Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-29 / 202. szám
1991. augusztus 29., csütörtök BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE Uj épületben a munkaügyi központ Nyár közepén költözött a megyei munkaügyi központ Békéscsabán a Luther utcából az Árpád sorra, a megyei önkormányzat épületébe. Az egyre több munkát kereső ügyfél számára szűknek bizonyult a korábbi intézmény, itt tágasabb váróban, gyorsabb ügyintézés várja őket. — Több munkaközvetítővel, ésszerűbb munkaszervezéssel igyekszünk a munkanélküliek ügyes-bajos dolgait intézni — tájékoztat dr. Nagy Ágnes igazgató. — Az ellátásban részesülő munkanélküliek 13 ezren vannak, a nyilvántartottak pedig 16 ezren. Közéjük tartoznak azok is, akik nem jogosultak semmilyen ellátásra, de bejárnak hozzánk, munkát keresnek. A Békéscsabához és körzetéhez tartozók ügyeivel 5 irodában foglalkozik 10 dolgozónk. Reggelenként sokan jönnek, ilyenkor sorszámot osztunk. Körülbelül kiszámítható, ki mikorkerül sorra, addig más dolgát intézheti a városközpontban. Egy újonnan jelentkező emberrel legkevesebb 25 percet kell tölteni, másokkal 15-20 percet, ez változó. Most már egész napos az ügy- félfogadásunk, talán kevesebbet vár az, aki délután jön. Egyébként hétfőtől csütörtökig reggel 8-tól 12-ig, 13-tól 16 óráig kereshetnek bennünket, pénteken nincs fogadás. Az a célunk, hogy mindenkivel elegendő ideig törődjön az ügyintézőnk. Szeretnénk bővíteni a várót és információs szolgálatot is szervezünk. A Ham-let termékek forgalmazásához nemrégiben kezdtek a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál. Rövid idő alatt olyan népszerű lett a fogyasztók körében, hogy alig győzik gyártani. A puffasztott gabonából készült termék natúr búza változatát a fogyni kívánóknak, diétázóknak, a barna rizsből előállítottat desszertként, szendvicsalapként ajánlják. Előnye még, hogy a lisztérzékenyek is ehetik A vállalkozói fantázia gazdag, csak a bürokráciáé múlja felül... Mikor csühög a Dottó Csabán? Véletlenül se tévesszen meg senkit a címünk, nem egy mérges urat, hanem a képen látható tündéri kis vonatot tisztelték meg e névvel. Az olaszországi Velence mellől, Castelfrancó- ból érkezett Magyarországra, Sopronba június 28-án, neve a gyártó cég tulajdonosáé. A liliputi trans megidézője viszont békéscsabai illetékességű, a Dottó Hungary Kft. alapítója, dr. Pirityiné Fejes Anna: — Két éve töröm a fejem egy hasznos vállalkozáson — mondja —, közgazdász tanár vagyok és az elméletet gyakorlatban szeretném kipróbálni. A férjem, a társam szemész főorvos a kórházban, hamarosan nyugdíjba megy. Számtalan jó ötlet, okos elképzelés tőle származik, amelyet a kft.-nkben hasznosítunk. Egy jugoszláv tengerparti nyaraláson pillantottuk meg ezt a látványnak is üdítő, kedves kis vonatot, amely környezetkímélő, lassú jármű, sín nélkül közlekedik és teljesen biztonságos. Már akkor elképzeltük, milyen csodálatos lenne, ha a csabai sétálóutcán közlekedne, mondjuk az állomástól a belvárosig. Érdeklődtünk, tárgyaltunk, az idén májusban megalakítottuk a kft.-t, júniusban már itt volt a vonat. Az olasz gyártó ránk ruházta a magyarországi forgalmazás kizárólagos jogát, üzemeltetjük és az eladásban is közvetítünk. Nem is feltételeztük, hogy a gyors külföldi ügyintézést követően itthon milyen nehezen „forognak a kerekek”. Ugyanis nem tudják hová besorolni ezt a járművet. Egész-Nyugat Európában elfogadott ez a kisvo'nat, nálunk a Közúti Főfelügyelet típusvizsgálat alá kívánja vetni. De hogy mikor? A Közlekedési Minisztérium szóban már engedélyezte a használatát, aki tehát ilyen csodamasinával rendelkezik majd, működtetheti. Ahol megfordultunk vele, Sopronban, Esztergomban, a bábolnai vásáron, minden korosztálynál fantasztikus a sikere (a jegy ára húsz forint volt) és üzletemberek is érdeklődtek felőle. A mi referenciavonatunk kék-fehér színű, négy vagon csatlakozik a kismozdonyhoz. Ötvennél több utas fér el benne. Különböző változatai vannak a Dottónak, az ára 5-től 9 millió forintig változó. Ma már nem egy márkás nyugati gépkocsi ára is ennyi. Milyen csodálatos lenne, ha a parkokban, a belvárosokban nem autók ontanák a kipufogógázt, hanem ez a kis vonat szállítaná a turistákat, a város lakóit, egy-egy szabadtéri rendezvény résztvevőit! Nem tudom, vajon itt a megyeszékhelyen felismerik-e a jelentőségét, szépségét? Talán egy újabb csatát vállalunk fel, ha népszerűsítjük... A Turkui Filharmonikusok Békéscsabán A napokban nagy sikerű koncertet adott a Turkui Filharmonikus Zenekar Békéscsabán. Az Evangélikus Nagytemplomban mintegy nyolcszáz zenekedvelő hallgathatta előadásukban Jean Sibelius: Andante festivo-ját, valamint Liszt Ferenc: Les Pre- ludes-jét Jacques Mercier karmester vezényletével és Kaija Saarikettu szólójátékával. A Szeged finn testvérvárosából érkezett zenekart a világ négy legrégibb filharmonikus zenekara közé sorolják. Hazájukban igen népszerűek, gyakran tesznek koncertkömtakat, s több kitűnő hanglemezt is készítettek. Sikereiket saját tudásukon, alapos zenei felkészültségükön kívül francia származású, nagyszerű karmesterüknek és remek szólistáiknak is köszönhetik. Először jártak Magyarországon, s igen nagy sikert arattak Szegeden és Békéscsabán. Megyeszékhelyünk jóformán ajándékba kapta ezt a szép zenei estét, hisz a zenekar költségeit a vendéglátó szegediek állták. Ráadásul a mintegy másfél órás, vastapssal jutalmazott koncert teljes bevételét a finn zenészek — igazán nemes gesztusként — a telekgerendási templom építésére ajánlották fel. Köszönjük! Etlapozó Békéscsabán az 1908-ban alapított Magyar Király Sörözőt egy éve nyitották meg újra ezen a néven. Megvallom, elődjének hallatán — azért nem írom le, mert ez nem a reklám helye — amolyan késdobáló jut az eszembe. Olcsó, kommersz italaival hódította a betérőket, piaci és fizetési napokon az „úri közönség” olykor ölre is ment. Idestova egy esztendeje megváltozott a kép. A berendezés nem hivalkodó, ugyanakkor egyszerre ízléses és praktikus. A bokszok mérete, elhelyezése variálható. A hangulatot a falon függő régi címerek, esztétikus tükrök teszik kellemesebbé. Ebédelni tértünk be a Magyar Király Sörözőbe. A bejárat mellett a jól látható étlap gazdag választékkal és elfogadható árakkal csalogatja a vendégeket. Egyebek mellett négyféle leves, háromfajta elő- és készételt, 12 féle frissensültet, tésztaféléket, s zónaételeket ajánlanak. Újdonság, hogy az étlapon szereplő bármely ételből fél adagot is elkészítenek. No de nézzük, mit együnk? — vettem kézbe az étlapot. Az ápolt felszolgáló hölgy, látva tettetett bizonytalanságunkat, készségesen sorolta, hogy mi miből és hogyan is készül. Végül is a hús- és bablevesnél kötöttünk ki, másodiknak pacalpörköltet és sertésszeletet „óvári kabátban” rendeltünk uborka- és céklasalátával, záróételnek pedig egy-egy fél adag túrós csuszát. Ámíg az ételre vártunk, a mellékhelyiséget is szemrevételeztük. Mit mondjak? Átlagos magyar „színvonalú”, amiről elsősorban a vendégsereg tehet. Percek alatt az asztalunkra került a forró leves. A bableves csipetkével és füstölt hússal készült, a húsleves pedig finommetélttel. S ha már itt tartunk: nem csak a levesbetét volt finom, hanem maga az étel is. A szakemberek úgy tartják: ha egyszer az ember elé rosszul előkészített alapanyagból készült pacalt tesznek, akkor egy életre megundorodik tőle. Nos akkor ez esetben a legkényesebb gyomrúaknak is őszintén ajánlhatom. A sertésszeletet ugyancsak, ami tulajdonképpen rántott hús, csak nem zsemlemorzsában, hanem reszelt sajtban forgatják meg sütés előtt a húst. A savanyúság házi termesztésű és készítésű, s nagyon ízletes. A készételek közül a legdrágább 105, a legolcsóbb 65 forint, a frissensülteknél a legolcsóbbat 90 forintért, a legdrágábbat 155 forintért adják. S ha már az ember sörözőben ebédelt, úgy dukál, hogy sörrel öblítse le a torkát. Kétféle csapolt és 7-féle palackozott sör között válogathat. Egy dolog viszont — legalábbis számomra — illúzió- romboló volt. Az egységesen szép terítéket úgymond szem- villanás alatt agyoncsapta az alumínium tányérkán, üvegpohárban, műanyagkanállal felszolgált kávé. Pornó a piacon Szeretek sétálgatni a csabai piacon, nézelődni, gyakran csak úgy, cél nélkül, hisz ez az a hely, ahol mindig történik valami. Itt egy szemüveges, román férfi — amolyan tanárféle — sétálgat, udvariasan megállítva az idősebb hölgyeket. — Szép! — ajánlgatja portékáját, egy hosszú, csipkés kombinét. Amott oroszok kínálgatják műszaki cikkeiket, s ha komolyabb vevő téved a közelükbe, a ,,szabott” árat máris felére engedik. Cigaretta, italféle is akad bőven, hiába berzenkednek a hatóságok, az adófizető kereskedők. A választékon szerepel márkás és kommersz, s viszik, hisz jóval olcsóbb, mint a boltban. Mindez már szinte hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Am még mindig kínál meglepetést a piac: az egyik asztalnál pornó- kazettákat árul egy—ki tudja milyen nemzetiségű?—fiatalember. Sokan állnak meg egy pillanatra — idősek, fiatalok és gyerekek! — meghökkenve az enyhén szólva naturális felvételek láttán. Fia rejtett kamerával szemlélnénk, kinek mi rajzolódik ki az arcára, igen különös dolgokat tapasztalnánk. Az idősek szégyenlősen elfordulnak, a fiatal szülők gyorsan elrángatják onnan csemetéiket, kitérő válaszokat adva kínos kérdéseikre. Am van, aki cseppet sem jön zavarba, nyugodtan forgatja, nézegeti a kazettát. A jóízlésű többség azonban gyorsan elvonja tekintetét a látványtól, mely egy szexshopban, pornóüzletben senkit sem botránkoztatna meg. De így fényes nappal, a piacon... Az oldalt írták: Bede Zsóka, Gubucz Katalin, Szekeres András. Fotózott: Kovács Erzsébet
