Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

KÖRKÉP 1991. szeptember 19., csütörtök „Autózni kell, de nem környezetünk rovására!” gépkocsik áfa-díjtételét csök- ^•W*#»ÉÍÍP keríteni, s ezt a törekvést folytat- i i ^ ni kívánják. A kömyezetvéde­Az Autó Motor szerkesztősé­ge a Róna Kft.-vel karöltve talál­kozóra invitálta a környezetba­rát gépkocsi alkatrészeket gyár­tó iparosokat és kft.-ket, vala­mint a szaksajtó képviselőit. Tették mindezt azért, hogy elő­segítsék a közös termékegyezte­tést és érdekképviseletet, továb­bá közös reklám kialakítását. A szlogenje így hangzik: „Autóz­ni kell, de nem környezetünk rovására!”. Az utóbbi időben a közvéle­mény egyre többet foglalkozik a környezetvédelemmel, s ezen belül a közúti járművek károsító hatásaival. Igen, a hatásaival, mert sajnos ezekből több is van. A leglátványosabb a füstöt oká­dó, bűzt pöfögő autók tábora, ezeket látjuk, viszont ugyanak­kor senki vagy csak nagyon ke­vesen beszélnek egyebek mel­lett a gumi, az olajféleségek vagy éppenséggel a fékekből származó, egyértelműen rákkel­tő azbesztporról. A gyártók egy része tett már lépéseket a kör­nyezetbarát alkatrészek előállí­tására, a forgalmazók is felis­merték ennek jelentőségét, csak éppen a vevők, felhasználók nem mindet ismerik, vagy nem mindig jutnak hozzá a környe­zetbarát termékekhez. A talál­kozón jelenlévő szakemberek elmondták: a környezetbarát termékeket kellene a kormány­zatnak támogatnia, s érdekeltté tenni, ösztönözni a vevőt, hogy a „zöld” termék után nyúljon. Zommer Ferenc, a Környe­zetvédelmi Minisztérium kor­mánybiztosa vázolta a tárca pró­bálkozásait. Mint mondotta, si­került a nyugatról behozott—ez volt az áttörés — katalizátoros park műszaki színvonalának ja­vítása érdekében foglalkoznak az évenkénti műszaki vizsga bevezetésének gondolatával, az utólag beszerelhető környezet­kímélő eszközök dotációjával, az üzemanyagok összetételének megváltoztatásával, a kétütemű motorok cseréjének támogatá­sával, s nem utolsósorban a tö­megközlekedés, a közlekedési infrastruktúra módosításával.-sz­A Hangya Szövetség kiáll... A magyar gazdaság elsőren­dű érdeke az új demokratikus szövetkezeti mozgalom támo­gatása — szögezi le a Hangya Szövetség szerdán közzétett fel­hívása. Ebben a szövetség kiáll a kormány jelenlegi gazdaságpo­litikája mellett, azt hangsúlyoz­va, hogy az egyéni vállalkozók és a Hangya szövetkezeti tagsá­gának nagy része a reprivatizá­cióban érdekelt. A kompromisz­szumkészségről tanúskodó fel­hívás a gondokra is felhívja a fi­gyelmet. Ezek közül a legna­gyobbnak a termeltetést és az értékesítést minősíti a magán- termelők szempontjából. A saját gazdálkodásához a szövetség elengedhetetlennek tartja a megfelelő feltételek megterem­tését, s ehhez részben társadalmi és állami támogatást szeretne kapni. Jön a svájci hitel Harmincmilló dollár hitelt fo­lyósít Svájc Magyarországnak, fizetési mérlegünk feszültségei­nek enyhítésére. Az erről szóló megállapodást szerdán írta alá Budapesten Otto Stich svájci és Kupa Mihály magyar pénzügy- miniszter. A 30 millió dolláros hitel, amelyet szeptember 27-től vehet igénybe a magyar fél, része annak az 500 millió dollárnak, amelyet az OECD országok nyúj­tanak Magyarországnak. A hitel kedvezményes piaci kamatozású, 7 éves futamidővel. „ROSSZ A SZEMED, HA SAJÁT VÉTKED KELL VENNI SZEMÜGYRE; MIÉRT, HOGY A TÁRSAIDÉT MEG NÉZED VIZSGA SZEMEKKEL?” (Horatius) Néha jogos büszkeséggel nézegetem öreg Trabantomat— lám, milyen kevés kell ahhoz, hogy dagadjon a kebel —, hi­szen a berregő kis masinával az utóbbi hat évben jó párszor be­jártam Jugoszlávia kies tájait. Ilyenkor, szeptember közepe tá­ján szoktam hazafelé jönni, kipi­henten, kellemes emlékekkel a tarsolyomban. Tavaly már félig hűtlen lettem korábbi szoká­saimhoz, mivel csak átutaztam Jugoszlávián. A Belgrád—Niss autópályán, Hellas földjére igyekeztem, és közben szaporán szidtam a méregdrága autópá­lyadíjakat, amelyet talán már a dűlőutakon is kivetnek a turis­tákra. Idén pedig messze elke­rültem a puskaporos vidéket, de a szorongató hírek megmérge­zik az emlékezést. Amikor a te­levízió a tlitvioci tavak mentén szemben álló harci járműveket mutatta, majdnem felkiáltottam: észnél legyetek emberek, ez a világ egyik legszebb vidéke, ne romboljátok le! Észnél legyetek! Vad indula­toktól könnyen elborulnak az agyak, de nem kell csak egy pici lyuk a koponyán, és máris tova- száll a gőz, és vele az élet is. Nincs új a nap alatt, így mennek a dolgok évezredek óta, éppen csak hihetetlen, nehéz tudomá­sul venni, hogy félresikeredett teremtmény az ember, és sem­mit se tanul. Hangyák háborúját vívjuk folytonosan, s a békésebb időkben is mérgezett fullánkok röpködnek a levegőben. Mintha csak így lenne elviselhető a léte­zés a világnak ezen a vidékén. És másutt is. Jugoszláviánál derűsebb, kiegyensúlyozottabb országot el se tudtam képzelni. Bármerre jártam, midenütt jó volt magyar­nak lenni. Talán csak Mada­gaszkár szigetén szeretik jobban a mi fajtánkat, ahol Benyovszky Móricot királynak választották a bennszülöttek. Igaz, hajdani császáraink jóvoltából bőven lett volna mit felhánytorgatni egymásnak, de őseink harcát régen békévé oldotta az emléke­zés. Mostar hídjain járva izgal­mas feladat volt megkeresni azt a helyet, ahonnan a mi Csontvári Kosztka Tivadarunk megfestet­te a Neretva folyót. Szarajevó­ban a hősöknek kijáró emléktáb­la őrzi a helyet, ahonnan a trón­örököst lelőtték. És történt utána a „mindent megfontoltam, min­dent meggondoltam”, s a világ­háború. Eszéktől Szkopjéig sok­féle nép, sok kultúra élt egymás mellett, úgy látszik, békesség­ben. Augusztus végén, szeptem­ber elején még meleg, simogató az Adria vize. Már elmentek a kánikulai nyaralók, kezdődik az iskola, vége a szabadságoknak. Olyankor jó fürdeni a strando­kon, akkor mutatja meg igazi arcát a tenger. Kékség, nyuga­lomba természet szerelme ölel át. Ám egyszer, talán három évvel ezelőtt, hirtelen elromlott az idő, s a helyiek azt mondták, ha ilyen felhők jönnek a tenger felől, napokig ázhat-fázhat az ember. Nosza, menjünk délre, ott még perzsel a nyár. Fiúmétól egész a Kotori-öbölig kocsikáz- tam, futva az eső elől. Zadar, Split, Dubrovnik. Egy-egy pihe­nőhely volt az úton, ma hadije­lentések színhelye. Hihetetlen. Dubrovnik az a város, amelynek utcáin éjszakai álmomból fel­riasztva is kiismerném magam. A főtér egyik végében, mélynö­vésű, tömzsi kis ember, ollóval vágja ki papírból a kuncsaftok portréját. Összebarátkoztunk, le is fényképeztem őt, remélve, hogy majd legközelebb megle­pem a fotóval. Kedves, jó bará­tom! Mikor lesz az a legköze­lebb? Vigyázz, körülötted hadi­hajók cirkálnak, lövésre készen. Itt már a cinikus megjegyzés sem igaz: messze vannak tő­lünk. Nagyon közel vannak! Ha­táraink mentén ropognak a fegy­verek, özönlik a menekültek sokasága. Kereskednünk kelle­ne, egymáshoz utazni, nem az olajvezetéket elzárni, sanda vá­dakkal gyanúsítani. S a tűz, ha elharapódzik, ugyan ki oltja el? Gondolunk néha Hemingway szép könyvének mottójára? ...minden halállal én leszek ke­vesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: ér­ted szól. Andódy Tibor Dubrovnik Elbocsátottból igazgató az orosházi közüzemi vállalatnál Miként korábban már hírül adtuk, Orosházán az önkor­mányzat tulajdonában lévő köz­üzemi vállalatnál nyár elején pá­lyázat útján Nagy Márton igaz­gatót nevezték ki, aki feladatul kapta a vállalat átszervezését és természetesen a gazdaságos te­vékenység megszervezését. Az említett önkormányzati döntés­ből előbb-utóbb hatalmas galiba kerekedett, ugyanis az újonnan kinevezett igazgató több olyan döntést hozott, amelyet az ott dolgozók sérelmeztek. Rend­szeresen használta a vállalat személygépkocsiját magáncél­ra, szinte megindokolhatatlan módon bocsátott el több dolgo­zót, s számolt le mindenkivel, aki eltérő véleményt mert valla­ni vagy úgymond „ellenállást tanúsított” vele szemben. Hasonlóan az elbocsá­tottakhoz Bende Istvánná, akko­ri főkönyvelő is az utcára került. Neki az volt a bűne, hogy meg merte kérdezni Nagy Mártont, hová jár a vállalati kocsival, s miért vesz fel költségtérítés cí­mén jelentős összegeket. Az igazgató válasza egyértelmű volt. s kirúgta Bendénét. A sér­tettek nem nyugodtak bele sor­sukba. Kérték a város önkor­mányzati testületét, hogy vizs­gálják ki a közüzemi vállalatnál tapasztalható visszásságokat. A dr. Horváth Antal által vezetett önkormányzati bizottság a hét elején meghozta döntését. Nagy Mártont, a közüzemi vállalat igazgatóját állásából azonnali hatállyal felfüggesztették, s ez­alatt az idő alatt a munkahelyére sem teheti be a lábát. Ugyanak­kor fegyelmi vizsgálatot rendel­tek el, hiszen miként a jelentés fogalmaz, alapos gyanúja van arra az önkormányzatnak, hogy az igazgató folyamatosan és rendszeresen magáncéljaira használta a vállalat személygép­kocsiját, amelyből jelentős ösz- szegű jogtalan előnye szárma­zott. Erős bizonyíték merült fel arra vonatkozóan is, hogy „nem teljesített megbízási jogviszony alapján egy békéscsabai köz­gazdásznak jogtalanul utaltak ki jelentős összeget”, s nem tisztá­zott az sem, hogy Nagy Márton­nak ebből milyen anyagi haszna származott. Döntött zárt ülésen a városi önkormányzat arról is, hogy a közüzemi vállalat megüresedett igazgatói székét átmenetileg kivel töltse be. A városatyák egyértelműen Bende Istvánná mellett tették le a voksot, s őt kérték fel arra, hogy vállalja el a közüzemi vállalat megbízott igazgatói állását, amely határo­zott időre szól. Bendéné — akit idő közben a munkahelyi mun­kaügyi döntőbizottság visszahe­lyezett eredeti munkakörébe — az önkormányzat felkérésére a megbízást elfogadta. Valószí­nűsíthető, hogy az önkormány­zati testület a közüzemi vállalat igazgatói székére újabb pályá­zatot ír ki. Reményük lehet azon dolgo­zóknak, akiket Nagy Márton el­távolított a munkahelyükről, hogy a helyi munkaügyi döntő­bizottság az ő esetükben is ha­sonlóan járhat el. Papp János Eltűnt egy 11 éves kisfiú Búcsúlevél az íróasztalon Eltűnés miatt keresi a bé­késcsabai rendőrkapitányság a képen látható Szafián Péter, Békéscsaba, Felsőnyomás 275. szám alatti lakost (szüle­tett 1980. július 4.), aki 1991. szeptember 14-én 19.30 óra körüli időben távozott otthon­ról és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Nevezett személlyel a bará­tai vasárnap találkoztak Bé­késcsaba III. kerületében és elmondásuk szerint Szafián Péter az itt található nádasban és kukoricatáblában bujkál. Kérik a lakosság segítségét, hogy amennyiben az eltűnt gyermekről valamilyen infor­mációval rendelkeznek, érte­sítsék a békéscsabai rendőr- kapitányságot vagy bármely rendőri szervet. Békéscsaba külterületén, a felsőnyomási részen már csak­nem készen áll egy szép nagy ház. Mostanában benn mégis nagyon hiányzik valaki. Péter az, a 11 éves gyermek, aki szom­baton ment el barátjával bicik­lizni és azóta sem került elő. — Pontosabban szombaton egyszer még hazajöhetett, ami­kor a férjemmel a tejet adtuk le — kezdi az édesanyja, Vozárné A csizma nem került az asztalra A békéscsabai Narancs klubról két írásunk is megjelenta közelmúltban. A Citromízű Narancs klub II. című cikk­ben a békéscsabai Fidesz-M frakció fejti ki véleményét a klubról. Nyilatko­zatuk végén felszólítják Szente Bétát. hogy mondjon le a békéscsabai ifjúsá­gi ház igazgatói tisztéről. Ez a kitétel sehogyan sem illeszkedett a témához, ezért megkérdeztük Szente Bélát, hogy mi a véleménye a megszólíttatás- ról. Hogyan kerül a csizma az asztalra? Az ifjúsági ház igazgatója a követ­kezőket mondta: — A csizma nem került az asztalra. Számomra — és gondolom még na­gyon sokak számára — teljesen érthe­tetlen nevem megemlítése, hiszen sem a Narancs klubhoz, sem a szervezők­höz semmilyen közöm sincs. A nyilat­kozat rám vonatkozó része egyszerűen komolytalan, már csak ezért sem kívá­nok többet foglalkozni vele. L. S. Kálix Ágnes. — A fürdőszoba ablakából leszedte a szúnyoghá­lót és bemászott a lakásba. Mar­garint, mustárt, kenyeret, ruha­neműt vett magához és minden bizonnyal a sárga-kék színű is­kolatáskájába pakolta, mivel az is eltűnt. Vasárnap délelőtt érte­sítettük a rendőrséget. — Ön szerint a kisfia miért hagyta el az otthonát? — Egy búcsúlevelet találtam az íróasztalán, melyben azt írja, hogy azért szökött meg, mert egyest kapott nyelvtanból és matematikából, meg neki már úgyis mindegy, és biztosan jobb lesz majd Csehszlovákiában. Mindehhez hozzátette, hogy ne aggódjunk miatta. — Gondolom, azért éppen Csehszlovákiát említette, mert rokonaik élnek ott. — Nincsenek kint hozzátar­tozóink, viszont Peti februárban ott volt sítáborban és nagyon jól érezte magát. —Az útlevelét is elv itte? — Igen, és ezenkívül egy tőr­kést, valamint a bátyja szerint egy golyós játékpuskát, amit az ágya alatt dugdosott. — A barátai, iskolatársai sem látták szombat óta? — Vasárnap még találkoztak vele, és azt mondták, hogy egy bunkerban aludt a Mokri lakóte­lep környékén. A férjem át is kutatott néhány helyet, de nem talált semmit. Az egyik barátjá­nak arról is beszélt, hogy azért ment el, mert nem kapott tőlem elég pénzt és nem engedtem se­hova. Holott tőlünk telhetőén megadunk neki mindent, amit kér. — Téijünk vissza a búcsúle­vélben említett rossz jegyekre. Ön megbüntette ezekért Pétert? — Megszidtam és eltiltottam a tévénézéstől. No de ez egy természetes szülői reflex. Az édesanya közben egy ké­pet vesz elő és búcsúzóul ke­zembe nyomja. Előtte azonban még megcsókolja és szinte kö­nyörögve kéri: — Péter, gyere vissza! Nyemcsok László DEKTON HOMLOKZAT- ÉS FALFESTÉK. Építtetők, tervezők, építőipari kivitelezők, magánszemélyek! Korszerű, világszínvonalú falfestékrendszer. Dekton Ex kültéri homlokzatra, Dekton In beltéri felületekre. Gyártja: Mäder—Hungária Svájci—Magyar Kft. Forgalmazza: Färbung Bt. Békéscsaba, Czuczor u. 5/1. Kedvező árak, azonnali anyagbiztosítás, széles színskála, minta szerinti választék!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents