Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. szeptember 16., hétfő o Útba esik jövet, menet... A végegyházi takarékszöve- tekezetre igazán ráillik a szlo­gen, mivel a település egyetlen pénzintézménye. A takarékszö­vetkezet a Mezőkovácsháza és Vidéke központi intézményhez tartozik. Bognár Istvánná kiren­deltségvezetővel az elmúlt fél­évről beszélgettünk: — Betétállományunk 36,3 millió, kölcsönállományunk 12,4 millió forint. Ez utóbbiból a hagyományos kölcsönök 2,5 milliót, az új építési kölcsönök 3,5 milliót tesznek ki. Ezen kívül kisebb arányú az áruvásárlási, a munkáltatói és a vállalkozói hi­tel. Kiemelném a 6 millió körüli fogyasztási hitelünket, amely változó kamata ellenére igen közkedvelt. Miért? Százezer fo­rintig nem kell indokolni a felvé­telt, így sokan használják ki bér­leti díjak befizetésére, valamint gépek vásárlására. — Hogyan alakultak a beté­tek? — A betéteknél emelkedés tapasztalható. Többféle lehető­ség is van: éves kamatozású be­tét, értékpapír, takaréklevél, ott­honteremtő és átutalási betét. Általában a rövid lejáratú beté­tek a kedveltek. Foglalkozunk még biztosítással, totó, lottó árusítással, sorsjegyekkel, áram- és gázdíjbeszedéssel vagy vállalati megbízásra pénz- kifizetéssel. —Milyen az ügyfélforgalom ? — Az irodában 3 szakember dolgozik és változó forgalmat lát el. A fizetési napokon, díj­beszedéskor és a háztáji betaka­rítások után több az ügyfél. Ez utóbbihoz kapcsolódóan őszi betétgyűjtési akciót is szerve­zünk sorsolással egybekötve. Egyébként várható, hogy jövőre számítógép is segíti a munkán­kat. Zöld rovat Kontrasztok — A polgármesteri csatáro­zásban a városnak nincs gazdája és egyre jobban elhanyagolt a külleme — írja Mezőkovácshá- záról J. Imre, egyik olvasói le­vélben. Barátjával bejárta az egész várost és készített néhány felvé­telt. Amint látható, az ifjúsági lakótelepet „dzsungel"’ veszi körül. Javaslatuk, hogy a lakók segítségével — a gaz helyett — egy szép játszóteret lehetne ki­alakítani a gyerekek számára. Kontrasztként pedig lefényké­pezték a mezőkovácsházi hor­gászegyesületi tó környékét. „Nem véletlen, hogy sokan járnak horgászni, hiszen tisz­tább, gondozottabb a tó kör­nyéke, mint maga a város!” — úja levelében. A példa tehát nincs messze, csak alkalmazni kell! (Várjuk jelzéseiket a környe­ző településekről is!) Mezőkovácsházi MDF-alapszervezet Útkeresés az alapelvek megtartása mellett Komoly politikai „ellenfele” lehet Mezőkovácsházán a kis­gazdapártnak az újjáalakuló MDF helyi szervezete. A múlt hétvégére összehívott tanácsko­zás fő napirendje az újjászerve­ződés gondolata és a városban kialakult politikai helyzetről égy állásfoglalás megfogalma­zása volt. Az ülésen meghívott vendégként részt vett Szokolay Zoltán országgyűlési képviselő. Korábban már hírt adtunk ar­ról, hogy a mezőkovácsházi MDF-alapszervezeten belül nézetkülönbségek vannak. A belső csatározások eredménye­ként a létszám is csökkent. Al- mási Ferenc elnök — jelenleg megyei választmányi tag — lemondott hivataláról, ezért két hónapra három tagú ideiglenes vezetőséget választottak. — Heteken belül várható, hogy új belépőkkel erősíthetjük meg sorainkat — mondta Király István megbízott elnök, majd feltette a további beszélgetést meghatározó kérdést: mit kell tenni, hogy helyi szervezetünk betöltse politikai szerepét? A késő estébe nyúló beszélgetés lényege az volt. hogy az MDF tagjai csak az igazi emberi nor­mák szerint, nyugodt erőként, a lakosság érdekeit szem előtt tartva tudnak továbbdolgozni. A politikai alapclvek megtartása mellett olyan vonzó helyi prog­ramot kell kialakítani, amely el­fogadható minden állampolgár­nak. A szervezeti rendezetlen­ségen túl kell lépni — állapítot­ták meg többen —, valamint rendszerességet kialakítani és követelménnyé tenni a pártfe­gyelmet. Szokolay Zoltán kérdésekre válaszolva tájékoztatta a jelen­levőket a parlamenti és a képvi­selői munkáról, valamint szak­mai tanácsokkal segítette a he­lyét kereső alapszervezetet. Váltás helyett változásról be­szélhetünk — mondta, amely a lakosság részvétele nélkül nem valósulhat meg. Végül megtud­tuk, hogy az első, a helyi MDF által szervezett városi program szeptember 20-án lesz Széche­nyi István tiszteletére. Kaszaperen főszereplő a zöldség Az ész a fontos! Manapság egyre többen és többet foglalkoznak a kisvállal­kozás lehetőségeivel. Sokan még csak a gondolatát latolgatják, hogy ha megszűnik a munkahe­lyük, akkor mibe érdemes bele­fogni. Mások eljutottak — vagy rákényszerültek! — ugyan az el­határozásra, de a kezdeti pénz­ügyi, jogi, beruházási és egyéb tudnivalók megtorpanásra kész­tették őket. A szerencsésebbek így vagy úgy belefogtak, és most ízlelgetik a magánérdekeltség édes-kesernyés gyümölcseit. A tulajdonviszonyok tisztázása után egyre több településen hirdet­nek lehetőséget a magánvállalkozóknak. Egy „üzletet” beindítani pedig kétféle módon lehet: tulajdonjogot vagy bérleti jogot szerez­ni. Ez nem csak az ingatlanokra, de a vidéki földtulajdonlásra is kiterjed. Mint tudjuk, a gyakorlati megvalósítás nem egyszerű feladat. Valahol olvastam, hogy korunk központi embere a vállalkozó lett. Neki kellene úgymond kihúzni az országot a béka feneke alól és persze finanszírozni is. Nem csoda, hogy sokan visszariadnak az elvárásoktól és a kiskapukkal terhes háttérintézményektől. Ma egy kisvállalkozó— főként vidéken — nem számíthat biztos vál­lalkozást előkészítőkre, segítőkre. Esetleg tetemes pénzért vagy jogi, vagy pénzügyi szakembert fogad. Hogy kinek mi és mennyire sikerül? Ismerőseim mesélik: ez az üzletág az, amelynek a külön­féle személyes kapcsolatok megléte a lelke. Itt nincs sajnálat, nincs könyörület, csak érdek: én segítek ebben, te visszasegítesz abban. Akik eddig sikeresen kialakították összeköttetéseiket, azok predig féltékenyen őrzik. A rendszer azért, ha lassan is, de felépül. Egy vállalkozás elindí­tásánál döntő tényező a pénz. de az ész, a tudás és kockázatvállalás nélkül meghal a legnagyobb tőkével induló cég is. S hogy miért válik szét a fejlett piacgazdaságokban a tulajdonlás és a menedzse­lés? Azért, mert a tőke hatékonyságában a sikeres működtetés a meghatározó — állítják a szakemberek. Ehhez predig nem elég szépnek lenni, mint inkább okosnak. Ezt az elvet kellene felismerni és követni a magyar gyakorlatnak, különben még sok évtizedig várhatunk a kisgazdaságok felemelkedésére. Halasi Mária Nagy a sürgés-forgás így nyár végén Kun Sándorék háza táján. A szegedi konzervgyár megbízásából öt éve foglalkoz­nak a kaszapreri körzetben kis- kerti termények felvásárlásával. — A „bolt” indítása óla sok minden megváltozott—mondja érdeklődésünkre Kun Sándor- né. Kellett a prénz, ezért többféle növénnyel foglalkoztunk a házi­kertben. Mint sokan, mi is ubor­kát termeltünk, mielőtt a felvá­sárló raktár idekerült — mutat a félkörív alakú, fémvázas épít­ményre. Igény volt rá, ezért vál­lalkoztunk a felvásárlásra. — Kikkel állnak kapcsolat­ban? —- A községben egyik megél­hetési forrás a zöldségtermesz­tés, ezen belül is az uborka. Uborkával körülbelül 80, para­dicsommal 20, paprikával 40 család foglalkozik. A rendsze­res termelőkkel a konzervgyár öt évre szerződést köt, ami biz­tonságot jelent. A körzetből Mezőhegyesről, Nagy- és Ma­gyarbánhegyesről, Mezőko- vácsházáról, Csanádapácáról szállítanak. Uborkát, paprikát Szegedre, Sámsonra viszünk, paradicsomot a csanádapácai léüzembe. Csólyospályosra pe­dig cukkinit. Ez utóbbi új nö­vény, amellyel több termelő megpróbálkozott. ígéretes üz­letnek látszik. —Kifizetődő-e a munka? A megélhetéshez itt nincs más lehetőség, ezért is főszerep­lő nálunk a zöldség. Sok a kertes ház, adott a téesz háztáji és sok a munkanélküli. A termés és az ár változó, ami a felvásárló munkát is befolyásolja. A család a forga­lom után részesedik — fejezi be két mérlegelés között a tájékoz­tatót Kun Sándomé. A mérlegen éppen vörös­hagyma van, amelyet pucolásra adnak ki. Egy fiatal fiú tele ko­csival igyekezett a kijárathoz. Kérdésünkre csak annyit árult el, hogy tanuló, és nyári zseb­pénznek szánja a kapott pénzt. O mindenesetre elégedett. Medgyesegyházán: Mozi volt, lesz A kistelepüléseken tapaszta­lat, hogy sorra zárják be—meg­lehet, sokszor az egyetlen hét­közi szórakozási lehetőséget — a mozit. Medgyesegyházán a Moziüzemi Vállalattól átvett üzemeltetéssel, bár nem várható nagy nyereség, mégis úgy vélik: kell a mozi. Még a szünidő javá­ban tartott, amikor Zana Mi­hállyal, a művelődési ház veze­tőjével beszélgettünk a műkö­désről. — A látogatottság év elején visszaesett, ami egyrészt az ár­emelésnek, másrészt az embe­rek anyagi helyzetében bekö­vetkezett változásnak a követ­kezménye. A gazdaságos üze­melés miatt a létszámcsökken­tésről is gondolkodni kellett. Sajnos, a tavalyi 800 ezres for­galom ez évben csökken. Jelen­leg 45 ezer forint a havi forga­lom. bár a szünidőben számolni lehet 30—40 százalékos felfu­tással — mondja Zana úr, majd hozzáteszi:—Régen előfordult, hogy valaki bejött, kifizette a jegyét és utána kérdezte meg, mit is játszanak. Ma nagyonis megnézik, mire adják ki a pén­züket az emberek. Ez a mozi sok évig sikeres, nyereséges volt, most predig összesenben olyan, mint a gazdaságunk. Szerencsé­re az önkormányzat az elveket is figyelembe véve mondja: szük­ség van ránk. Az oldalt írta és szerkesztette: Halasi Maria. Fotó: Gál Edit, Fazekas Ferenc. Kiss lászló Kiáltás egy táborért Emlékszem azokra az időkre, amikor a régi, hagyományokat ápoló mezőkovácsházi úttörőtá­borból lelkes fiatalok és szak­emberek kulturált, szemet, lel­ket gyönyörködtető táborhelyet „varázsoltak”. Az „átkos” ta­nács, az úttörőcsapat, az iskola, a sokak által elítélt községi, járá­si KISZ-bizottság szervezésé­ben az évek során ebédlő, mos­dó és még egy fűthető kőház is került a tábor területére. A hatal­mas nyárfák alatt — azóta ki-' vágva, korszerűbb fajtákra le­cserélve — nem csak a mezőko­vácsházi, de a megye, sőt az ország más tájairól érkező gye­rekek is pihenhettek, szórakoz­hattak, tanulhattak a faházak biztonságában. Megfordult itt a kis méhész csapattól kezdve a nyelvoktatásra, az iskolai to­vábbképzésre, a cigány etnikum felkarolására, a horgászatra, a kézműves szakköri munkákra felkészítő tananyagtól a honis­mereti táborig számtalan ese­mény. A szervezett programok. mellett néha kempingként szol­gált vagy a kerékpáros iskolai. MHSZ versenyeket bonyolítot­ták a területén. Ha mindent ösz- szeszednénk. komoly listát ten­ne ki a felsorolás. Ma pedig, ha arra járunk, ösz- szeszorul a torkunk. Az ápolat­lan gaztanger, a gondozatlan fák, cserjék mellett leromlott ál­lapotú faházakat látni. A volt gyerekparadicsomra rászállt az enyészet. A kaput lakat őrzi, bár mögötte a felnyitott sorompó mintha reményt kiáltana a to­vábblépésre. Tudjuk a pénz, a nincs nagy úr, de oly sok minden megoldódott már összefogással, közös akarattal. Ez az év, a nyár elmúlt. Késő lenne az akarat is. Vajon jövőre sem lesz rá szüksé­ge senkinek?

Next

/
Thumbnails
Contents