Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-23 / 223. szám

SPORT 1991. szeptember 23., hétfő ________________________________________ Családi kézben a szeghalmi sporttelep A vállalkozó „gatyát” mos, füvet nyír... és reménykedik Talán még egy évvel ezelőtt sem gondolták volna a szeghal­miak, hogy a sportlétesítmény üzemeltetését egy vállalkozó látja el 1991-ben. Ez ma már viszont tény, és bizony a vélemények is megoszlanak a jelenségről” a településen. Sokan őrültségnek tartják, mások pedig úgy látják: „havi 50 ezer forintért néhány »gatyát« kimosni és semmi mást nem csinálni, így nagyon köny- nyű vállalkozni. És erre még az önkormányzat áldását is adta” — mondják egyesek. Nos, hogy mi ennek az igaz­ságtartalma: utánajártunk, még­pedig a legérdekeltebbnél, Lo- sonczy Lászlónál, a vállalkozó­nál. A költségvetési üzem előtt... —Gondolom, hallotta a véle­ményeket, de először arra sze­retnénk választ kapni, ki is Lo- sonczy László és hogyan jött az ötlet? — Ut-híd vízműépítési tech­nikus az eredeti szakmám. Csaknem két évtizedig a vízügyi szolgálatnál, majd a helyi terme­lőszövetkezetnél dolgoztam és 1991. július 1-jétől mint kisvál­lalkozó tevékenykedem. A rendszerváltással a vállalkozási lehetőség is kibővült. Az adta az ötletet, hogy a családban min­denki sportolt — két gyerme­kem van —, sőt, sportol ma is. Én például fociztam... Szóval törtem a fejem, hogyan tudnám a sport területén hasznosítani magam, de úgy, hogy meg is éljek belőle. Februárban felke­restem a szeghalmi polgármes­tert és felvetettem: a sportlétesít­ményt, illetve annak üzemelte­tését vállalkozásba venném. Elképzelésem megértésre talált, sőt a polgármester javaslatára pályázatot adtam be. —Ezek szerint kiírtak pályá­zatot? — Nem egészen. De egy ér­dekes dolog volt. A „dolgoza­tom” beadása után írták ki hiva­talosan a pályázatot a létesít­mény üzemeltetésére. Végül is a felhívásra még egy pályázat ér­kezett a költségvetési üzemtől. Az önkormányzati testület ad hoc bizottságot alakított, amely később javaslatot tett a testület­nek széles tájékozódás után. És tudja mit javasoltak? Hogy nyerje el a megbízást a költség- vetési üzem. —Dehát mégis Önnel beszél­getek most itt, mégpedig úgy, mint az üzemeltetővel... — Valóban, ugyanis végül másképp történt, aminek na­gyon örülök. Ugyanis a júniusi ülésen egyhangúlag az én pályá­zatomat fogadta el a testület.-— Milyen tervekkel vágott neki a nagy feladatnak? —Július 1-jén — csúnya szó­val élve: leltárilag — 2 millió 800 ezer forint értékben átvet­tem a létesítményt, amelyről jegyzőkönyv készült. Pályáza­tomban részletesen foglalkoz­tam költségekkel. Míg 1990- ben a létesítmény üzemeltetése majdnem egymillió forintot emésztett föl, én úgy látom, meg tudom oldani 530 ezerből. Ter­vem az, hogy egy igazi sport- centrumot alakítsak ki. Most van két focipálya és kézilabda- pálya. Szeretnék még tekepályát és egy jégpályát is építeni. „Betelefonálgattak” — Ma is úgy érzi, meg tudja valósítani mindezt? — Nagyon remélem, igaz a vállalkozás kezdetén néhány rosszindulatú ember keményen betartott. „Betelefonálgattak” a polgármesteri hivatalba, hogy nincs rendben valami a létesít­mény körül... Az egyik füzes­gyarmati kispályás labdarúgó­csapat nevében ismeretlen sze­mély feljelentést tett, hogy az öltözők dohosak, piszkosak, a létesítmény elhanyagolt. Az említett csapat vezetőjétől meg­tudtam, ők nem tudnak semmi­ről, feljelentést nem tettek. Vé­leményem szerint a feljelentő az önkormányzat volt kulturális és sportfelügyelője volt... Mind­ezek ellenére úgy döntöttem, nem adom fel. Igaz, bizonyítani még nem sokat tudtam, hiszen ahhoz az idő kevés volt. A léte­sítmény maga szép fekvésű he­lyen van, ahol a felnőttek és a fiatalok szabad idejüket önfe­ledten eltölthetik. A feltételeket mindenképpen megteremtem. Ehhez a családi háttér biztosí­tott, hiszen a feleségem mos, én takarítok, füvet nyírok, karban­tartok, a fiam a pályamunkákba besegít. Szóval menni fog a sze­kér... — Igen, csak azt a bizonyos szekeret ne kétfelé húzzák... — Értem a célzást. Ezt már mások is megfogalmazták. Vagyis azt, hogy a létesítményt legfőképpen a sportolók, vagyis a sportkör használja. Az viszont egy teljesen önálló jogi személy 500 ezer forint költségvetéssel. Felvetődik a kérdés: két dudás egy csárdában? Nos, ez jelen pillanatban így van, amivel egyáltalán nem értek egyet. Azon leszek, hogy ez mihama­rabb megváltozzon. Aki a léte­sítményt üzemelteti, az feleljen a sportolókért is. Hiszen egymá­sért vagyunk. Sajnos a polgár- mesteri hivatalban nincs egy olyan ember, aki kimondaná: ezt együtt kell csinálni, össze kell kapcsolni. Jó lenne, ha a sporttal a sporthoz értő emberek foglal­koznának... —Ha ma kellene megpályáz­ni a létesítményt, az „új” isme­retek birtokában is elvállalná? :— Mivel belekóstoltam a vál­lalkozás ízébe és egyre jobban megszerettem, mindenképpen vállalnám. De azért azzal meg- toldanám: kérem midazon em­berek megértését, akik koráb­ban fenntartással fogadtak, csak meggyőződésük alapján mond­janak véleményt. Szeretném, ha a polgármesteri hivatal jobban megismerné a létesítmény mű­ködését és célját, és kérem a segítséget is, hogy a város lakos­ságát kiszolgálhassuk, egészsé­gét megőrizzük. Sportellenesség? A beszélgetésben elhangzott: két dudás egy csárdában. Kí­váncsiak voltunk a másik fél vé­leményére is. Megkerestük Vass Sándort, a sportkör elnö­két. — Ez tényleg nem a legopti­málisabb helyzet. Valószínű az volna az ideális, hogy az egye­sület és a létesítmény egy kéz­ben volna. És persze azt is el kellene dönteni a város vezeté­sének, kell-e a versenysport vagy sem, mert sajnos kifejezet­ten versenysport-ellenességet tapasztalok településünkön... Oravszki Ferenc ...gatyát mos, füvet nyír és locsol... i BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ettől a focitól csúzlizhatnánk a nagyi galambjait Levélféle Pistának Pista, emlékszel? A velünk egykorúak a nagymamájukkal a Gőgös Gúnár Gedeon alap­ján a betűket tanulták, mi meg órákon át buszoz- tunk fel Kondorosról Pestre apáinkkal, a Nép­stadionban rágcsáltuk a tökmagot és zokog­tunk, amikor a svéd Edström kifejelte a csapatot a 74-es futball-vb döntőjéből. Annyi embert, amennyi ott kiabált, zászlót lengetett, addig csak a tévében láttunk. Szorítottuk apáink kezét és hazafelé zötykölődve alvás helyett legendá­kat hallgattunk bizonyos Öcsiről, Cucuról, meg Kockáról. Másnap aztán gyászszalaggal az is­kolaköpenyünkön, álmos értetlenséggel néztük a tanító nénit és nem tudtuk, hogyan fecseghet holmi összeadásról és kivonásról, amikor né­hány órája esett ki a mi csapatunk. Pista, emlékszel? Pufi gyerekekként soha nem vettek be az iskola csapatába, de mi örül­tünk, hogy szurkolhattunk a „nagyoknak”, át­mászhattunk a kerítésen és visszadobhattuk az elrúgott bőrgolyót. Ha a szögeken véletlenül felakadtunk és szakadt a nadrág, „bő áldást” kaptunk otthon, de csapatérdekből mindent el­viseltünk. Főként azért, mert a játék, a labda, a kapu szurkolóként is életünk része lett. Pista, emlékszel? Ahogy nőttünk, úgy let­tünk egyre fanatikusabb fradisták. Szerintünk Petőfi is csak azért írt az édesanyja tyúkjáról, S Uj sportág a paddle A tenisz, a squash és a pelota „keveréke” mert akkor még nem láthatta Nyilasi Tibit és Ebedli Zolit játszani. Mi a Dózsa elleni 3—8 után csaknem elbujdostunk bánatunkban, de a Liverpool kiverését követően hetekig írtuk a táblára rajzolt szívbe a copfos Magdi helyett Géczi Pista nevét. Ha pedig jött a Fradi Csabára, már az előző nap kinn álltunk a kiskapu előtt, hogy láthassuk a buszukat, a meccs után meg órákat lökdösődtünk, hogy aláírást szerezzünk kedvenceinktől. Egy hónapig jártunk a nagyi nyakára, hogy varrjon nekünk zöld-fehér zász­lót és cserébe még azt is megígértük neki, hogy nem csúzlizzuk a galambjait. Égymásnak foga­dalmat tettünk, hogy Ferencváros-meccs napján valamilyen zöld-fehér ruhadarab mindig lesz rajtunk. Te, Pista! Képzeld el hova süllyedtem. Kék farmerban és piros pólóban írok neked, Dzurják Csöpitől nincs autogrammom, a múltkor elalud­tam egy Szeged—Fradi-meccs alatt, nem kelek fel vasárnaponként hétkor, hogy „Sporthoz” jussak, és a válogatott egy-egy veresége után sírás helyett a nevetés környékez. És ami a legfájóbb, bárhogy is kínlódok, ez a magyar foci már nem az életem része. Üdvözöl sok meccsen csalódott barátod: Nyemcsok Laci Dél-Amerikából indult, Eu­rópában 1989-ben debütált, s hamarosan egy budapesti sza­badidőközpontban is bemutat­kozik a paddle, a furcsa labdajá­ték, aminek idehaza még nem találtak nevet. A rendkívüli gyorsaságot, annál is nagyobb állóképességet, amellett kitűnő technikai tudást igénylő sportág a tenisz, a squash és az idehaza is alig ismert baszk pelota (jövő­re a barcelonai olimpiai játéko­kon is bemutatják) „keveréke”, a legjobban azonban a világ­szerte óriási népszerűségnek ör­vendő teniszre hasonlít. Már csak azért is, mert a paddle-játé- kosok rövid nyelű, palacsintasü­tő formájú, műanyagból készült ütőikkel teniszlabdákat püföl- nek... A paddle pályamérete 10x20 méter, borítása többnyire mű­anyagból készül, de rendeznek mérkőzéseket cement-, illetve salakpályákon is. A pálya mind­két végében, nem messze az Karate Szegeden rendezték meg a közel­múltban a Combat D Kupa kick box karateversenyt, amelyen a bajor kick box válogatott is elindult. A Békéscsa­bai Lakótelepi SE versenyzői jól küz­döttek az erős mezőnybeli, több érté­kes helyezést szereztek. Kiemelkedett Debreceni Dezső (Bcs. LTP-Bcs. Har­gita) összecsapása az öt danos(!) Ha­rald Rögnerrel, amit inkább a bírók döntöttek el a német sportoló javára. Eredmények. Semi contact. Nők. 50 kg: 3. Pataki (Bcs. LTP SE). +60 kg: 3. Szudár (Bcs. LTP SE). Non stop semi contact. 50 kg: 3. Pataki. 55 kg: 3. Gorbai (Bcs. LTP SE). Gyermek kategória, bemutató mérkőzések. Leányok. 40 kg: 2. Seres, 3. Kopcsa (mindkettő Bcs. LTP SE). 50 kg: 1. Csicsely (Bcs. LTP SE). Fiúk. 40 kg: 3. Kukla Bcs. LTP SE). 45 kg: 3. Grósz (Bcs. LTP SE). Örvendetes hír továbbá, hogy dr. Molnár Péter, a Békéscsabai Sport­csarnok SE WTF Taekvon do szakosz­tályának edzője sikeres vizsgát lett 1 danra. A Békéscsabai Lakótelepi SE All- Style karate (kick box) szakosztálya felvételt hirdet kezdők részére 7 éves kortól. Az érdeklődőket a megyei rendőr-főkapitányság tornatermé­ben várja szerdán és pénteken 16 órától 17.30-ig Filyó György edző alapvonaltól fal magasodik, de nem éri el a középvonalat. A fogadó játékosok kétféle módon juttatják vissza a labdát az ellen­fél térfelére: úgy, mint a tenisz­ben vagy azután, hogy a labda a hátsó- vagy az oldalfalat érintet­te, ám ebben az esetben is csak egyetlen földetérés („pattanás”) után. Ebből az is kiderül, hogy a játékosoknak hol előre, hol pe­dig hátra kell figyelniük attól függően, hogy az ellenfél térfe­léről érkező labdát egyből visz- sza tudják-e ütni, vagy csak a második lehetőséget kihasznál­va... A pontokat, a gémeket és a szetteket ugyanúgy számolják, mint a teniszben. A paddle olyan gyors, hogy egyes mérkőzése­ket alig rendeznek. A párosok egyik tagja az esetek többségé­ben úgy helyezkedik, ahogy a teniszjátékosok is szoktak, azaz „előre” figyel, míg a másik a falakról lepattanó labdákra összpontosít, mintha „fallab­dázna”, azaz a squash szabályai szerint avatkozik a játékba. A játék sebességét még az is növe­li, hogy mérete kisebb egy te­niszpályáénál, salakon pedig csak a kezdők vetélkednek, a nagyágyúk kizárólag műanyag borítású játéktéren. A paddle-pályák felépítése egyelőre nem olcsó mulatság. Franciaországban a falakkal együtt 65—90 ezer frankért épí­tenek egy pályát, az ütőkért pe­dig 150—350 frankot kémek. Nemrégiben alakult meg a padd­le nemzetközi szövetsége, amely augusztusban 17 tagor­szágot tömörített. A sportág ve­zetői fölöttébb optimisták. Ab­ban reménykednek, hogy 2000- ben a paddle a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által elis­mert sportág lesz, s négy évvel később bemutató jelleggel az olimpiai játékok műsorába is felkerül. F erenczy-Europress Szponzor kerestetik Igaz gyér létszámmal, de nyárias melegben rajtolt a kismaratoni mezőny a nemrégiben megrendezett békési Colors Coop Kupa atlétikai viadalon. Meghívottként indult két csabai fiatalember. Győri Ferenc ésKiskó Pál szuperma- ratonista. A versenyt követően az előbbivel, vagyis a győz­tessel beszélgettünk. — Az októberi Bécs—Budapest közötti ötnapos szuper­maratonira készülünk, a mostani verseny egy jó edzés volt. Az eredményem nem kimagasló, ennél több mint hat perccel futottam már jobbat is. — Mennyit tréningezik és versenyez egy szupermarato- nista? — Mindennap egy maratonnyi távot futok egy vagy két részletben. A szuperhosszútávú versenyek száma viszony­lag kevés, ezért kénytelen vagyok rövidebb, nekem szokat­lan és gyors távokon is rajthoz állni — magyarázza a békéscsabai 5—6. Számú Általános Iskola testnevelő taná­ra. s csak szerényen említi július 13-i szegedi sikerét: a 12 órás futásban, a kánikulában az ultramaratoni Európa Kupa futamban külföldiek egész sorát maga mögé utasítv a, 136,711 kilométert megtéve lett a harmadik. — Mit vár a Bécs és Budapest közötti versenyen? — Keményen készülök, de az indulásom még bizonyta­lan. Ugyanis magas a nevezési díj és sok a részv ételi költség, ezért most szponzorokat keresünk... Hát lehet jelentkezni... (szekeres)

Next

/
Thumbnails
Contents