Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-16 / 217. szám
MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. szeptember 16., hétfő o Útba esik jövet, menet... A végegyházi takarékszöve- tekezetre igazán ráillik a szlogen, mivel a település egyetlen pénzintézménye. A takarékszövetkezet a Mezőkovácsháza és Vidéke központi intézményhez tartozik. Bognár Istvánná kirendeltségvezetővel az elmúlt félévről beszélgettünk: — Betétállományunk 36,3 millió, kölcsönállományunk 12,4 millió forint. Ez utóbbiból a hagyományos kölcsönök 2,5 milliót, az új építési kölcsönök 3,5 milliót tesznek ki. Ezen kívül kisebb arányú az áruvásárlási, a munkáltatói és a vállalkozói hitel. Kiemelném a 6 millió körüli fogyasztási hitelünket, amely változó kamata ellenére igen közkedvelt. Miért? Százezer forintig nem kell indokolni a felvételt, így sokan használják ki bérleti díjak befizetésére, valamint gépek vásárlására. — Hogyan alakultak a betétek? — A betéteknél emelkedés tapasztalható. Többféle lehetőség is van: éves kamatozású betét, értékpapír, takaréklevél, otthonteremtő és átutalási betét. Általában a rövid lejáratú betétek a kedveltek. Foglalkozunk még biztosítással, totó, lottó árusítással, sorsjegyekkel, áram- és gázdíjbeszedéssel vagy vállalati megbízásra pénz- kifizetéssel. —Milyen az ügyfélforgalom ? — Az irodában 3 szakember dolgozik és változó forgalmat lát el. A fizetési napokon, díjbeszedéskor és a háztáji betakarítások után több az ügyfél. Ez utóbbihoz kapcsolódóan őszi betétgyűjtési akciót is szervezünk sorsolással egybekötve. Egyébként várható, hogy jövőre számítógép is segíti a munkánkat. Zöld rovat Kontrasztok — A polgármesteri csatározásban a városnak nincs gazdája és egyre jobban elhanyagolt a külleme — írja Mezőkovácshá- záról J. Imre, egyik olvasói levélben. Barátjával bejárta az egész várost és készített néhány felvételt. Amint látható, az ifjúsági lakótelepet „dzsungel"’ veszi körül. Javaslatuk, hogy a lakók segítségével — a gaz helyett — egy szép játszóteret lehetne kialakítani a gyerekek számára. Kontrasztként pedig lefényképezték a mezőkovácsházi horgászegyesületi tó környékét. „Nem véletlen, hogy sokan járnak horgászni, hiszen tisztább, gondozottabb a tó környéke, mint maga a város!” — úja levelében. A példa tehát nincs messze, csak alkalmazni kell! (Várjuk jelzéseiket a környező településekről is!) Mezőkovácsházi MDF-alapszervezet Útkeresés az alapelvek megtartása mellett Komoly politikai „ellenfele” lehet Mezőkovácsházán a kisgazdapártnak az újjáalakuló MDF helyi szervezete. A múlt hétvégére összehívott tanácskozás fő napirendje az újjászerveződés gondolata és a városban kialakult politikai helyzetről égy állásfoglalás megfogalmazása volt. Az ülésen meghívott vendégként részt vett Szokolay Zoltán országgyűlési képviselő. Korábban már hírt adtunk arról, hogy a mezőkovácsházi MDF-alapszervezeten belül nézetkülönbségek vannak. A belső csatározások eredményeként a létszám is csökkent. Al- mási Ferenc elnök — jelenleg megyei választmányi tag — lemondott hivataláról, ezért két hónapra három tagú ideiglenes vezetőséget választottak. — Heteken belül várható, hogy új belépőkkel erősíthetjük meg sorainkat — mondta Király István megbízott elnök, majd feltette a további beszélgetést meghatározó kérdést: mit kell tenni, hogy helyi szervezetünk betöltse politikai szerepét? A késő estébe nyúló beszélgetés lényege az volt. hogy az MDF tagjai csak az igazi emberi normák szerint, nyugodt erőként, a lakosság érdekeit szem előtt tartva tudnak továbbdolgozni. A politikai alapclvek megtartása mellett olyan vonzó helyi programot kell kialakítani, amely elfogadható minden állampolgárnak. A szervezeti rendezetlenségen túl kell lépni — állapították meg többen —, valamint rendszerességet kialakítani és követelménnyé tenni a pártfegyelmet. Szokolay Zoltán kérdésekre válaszolva tájékoztatta a jelenlevőket a parlamenti és a képviselői munkáról, valamint szakmai tanácsokkal segítette a helyét kereső alapszervezetet. Váltás helyett változásról beszélhetünk — mondta, amely a lakosság részvétele nélkül nem valósulhat meg. Végül megtudtuk, hogy az első, a helyi MDF által szervezett városi program szeptember 20-án lesz Széchenyi István tiszteletére. Kaszaperen főszereplő a zöldség Az ész a fontos! Manapság egyre többen és többet foglalkoznak a kisvállalkozás lehetőségeivel. Sokan még csak a gondolatát latolgatják, hogy ha megszűnik a munkahelyük, akkor mibe érdemes belefogni. Mások eljutottak — vagy rákényszerültek! — ugyan az elhatározásra, de a kezdeti pénzügyi, jogi, beruházási és egyéb tudnivalók megtorpanásra késztették őket. A szerencsésebbek így vagy úgy belefogtak, és most ízlelgetik a magánérdekeltség édes-kesernyés gyümölcseit. A tulajdonviszonyok tisztázása után egyre több településen hirdetnek lehetőséget a magánvállalkozóknak. Egy „üzletet” beindítani pedig kétféle módon lehet: tulajdonjogot vagy bérleti jogot szerezni. Ez nem csak az ingatlanokra, de a vidéki földtulajdonlásra is kiterjed. Mint tudjuk, a gyakorlati megvalósítás nem egyszerű feladat. Valahol olvastam, hogy korunk központi embere a vállalkozó lett. Neki kellene úgymond kihúzni az országot a béka feneke alól és persze finanszírozni is. Nem csoda, hogy sokan visszariadnak az elvárásoktól és a kiskapukkal terhes háttérintézményektől. Ma egy kisvállalkozó— főként vidéken — nem számíthat biztos vállalkozást előkészítőkre, segítőkre. Esetleg tetemes pénzért vagy jogi, vagy pénzügyi szakembert fogad. Hogy kinek mi és mennyire sikerül? Ismerőseim mesélik: ez az üzletág az, amelynek a különféle személyes kapcsolatok megléte a lelke. Itt nincs sajnálat, nincs könyörület, csak érdek: én segítek ebben, te visszasegítesz abban. Akik eddig sikeresen kialakították összeköttetéseiket, azok predig féltékenyen őrzik. A rendszer azért, ha lassan is, de felépül. Egy vállalkozás elindításánál döntő tényező a pénz. de az ész, a tudás és kockázatvállalás nélkül meghal a legnagyobb tőkével induló cég is. S hogy miért válik szét a fejlett piacgazdaságokban a tulajdonlás és a menedzselés? Azért, mert a tőke hatékonyságában a sikeres működtetés a meghatározó — állítják a szakemberek. Ehhez predig nem elég szépnek lenni, mint inkább okosnak. Ezt az elvet kellene felismerni és követni a magyar gyakorlatnak, különben még sok évtizedig várhatunk a kisgazdaságok felemelkedésére. Halasi Mária Nagy a sürgés-forgás így nyár végén Kun Sándorék háza táján. A szegedi konzervgyár megbízásából öt éve foglalkoznak a kaszapreri körzetben kis- kerti termények felvásárlásával. — A „bolt” indítása óla sok minden megváltozott—mondja érdeklődésünkre Kun Sándor- né. Kellett a prénz, ezért többféle növénnyel foglalkoztunk a házikertben. Mint sokan, mi is uborkát termeltünk, mielőtt a felvásárló raktár idekerült — mutat a félkörív alakú, fémvázas építményre. Igény volt rá, ezért vállalkoztunk a felvásárlásra. — Kikkel állnak kapcsolatban? —- A községben egyik megélhetési forrás a zöldségtermesztés, ezen belül is az uborka. Uborkával körülbelül 80, paradicsommal 20, paprikával 40 család foglalkozik. A rendszeres termelőkkel a konzervgyár öt évre szerződést köt, ami biztonságot jelent. A körzetből Mezőhegyesről, Nagy- és Magyarbánhegyesről, Mezőko- vácsházáról, Csanádapácáról szállítanak. Uborkát, paprikát Szegedre, Sámsonra viszünk, paradicsomot a csanádapácai léüzembe. Csólyospályosra pedig cukkinit. Ez utóbbi új növény, amellyel több termelő megpróbálkozott. ígéretes üzletnek látszik. —Kifizetődő-e a munka? A megélhetéshez itt nincs más lehetőség, ezért is főszereplő nálunk a zöldség. Sok a kertes ház, adott a téesz háztáji és sok a munkanélküli. A termés és az ár változó, ami a felvásárló munkát is befolyásolja. A család a forgalom után részesedik — fejezi be két mérlegelés között a tájékoztatót Kun Sándomé. A mérlegen éppen vöröshagyma van, amelyet pucolásra adnak ki. Egy fiatal fiú tele kocsival igyekezett a kijárathoz. Kérdésünkre csak annyit árult el, hogy tanuló, és nyári zsebpénznek szánja a kapott pénzt. O mindenesetre elégedett. Medgyesegyházán: Mozi volt, lesz A kistelepüléseken tapasztalat, hogy sorra zárják be—meglehet, sokszor az egyetlen hétközi szórakozási lehetőséget — a mozit. Medgyesegyházán a Moziüzemi Vállalattól átvett üzemeltetéssel, bár nem várható nagy nyereség, mégis úgy vélik: kell a mozi. Még a szünidő javában tartott, amikor Zana Mihállyal, a művelődési ház vezetőjével beszélgettünk a működésről. — A látogatottság év elején visszaesett, ami egyrészt az áremelésnek, másrészt az emberek anyagi helyzetében bekövetkezett változásnak a következménye. A gazdaságos üzemelés miatt a létszámcsökkentésről is gondolkodni kellett. Sajnos, a tavalyi 800 ezres forgalom ez évben csökken. Jelenleg 45 ezer forint a havi forgalom. bár a szünidőben számolni lehet 30—40 százalékos felfutással — mondja Zana úr, majd hozzáteszi:—Régen előfordult, hogy valaki bejött, kifizette a jegyét és utána kérdezte meg, mit is játszanak. Ma nagyonis megnézik, mire adják ki a pénzüket az emberek. Ez a mozi sok évig sikeres, nyereséges volt, most predig összesenben olyan, mint a gazdaságunk. Szerencsére az önkormányzat az elveket is figyelembe véve mondja: szükség van ránk. Az oldalt írta és szerkesztette: Halasi Maria. Fotó: Gál Edit, Fazekas Ferenc. Kiss lászló Kiáltás egy táborért Emlékszem azokra az időkre, amikor a régi, hagyományokat ápoló mezőkovácsházi úttörőtáborból lelkes fiatalok és szakemberek kulturált, szemet, lelket gyönyörködtető táborhelyet „varázsoltak”. Az „átkos” tanács, az úttörőcsapat, az iskola, a sokak által elítélt községi, járási KISZ-bizottság szervezésében az évek során ebédlő, mosdó és még egy fűthető kőház is került a tábor területére. A hatalmas nyárfák alatt — azóta ki-' vágva, korszerűbb fajtákra lecserélve — nem csak a mezőkovácsházi, de a megye, sőt az ország más tájairól érkező gyerekek is pihenhettek, szórakozhattak, tanulhattak a faházak biztonságában. Megfordult itt a kis méhész csapattól kezdve a nyelvoktatásra, az iskolai továbbképzésre, a cigány etnikum felkarolására, a horgászatra, a kézműves szakköri munkákra felkészítő tananyagtól a honismereti táborig számtalan esemény. A szervezett programok. mellett néha kempingként szolgált vagy a kerékpáros iskolai. MHSZ versenyeket bonyolították a területén. Ha mindent ösz- szeszednénk. komoly listát tenne ki a felsorolás. Ma pedig, ha arra járunk, ösz- szeszorul a torkunk. Az ápolatlan gaztanger, a gondozatlan fák, cserjék mellett leromlott állapotú faházakat látni. A volt gyerekparadicsomra rászállt az enyészet. A kaput lakat őrzi, bár mögötte a felnyitott sorompó mintha reményt kiáltana a továbblépésre. Tudjuk a pénz, a nincs nagy úr, de oly sok minden megoldódott már összefogással, közös akarattal. Ez az év, a nyár elmúlt. Késő lenne az akarat is. Vajon jövőre sem lesz rá szüksége senkinek?
