Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-07 / 184. szám
SPORT 1991. augusztus 7., szerda BÉMlffiElHlRLiP Légy óvatos, mert felborulsz! Negyedszázada világsikert jelentett Nóra kockáztatott, és második lett A középiskolás diáklány éppen olyan barna, mint vakációzó társai. O azonban nem a strandon szerezte csokoládészínét, hanem a Gyopárosi- tó partján, edzés közben. Nóbik Nóra ugyanis a nyáron sem pihen, mert a versenyeken helyt kell állnia. Az orosházi hajómodellező lány legutóbb Kecskeméten állt rajthoz a 6,5 köbcentiméteres hajók kategóriájában. A tragikus hirtelenséggel elhunyt Kis Tibor emlékére rendezett nemzetközi versenyen 80 hajó startolt a vizen. Az orosházi csapat öt modellezője (Nóbik Nóra, Nóbik Gyula és Kiss Árpád, Bazsali Tibor, Acs György) remek eredményekkel büszkélkedhetnek. Nóra az orosháziak egyetlen hölgyversenyzője és legeredményesebb modellezője így emlékezik vissza a kecskeméti küzdelmekre: — Nem indítottak ifjúsági futamot, ezért a felnőttekkel együtt versenyeztem. A hőség, az idegesség kissé megviselt. Sőt! Apu is döntős volt, így nem segíthetett nekem. Ács Gyuri viszont mellettem állt végig. A döntő végén bevallotta, hogy ő legalább úgy izgult, mint én! Nem ok nélkül, hiszen világbajnoki helyezettekkel, Európa- bajnokokkal és több magyar válogatott kerettaggal kellett felvennem a versenyt. A sikeres rajt után „összekaptam” magam, előztem, dúródtam előre. Nagyon élveztem a száguldást, Az orosháziak világbajnoki ezüstérmes modellezője, Nóbik Nóra (felvételünkön balról) jól helytállt Kecskeméten és ekkor kaptam meg apu üzenetét: legyek óvatos, mert felborulok. Tudtam, hogy előttem csak egy versenyző van, az Európa- bajnok Tóth József. Úgy döntöttem, most az egyszer nem hallgatok az idősebbre. Nem akartam úgy járni, mint az 1990-es vb-n, ahol az óvatosságomnak „köszönhettem” a világbajnoki cím elvesztését. Az utolsó néhány percben álig mertem levegőt venni. Ilyenkor ugyanis mindig történik valami: szétolvad a szilikoncső, eltörik a motor, elfogy az üzemanyag... Most azonban minden összejött. Sikerült megőriznem a második helyet. Nóra és csapattársai legközelebb augusztus 20-án állnak rajthoz Nyíregyházán, az országos bajnokságon. Az orosháziak eredményei: 3,5 köbcentiméteres kategória. 8. Bazsali Tibor. 6,5 köbcentiméteres kategória: 2. Nóbik Nóra, 6. Kiss Árpád, 9. Nóbik Gyula. Csete Ilona Már az 1994-es vb-re készülnek ' American Airlines: szponzorál, szállít Az Egyesült Államok Labdarúgó Szövetsége (USSF) szponzori szerződést kötött az American Airlines-szel. Ez a légiforgalmi vállalat — szponzori szerződésének megfelelően — nemcsak jelentős pénzösszegeket utal át kisebb-na- gyobb részletekben az USSF számlájára, de az 1994-es labdarúgó-világbajnoki 24-es döntő során a részt vevő sportküldöttségek egyik városból a másikba történő szállítását is magára vállalja. Persze nem ingyen... A World Cup rajtjáig hátralévő időszakban az American Airlines jelentős jegyárkedvezményt ad az USSF-nek, ha az amerikai futballcsapat előkészületi találkozóra utazik — bárhová is a világon. A vállalat megvásárolt néhány reklámjogot a szövetségtől. Az előkészületi, barátságos találkozókon John Harkes és társai a mezükön, a felszerelésükön viselik majd a cég nevét. Az American Airlines „bemutatkozásul,, 3 millió dollárt fizetett készpénzben a szövetségnek. Mindezért cserébe — az említett mezreklámok mellett — a vállalat az 1994-es világbajnoki döntő 52 mérkőzésén, egy feltűnő helyen elhelyezendő táblán hirdetési lehetőséghez jut a World Cup szervezői részéről, mégpedig valamennyi vb-stadionban. Az American Airlines a vb-raj- tig lejátszandó előkészületi találkozókra 50 ingyenjegyet kap az USSF-től, hadd láthassák „élőben” is a szponzorok az Egyesült Államok legjobb futballistáit. — A labdarúgás szerte a világon a legnépszerűbb sportágak közé sorolható, így érthető, az 1994-es finálé előtt az a törekvésünk, hogy megfelelően rangos helyet foglaljunk el magunknak a szponzorok között, s persze ezáltal jó reklámozási lehetőséghez jussunk — mondta Robert L. Crandall, az American Airlines elnöke. Kerékpáros hírek Azelmúlt lOnapbanaBÁGSE kerekesei több versenyen álltak rajthoz. A Gemenc Kupa nemzetközi országúti verseny első szakaszán Bacsa Szilvia 5. helyen ért célba, megelőzve több szovjet és csehszlovák válogatott kerékpárost. Esőszünettel rendezték meg a serdülő lányok országos pályabajnokságát. A csabaiak közül az 500 méteres távon az első korcsoportban Aradszki Ilona a negyedik lett, csakúgy, mint a második korcsoportban Krizsán Gabriella. A 2000 méteres távon Krizsán harmadik, Aradszki az ötödik helyet szerezte meg. A 24 körös pontversenyben az ötödik hely jutott Krizsánnak. Szakadó esőben, nehéz, dombos terepen Kisdorog térségében bonyolították le az Antlfinger Gréta- emlékversenyt. A felnőtt férfiak 122 km-es versenyében Nádas János hatodik lett. Az ifjúságiak hasonló távján Pap Péter az ötödik helyen ért a célba. A nőknél az ifjúságiak 61 km-es távján Mpii- ma Diana jó versenyzéssel a második lett, a serdülőknél Krizsán Gabriella a második, Aradszki Ilona az ötödik helyet szerezte meg. Az egyesületek közötti pontversenyben a BÁG SE a negyedik lett, 15 ponttal. Ajánlották neki, költözzék más vidékre... Rákosi Gyula vallomása múltról és jelenről A futballsportban akadnak csillagok, s — ennél jóval nagyobb számban — úgynevezett „szürke eminenciások”. Utóbbiakról kevesebb óda zeng. A gólokat általában nem ők lövik. Szépen meghúzódnak a háttérben, észrevétlenül cipelik a terhet. Előkészítenek helyzetet, de azt más használja ki — az esetek többségében. Ilyen eminenciás volt a maga idejében Rákosi Gyula. Az egykori ferencvárosi balösszekötő (ma már középpályásnak neveznék) két tüdővel száguldozta végig a mérkőzéseket. Része volt abban a csodás 1966- os angliai nyárban, amelyről a közelmúltban baráti találkozón emlékeztek meg a főszereplők. Huszonöt esztendeje a magyar futballválogatott úgy utazott ki az albioni vb-re, hogy előzetesen kétféle vélemény alakult ki esélyeiről. A hozzáértők szerint az 1962-es •chilei vb után remény volt arra, hogy igazán nagycsapattá nője ki magát Baráti Lajos szövetségi kapitány legénysége. Ezzel szöges ellentétben sokan szajkózták: kár kimenni a nagy seregszemlére, mert annyi a védőjátékos a csapatban, mint égen a csillag. Az első csoporttalálkozót követően az utóbbiak látták beigazolódni jóslatukat. A magyar együttes 3—1-re kikapott Portugáliától. Július 15-ikén újabb 3—1 jött soron. De ezt a csatát már megnyerte Magyarország. Brazília ellen, Liverpoolban. Erre azután senki sem számított! (Később a Baróti- legénység feltette az i-re a pontot, 3—1 arányban nyert Bulgária ellen, s a legjobb nyolc közé lépett.) A brazilok elleni diadalról Rákosi Gyulát kérdezte az MTI munkatársa —előzményekről, emlékekről faggatva őt. — Először is hadd emlékezzek meg arról a két feledhetetlen „kenyeresről”, néhai Farkas Jánosról és Szepesi Gusztávról, akik már nem lehettek ott a közös emlékidézésen — mondta Rákosi Gyula, akit nemes egyszerűséggel csak „Matyinak,, neveztek a futballpályák környékén. — Vita nélküli, hogy a portugálok elleni 1—3 után le- törtség vett rajtunk erőt. Ez a hangulat hirtelen dacba csapott át. Arról beszélgettünk a brazilokkal vívott 90 perc előtt, hogy itt egy soha vissza nem térő alkalom, mutassuk hát meg, a magyar futball igenis képes a „feltámadásra”! — Baráti Lajos akkoriban — ,,kívülről” úgy tűnt — biztonságinak nevezhető taktikát írt elő. —Tény, szidtak is bennünket emiatt. De hát az idők mindig változnak. Mi nem mérhettük magunkat az „Aranycsapathoz”, mint ahogyan a mai válogatottat sem feltétlenül helyes a mi akkori együttesünkhöz ha- sonlítgatni. Én úgy hiszem, a három középső védővel amolyan „csalogató” taktikát állított össze Baráti Lajos. Nekem azt mondta: a bal oldalon legyek, jórészt a pálya középső harmadában mozgó, labdát gyűjtő, azt elosztani igyekvő összekötő. S ha mód nyílik rá, támadjak a bal oldali vonal mellett, szélsőként. Ehhez állóképesség kellett, nem is kevés! — Egész pályafutásom során tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok klasszis, s csak úgy érvényesülhetek, ha sokat edzeni, még többet „pihenek rá”, s futok, futok és futok. Szerencsém volt. nálam évekkel fiatalabb játszótársaim akadtak a lakhelyemen. Olyanok, akik ellen egyedül vállaltam sokszor a kiskapus játékot. Engem csak a járdaszegély segített. „Ráman- dinereztem”, a labda visszapattant, és úgy támadtam. De a létszámfölény ellen sokszor nem volt mit tenni. Csak futni. Hát így tettem szert az erőnlétemre. —3—1-re győztek. Felidézné a négy gólt? — Mint az álom, olyan jókor és gyorsan jött Bene Feri találata. Példátlan hidegvérrel „hámozta át” magát a brazil védőkön. S ahogyan begurította a labdát a bal alsó sarokba! A délamerikaiak egyenlítő góljában — mitagadás! — benne voltam. Kézzel állítottam meg egy átadást. Szabadrúgás... a labda lepattant, Tostao nem hibázott. — Vélhetően volt „szöveg” is a társak részéről! — Volt, de nem komoly. Említették, kár volt kézzel érinteni, mert megszereztük volna anélkül is a labdát. Az a kollektíva olyan eksztázisban volt akkor, hogy nem hordtuk le egymást a hibák miatt. Azután az a remek A/frm-keringő! Kihozta a középpályáról a labdát. Benét futtatta, ő pedig pontosan játszotta meg Farkast. Kapásgól, olyan gól, amit ritkán lát az ember. A harmadik találatunk 11-esből esett — Mészöly hidegvérrel „küldte a helyére” a labdát. — Az akkori csapatban előre eldöntötték, ki lövi a 11-est? — Igen. Jómagam nem voltam jelölt. Még egy, a Salgótarján elleni bajnokin egyszer túlzottan lezserül rúgtam a büntetőt. Kimaradt, azután már nem vállakoztam ítélet-végrehajtónak. —Egyszeriben az érdeklődés középpontjába kerültek! — Talán ez volt a baj. A magyar ember már csak ilyen: könnyen sír, könnyen mulat. Mi elmulattuk az esélyt. A szaksajtó annyira felértékelt bennünket, hogy el is hittük, valóban világ- bajnoki favorittá léptünk elő. — Zajos szálló, sok zavaró körülmény — egyszóval következett a vereség a Szovjetunió elleni negyeddöntőben! — Hadd tegyem hozzá, akkoriban igencsak nagy összegnek számított a beígért 15-20 ezer forintos meccsprémium (nem emlékezem pontosan az összegre). Fiatal emberek voltunk — lakás, kocsi, családalapítás előtt. Engem kifejezetten bénított az összeg, a tét. Talán ezért is hagytam ki 1—2-es állásnál azt az óriási helyzetemet. Bene beadása elcsúszott Jasin előtt, de kicsit mögém érkezett. Visz- sza kellett nyúlnom érte. Ütemet veszítettem, emiatt már csak beadásra volt esélyem. A labdát Mészöly sajnos nem fejelte, hanem mellre vette. A labda elpattant, Jasin felszedte. Kikaptunk. Kiestünk. — Önről bizonyosan leszedték még a,,keresztvizet” is... —A társak nem szóltak. Tud- ták ők is, ebben a vereségben az egész csapat benne volt. Amikor hazaértünk, számos durva hangú telefont kaptam. Életveszélyesen megfenyegettek. Ajánlották, költözzek el gyorsan más vidékre, mert „kicsinálnak”. Nem költöztem el. Azóta már viccet is csinálok az egészből, jelezve: szó sincs arról, miszerint ránk parancsoltak volna felülről, hagyjuk továbbjutni a Szovjetuniót! Ma már így mondom el a történetet: igen, én egyezkedtem a szovjet vezetőkkel! Az volt a megbeszélés tárgya, hogy ha a szovjet katonák kivonulnak hazánkból, akkor én „eladom a meccset”... — Lesz-e még egyszer olyan ütőképes magyar válogatott, mint 1966-ban? — Ha őszintén akarok válaszolni, akkor azt mondom, egyhamar nem! — Ön most a futballtól távol él, a Ferencvárosnál nem hosz- szabbították meg annak idején a szerződését vezető edzőként! —T úl vagy ok rajta, bár fáj. És fájni is fog. Mondták, óriási „sportszívem” van, azért tudtam ennyit futni. Igen, ez igaz, de azért „növesztettem” ekkora szívet, hogy abba a Ferencvárosi' Torna Club kényelmesen beleférjen. Egyébiránt sportolok, teniszezem. Ez sem rossz játék... — fejezte be Rákosi Gyula.
