Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

SPORT 1991. szeptember 16., hétfő 26. torna-világbajnokság • S Ónodi Henrietta ezüstérmet nyert Indianapolisban! „Amikor minden szeren bejutott a döntőbe, már nagyon boldogok voltunk!” Mint a távirati iodák jelentették, a szeren- kénti döntők első felé­ben a férfiaknál kivétel nélkül szovjet győzelem szüle­tett, míg a nőknél ugrásban ro­mán, felemás korláton pedig északkoreai sportoló érdemelte ki a világbajnoki címet. Minket, magyarokat természetesen va­sárnap késő délelőtt egy már oly sokszor csodált békéscsabai kis­lány, a 17 éves Ónodi Henrietta „szólított” a képernyő elé. A szerenkénti döntők első felvo­násában — miként a második­ban is — azért szorítottunk, hogy a folytatás egy kicsit job­ban sikerüljön, mint az a fránya egyéni összetett döntő, amely­nek részleteire nem is volt ildo­mos az elmúlt két napban visz- szatémi. Inkább elfeledni min­dent, kitörölni az emlékezetből azokat a rontásokat, azt a fogás­hibát korláton, és azt a lpesést a gerendán! Haj, de könnyű is ezt innen nekünk mondani... De, szerencsére ott volt volt Unya- tyinszki Mihály, s ő biztosan a legjobban tudta, hogy mit kell tenni, hogy a reménykeltő csa­patszereplés után, most újra jöj­jön egy szép nap. (Unyatyinszki Mihályné ezúttal csak itthon szurkolhatott, s most csak egyet tehetünk: nagyon sajnáljuk, hogy egy repülőjegyen múlott — mert máson aligha múlhatott, legalábbis reméljük! -— amiért nem együtt kísérhette végig fér­jével Ónodi élete eddigi legna­gyobb versenyét, mint óvodás korától kezdve tették. Visszatérve Indianapolísra, sok hír eljuott hozzánk is arról, milyen óriási rokonszev kisérte Ónodi szereplését és még a fan­tasztikusát nyújtó Károlyi—ta­nítvány, az összetett világbajnki címet nyert amerikai Kim Zmes- kal ünneplése mellett is. Mi mással lenne magyarázható, hogy például egy mexikói fotós ezt üzente neki egy cetlin: „ Igaz, hogy nem szereztél érmet, de megint megnyertél egy csomó szívet.” No de, ez ugye az összetett viadalra vonatkozott csupán. Mi változatlanul abban bíztunk, amit a hétközben édesapja is megerősített, nevezetsen: „ami­kor kiderült, hogy minden sze­ren bejutott a döntőbe, már na­gyon boldogok voltunk, mert ebből is érezhető volt, hogy jó formában van. Ha valamilyen érmet sikerülne szereznie, már teljes lenne az örömünk. Mind­egy, hogy milyet, mert tucatnyi klasszis tornász verseng ezen a vébén. A Hoosier Dome-ban csak­nem 16 ezren gyűltek össze, hogy megtekintsék a szerenkén­ti döntők első felvonását. _ Magyar szempontból a legna­gyobb várakozás érthetően az Európa-bajnok, Világ Kupa­győztes Ónodi Henrietta szerep­lését előzte meg. A békéscsabai- • ak versenyzője túltette magát az összetettbeli gyengébb teljesít­mény okozta csalódáson, s a vá­rakozásnak megfelelően érmeit szerzett. Három ízben — az ugrásban kétszer — lépett a szerhez, szép gyakorlatokat mu­tatott be, de így is csak az egyik számban, ugrásban tudott dobo­góra kerülni. A kézenálfordu- lást, másfélszaltót félcsavarral és bicskamozdulattal „megspé­kelt” első ugrás után sokáig világbajnoknak volt tekinthető — hiszen a 9.95 erősen tartotta magát a vetélytársakkal szem­ben. Nem az elfogultság mon­datja, de a második ugrás, a Jurcsenkó is pompásan sikerült, nem véletlenül ugrottak egymás nyakába Misó bácsival, az edző­vel, aki az utóbbi időben kivált­képp azt hangoztatta büszkén, hogy Heni annak ideján nagyon hamar megtanult dolgozni, az­tán versenyezni,, mostanában pedig győzni is. És ez a három tényező együtt a legmagasabbra emelhet minden sportolót. Örül­tünk, örültünk, de aztán jött még a junior Európa-bajnok, román Milosovici. O is remek volt és 9.962-je azt jelentette, hogy ő ugrott fel a dobogó csúcsára. Nem, nem a magyar tornászok és a sportág híveinek kedvét ez sem vehette el. Ónodi Henrietta, a Békéscsabai Előre Torna Klub büszkesége 1903 óta tornaspor­tunk hatodik világbajnoki ezüst­érmét nyerte, amely méltán so­rakozik oda eddigi nagy ered­ményei mellé, az 1988-ban az ifi EB-n szerzett korlát ezüstérem­hez, az egy évvel később Brüsz- szelben a felemáskorláton nyert aranyéremhez, a tavalyi EB-n nyert két bronzéremhez (össze­tettben és talajon), a Világ Ku­pán elért ugrás első helyezés­hez, s ugyanitt a talajon elért ezüstéremhez. A folytatásban egy kicsit el­hagyta a szerencse. A fantaszti­kusát nyújtó, tíz(!) pontot „kor­látozó” dél-koreai Suk gyakor­latát követő vastaps-orkánban szólították a szerhez Henriettát. Rendkívüli szituáció az ilyen. Mégis, a szabadkelep, a 360 fo­kos fordulat, a Ginger-szaltó, majd a „Jéger”, fogást váltva, aztán az előre kör, a fél támla és a happy end-nek szánt új le- ugrás, a dupla szuplé nagysze­rűen sikerült. A könnyek nem is ennek szóltak, hanem talán an­nak, hogy még ezzel a fantaszti­kus gyakorlattal sem sikerült a dobogóra kerülni. Mindentől függetlenül: Óno­di eredménye mindenképpen dicséretre méltó. Sőt, egyenesen fantasztikus. Már csak ráadás jöhet. Ha esetleg nem most, ak­kor majd jövőre, Barcelonában. Visszatérve a második szer dön­tőjére, a legnagyobb meglepe­tést mellesleg a már említett, 16 éves, mindössze 28 kilogramm testsúlyú északkoreai tomászlá- ny, Kim Gwang Suk szolgáltat­ta: esélyesebb ellenfeleit meg­előzve hódította el a felemás korlát világbajnoki címét. S nem is akárhogyan: tökéletesen elő­adott gyakorlattal, legadÉfJbi ser­ről tanúskodik, hogy a szigorú ítészek közül öttől is a maximá­lis tízest kapta, míg egy pontozó 9.95-tel jutalmazta produkció­ját. Mivel a legnagyobb és a leg­kisebb pontszám mindig kiesik, maradt a négy tízes, vagyis az eredményjelzőre 10 pontot írtak ki. A férfiaknál a szovjetek foly­tatták tarolásukat, a csapat és az egyéni összetett arany után az első három szerenkénti finálé­ban sem engedték át az elsősé­get más nemzet sportolójának. A gyűrűn győztes Grigorij Miszjutyin már harmadik arany­érmét vehette át, ezzel eddig ő a vb legeredményesebb verseny­zője. F. I. *** Kredmények.Férfiak.Talaj. Vi­lágbajnok: Igor Korobcsinszkij (Szovjetunió) 9.875 pont, 2. Vitalij Scserbo (Szovjetunió) 9.800,3. Daisu- ke Nishikawa (Japán) 9.787. Lólen­gés. Világbajnok: Valerij Bjelenkij (Szovjetunió) 9.912 pont 2. Guo Li- nyao (Kína) 9.887, 3.’ Li Jing (Kína) 9.875. Gyűrű. Világbajnok: Grigorij Miszjutyin (Szovjetunió) 9.875 pont 2. Andreas Wecker (Németország) 9.862, 3. .Yuri Chechi (Olaszország) 9.837 Nők. Ugrás. Világbajnok: Lavi- nia Milosovici (Románia) 9.949 pont 2. Ónodi Henrietta (Magyarország) és Okszana Csuszovitvina (Szovjet­unió) 9.918-9.918. Felemáskorlát. Világbajnok: Kim Gwang Suk (Koreai NDK) 10.000 pont 2. Tatjana Gucu (Szovjetunió) és Shannon Miller (Egyesült Államok) 9.950-9.950,4. Mirela Pasca (Romá­nia) és Ónodi Henrietta (Magyar- ország) 9.937—9.937. A további két női szerenkénti döntőre lapzárta után került sor. Kettős győzelem Csaba Mirelit—Fót-Csömör 27—18 (11—8) NB I B-s férfi kézilabda-mérkőzés, Békéscsaba, 100 néző. V.: Taizs, Za- vadszki. Csaba Mirelit: ÁRKUS — Molnár 3, VALKÓ 2, Orosz 2, OLÁH 6, KOVÁCS Z., Bene A. 2. Cs.: Murányi, Komáromi 3, BARNA 8, Bánd, Szőke 1. Edző: Kolarovszki Mihály. Sűrűbben, mint percenként estek a gólok Szarvason,1 ahol a házigazdák 37—32-re legyőzték a Balassagyarmat gárdáját Fotó: Fazekas Ferenc Nagy várakozás előzte meg a mérkőzést. An­nál is inkább, hiszen a pályaválasztó első NB I B-s mérkőzését játszotta hazai környezetben. Ráadásul rögtön a mezőny egyik legjobb játék­erőt képviselő gárdájával vették fel a harcot a 2. Számú Általános Iskolában. Barna és Komáromi bevezető góljai után előnyre tet­tek szert, noha a vendégek belső négyese életveszélyesen kont­rázott, de ezen a mérkőzésen a Mirelit védőfala remekül zárt és az „átszűrődő” lövéseket, zicce­reket Árkus parádésan hárította. Ezek után nem volt kétséges az újonc Mirelit győzelme a nagy­iramú találkozón. A csömöriek szerették volna már az első fél­időben átvenni az irányítást, ám ez nem sikerült, mert a hazaiak közül a támadásban Barna, a védekezésben Oláh és Kovács vezérletével ellenállhatatla­noknak bizonyultak. Árkus vé­gig kiemelkedő teljesítményt nyújtott, így a különbség egyre nőtt és biztos, nagy gólkülönb­ségű győzelmet arattaíc a hűtő­háziak. Minden játékos dicséretet ér­demel teljesítményéért. Szarvasi Főiskola Medosz— Balassagyarmat 37—32 (21—13) NB I B. Férfi. Szarvas, 300 néző. V.: Dzsipoff, Kiss. Szarvas: Petrovszki — Száva, ALMÁSI 4, FERENCZ 9, Fekete 4, Gömöri, Bene Z. 6. Cs.: Szabó (kapus), Gilan, Tóth 11, Greksza 3, Tusjak. Edző: Pataki György, Velky Mihály. Ezen a találkozón csak percekig volt kétséges a két bajnoki pont sor­sa. 5—5-ig felváltva estek a gólok, a 10. perctől azon­ban könnyed játékkal, időnként szép akcióból elért találatokkal elhúzott a hazai csapat. A félidő­ben nyolcgólos szarvasi veze­tésnél vonultak pihenőre az együttesek. A mérkőzés sorsa már eldőlt, a szomszédos kocs­mába átlátogató szurkolók nem nagyon igyekeztek vissza a csarnokba. Nekik volt igazuk... A második játékrészben jórészt egymás hibáiból éltek a csapa­tok. A szarvasiak már nem kon­centráltak eléggé az ellenfél kapujánál és a gyarmatiak ellen- támadásai is rendre eredmény­nyel jártak. Végül is a hazai né­zők a biztos szarvasi győzelem tudatával elégedetten távozhat­tak, a semleges szemlélő viszont azon is elgondolkozhatott, mi­lyen színvonalú lesz a csapat­sportágakban a Nemzeti Baj­nokság akár már egy-két év múl­va is. NB-s férfi ifjúsági mérkőzésen: Szarvasi Főiskola Medosz—Balassa­gyarmat 22—20 (11—10). Egy félidős tánc Magyarország-Jugoszlávia 3-1 (3-0) Nemzetek közötti női nagypályás labdarúgó-mérkőzés, Gyula, 400 néző. V.: Németh L. (Hanyecz, Majoros). Magyarország: Kiss M. (Bauer) — Kerekes, Kissné, Fülöp (Pétiké), Főfai — Pribéli (Nagyabonyi), Papp (Dzsubák), Nagy, Bárfy — Fodor (Mészáros), Szarka. Szövetségi kapitány: Eipel Ferenc. Jugo­szlávia: Mitrovics (Sztosics) — Radojevics (Sztanojevics), Sztojikovics, Jozovics, Zsukovszka — Petrovics (Erceg), Mladenovics, M Man­ko, Sztankovics — Todies. Milojkovics. Szövetségi kapitány: Perica Prsztics. Gólszerző: Szarka, Főfai (Il-esből), Pribeli, ill. Milojkovics. A mérkőzés kezdőrúgását a főszponzor Fiume Hotel képvi­seletében Smekál Edit végezte el. A jól kezdő magyarok a 3. percben szereztek vezetést, ami­kor Bárfi jó ütemben indította a bal oldalon felbukkanó Szarkát. A szélső több csellel rázta le magáról Sztojilkovicsot, így eljutott az alapvonal közelé­be, ahonnan beadásszerű lövése a kapu bal felső sarkába talált, 1—0. Több kihagyott gólszerzési lehetőség után növelte előnyét a magyar együttes. A 28. percben Nagy átadásával Főfai húzott el Radujevics mellett, aki a 16- oson belül utána nyúlva bukta­tott. Németh határozottan muta­tott a 16-os pontra. A büntetőt a sértett Fűfai biztosan lőtte a kapu közepébe, 2—0. Két perc múlva egy ártalmat­lannak tűnő helyzetben jugo­szláv lábról Pribéli elé került a labda, aki 17 méterről habozás nélkül nagy erővel a jobb felső sarokba bombázott, 3—0. A szünetben a gyulai Erkel Művelődési Központ Solar dzsesszcsoportja szórakoztatta a közönséget, majd tombolahú­zás múlattatta a szünet kénysze­rű perceit. A második játékrészben változott a kép, a jugoszlávok léptek fel támadólag, s csaknem végig irányították a játékot. A 78. percben Kissné buktatta Todicsot a balösszekötő helyén. A szabadrúgást Milanko Miloj- kovicshoz játszotta be, aki nyolc méterről Bauerba lőtt. A kipatta­nó labdát Sztankovics újból ka­pura lőtte, ezt a gólvonalon álló Kerekes a mezőnybe rúgta. A 79. percben Sztankovics szögle­tét Milanko fejjel Milojkovics­hoz csúsztatta, aki közelről a bal sarokba lőtt, 3—1. Az első játékrészében a magyar lányok ragadták ma­gukhoz a kezdeményezést. Sorra vezették formás akciói­kat, s mindent bemutattak abból, amit tudnak. Fél óra le­forgása alatt tetemes előnyre tettek szert, s tulajdonképpen már ekkor eldőlt a találkozó sorsa. A fordulás után a leg­többen abban bíztak, hogy fo­lytatódik a magyar gólgyár­tás, ami reális elvárás lehetett. De másként történt, mert a mieink elfáradtak, néhányuk lába „görcsbe rándult”, no meg a vendégek is kimutatták a foguk fehérjét. Elszántan, mindent beleadva küzdöttek legalább a szépítésért, ami a végén parázs jelenetek köze­pette sikerült is. Összességé­ben a magyar győzelem telje­sen megérdemelt volt a köze­pes színvonalú találkozón. Jó: Papp, Főfai, Nagy, Fü­löp, Kerekes, ill. a vendégek közül senki sem nyújtott átla­gon felüli teljesítményt. Nyilatkozatok. Eipel Fe­renc: — Úgy érzem, hogy az első félidő játéka alapján reális az eredmény. A folytatás gyen­gébb játékot hozott, amelyből okulnunk kell, hiszen egy mér­kőzést nemzetközi szinten 80 percig végig kell tudni játsznani. Perica Krsztics: — Ereztem, hogy számunkra nehéz mérkő­zés lesz a mai, amelyre pszichi­kaiig nem tudtunk felkészülni. Csak a szünet után voltunk egyenlő partnerek, el kell ismer­nem, hogy most jobbak voltak a magyarok. Gyurkó Mihály A női labdarúgás gyulai hívei hiába is próbálták fellelni saját csapatukból valamelyik arcot a magyar válogatottban, mert a 16-os keretben nem szerepelt egyikük sem. Ennek mikéntjéről Eipel Ferenc szövetségi kapitány a következőket mondta: — Szabó Tündét meghívtam a keretbe és számítot­tam is a játékára. Mindenképpen szerepeltettem volna egy félidőre, ám csak egy ízben jelent meg az edzésen, akkor is szerelés nélkül. Azt megértheti bárki, hogy nem szolgáltathatok példát arra, hogy valaki ilyen esetben előnyt élvezzen olyanokkal szemben, akik végig a csapattal dolgoznak a felkészülés során. Nincs retorzió, a következőkben számítok rá. Bíró Istvánnak, a fürdővárosi csapat edzőjének is megvan a véleménye: — Szabó Tünde a Gyulai Agrohotel dolgozója, s annak igazgatójával, Megyebíró Jánossal megállapodtunk abban, hogy biztosítja az edzéslehető­ségeket a bajnoki és a válogatott mérkőzésekre egyaránt. Ezért nem értem, hogy lehet mégis az, hogy Tündét Brezdán János konyhafőnök nem tudta nélkülözni a munkahelyén. Az érintett Szabó Tünde csak ennyit jegyzett meg: — Erről nem kívánok beszélni, de az biztos, hogy én nem tehetek semmiről. Különös, hogy Szabó Tünde munkahelyén többen dolgoznak olyanok, akik korábban a Gyulai SE-nél voltak sportvezetők, alkalmazottak, s akik most szem elől tévesztették a fürdőváros női labdarúgásának és híveinek érdekét azzal, hogy nem biztosították egyetlen válogatottjuk szereplését hazai környezetben. Márpedig egyhamar nem várható, hogy Gyulán nemzetközi női váloga­tott labdarúgó-mérkőzést lássanak a szurkolók. A magyar válogatott első gólja, amelynek szerzője Szarka (az előtérben). Szinte az alapvonalról csavarta be a kapuba a labdát a magyarok szélsője, a jugoszláv kapus (1) és Sztojilkovics (5) CSak Csodálkozik Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents