Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám

MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE

1991. szeptember 18., szerda

o

Megtetszett a munkájuk

Együttérzéssel, segítőkészen

Mezőhegyesen az aktív keresők száma 3390 fő. Az utóbbi időben itt is egyre többen válnak munkanélkülivé. Augusztus végére 144 ember vesztette el a munkahelyét, azóta a számuk némileg emelkedett. Legutóbb a fémipari szövetkezet jelezte, hogy több dolgozójától megválik.

A polgármesteri hivatalban afelől érdeklődtem, hogy hogyan segítik a nehéz helyzetbejutott embereket ügyeik intézésében.

— Minden lehetséges módon igyekszünk megkönnyíteni a hozzánk fordulók dolgát — hangzott a válasz. — Ha üres állásról tudunk, jelezzük az ügyfeleknek. Természetesen nem közvetítésről van szó, hanem a kereslet és a kínálat összehangolásáról. A munkanélküliek mellett segítünk azoknak is, akik munkahelyet szeretnének változtatni. Sőt! Jönnek hozzánk nyugdíjasok is, akik egy-két hónapra munkát vállalnának.

A hivatal dolgozóinak segítőkészségéről magam is meggyőződhettem. Munkájukat türelemmel, nagy együttérzéssel végzik, sohasem ragaszkodnak az ügyfélfogadási idő betartásához. A munkanélkülieket felvilágosítják a járadékra való jogosultság feltételeiről, ellátják őket a szükséges nyomtatványokkal, ezek kitöltésében is segédkeznek, így megkímélik őket attól, hogy többször kelljen Mezőkovácsházára utazniuk. A minél zökkenőmentesebb ügyintézés érdekében gyakran nyúlnak a telefon után: a munkaügyi központot vagy ügyfelük volt munkahelyét hívják.

,,Ha mindenki látná pörögni az órát...”

A fogyasztó kérheti a hitelesítést

Újabb szép épülettel gyarapodik Mezőhegyes. A régi Dé- mász-iroda mellett épül az áramszolgáltató vállalat új székháza. Herkó János megbízott építésvezetőtől megtudtuk, hogy a város építészeti hagyományaihoz alkalmazkodó épület kivitelezője a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság mezőtúri szakaszmérnöksége.

— Az építkezést 1990 júniusában kezdtük el — mondja Herkó úr. — Ez egy 22—23 millió forintos beruházás. Átadására 1991 novemberében kerül sor. Az épület most 80—90%-os készültségi állapotban van. Jelenleg a külső víz- és szennyvíz- vezetékeket építjük, az olajfogó aknát előkészítjük a rendeltetésszerű használatra. Benn festési és asztalosmunkák folynak, lambériázás, üvegezés... A földszinten lesznek azok a helyiségek, ahol az itt dolgozók a fogyasztókat fogadják. Az emeleten a kirendeltségvezető és a

Levelet hozott a posta Mezőhegyesről. Feladója Csányi Lászlóné, a Kozma Ferenc utca 2. szám alatti bolt bérlője. (A helybeliek 18-as majori boltként ismerik az üzletet.)

„Régi olvasójuk vagyok, és tudom, hogy Önök meghallgatják az embert — kezdi Csányiné.- — Nem segítséget kérek Önöktől, inkább azt szeretném, ha közzé tennék, hogy a Mezőko- vácsháza és Vidéke ÁFÉSZ hogyan viszonyul a privatizációhoz.”

A kétoldalas, sűrű sorokban írott levélből az alábbiakat tudom meg:

Csányiné 3 évvel ezelőtt vette bérbe először a boltot az áfész- től. A szerződés 1991. május 31 - én járt le. Az új szerződés megkötése előtt Csányiné szóvá tette, hogy a kilátásba helyezett új bérleti díjat „képtelenség megfizetni”. Ennek ellenére végül is létrejött az egyezség: havi 18 750 (azaz évi 225 ezer) forintért Csányiné kezén maradt a 18-as majori üzlet. Másfél hónap múlva azonban egyoldalúan szerződést bontott, s közvetlenül az épület tulajdonosához, a mező- gazdasági kombináthoz fordult: évi 61 250 forintért meg is kapta a kombináttól az épületet.

S ekkor tört ki a háború Csányiné és az áfész között. Csányiné szerette volna megvásárolni az üzlet bútorzatát, egyéb berendezési tárgyait. Ezekért az áfész összesen 81 250 forintot kért, Csányiné viszont csak 37 500 forintot ajánlott. Nem tudtak megegyezni, írja, ezért augusztus 30-án az áfész „ki fogja rámolni” a boltot. Pedig a beépített polcok leszerelése rombolással is jár.

Erre a felemelőnek egyáltalán nem nevezhető pillanatra (a kirámolásra) hívta meg lapunkat Csányi Lászlóné. Ott voltunk!

Átadás novemberben

művezetők irodái kaptak helyet, továbbá irattár, ebédlő és egy tanácskozó, meg a három vendégszoba.

— Ha Mezőhegyesen végeznek, hol folytatják? *

Szeptember 30., reggel 8 óra. A bolt teljes árukészlete a földön, Csányiné onnan árusít, és várja a hurcolkodókat. Megszólítok néhány vevőt. (Kivétel nélkül idős, csaknem magatehetetlen emberek.)

— Julikának igaza van, ez bosszú, semmi más. Ennyire nem lehetnek embertelenek, hogy így elbánjanak egy háromcsaládos anyával és növelünk, öregekkel. Hát ha becsuk, hova menjünk kenyérért vagy tejért?! Itt jóformán csak öregek, nyugdíjasok laknak — mondja Szegedi Andrásné.

— Ezt én is megerősítem — szól közbe egy néni. — Legalább 80%-unk nyugdíjas. Erre a boltra szükségünk van. Nagyon szépen kérjük az illetékeseket, ne szüntessék meg.

— Most még jó az idő — veszi át a szót Gyulai Ferenc. — De hóban, sárban hogy menjünk majd be a központba!? En is fölül vagyok a 70-en. Törik ke- zünk-lábunk. Ezt akarják? És mire mennek a polcokkal, ha szétverik? Csak tűzrevaló lesz azokból.

Újabb idős ember érkezik, bottal, csoszogva.

— Amióta Krucsó elment, azóta csak most van itt rendes bolt, hogy idejött Julika. Hát most őt is meg akarják gyalázni — összegzi a véleményét Szegedi József.

Közben megérkezett az áfész teherautója, munkásokkal, irodai alkalmazottakkal. Ok természetesen nem nyilatkoznak, ők csak a munkájukat végzik. Tegyük hozzá: eredményesen. Az árukészleten kívül mindent elszállítanak.

Részünkről az ügy Mezőko- vácsházán folytatódik. Az „illetékes” szabadságon van. Dr. Baranyi József vállalja, hogy ismerteti az ügy jogi vonatkozásait.

— Tiszakécskén építünk több mint 10 millióért egy üdülőt ugyanennek a cégnek. Megtetszett az itteni munkánk, újabb megbízást kaptunk a Démász- tól.

—£sányiné 1991. július 22- én megvásárolta a boltban lévő, három oldalon felsorolt berendezéseket, fogyóeszközöket. A 81 250 forintos vételárat közösen állapítottuk meg. Vállalta, hogy 1991. augusztus 7-éig kifizeti. Július 23-án kelt levelében közölte, hogy a fenti összeget nagyon soknak tartja, helyette 37 500 forintot ajánlott fel. Véleményem szerint a megállapodásban szereplő összeg reális volt, a bolt újbóli berendezése ennél sokkal többe kerül. Hogy miért gondolta meg magát, nem tudom, találgatni meg nem akarok. Mi ebben a helyzetben mást nem tehettünk, keresetet adtunk be ellene a battonyai bíróságra: vagy a megállapodásban rögzített 81 250 forintot, vagy a berendezést követeltük tőle. Ön is tudja, végül az utóbbit kaptuk meg.

Az ügy harmadik szereplője a mezőhegyesi kombinát.

— Az áfésszel szóban megállapodtunk, hogy ezt a vegyes boltot az áfész fogja továbbra is bérelni — mondja Tóth Adorján osztályvezető. — Elkészült a szerződés, de az aláírására már nem került sor. Közben ugyanis Csányiné jelentkezett nálunk, mondván, hogy az áfész túl nagy bérleti díjat követel tőle, amit ő nem tud megfizetni. Mi történjék, kérdezte. A válaszom az volt, hogy köthet szerződést velünk is. Mondja fel az áfésszel kötött szerződést, utána jelentkezzen nálunk. De felhívtam arra is a figyelmét, hogy ott csak az épület a kombinát tulajdona. A berendezés bérleti díjáról vagy megvásárlásáról változatlanul az áfésszel kell egyezségre jutnia.

Legközelebb Csányiné bejelentette, hogy a szerződést felbontotta, ezt az áfész tudomásul vette, s így velünk, mint az épület tulajdonosával újat szeretne kötni. Ez meg is történt annak rendje-módja szerint. Nekünk teljesen indifferens, hogy Csá- nyinétől vagy az áfésztól kapjuk meg ugyanazt a bérleti díjat. Számunkra csak egy a fontos, hogy a bolt továbbra is nyitva tartson. Miután az áfész elvitte a bolt teljes berendezését, Csányiné úgy nyilatkozott, hogy beszerez mindent, ami a nyitva tartáshoz szükséges.

Válasz a levélírónak.

Kedves Csányi Lászlóné! Köszönjük a bizalmát, meghallgattuk Önt is és másokat is. Az ügyben nem tudunk állást foglalni, illetve... mi a vásárlók, az idős majoriak pártján állunk. Mint írja, Ön is. És ez a lényeg.

ÁMK

Szeptemberben nemcsak az iskolákban pezsdül meg az élet, hanem a művelődési házakban is. Különösen így van ez Mezőhegyesen, ahol a két intézményt évekkel ezelőtt összevonták. A neve: József Attila Általános Művelődési Központ, azaz á-em-ká.

Az itt dolgozók számos szakkör és kiscsoport indítását tervezik. Ezek közül hadd említsünk meg néhányat a teljesség igénye nélkül: karének, műsorkészítő tanfolyam, diákszínpad, valamint komplex irodalmi, honismereti (történelmi), mintázó, rajz, numizmata és bélyeggyűjtő szakkör. A különböző iskolai tantárgyakhoz kapcsolódóan is szerveznek csoportokat, így többek között lesz számítógépes, továbbá angol és német nyelvtanfolyam is.

A sportprogramok jelentős részét az ÁMK tornatermében bonyolítják le. Délelőtt itt tartják a tornaórákat, de a két részre osztható terem délután sem marad üresen egyetlen percig sem: birtokba veszik a kézilabdások, az atletizálók, a tornászok, a ka- ratések vagy a birkózók.

hírek

— A képviselő-testület 50 ezer forint támogatásban részesítette a helyi rendőrőrsöt. A pénzt az őrs technikai színvonalának emelésére fordítják.

— Az önkormányzat megvásárolta a tankönyveket a helyi általnos iskola és a szakmunkásképző intézet diákjainak. (Korábban csak arról adhattunk hírt, hogy ebben a kérdésben még nem döntöttek Mezőhegyesen.)

—A képviselő-testület döntése értelmében a város középfokú iskolája ezentúl a „614. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola, Mezőhegyes" nevet viseli. Az intézmény eddigi névadója „Zalka Máté" volt.

— Mezőhegyesen jelenleg egyedül a V-Modell Ruházati Kft. tervez létszámbővítést. Mintegy 4 millió forintos fejlesztéssel még 20-25 nőt tudnának foglalkoztatni. A beruházást saját erőből, banki kölcsönből, valamint munkahelyteremtésre benyújtott pályázat útján szeretnék finanszírozni.

A város vezetése hajlik arra, hogy minden új alkalmazott után 25 ezer forint kamatmentes kölcsönt nyújtson a kft.-nek. Természetesen csak akkor, ha az újonnan munkába állók mezőhegyesi lakosok.

— A helyi szakmunkásképző intézet a jövő évi felújítási keret terhére félmillió forint támogatást kapott az önkormányzattól. Ezt az összeget a kollégium szennyvízhálózatának rendbetételére kérték.

Újabban sok minden megfordul az ember fejében, ha megkapja az esedékes víz-, villanyvagy gázszámlát. Olykor talán még az is, hogy rossz a mérőóra. Mivel a közelmúltban a mezőhegyesi Zala György lakótelepiek és a vízmű vitájáról írtam, a mezőkovácsházi üzemmérnökség vezetőjével, Kürtösi Zsig- monddal arról is elbeszélgettem, hogy elromolhatnak-e az órák. Kürtösi úr egy kissé távolabbról kezdte:

— A tömblakások esetében régen lépcsőházanként egy mérőórát szereltek, illetve szereltünk fel. Amit az óra mutatott, azt a fogyasztást osztottuk szét létszámarányosan a lakások között. Ez mindig problémás volt, mert a lakóbizalmi nem tájékoztatta a vállalatot a változásról. A fogyasztó utólag reklamált, hogy kérem, miért így számoltak, már csak ennyien vagyunk ebben vagy abban a lakásban.

Az egy főmérős megoldás legnagyobb hibája az, hogy nem ösztönzi takarékosságra, figyelmességre a lakosságot. Ha mindenki látná pörögni a saját vízóráját, utánajárna annak, hogy hol csordogál el a drága ivóvíz. Jelenleg ha egy lépcsőház két- három lakásában ilyesmi előfordul, három hónap alatt ez nagyon nagy többletfogyasztást jelent. Senkit nem akarok bántani, de minden lépcsőházban vannak felelőtlen lakók, akik úgy vannak vele, miért ne füröd- hetnének többször, a számla úgyis közös. Ezzel szemben vannak olyanok is, akik tényleg takarékoskodnak, de az egy főmérős rendszerben ebből szinte semmi előnyük nem származik.

Reklamáció esetén gyakori a panasz: rossz a mérőóra. Kérem! A 15 éves praxisomban egyszer forult elő, hogy az órában két fogaskerék összecsúszott. Ebben az esetben azonban

Mezőhegyes

A városi önkormányzat lapjának szeptemberi száma első oldalon tudósít a mezőgazdasági kombinátban augusztus 20. alkalmából rendezett kitüntetési ünnepségről. A szerző név szerint felsorolja azt a 11 dolgozót, akik megkapták a legmagasabb vállalati kitüntetést.

A második oldalon önkormányzati rendeleteket talál az olvasó és egy vitriolos tollal megírt, sok helyeslést és ellenéregy teljes nagyságrenddel többet mutatott a számláló.

— Csak az egy fómérősök szoktak reklamálni?

— Meg kell mondanom őszintén, hogy a családi házak tulajdonosai is jönnek ilyen panasszal. Elszivárog a vizük a vízóra és az épület között. Rögtön kész a magyarázat: rossz a mérő. Holott csak tisztán kellene tartaniuk, rendszeresen kellene ellenőrizniük, s az ilyen viták máris elkerülhetők lennének. Ha elzárunk a lakásban minden fogyasztási helyet, és az óra mégis forog, akkor a víz valahol szökik. Ennyiből állna az ellenőrzés, ennek elvégzését a lakók számára rendelet is előírja.

Természetesen van mód arra is, hogy a hitelesítő állomáson bevizsgáltassuk a fogyasztó kérésére az órát. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha előzetesen letétbe helyezik az 1700 forintos vizsgálati díjat. Ez azért van így, hogy meggondolatlanul ne szereltethesse le velünk senki az óráját. Ha hibás az óra, korrigáljuk a számlát, visszafizetjük a letétbe helyezett díjat. Megismétlem azonban: 15 év alatt csak egy rosszul mérő órát láttam.

—A Zala György lakótelepen viszont önök szerelték le a vízórát.

— A 6-os számú tömbbel kapcsolatban a következőket mondanám el. Miután munkatársaim jelentést kaptak a nagy fogyasztásról, valóban lecserélték a mérőt. A csere alkalmával rögzítették az óra állását. Mivel a műszer tízezer köbméternél váltott, és a lecseréléskor ezeregyszáz köbmétert mutatott, az eddigi összes fogyasztás tizen- egyezer-egyszáz köbméter. A lakókkal közöltük, hogy ha óhajtják, a leszerelt órát képviselőjük jelenlétében bevizsgáltatjuk. Olyan visszajelzést kaptunk tőlük, hogy ezt még megbeszélik, ezt még meggondolják.

zést kiváltó cikket. (Tóth Adorján: Vannak-e társadalmi szervezetek Mezőhegyesen?)

A lapban megjelent számos színvonalas írás közül is kiemelkedik a Kozma Ferenc születésének 165. évfordulójára emlékező munka, valamint az 5. oldalon közölt két cikk (Nem értem, Csipetnyi morzsák).

’ Az oldalt írta és szerkesztette Ménesi György. Fotó: Gál Edit

„Ebben a válságos, szegényes időben ezt nem lett volna szabad megengedni”

Összekuszálódott frontvonalak

Háború Csányiné és az áfész között