Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-25 / 225. szám
GYULA ÉS KÖRNYÉKE 1991. szeptember 25., szerda © Az áfész ajánlata: Diszkontáruház helyett diszkontár Eleken, Kétegyházán és Lö- kösházán a kereskedelmi ellátásban a meghatározó szerep a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ-é. Eleken van ugyan még egy Füszért- üzlet, deatöbbi, ugyanúgy, mint a másik két településen, maszek bolt. Bár jó néhány akad belőlük (élelmiszerbolt, olcsó áruk boltja, italbolt), igazi konkurenciát nem jelentenek. — Attól függetlenül, hogy más szektor is belépett az ellátásba, feladatunknak tekintjük tagságunk ellátását élelmiszerrel, ruházattal, iparcikkel —jelentette ki Liker János, az áfész kereskedelmi főosztályvezetője. — Érezzék tagjaink a falvakban is, az ő pénzük ugyanúgy benne van a szövetkezeti mozgalomban. A fentieket akkor fogalmazta meg a főosztályvezető, amikor feltettük a Kétegyházán nemrég hallott kérdést: lesz-e náluk diszkontáruház? És toldjuk meg azzal: lesz-e vidéken? — Irreális elvárás lenne, hogy minden településen nyissunk raktáráruházát—válaszolta Liker János. — Viszont, hogy valamit enyhítsünk ezen: több termelő vállalattal kötöttünk most szerződést. A szállítmányok árai az utolsó negyedévben éreztetik majd jobban hatásukat. A termékeken nincs nagykereskedelmi árrés, csak a mi szorzónk, ez 6—8 százalékkal olcsóbb árat jelent. — Nehéz követni manapság az árakat. Jó, ha van egy hely, melyről tudja a vásárló, itt minden olcsóbb. ■— így van, de ennyi boltot nem lehet átalakítani diszkont- áruházzá. Gazdálkodnunk is kell, szövetkezeti szinten nyereséget elérni. Költségeink megnőttek, szóval nem tudunk mindent olcsóbban adni. Amit viszont termelői áron szerzünk be, a nagykereskedelmi árrés elhagyásával adjuk tovább. Diszkontáron akarunk megjelenni a piacon diszkontáruház helyett. — Gyulán mégis létesítettek raktáráruházai. — A városnak nagy a piaci felvevőképessége. Muszáj is volt, mert az ÉLÉSKER, a kft.-k erős konkurenciát jelentenek. A legnagyobb érv, hogy rendelkezünk egy 520 négyzetméteres helyiséggel. Először kiadtuk a Diogenész Kft.-nek, majd a FÜSZÉRT-tel közösen működtettük, de a környező áruházak olcsóbbak voltak. Úgy döntöttünk, önállóan csináljuk tovább. A FÜSZÉRT szállít a hálózatunkba, de a diszkontáruházba 98 százalékban termelőktől szerzünk be. Ezzel a konkurencia árain vagyunk, talán egy kicsit olcsóbbak is. — Tehát a kistelepülések ne is számítsanak diszkontáruházra, míg nincs konkurencia. — Jogos az igény... A falvakba olcsóbban visszük ki azokat a termékeket, melyeket a városi áruházban árusítunk. —Mindent? — Nem teljesen. Olyasmit, amin nincs nagy költség: étolajat, lisztet, cukrot. Ha mindez olcsóbb, akkor fölösleges diszkontáruházát nyitni — mondta a főosztályvezető. Minden áruféleséget, ami egy háztartásban kell valóban nem lehet termelői áron beszerezni. Másrészt egy kereskedelmi szervezettől nem várható el, hogy a nem túl nagy piacot jelentő faluban, saját boltja forgalmát csökkentve önkonkukren- ciát hajtson végre. Ha a vidék megkapja raktáráron az ott szükséges termékeket, amit a város is, a diszkontáruház pusztán csak forma. Ha nem, fontolja meg az önkormányzat, nem kellene mégis egy üres helyiséget felajánlani? „Jaj de szép (kék) szeme van magának... Elek—Lökösháza Építéshatósági igazgatási társulás A tanácsrendszer ésszerű találmánya volt a települések közötti különféle igazgatási együttműködés. Amikor nagyobb önállósággal dolgozhattak, jóval több ügyet lehetett, kellett helyben intézni, különösen a falvakban merült fel a probléma: vagy nem volt szakember, vagy nem volt elég munkája. Megoldásnak kínálkozott az igazgatási együttműködések megkötése. — Elek és Lökösháza között nem újkeletű az építéshatósági igazgatási társulás — tájékoztatott Lökösházán Germán Géza polgármester. — A képviselő- testület felülvizsgálta a korábbi megállapodást és a folytatás mellett határozott. Elekről hetente egy alkalommal jár ki a polgármesteri hivatal műszaki csoportvezetője. Lökösházán szerdai napokon tartózkodik és ez a feladatok mennyiségét tekintve teljesen elegendő. Külön státuszt nem kellett létesítenünk. A két polgármesteri hivatal közötti megállapodás szerint társulásban intézik az építésügyi hatósági, községrendezési, településfejlesztési, lakás és kommunális, a vízügyi igazgatási feladatokkal összefüggő hatósági jogkörök gyakorlását. Ugyancsak a társulás látja el a kisebb beruházási, felújítási munkák műszaki ellenőrzésének feladatait is. A társuláshoz — a megálla- podók egyetértésével—más települések is csatlakozhatnak. ...Nincs ilyen a világon senki másnak” —jutott eszembe a népszerű nóta. Ismerősöm meleg szemében ugyanis új fényt fedeztem fel, az igazságérzet és az öntudat csalhatatlanul széppé tevő jeleit. Mesélte, úgy hiszi, ki akarják akolbolítani munkahelyéről. Említették is neki a veszélyt, oly módon tálalva, hogy az ő posztján ezt meg azt tudni illene. Megválaszolt, nincs ember, aki megfelelne a véleménye szerint irreálisan magas követelményeknek. Főnökének más aduja nem lévén, odavágta: — Magának a szeme se áll jól! Azóta figyelem, arrafelé mi - lyen sok a ,,jóvágású” szem. Sajnálom a növekvő egyformaságot. Miért nem maradhat magánügy, hogy kinek milyen tekintet tetszik? Valamit valamiért Kétegyházán, a szeptember eleji napsütésben a községháza előtti parkot a Márki Sándor Nyugdíjas Klub tagjai szépítge- tik. Ok gondozzák a mezőgazdasági szakiskola környékét is. Nem kis területek ezek, de a klubtagok úgy döntöttek, vállalják. Nekik megéri. Az iskola autóbuszt ad a kirándulásaikhoz, a polgármesteri hivatal ősszel és tavasszal 30—30 ezer forintot fizetett. Ez az üzlet jobb ízű, mint a támogatás. Ahogyan Medve György klubvezető fogalmazott, valamit valamiért. Halló, Lebenszky Attila! ■ZT A gyulai idegenforgalmi vásáron egyetlen Gyula sorsjegyével Lebenszky Attila alpolgármester nyert, mégpedig ötnapos, kétszemélyes külföldi utat. — Halló! Elmentek Párizsba? — Nagy gondban volt a család, hetente változtak döntéseink, menjünk, ne menjünk? Mindenki biztatott, de végül úgy határoztunk, nem megyünk. — Mert? — Hiába nyer az ember, egy ilyen útra még rá kell költeni 10—15 ezer forintot. A munka is nagyon sok, december 31-ig be kell fejezni a két önkormányzati vállalat átszervezését. A bizottságot én irányítom. És végül: családcentrikus vagyok, úgy szeretném, ha mind az öten együtt lennénk. A gyerekek közül kettő iskolás, a kicsi otthon van, nehezen tudtuk volna ellátását megoldani. — Tehát pénz lett az útból... — A 23 ezer 600 forintot a gyerekek iskolai felszereléseire költöttük és más, napi dolgokra. Szóval a pénz ment el és nem az alpolgármester. Y Siker Ditzingenben Zu feuriger Musik schwangen die Röcke in die Höhe beim Körös-Tanzensemble aus Gyula A Ditzingen—Gyula közötti, nemrég megköttetett testvérvárosi kapcsolat újabb állomásaként szeptember közepén kétnapos fesztiválon vett részt a Körös Táncegyüttes négy pár táncosa és három zenésze. A ditzin- geni, úgynevezett Cserép ünnepen, a városháza és a főtéri templom előtt felállított színpadokon mintegy négyezer ember előtt mutatták be néptáncainkat, a Dunántúltól - Er- d é 1 y i g . Varga András és Gyalog László ,az együttes vezetői elmondták, a csoport osztatlan sikert aratott, óriási ovációval fogadták egyórás műsoraikat. A nagyszabású fesztiválon igen sok művészeti csoport közreműködött. A magyarok sikereiről a ditzingeni lap is beszámolt, viharos tapsról, ízes zenéről, lebbenő szoknyákról tudósítva. Kulturális őrségváltás Gyulán? A gyulai önkormányzat pályázatot írt ki a Gyulai Várszínház, az Erkel Ferenc Művelődési Központ és a Mogyoróssy János Könyvtár igazgatói posztjaira. Az intézmények meghatározóak a város kulturális életében, kisugárzó hatásuk számos területen öregbíti Gyula hímevét. Akik évek óta az élen állnak, most megmérettetnek. Vajon beadják-e pályázatukat? — kerestük meg hármójukat. A kérdés erősen foglalkoztatja a közvéleményt. Varga András, a művelődési központ igazgatója: — Még nem tudom. Annyi minden volt a nyáron, hogy nem is tudtam gondolkodni rajta. Most szabadságra megyek és döntök. A városházán, de másutt is kérték, adjam be a pályázatomat... 36 éve dolgozom a szakmában. 27 éve igazgatok. Ez alatt letettem egyet s mást az asztalra... De 57 és fél éves vagyok, a pályázatot öt évre hirdették meg. Felmerülhet, mi keresnivalóm van? Havasi IsP’ánné, a könyvtár igazgatója: — Igen, benyújtom a pályázatomat. Mert megkértek rá, és mert vannak elképzeléseim a szolgáltatások terén. Még nem teljesedett be a könyvtárszervezési koncepcióm sem... Ezekről nem beszélnék, nem szeretnék másoknak tippeket adni. Tudom, sokan pályáznak, munkatársaim is, kívülről is. Igen, tartok tőlük. Nem szakmailag félek, hanem hogy meggyőzőbben tudnak érvelni, mint én. Havasi István, a várszínház igazgatója: — Gondolkoztam rajta... Úgy éreztem, 27 év után elég beadni azt a 27 évet és ismeretesek a világkiállítással kapcsolatos terveim is. A megmérettetésnek vannak más módjai: az évenkénti programok és megvalósításuk... Akkor mégsem igaz, amit mondtak erről.a színházról, amit gondoltam róla? Bárhogy ítélik meg az emberek a 27 évet, még mindig van mondanivalóm. A környezetemben lévő szakemberek mondták, csináljuk még együtt. Akkor úgy döntöttem, beadom a pályázatomat, mert nem szeretném elveszteni azokat, akikkel együtt dolgoztam és akarok maradni. Borzasztó, hogy most mindent egyes szám első személyben kell fogalmazni, holott minden közös volt. Megtaláltam a munkatársaimat. A polgármesteri hivatalban megtudtuk, az igazgatói posztokra kiírt pályázatok az önkormányzati koncepció részei, valamennyi intézménynél megtörtént, megtörténik a határozatlan idejű kinevezések határozott idejűvé változtatása. Most a kulturális intézményeken a sor. Nem politikai, hanem szakmai és emberi szempontok lesznek az elbírálás alapjai. A jó döntést segítendő, szakmai zsűrit kértek fel, például a Nemzeti Színház a hivatal megkeresésére több szakembert javasolt a bírálóbizottságba. Ugyanígy a művelődési központnál és a könyvtárnál is megkérdezik a szakma véleményét. Kérik emellett a dolgozók és az érdekképviselet állásfoglalásait. Mindhárom jelenlegi vezető további munkájára igényt tartanak, ha nem is ezen a poszton, de ugyanabban az intézményben. Október végén megtudjuk: lesz-e. kell-e kulturális őrségváltás Gyulán. Az oldalt írta Szőke Margit, a fotókat Gál Edit és Kovács Erzsébet készítette
