Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-27 / 227. szám
1991. szeptember 27., péntek MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE Ott, ahol a madár sem jár Pusztaottlaka ez év áprilisáig közigazgatásilag Medgyesbodzás- hoz tartozott. A hivatalos „válás” után sok olyan megoldatlan feladat maradt a helyi vezetőre, amely égető gond a településen. Mivel minden utca földes, így az útépítést is — bizakodóan — a jövő tervei közé sorolták A tanyavilágtól Pusztaottlakáig Pusztaottlaka történelméhez szorosan kapcsolódik a lakott belterület hármas tagozódása. A település „élete” az 1800-as évek végétől számítható, amikor román telepesek jöttek a vidékre. Drágán Simon, mint föld- birtokos építtetett templomot, majd ingyen telkeket osztott szét a bérmunkásai között. A jelenlegi településrészeket Bagófalunak, Tökfalunak és Korozsmai résznek hívják. A település neve a Meggyespusztából, majd később az Ottlaka- pusztából fejlődött ki. Ottlaka- puszta tulajdonképpen egy kiterjedt, 500-600 házból álló tanyavilág volt. Az évek múlásával a lakók elköltöztek, a tanyák tönkrementek vagy lebontották őket. Ma összesen csak 18 tanyát tartanak nyilván és számuk egyre fogyatkozik. Az akkori életkörülmények a kistermeléshez, állattartáshoz igazodtak, ami a falu fejlődésében is meghatározó. A kis község sok éven át közigazgatásilag másmás településhez tartozott, amelynek hátrányos, kézzelfogható nyoma ma is érzékelhető. Összeállításunk a teljesség igénye nélkül villant fel egy-egy képet Pusztaottlaka mindennapjairól. Szabó Miklós, a téesztagból lett polgármester Rendőrt! Pusztaottlaka hátránya, hogy nem lehetett hátrányos helyzetű — Tavaly októberben léptem hivatalba. Felkérésre indultam a választáson és a három jelölt közül az utolsó előtti napon írtam alá a jelölőívet. Végül 60 százalékos aránnyal nyertem — kezdi a bemutatkozást Szabó iklós Pusztaottlaka polgármestere. Függetlenként indultam, amely elvet a jövőben is szeretnék megőrizni. Számomra egy szempont van: a falu érdeke. — Úgy értesültem, hogy ezt megelőzően a termelőszövetkezetben dolgozott, és az állam- igazgatási területet csak mint magánember ismerte. Nem volt zavaró ez a munkájában? — Bevallom először úgy éreztem magam, mint a gyerekek első nap az óvodában. Nem szégyellem: sok segítségre volt szükségem. Ma is fontos a munkatársak véleménye, valamint a többéves tapasztalattal rendelkező jegyző szakismerete. Az elmúlt néhány hónap nem volt könnyű—nem bántva az elődöket —, de igen nagy hátrányokkal indult a település. Lassan mégis megállunk a lábunkon — mondja a polgármester, majd elkomorodik. — A legégetőbb gondokkal kezdtük a munkát: bővítettük a közvilágítást, közutakat javítgattunk, miközben az áfész önállóságát is egyengettük. Halaszthatatlan volt két ravatalozó építése, az egészségház, a művelődési ház felújítása, a községháza bepucolása, meszelése. Ezen kívül az iskolánál kisebb javítások, átépítések történtek, valamint Tökfaluban egy orvosi rendelő és parkoló kialakítása volt fontos. — Milyennek ítéli a közigazgatás helyzetét? — Elmaradottnak, hátrányosnak. Sajnos ezt tetézi, hogy megpályáztuk a hátrányos települések „rangsorát”, de kiestünk a rostán. Csak magunkra számíthatunk, amit úgy szoktam fogalmazni: a kakas kukorékolása úgysem hallik az égig. Néhány jellemző: A településen egyetlen portalanított út sincs. A járdák többsége (ahol van egyáltalán) tégla. Az egyetlen hepehupás bekötőút szélesítésére a KPM-től még csak Ígéretet sem kaptunk. A buszjárat kevés, éppen a járhatatlan utak miatt. Az 560 lakos 60 százaléka idős korú, az aktív keresők egy része pedig munkanélküli. A családok életszínvonala alacsony. Bevételi forrás? Van öt szolgálati lakásunk és a háztáji föld adója. Ehhez jön az állami támogatás, plusz a pályázatok. Visszaigényeltünk ugyan 99 kát. hold földet és van 11 üres telkünk, de még nem kívánjuk értékesíteni. Ha rákényszerülünk, akkor mi is gazdálkodunk. — A Medgyesbodzástól történt válás okozott-e hátrányos megkülönböztetést? — A válás a helybeli lakosság igénye volt. Eleinte harcolnunk kellett, de különösebb ellentét nélkül jöttünk el. Szerencsére januárra visszamenőleg megkaptuk az éves költségvetést, így volt anyagi alap az induláshoz. Hogy hogyan tovább? — teszi fel a polgármester önmagának is a kérdést. Rengeteg a tennivaló. Nem csak a fenntartást kell biztosítani, de alapvető infrastrukturális és állagmegóvási feladatokat is elölről kell kezdeni. A település nagyon elmaradott és a meglevő 9 millió forintos költségvetés a létfenntartást is alig fedezi. Előrelépni csak közös erőfeszítéssel tudunk. Egyből kettőt • • Ülésezett — Régóta égető gond Pusztaottlakán a temetők elhanyagolt állapota, a kút, a járda és a ravatalozók hiánya — állítják többen a településen. Úgy tűnik, ez évben végre megoldódik a probléma, mert a helyi önkormányzat megépítteti a ravatalozót. És hogy az öröm teljes legyen, nem is egyet, hanem mindjárt kettőt: az ottlakai és a tökfalusi részen. A beruházás összköltsége 900 ezer forint, amelyből csupán 60 ezer forintnyi munka van hátra. Mindez nem valósulhatott volna meg a lakosság és a termelőszövetkezet segítsége nélkül. Egyéni felajánlásból október végéig 35 ezer forint jött össze, míg mások kétkezi munkával, a téesz pedig gépekkel, földmunkával járult hozzá az új beruházásokhoz. Pusztaottlakán szeptember közepén ült össze a képviselő- testület a félévi költségvetés megvitatására. Az öttagú testületnek nem volt nehéz a 9,7 millió forintos bevételt — amely 73 százalékos félévi teljesítésnek felel meg — a sok elvégzésre váró feladat között szétosztani. A gond inkább ott jelentkezett, hogy milyen rangsort állítsanak a megoldandó teendőknek. A beszámoló egyértelműen tartalmazza a kiadások felhasználását — az utak fenntartása, közvilágítás, vízellátás, parkfenntartás, szociális ügyek, óvodai, iskolai nevelés, művelődési ház, javítási munkák. A ravatalozó beruházási költsége pedig a II. félévre húzódik át. Az oldalt írta és szerkesztette: Halasi Mária. Fotó: Fazekas Ferenc Pusztaottlakán tavaly óta megszaporodott a személy és vagyon elleni bűnelkövetések száma. A gázcseretelepre négy alkalommal törtek be és összesen 150 gázpalackot vittek el. Kétszer a vegyesboltba, kétszer az italboltba, egyszer pedig az 1. sz. presszóba hatoltak be a betörők. Egy idős nénit gázspray-val támadtak meg, egy másikra rátörték az ablakot. A téesztől sertést, birkát, talpon álló terményt loptak, komoly értékeket tulajdonítottak el. Úgy kellene a településre egy rendőr, mint egy falat kenyér — állítja Szabó Miklós polgármester. — Sok esetben történt szabálysértés, főként az „átutazók” részéről. Most vasárnap délelőtt is a presszóban olyan veszekedés, verekedés tört ki, hogy hívni kellett a körzeti megbízottat — mondja a polgármester, majd keserűen hozzáteszi: — a munkanélküliség nagymértékben hozzájárul a bűnözéshez, de nem hasznos ez a sok bevándorló sem. Körzetünkben Med- gyesbodzáson van egy rendőri megbízott, de 22 kilométer átmérőjű területen kellene intézkednie egy szál biciklivel. És még a telefonhiányról nem is szóltam. Kértünk segítséget a Belügyminisztériumtól, a békéscsabai főkapitányságtól is. Tudjuk, a mezőkovácsháziak megtesznek mindent, de nincs elég keretük. Gondoltuk, összefogunk a bod- zásiakkal és civilekből szervezünk egy őrjárazó csoportot. Természetesen ennek anyagi vonzatát is vállaljuk. Most folynak az egyeztető tárgyalások a mezőkovácsházi kapitányság és a két település között. Tény: ahhoz, hogy megfékezzük a garázdaságot és leleplezzük a bűnözőket, rendőri, hatósági intézkedés kell. Szeretnénk minél hamarabb beszámolni ennek sikeréről. Segítség a gyerekeknek Pusztaottlakán is egyre több szülő kerül olyan helyzetbe, hogy gyermekének az alapvető ellátása is gondot jelent. Segélyezni tehát muszáj! De miből? Éz évben még sikerült: a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége adott 150 ezer forintot támogatásként a településnek és a rendkívüli nevelési segély mintegy 230 ezer forintot tett ki. Ebből jutott több gyermeknek napközi térítésére, valamint néhány 2500—3000 forintos ruhautalványra. A családi szűk költségvetést próbálják ellensúlyozni az ingyenes tankönyvekkel is, amelyet minden gyerek „élvezhetett”. Döntsön a nő! Egy kevermesi elkeseredett édesanya írja levelében az abortuszvita kapcsán: „Most lesz csak igazán elgondolkod- jii valója, joga, felelőssége dönteni az édesanyának, annál is inkább, mert a megszületetteknek nem az erkölcsi tartásra, kiállásra adnak tejet, kenyeret.” Elgondolkodtatott a levél és megfogalmazódott bennem egy kérdés. Vajon hányán és hányféleképpen éljük meg ezt a nagyon is mai társadalmi „átalakulást”? Ha csak a száraz statisztikát nézzük, kiderül, hogy az abortuszok száma — mint születésszabályozási módszer — mindig azokban a korszakokban emelkedik magasabbra, amikor gazdasági hanyatlás tapasztalható az országban. A nagy társadalmi gondok mellett pedig elkerülhetetlen a magánember, a családok elbizonytalanodása. A biztos megélhetés, a célokkal teli jövő mindenkor többet jelentett a kérdés megoldásában, mint akármilyen szigorú törvénykezés. Érdekes módon az emberek ösztönösen megérzik, mikor lehet kockázat nélkül vállalni a „szerelem gyümölcseit”. Véleményem szerint az abortusz nem is lehet kérdés mindaddig, amíg a védekezés, a megelőzés mechanizmusa százszázalékos biztonsággal nem működik. Mint tudjuk, azonban e téren igen súlyos lemaradásaink vannak. Amikor egy vidéki gimnazista leány csak akkor mer elmenni az orvoshoz, amikor baj van (a látszat ellenére még sok az ilyen!), akkor a tiltás, tiltakozás helyett fontosabb lenne gyermekeink frázisoktól mentes, őszinte, felvilágosítása. Ebben segíthetne például az egyház. Csupán kijelenteni, hogy „ne paráználkodj” édeskevés a magánélet döntéseihez. Istentől várni a megoldást pedig legalább olyan naiv ábránd, mint védekezés nélkül elkerülni a terhességet. Nem vagyok férfiellenes, de osztom azon nőtársak véleményét, akik így gondolják: a testünkben megfogant életről, annak kihordásáról, felneveléséről elsősorban magunknak kell dönteni. Mondom ezt azért, mert a gyakorlatban minden emancipáció ellenére a gyermekekkel kapcsolatos teher egy életre ránk nehezedik. Miért kellene ezt a terhet például 16 évesen egy boldog pillanat „bűneként” viselni? Ha nem rendel- kezhetem saját testem felett, akkor kiszolgáltatott rabszolgája leszek egy paragrafusnak és napjaink társadalma rettegéssel tölt el, s a női nemet. Visszatérve a levélíróhoz: miért ilyen sötét a kép? Mert országunk pillanatnyi helyzetében nem lehet tudni az új kis életről: „nem ő- lesz-e az, aki éhesen elájul az iskolában, aki fagyoskodik hideg lakásban, egy munkanélkülivé vált család rongyoskája, szegénységem miatti gyógyítatlan betegecskéje, a társadalom felesleges tagja.” Van, aki mindezt felelősséggel átérzi, vállalja? Hát ezért is fontos, hogy dönthessen a nő. Elhagyott tanyák. Pusztaottlaka, mint település a tanyavilágból nőtt ki. A hajdan volt 5-600 tanyából mára szinte csak mutatóba maradt. Sajnos ezek nagy része is magára hagyatottan vár a végső felszámolásra Kaszaper: A Kihívás Napja A Challenge Day Kaszaperen először az Orosházára tartó munkásbusz és a Mezőkovács- házára tartó diák- és felnőttbusz leállításával kezdődött, amelyet a rajta utazók 15 percig toltak. Délelőtt az általános iskolások versenyébe kapcsolódtak be a Mezőkovácsházi 2. Számú Iskola diáksportköre, valamint a Végegyházi Általános Iskola tanulói. A munkahelyen is minden dolgozó hozzájárult a nap sikeréhez. Pontosan 10 órakor kezdődött a CD futás, amelyhez a mezőkovácsházi rendőrkapitányság biztosította az útvonalat. Egy órakor bonyolódott a kerékpártúra a falu körül. Délután a serdülők és a felnőttek „dolgoztak”. íme néhány a programból: kézilabda a Mezőkovácsházi 1. Sz. Általános Iskolával, foci a medgyesegyházi felnőtt csapattal, asztalitenisz, szkander, teke, karate, táncverseny, aerobic, asszonytoma, Toldi-kondi, söprögető- és 7-es rúgó verseny, óvodások, nyugdíjasok tornája, tűzoltóbemutató, rendhagyó szülői értekezlet. Az esti diszkóban különféle nyereményeket sorsoltak ki. Kaszaperen a részvételi aktivitás 100 százalékos volt. A 2. kategóriájú települések között 8. helyezést értek el. A rendezvény szponzorai: Orosházi Bamevál, Nagybánhegyesi Tejüzem, Papp és Társa Bt. Mezőkovácsháza, valamint 25 ezer forintot nyert a település a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport kuratóriumától. A rendezvény kísérő programja volt a helyi téesz bográcsosa, a Nagybánhegyesi Tejüzem kóstolója és a polgármester úr vállalása, amely a központi park fűkaszálását, rendben tartását jelentette. A késő estig tartó rendezvényt mindvégig a jókedv, a derű és a siker jellemezte.
