Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-27 / 227. szám
&BÉKRS MEGYEI HÍRLAPKÖRKÉP 1991. szeptember 27., péntek Szilveszter az Akropolisz tövében Ismét nyerhet, ...ha játszik velünk! Nagyszabású, több héten át tartó rejtvénypályázatot indítunk a közeljövőben a Békés Megyei Hírlapban. A játék főnyereménye: szilveszter Athénban, az Ibusszal. Ezen kívül számos más értékes ajándék vár önre, ha figyelemmel kíséri lapunkat. Részletes ismertető a jövő héten. Húszezer kilométer a HUNGARY-val A városháza előtt indulóban az egységes Európáért Fotó: Fazekas Ferenc Ötvenedik patológiai kongresszus Kórszövettan nélkül leáll a kórházi üzem Egy tűzpiros Opel, sivító rendőrmotorosok kíséretével süvített végig tegnap délelőtt Békéscsabán. A polgármesteri hivatal előtt megálltak, két ízléses és feltűnő formaruhás férfi pattant ki az autóból és indult Pap János polgármesterhez. Tarsolyukban a következő szöveggel egy lista: „Mi, Magyarország megyei jogú városainak és megyeszékhelyeinek polgármesterei, örömmel csatlakozunk a Felhí- vás-hoz. Támogatjuk az abban megfogalmazott célok megva» lósítását. Csak az egységes, békés Európa garantálhatja gyermekeink és unokáink számára a felemelkedést és biztonságos jövőt.” László István és Újházi László volt autóversenyzők, ma vállalkozók ötlete mind a 22 magyar polgármestert, akit felkeresnek aláírásra buzdít. Ezekkel az okmányokkal száguldják végig Európa 31 fővárosát, 20 ezer kilométert 22 nap alatt. Percnyi pontossággal kiszámolták az indulást, érkezést, a magyar külképviseletek segítségét elnyerve fogadják őket a külföldi polgármesterek, vagy megbízottaik. A cél, hogy mindenkit megnyerjenek az egységes Európa gondolatának, a határok szabad átjárhatóságának, egymás kultúrájának, nemzetiségi hagyományainak elismerésével és tiszteletben tartásával. Az Európa 92-ben fogalma mindezt jelenti, az emberek, a nemzetek és a környezet védelmében. A két vállalkozó szellemű férfi szponzorok segítségével teheti meg a rekordok könyvébe írandó utat. Autójuk hivatalos rendszáma: HUNGARY (szám nélkül). Indulás szeptember 28-án délelőtt 10 órakor Budapestről a Hősök teréről. Érkezés október 20-án éjszaka, a hivatalos fogadás ugyanott október 22-én 11 órakor. B. Zs. (Folytatás az 1. oldalról) potára az ágazat.” Kifejezte kételyeit a patológiai finanszírozás különböző területeivel ösz- szefüggésben, a klinikai szakmákkal való kapcsolódásban. A kórházhigiénikusok korábban nemritkán parkolópályára helyezett, kevéssé értékelt beosztásban dolgoztak. Az érdekeltségi alapon, az anyagi mérhetőséggel működő egészségügyben gyökeresen változik az ő megítéltetésük is. A patológu- soknak figyelemmel kell kísérniük a kórházban a „betegvezetést”, öszszehasonlítva a diagnózist, a terápiát és végső esetben már a bonclapot. A klinikus szakmák hibái, a kezelés hiányosságai ellen a patológus (Folytatás az 1. oldalról) Simon Imre, a megyei önkormányzat elnöke szemlátomást örömmel fogadta a román fél ajánlatát és hozzátette: — Időben kaptuk az ajánlatot ahhoz, hogy a jövő évi költség- vetésbe beépíthessék a szükséges pénzt az érintett magyar szervek. Persze ha az elvi megállapodás megszületik, akkor a emeljen szót, hogy a gyógyításban tanulságként szolgáljon. A cél, hogy a 90 éves beteget éppúgy kezeljék, mint a 29 éveset, ha a betegsége azt kívánja. Hangsúlyozta a terület izgalmas, sokak által kedvelt részének, a biopsziás szolgálatnak a jelentőségét. Azzal biztatta a jelenlévőket, hogy a jövő évi költségvetésbe igyekszik olyan elemet építeni, amely a patológiai osztályok diagnóziselemző munkájának fejlesztését segítheti. Pályázatok lehetőségét is megteremtik, hogy ezzel a rendszerrel a szakma technikai süllyedését megállítsák. „A pa- tológusok számára olyan érdé- „ keltségi rendszert kell kialakítani, amely nem tántorítja el a fiakivitelezési munkák akár idén elkezdődhetnek. Az aradiak a Gyulai Húskombináttal közös vállalat létrehozásáról állapodtak meg. A szakemberek már a jövő héten tárgyalóasztalhoz ülnek a konkrét teendők megvitatására. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban ugyancsak közös vállalat, termelési együttműkötalokat a pályától. Ennek az is része, hogy itt emelkedjenek a jövedelmek, odaát pedig vékonyodjanak a borítékok.” A külfölddel összehasonlítva kórházaink, a patológiai osztályok állapotát, arra hívta fel a figyelmet, hogy mutatóikban ne a boncolások magas száma legyen a mérvadó, hanem a kórszövettani, cytológiai vizsgálatoké, mint a fejlettebb országokban. A tudományos tanácskozáson elsőként dr. Goda Péter, a Kövizig igazgatójának előadását hallgatták meg a résztvevők a természeti és környezeti ártalmakról, megyénk ivóvizének minőségéről. A kongresszus pénteken és szombaton folytatja a munkáját. Bede Zsóka dés szerepelt napirenden, itt sincs akadálya az üzletkötésnek. Sőt csütörtökön délután a KPM illetékeseivel arról tár-* gyaltak az aradiak, hogy miként oldhatnának meg közös útépítéseket. A magyar fél technológiája jó minőséget garantálna, a románok pedig az alapanyagot adhatnák. L.S. „NINCS OLY SZERÉNY BOLDOGSÁG, AMELY KIKERÜLHETNÉ A ROSSZINDULAT FOGAIT.” (Valerius Maximus) Javaslat új határátkelőkre Nem mindegy, hol nem visszük semmire Ha az ember nem pártvezér, nem miniszterelnök, ha még egy tárca nélküliségre se futja—hogy ne ereszkedjünk le a bank-vezérigazgatói posztig vagy párizsi fotómodellségig, netán akadémiai tagságig —?, de 100 év után betoppan szülőfalujába, na, akkor mit csináljon? (A közérthetőség kedvéért azt a szituációt próbáljuk érzékeltetni, amikor egy ember csak ott van, úgy két.szál lábbal megtámasztva.) Na mit csináljon? Persze elmélkedni lehetne ezen a költői kérdésen, de abban biztosak lehetünk, hogy bármire jut, a kocsmában köt ki. Olyankortájt, amikor az ember a fent vázolt módon betoppan, százból kilencvenkilencszer egyetlen kulturális műintézmény sem csalogatja az esztétikára éhes publikumot, különben sincs a faluban a kocsmán kívül semmi. A kocsma ugyanolyan, mint 20 éve volt, ugyanakkor teljesen más, mint 20 éve volt. A részeg ember sűrűségi együtthatója — négyzetméter/fő — egyenes arányban áll a véralkoholszint osztva nyitás óta eltelt idő hányadosával. Semmi sem változott 20 év óta, minden megváltozott 20 év óta. Akkor fekete, olajos padló volt (Padlóra köpni tilos! feliratú táblácskával, amelyet a legyek különös előszeretettel kerestek fel pöttyinteni). Most, dzsesszes-vikszos a burkolat és a söntés repedéseit is elsöpörte az idő. Akkor férfi kocsmáros állt a túloldalon és mi ideát jaffát meg bambit rendeltünk. Most töltöttgalamb-szépasszony mosolyog az urakra — hát jó, magunk közt szólva nagyon nem pont azok —, akik hálából még egy rundót kémek. Ronda rundó lenne, ha a szülőfalujába betoppanó emberrel nem bővülne a kör. Mert ha az ember nem pártvezér, nem miniszterelnök, sőt tárcanélküliségre sem futja — a többit lásd fönt —, akkor köszön és megnézi, hogy a többiek mit isznak. Ha szerencséje van felismer valakit a régiek közül. Stimmel. Az a kopaszodó valószínűleg a W. Jenő lesz, saccolja meg, majd beszédbe elegyedik vele: — Szevasz, Jenő! — mondja és vár. Szerencséje van, mert a Jenő — tehát ő az — szeme felcsillan. Már csak az a kérdés, hogy ez a csillogás reggel óta tart vagy a viszontlátásnak köszönhető. Ha az ember nem vitte semmire és ennek ellenére betéved szülőfalujába, a véletlen odasodorja a kocsmába és felismeri a W. Jenőt, akkor az események pörölycsapásként zúdulnak a továbbiakban a söntésre minimum záróráig. W. Jenő otthon nem vitte semmire, az ember máshol nem vitte semmire, node mekkora különbség van a kettő között. W. Jenőnek könnyű otthon nem vinni semmire, hiszen ő hova toppanjon vissza, és kire köszönjön rá és kivel elegyedjen beszédbe az elmúlt 20 évről? Na nem! Méghogy semmire sem vittük? Kikérnénk magunknak a gyanúsítgatást. Pont ellenkezőleg! És csak mondjuk, mondjuk. Legfeljebb akkor akadunk meg, amikor a Jenő szeme megpihen nagylábujjunkon, pedig nem is olyan feltűnő a lyuk a cipőnk orránál. De nem ez a lényeg, hanem amit közben gondolunk. Megállapítjuk, hogy ez a W. Jenő pont olyan, mint az a W. Jenő, akit akkor ismertünk, csak az arcán mindenféle ráncokat növesztett. „Hát ezen a Jenőn fogott az idő, még szerencse, hogy rajtam nem látszik úgy a kor” — gondoljuk, és mire észbekapunk, beleéljük magunkat azokba a régi, szép — valóban szép — időkbe. És emlékszel-e arra amikor... -— kérdezzük W. Jenőtől, de már vagy négyen felelnek, mert a többiek is felismerték az embert, aki se nem pártvezér, nem miniszterelnök, s tárcanélküliségre sem futotta stb. Se nem szidják, se nem dicsérik, úgy tudomásul veszik, hogy itt áll köztük az ember, úgyhogy az asszony pörlekedésére eggyel több észérvet lehet majd otthon előadni. Hohó, gondol az ember egy okosat, eljött az alkalom, hogy fülöncsípjen húsz évet. Most aztán kiderül, hogy mi történt ez alatt a húsz esztendő alatt. Meglehet, innen nézve nem is húsz volt, hanem több, netán kevesebb, vagy ki tudja? Közben a kocsmárosné a harmadik — vagy negyedik? — körnek örül, az ember meg egyre szomorúbb lesz. Aztán már mindegy mi lesz, úgyse érzi, úgyse látja, úgyse hallja, különben is záróra van, ezek szorgos népek, máskor nem szokták elhúzni a lerészegedést tíz óráig. Ha az ember se nem pártvezér, nem miniszterelnök, s tárcanélküliségre sem futotta... akkor most magába száll, majd valamilyen gépjárműbe és kötelességszerűen elódalog szülőfalujából. Mert nem mindegy, hogy hol nem viszi az ember semmire. Lovász Sándor Csárdaszálláson továbbra is „rizsáznak” LMNS' A csárdaszállási határban az idén immáron második alkalommal láttak aratáshoz a helyi Petőfi Tsz-ben, a kombájnok hétfőn megkezdték a rizs betakarítását. A közös gazdaság szántójának 20 százalékán, vagyis 860 hektáron termeszt ebből a fontos élelmiszemö- vényből, mely az elmúlt években a szövetkezet meghatározó kultúrája volt. — Ä rizs az idén is fontos növényünk, de lényegesen kisebb a jövedelmezősége, mint a korábbi esztendőkben. Ennek oka, hogy a termelési költségek jelentősen növekedtek, például a gázolaj egy év alatt háromszorosára, literenként 33 forintra emelkedett, a növényvédő szerek és a műtrágyaféleségek ára 70 százalékkal magasabb atava- lyinál. Köztudott az is: a rizstermelés nagyon anyagigényes növény — sorolja Püski Lajos, a közös gazdaság elnöke, majd kisvártatva megtoldja: — Tavaly hektáronként 4,7 tonnás hozamokat takarítottunk be, az idén hektáronként négy tonna körüli termés várható, s a terméscsökkenéssel az eladási árak nem emelkedtek, így más növényekhez hasonlóan a rizsen is szerény a nyereségünk. Köztudott az, hogy hazánk rizsből importőr, a külföldről behozott rizs nagy többsége Vietnamból érkezik, mert—pillanatnyilag — olcsóbb, mint a hazai termesztésű. Látszólag ostobaságnak tűnik a hazai termesztése, de ha ott is reálisak lesznek a termelési költségeké akkor már nem lesz olcsóbb az import. S ekkor még nem szóltunk azokról a sok százmilliós alapberuházásokról, amelyeket az elmúlt években valósítottak meg a hazai mezőgazdasági nagyüzemek. Szétrombolásuk, egy esetleges termelési szerkezetváltás a keleti piacok ösz- szeomlásával a hazai rizsellátást még bizonytalanabbá tenné. így ha szerény nyereséggel is, de marad Csárdaszálláson a jövőben is a rizstermesztés. — szekeres — A szerző felvétele
