Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-04 / 207. szám
1991. szeptember 4., szerda o íjKÉS MEGYEI HÍ RÜpTőkés László a magyarságról, az egyházakról, a politikáról, s a világ más dolgairól Mindig úton kell lenni Tőkés László nagyváradi református püspök vasárnapi békéscsabai látogatása során a tanítóképző főiskolán interjút adott lapunknak. A kendőzetlenül nyílt, őszinte légkörű beszélgetést teljes terjedelmében adjuk közre. — Püspök úr! Önt már sok mindennel megrágalmazták: 1989 decembere előtt azzal, hogy a Securitate jóváhagyásával fejthette ki ellenállását. Később azt vetették szemére, hogy azért jár annyit külföldre, mert Nobel-békedíjat szeretne. Ellenfelei ma éppen mivel rágalmazzák? — Most már csak visszakérődzik a régi vádakat. Nehezen lehet egy ilyen fékeveszett rágalmazási hadjáratban újítani, ezt a telhetetlen óriást etetni. Nincsenek új motívumok. Lényegében 1990-ben sem voltak újak e vádak, csupán új teret kapott a Securitate egész motívumkincse. Azelőtt is azzal vádoltak, hogy hazaáruló vagyok, ágens; Temesvárra ellenforradalmi, románellenes külföldi „bandákat” hoztam be; sőt lőttem is, szervezkedtem. Az a legékesebb bizonyítéka a Securitate továbbélésének, hogy az általam ismert, s a szervezet által terjesztett vádak megfogalmazódtak a Vatra lapjaiban, melyek „magasabb szinten” összefoglalták a Securitate-dosz- sziém anyagát. Nem fér kétség ahhoz, hogy kik állnak e mögött a nacionalista uszítás, kártevés mögött. Nem fenyeget szakadás — Véleménye szerint az RMDSZ ma — a hatékony cselekvés mértékéig—egységesnek tekinthető ? — Azt hiszem, semmilyen szakadás nem fenyegeti az RMDSZ-t. Amely ellentétek léteznek, azok természetesek. Velejárói az életnek. Nem ismerek olyan felelőtlen politikai csoportosulást vagy frakciót, amely feláldozná az egységet a saját partikuláris meggyőződése oltárán. Még a vitatott kérdésekben is közeledőek a vélemények. Ha a múlt megosztó gyakorlata következményeként nincs meg a politikai egyetértés, ennek inkább technikai és módszerbeli hibáit fedezem fel. A radikális és a mérsékelt irányzat ellentétét sem tartom annyira markánsnak. Nincsenek áthidalhatatlan válaszfalak, sőt sokszor a magyarországi pártellentétek felszínes kivetülése észlelhető az RMDSZ-ben. —A magyarországi egyházak sokat vívódnak amiatt, hogy lelkészeik részt vegyenek-e a napi politikában. Önöknél ez hogyan rendeződött? — Pénteken értekeztek legutóbb a romániai magyar egyházak elöljárói. Ezen a katolikusok, reformátusok, evangélikusok és az unitáriusok vettek fészt. Számunkra a politikai jelenlét praktikusan vetődik fel. Tudjuk, hogy van egy ránk bízott nép, amelynek érdekeit, javát szolgálnunk kell. A politika misztifikálása az, amely miatt óvnak bennünket apolitikától. Engem azzal vádolnak, hogy politizálok, s nem a hivatásomat teljesítem: irtkább imádkoznék. Szerintem egy egységes világképpel rendelkező ember tevékenységi körébe valamilyen módon a politika is beilleszkedik. Ne a politikából vonuljunk ki, hanem a politikát szenteljük meg. Vigyük be a politikába mindazt, amivel a piszkosnak nevezett politikát meg tudjuk jobbítani. Nem értem, hogy miért kell elszakítani a különféle társadalmi területeket, szemléleteket egymástól. Nem helyeslem, hogy a pártpolitikában vagy a napi politikában részt vegyenek az Isten szolgái. Azon oknál fogva, mert hívei politikailag sokfélék, s nem lenne jó, ha egyik vagy másik irányban elköteleznénk magunkat. A református szemlélet amúgy is egészen más: mi egy vagyunk a sok foglalkozás közül. Ha jobb vagyok, akkor többet jelentek a társadalomnak. De az, hogy pap vagyok: nem jelent szentséget, nem jelent többet a puszta papi mivoltom. Ne legyek bőbeszédű — A Magyarországon bevettnek számító egyházak közül nem említette a zsidó közösséget és a görögkeletieket. Velük nincs kapcsolatuk? —Romániában volt egy erőltetett ökumenikus mozgalom, amely lényegében a rendszer nyugatra néző kirakata volt. Mondhatnám, protokolláris ökumenizmus volt. Szeretnénk az egész ökumeniát megújítani. Kétszer is meghívtam egy találkozóra Románia mind a 14 felekezetét. Ez nem sikerült, különösen az ortodoxia nem kíván ilyen jóhiszemű, kisebbségi egyházi kezdeményezésekhez lealacsonyodni: ők voltak az uralkodó államegyház. Egyszerűen válasz nélkül hagynak minden ilyen kezdeményezést. A zsidó hitközségek részvételével rendezünk most, október végén, november elején a kolozsvári Szent Mihály-templomban egy olyan ökumenikus istentiszteletet, ahol a holocaust áldozatai emlékének adózunk. Egy engesztelő istentiszteletre kerül sor. A görög katolikusokkal az a baj, hogy a nacionalista és ortodox nyomás miatt nem kompromittálják magukat a kisebbségi egyházakkal. így is hungarofileknek, magyarbarátoknak bélyegzik őket. Eddig nem sikerült úgy rendezni az egyházi viszonyokat, ahogy 1989 végén, 1990 elején reméltük. —Beszélgetett Debrecenben a pápával? Ha igen, miről? — Pápai kihallgatáson közel 20 percig négyszemközt beszélgettünk. Felvetettem a csángók elrománosításának, a görög katolikus egyház működésének kérdését. Szorgalmaztam a gyulafehérvári érsekség megadását. A római, katolikus—református ökuméniát ismertettem. A magyar egyházak közötti kapcsolat alulró jövő ökumené, s nem egyházfők magas szintű találkozóiban merül ki. Az általános romániai helyzetről is képet nyújtottam Oszentségének. A nagy emberek szófukarok, mert minden szavuk elköteleztetést is jelenthet adott pillanatban. O a lengyel—magyar kapcsolatokról beszélt. Báthori Istvánt méltatta hosszasabban. Megkapó volt, hogy a ceremóniákkal és külsőségekkel ellentétben a pápa nagyon egyszerű ember. Az volt az érzésem, hogy egy egyszerű lengyel polgárral beszélgetek olyan kérdésekről, amelyek mindkettőnket foglalkoztatnak. Semmilyen... de ne legyek túl bőbeszédű. Nyakamba varrták — Van-e meghúzható határa a római katolikus és a református egyház közeledésének? — Hosszú távon el tudok képzelni egy olyan laza egyházi szövetséget, amelyben szerves kapcsolatok alakulnak ki a különböző felekezetek között. De ez távoli zene, még nem állunk ilyen jól. A reverzális harc (vegyes házasságokban a gyermek vallása tekintetében az egyik fél kizárólagos elismerése a másik fél részéről — a szerk.) Erdély egyes helyein még tart. De a népi kereszténység — márpedig Erdélyben létezik ilyen — egészen hitelesen a közeledés irányába mutat. —Mindazzal, amit ön tesz és mond, akarva-akaratlanul is részese a magyar belpolitikának. Hogyan éli meg ennek terhét? — Csupán egy kirívó eset volt — a taxisblokád —, ahol szembesülnöm kellett a magyarországi politikai élettel. Amúgy inkább rosszhiszeműségnek, sandaságnak vélek bizonyos elszólásokat, megjegyzéseket. Nem hiszem, hogy alapvetően beleszólnék bármibe vagy elítélhetőek volnának magyarországi megnyilvánulásaim. Sok minden rosszul esik. Érzek egy dehonesztáló, nemzeti alapon lekicsinylő magatartást. Nem foglalkozom vele... igaz, fáj adott esetben. —Romániában elkerülhető-e, hogy a forradalomnak legyen egy második szakasza, vagy belátható időn belül végbe menjen egy második, remény szerint vértelen forradalom? —A kérdéskör nagyon összekuszálódott. Ugyanis az én nyakamba varrták a „második forradalom” teóriáját, amikor magyarországi gyógykezelésemről hazatértem a múlt év decemberében. Manipulativ szándékkal tették ezt egy olasz hamis interjú alapján. Folytatódnia kell —Képzelt riport volt? — Nem egészen. Hiteles motívumokra épült hamisítvány. Olyasmiket szőttek bele, amiket mondtam vagy mondhattam volna. Ezzel vált hihetővé sokak számára. A szándék nyilvánvaló volt: a második forradalom meghirdetése — amelynek élére állok, még tolószékben ülve is •— erőszakra való felbujtást jelent. Tehát, íme mi vagyunk a terroristák, Temesváron én lőttem először a román ifjak hátába... ilyen osotobaságok terjedtek el. Akkoriban-védekezésre szorultam. Mondtam olyat, s ezt a közelmúltban ts vállaltam, hogy a forradalom úgymond csak elkezdődött 1989 decemberében, tehát folytatódnia kell. Nem a „másodikra”, hanem a folytonosságra tettem a hangsúlyt. S mindenképpen a békés formára. Azonban félő volt a szovjet puccs idején, hogy valóban második forradalomra lesz szükség, amely sajnos erőszakos cselekmények nélkül nem lett volna elképzelhető. Most úgy tűnik, hogy az erőszak valószínűsége csökken. De mindenképpen szükség van a forradalom folytatására vagy visszaszerzésére. Mert ellopták. Elképzelhető, hogy már nem vetemednek a várható tömegdemonstráció erőszakos elnyomására. Szükség van egy újabb viharra, mert már annyira leülepedett a román társadalom, s a reformerők annyira gyengék, hogy aligha képzelhető el szelíd, humanista reformmódszerekkel átalakítani a román társadalmat. Zsíros Géza 40 ezer dollárja —Moldávia függetlenedése és Bukarest hivatalos reakciója ok-e arra, hogy a romániai magyarság összedugja a fejét? — A magyarság nem lát olyan szoros összefüggést Moldávia új helyzete és a mi politikánk alakulása között. Nem tartjuk rossznak, ránk nézve csapásnak Moldávia függetlenedését. Még a Romániával való esetleges egyesülését sem. Sőt, egy olyan sajátos régió kerülne Romániához, amely erősítené az autonómia-törekvéseket. Elképzelhetetlen, hogy a homogén román államba be tudnák olvasztani Moldáviát. Mi több, vannak olyan politikai elgondolások, hogy Moldva és a szovjet Moldávia alkosson közösséget. Még mindig olyan autonóm egységet képez szerintem Moldávia is, Erdély is, hogy az autonomizmusnak komoly esélyei vannak. Főleg a románok területveszteségtől való félelmei semlegesítik az autonóm törekvéseket. De ha a félelmeket fel lehet oldani politikai eszközökkel, akkor az erdélyi román is felismeri, hogy mellettünk a helye. —Ha nem teszem fel az egészségi állapotára vonatkozó kérdést, megköveznek... — A balesetem csak akkor jut eszembe, ha kérdeznek felőle. Szaladni nehezebb, de rendszeresen tornázom. Félixfürdő ott van a szomszédságomban: amikor csak otthon vagyok, kijárok. Nincs semmi panaszom, az időjárásváltozást sem érzem. Nagyon jól vagyok. A kórházi időszak ugyan szellemi feltöltődést is jelentett, de ottani szobám valóságos irodává alakult. Ott sikerült a könyvemet is összeállítani. Számomra az utazások lelkileg nyomasztóak. Az otthonom ma olyan szállodának minősül, amelyben viszonylag többet ülök, mint más szállodákban. Én egy „leülepedett” erdélyi típus vagyok: saját kedvtelésemből soha nem utaznék, s a kertemben megtalálnám a mindenséget. De mindig úton kell lenni. — 1990február első napjaiban Békés megyébe látogatott. Akkor arról tudósíthattunk, hogy gyulai tartózkodása idején dr. Zsíros Géza—akkor még országgyűlési képviselőjelölt—átnyújtott önnek egy 40 ezer dollárról szóló ígérvényt azzal, hogy saját belátásuk szerint döntsenek felhasználásáról az erdélyi magyarok. Eljutott ez az összeg Önökhöz? Ha igen, mire fordították? — Nem jutott el. De az emlékezetemben is elhalványult. Ez feltételes felajánlás volt, hogy erről van szó, talán valami ilyesmi rémlik. De mi nem kaptunk 40 ezer dolláros csekket. Nem realizálódott. —Püspök úr! Köszönöm a beszélgetést! Kiss A. János Fotó: Gál Edit
