — Amikor annak idején úgy döntöttem, hogy a gyakorlati évek után a pedagógusi hivatást választom, akkor az életemet tettem erre az ügyre, a szakemberképzés jövőjére, tervekkel, elképzelésekkel vágtam bele. Az iskola élére, a direktori székbe nem „sakkozással”, hanem pályázattal kerültem, noha egyetemi előfelvételes, vagyis 18 éves korom óta párttag voltam, ennek ellenére senki sem tolta a szekeremet. — Milyen volt az igazgatói időszaka? — Miután átvettem a kinevezésemet, akkor döbbentem rá, hogy mit is vállaltam. Rögös volt az út az elmúlt másfél évtizedben. Együtt éltem az iskolával... Amikor igazgató lettem, akkor az intézmény hatosztályos szakmunkásképző volt, s amikor lemondtam, 12 osztályos, érettségit adó szakközépiskolává nőtte ki magát, az elmúlt tanévtől nappali tagozaton is megkezdtük a technikusképzést. Mindezen eredmények az itt dolgozó tantestületnek köszönhető. Fekete tulipán — Mégis megvált igazgatói székétől. Mi késztette a lemondásra, erre a döntésre? — Nem könnyű a kérdés... Nem a pártok, hanem az önkormányzati tagok, akik a pártokat képviselik, s azok „kabátjában” jelennek meg, ők késztettek lemondásra. Az ötéves kinevezési ciklus előtt néhány hónappal, 1990 februárjában saját kérésemre bizalmi szavazásra kértem a tantestületet, ahol nem voltam jelen. Tettem ezt azért, hogy felmérjem: milyen támogatást remélhetek kollegáimtól egy esetleges újabb pályázat benyújtásához. Akkor 75 százalékos szavazataránnyal megerősítettek pozíciómban. Nem sokkal ez után névtelen levelekkel kezdtek zaklatni, néhány párt kiadványaiban piszkált. Szememre vetették, hogy ’89-ben, amikor a hat tantermes iskolarésszel bővült az intézményünk, ezt a megyei kapcsolataim révén építtettem, noha városszerte ismert volt: 1980-ban, amikor megkezdődött nálunk is a szakközépiskolai oktatás, akkor a képzés tárgyi feltételei igencsak hiányosak voltak. Vallom: mint vezetőnek igenis közöm volt a létesítményhez, a beruházáshoz, mert szorító gondok gyötörték iskolánkat. Időközben kiegészítő létesítményeivel tornatermet is építettünk, amire ugyancsak óriási szükség volt, ugyanis az oktatásba lányok is bekapcsolódtak, s számukra még öltöző sem volt. A korábbi 10 tagú tantestület pedig 45 főre bővült. Elkészült az úthálózat és a 12 csatornás, zárt rendszerű vidostúdiónk is. De mindez csak töredék. Harminckét pontos bűnlajstromot hoztak fel ellenem, az állítólagos nőügyeimtől kezdve a kispuskatöltény-lopáson át a fekete tulipán termesztéséig bezárólag, amit az osztályfőnökökkel áruitattam... A kispuskalőszert az iskola MHSZ-titkára kezelte, nekem ehhez semmi közöm nem volt... A fekete tulipán... Hobbim a kertészkedés, a család több mint tíz éve termeszti. Még a kezdet kezdetén a kollégák egy alkalommal kértek, hogy vigyek nekik. A termés kisebb részét rendszeresen a 2. számú általános iskolában adtuk el, a zömét viszont piacra hordtam, főként Szolnokra, Békéscsabára és Gyulára. — A vádpontok között szerepelnek a külföldi kirándulások, ivászatok, tivornyák... — Az iskolánknak több külföldi kapcsolata volt, így egy keletnémet, egy szlovák, majd egy osztrák hasonlójellegű tanintézettel. Akik ismernek, tudják: szinte antialkoholista vagyok. Ha eljöttek hozzánk külföldi partnereink, az ottani vendégszeretetüket viszonoztuk, de a látogatások programjait a szakmai-oktatási kérdések adták. Az NDK-ból elhoztuk az érettségi tételeket, mert ott, szerintem, színvonalasabb a szakmai képzés, jobban épül a mindennapos gyakorlatra. Ezt is bűnömül rótták fel... Sajnos a lemondásom után az osztrák kapcsolatunk is megszakadt, pedig a gazdaképzésben az iskola nagy segítségünkre lenne. — Szó volt a vadászatairól is... — ...Régóta vagyok vadász. Azzal vádoltak, hogy a gyerekeket kirendeltem élőnyúl-befogásra és ott megfáztak. Önkéntes alapon, valóban rendszeresen jártak ki gyerekek, de megfelelő díjazás ellenében. — Ezek miatt mondott le? —Végül is igen. Az elmúlt év áprilisában öt évre újraválasztottak, ezen a szavazáson is 70 százalék fölötti szavazatarányt kaptam, kinevezésem 1995. július 31 -éig szólt, ezzel szemben tavaly augusztus 1-jén lemondtam. Úgy éreztem: eddigi munkámat sárba akarják tiporni, személyem állt a támadások középpontjában, miközben a tantestület bizalmát élveztem. — Kik kényszerítették lemondásra? — Néhány párt képviselője... Azóta az iskolában szaktanárként dolgozom. A békési önkormányzat az iskola igazgatói címének elnyerésére az elmúlt év októberében pályázatot írt ki. Ketten pályáztak, de a rendelet megfogalmazása szerint az 50 százalékot egyikük sem érte el. Azon a szavazáson dr. Komáromi Sándor a riválissal szemben egyetlen szavazattal alul maradt. A másik pályázatot ez év tavaszán írták ki. —Egyedüli pályázó voltam. A május 24-ei szavazáson a tantestület 60,4 százaléka megválasztott... — Akkor Ön lett az igazgató... — Téved! A kinevezést az önkormányzati testület nem hagyta jóvá. Május 9-én a békési önkormányzati testület zárt ülésén olyan határozatot hozott, hogy elfogadja a tantestület rendeletben biztosított egyetértési jogát a kinevezendő igazgatóval kapcsolatban, vagyis tiszteletben tartja a többség akaratát. Ezzel szemben a képviselő- testület május 30-ai ülésén a jelenlévő 15 képviselő közül nyolcán támogatták, négyen tartózkodtak, s hárman leszavazták dr. Komáromi Sándor kinevezését. A kinevezéshez minősített többség szükséges, amit viszont a jelölt nem kapott meg. Vagyis, a három nem legyőzte a nyolc igent... — A szavazásról mikor szerzett tudomást? —Végső soron a megyei Hírlap június 3-ai számából értesültem a történtekről, s még azon a napon bementem a jegyzőhöz, s megkérdeztem tőle, hogy igaz-e. Igen volt a válasza, de hivatalosan csak egy hónap múlva, vagyis július 1 -jén a polgármester, a jegyző, a jelenlegi megbízott igazgató és az oktatási bizottság elnökének jelenlétében közölték a hivatalos végeredményt. Számomra a képviselő-testület május 19-ei zárt ülése érthetetlen, előtte a polgármester hivatalosan inspirálta a tantestületet, hogy legyen végre igazgatója az iskolának, ezzel szemben homlokegyenest ellentétes döntés születik, miközben a testület május 9-ei határozata érvényben maradt, az nem törölhető. Az iskola tantestülete is lapunkból értesült a történtekről, s becsapva érezte magát. Az oktatási intézmény mintegy 50 dolgozója, többségében pedagógus, levélben fordult a polgármesterhez, hogy a május 30-án hozott határozatot semmisítsék meg, s a május 9-én hozott döntést tartsák érvényben. Részlet a levélből: ,,Kifogásoljuk, hogy—»szavahihetőségünket« megkérdőjelezve, a nevelőtestületet becsapva — nem vették figyelembe a nevelők többségének döntését, akik az iskola további kiegyensúlyozott működését, személyi és tárgyi fejlesztését, a tartalmi munka színvonalának további emelését, mint legfőbb érdeket dr. Komáromi Sándor vezetésével kívánják megvalósítani, hivatkozva eddig bizonyított hozzáértésére, alkalmasságára.” Mit mond a törvény? — A mellettem szavazott önkormányzati tagok a köztársasági megbízottnál emeltek óvást a jogsértő határozat miatt — folytatja Komáromi Sándor. Részlet a köztársasági megbízott válaszából: ,A nevelési-oktatási intézmények igazgatóinak megbízásáról és állásuk pályázati betöltéséről szóló, többször módosított 27/1986. (Vili. 31.) MM rendelet 15. paragrafusának (1) bekezdése kimondja: »A megbízó a nevelőtestület egyetértését bíró pályázó megbízását csak rendkívül indokolt esetben (például a pályázati eljárás alatt nem ismert, a megbízást kizáró ok miatt) mellőzheti.« Ha a megkeresésre újabb elutasításban részesülnek, pert lehet indítani az önkormányzat ellen, a jogsértőnek tartott határozata miatt a városi polgári bíróságnál, az önkormányzati törvény (az 1990. évi LXV. tv.) 11. paragrafusának (3) bekezdése alapján, a határozat közlésétől számított harminc napon belül.” —Időközben az ellenemfelhozott vádakat is kivizsgálták, melyből 18 oldalas anyag született, s ebben engem nem marasztaltak el. Az események hatására úgy döntöttem: keresettel élek a városi bíróságnál az ügyben, amit aztán a Gyulai Városi Bírósághoz továbbítottak. Idézet a bírósági keresetből: „Kérem a hozott határozat hatályon kívül helyezését és az 1991. május 9-én az ez ügyben hozott határozat érvényesítését. Indokolásul előadom, hogy az önkormányzat által meghirdetett igazgatói pályázaton egyedüli pályázó voltam, a tantestület többsége titkos szavazással kinevezésemhez egyetértését adta. A 2711986. (Vili. 31.) MM számú rendelet 15. paragrafusa szerint a kinevezés az önkormányzat képviselő-testületének hatásköre, amely a kinevezést csak rendkívül indokolt esetben mellőzheti. Kinevezésemet a testület—véleményem szerint—ilyen indok nélkül tagadta meg, és ezzel jogszabályt sértett. A döntésről hivatalos értesítést nem kaptam. Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvet és a határozatot az önkormányzattól kérje be és a keresetem szerinti döntést hozzon.” A bírósági tárgyalásra szeptember Il-én került sor, s első fokon szeptember 18-án hirdettek ítéletet. A végzés lényege: az önkormányzat 97-es számú—a kinevezést elutasító határozatát —hatálytalanítja, s az önkormányzatot új eljárásra kötelezi. Az indokolás kimondja: teljes mértékben egyetért a köztársasági megbízottnak az önkormányzati testülethez küldött levelével. Kinyilatkozta a bíróság: alaptalan vádakkal illették a pályázót, a vádakat nem tudták bizonyítani, így az igazgatói alkalmatlansága sem bizonyított, tehát nincs alapja a kinevezés elutasításának. A kihirdetést követően 15 napon belül lehet fellebbezni az ügyben. Tovább tart a kötélhúzás. Mit mond néhány képviselő, s mi a véleménye a tengeri kígyóvá dagadt ügyről? Csatári Béla vállalkozó az ipartestület támogatásával lett önkormányzati-képviselő. — Akik a kinevezés mellett voksoltunk, azt kértük: ha Komáromi Sándor követett el valamit, azt bíróság előtt bizonyítsák. Én most is az eredeti álláspontomat képviselem, továbbra is támogatom a volt igazgató kinevezését, régen ismerem, szakmailag jól képzett embernek tartom. Egy szakiskolának csak szakember igazgatót tudok elképzelni. Az a véleményem, hogy az ellene felhozott vádak alaptalanok, személyes indíttatásból fakadnak. Pallag László egyéni gazdálkodó, a kisgazdapárt helyi szervezetének elnöke, aki pártja színeiben került a képviselő-testületbe, így fogalmaz: — A három „nem” szavazók egyike én voltam. Már korábban, évekre visszamenően különböző hírek keringtek az iskoláról, hogy ott valami nem stimmel. Kifelé a stabilitás képe látszódott, belülről viszont ellentétek feszültek, tucatnyi ember hagyta ott az iskolát. — Mióta ismeri a volt igazgatót, s mi a véleménye róla? — Először májusban az érettségi tablón láttam, hogy ki is az a Komáromi Sándor, s a tanévzáró tantestületi értekezleten találkoztunk, beszéltünk először... Szerintem az ellene lefolytatott vizsgálatot elkenték, elkendőzték. Könnyű volt neki eredményeket produkálni, mert a szóbeszéd szerint a múlt rendszer vezetői kéz-kezet mos, kijárásos, személyes összeköttetéseik alapján segítették egymást. Egyébként úgy hallottam, remek szakembernek tartják, akinek tudását határainkon túl is elismerik. Én az esetleges újabb voksolásnál is úgy nyújtom fel a kezemet, hogy az utcán bármely választópolgárom szemébe nézhessek, szavazatom továbbra is „nem”. Beszterczey Andrásáét hármas minőségében, a tantestület és az önkormányzati testület tagjaként, az oktatási bizottság elnökeként kerestem fel. — Kilenc éve dolgozom Komáromi Sándorral, nagyon jól ismerem. Kiváló szakembernek ismertem meg, olyan igazgató volt, aki beosztottjaitól maximálisan követelt, s ez meglátszott az iskola eredményein is. Mint önkormányzati tag kinevezése mellett szavaztam, mert ez számomra elvi kérdés volt. Mint pedagógus mindenképpen a tudásszintet, a rátermettséget és az emberséget tartom elsődlegesnek, az újabb szavazásnál is mellette teszem le a voksot. Az „igen” szavazatomért néhányan megróttak. A városban egyébként már az a szóbeszéd járja, s a jól értesültek tudni vélik, hogy egy esetleges újabb szavazásnál dr. Komáromi Sándor nem lesz „befutó”, új pályázatot írnak ki egy bizonyos személyre szabva. Szekeres András Dr. Komáromi Sándor ügyében A kisebbség legyőzheti a többséget?
