Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03-04 / 181. szám

KÖRKÉP

1991. augusztus 3-4., szombat-vasárnap

A pofonok mindig élesben csattantak

Ma este premier

Nyilas Misi a Gyulai Várszínházban

Fotó: Kovács Erzsébet

(Folytatás az 1. oldalról)

— Ön szinte élő legenda ebben a „szakmában”. Milyen tapasztalatai voltak a Békés megyeiekkel?

— A rendőri kommandók között sok eltérést nem lehet találni. Én magam már többször segítettem rendőri kiképzést. Ezért ezekre a tapasztalatokra támaszkodva vágtam bele a munkába. Emellett azonban volt mit tanulni az itteniektől is, ezért mondhatom, hogy kölcsönös képzésben vettünk részt. Úgy érzem, nem helyes, s nem is lehet különbségeket tenni, rivalizálást szítani az egyes egységek között. Az látszott, hogy a Békés megyeiek is jó felkészülést, megalapozott szakmai munkát tudhatnak maguk mögött, de volt olyan technikai elem, amely újdonság volt számukra.

—Egy hétfelkészülés nem túl sok idő.

— Valóban, ez alatt az egy hét alatt, azon túl, hogy lemértem a felkészültségüket, legfeljebb segíteni tudtam nekik a hiányosságok kiküszöbölésében. Nagyon sok edzés kell ahhoz,

hogy a tanultak valóban a vérükké váljanak. Valahogy úgy van ez, mint a zenészeknél, aki tud játszani, az előbb-utóbb improvizálni is képes. Nem az a lényeg, hogy napról-napra szaltó- -val közlekedjenek a folyosón, hanem, amikor erre szükség van, ösztönösen meg tudják tenni.

— Eléggé ellentmondásosan ítéli meg a közvélemény a kommandósok viselkedését.

— Valóban, több kommandós nem tudta az utóbbi időben, hol a határ. Azt hitték, törvényen felüliek, nem vették észre, hogy éppen nekik kell képviselni a jogrendet, a törvényességet. A társadalom elvárásai is keményebbek lettek a bűnözőkkel szemben, ez természetszerűleg túlkapásokhoz vezetett. Az állomány hozzáállásán, pszichológiai felkészítésén túl változtatni kell a közvélemény által elvárt képen is, hiszen a brutalitás nem lehet célja senkinek. Olyanok vagyunk, mint az orvos, ha nincs munkánk, akkor a legjobb.

— Köszönöm a beszélgetést.

— mz —

Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig,, című régényének musical-változatát augusztus 3- án, szombaton mutatja be a Gyulai Várszínház; a Rock Színház előadását augusztus 11- éig láthatja esténként a közönség. A Kocsák Tibor és Miklós Tibor közreműködésével született musicalt Pinczés István rendezte, a díszletet É. Kis Piroska, a jelmezt Gyarmati Ágnes tervezte, s a címszerepben, Nyilas Misiként Szinetár Dóra játszik. A főbb szerepekben színre lép még Szabó Gyula, Nagy Anikó,

Hámori Ildikó és Bitskey Tibor.

A „Légy jó mindhalálig,, előadása a Gyulai Várszínház 28. évadjának utolsó színházi eseménye, ezt követően, zárórendezvényként kerül sor augusztus 17-étől 20-áig a „Vendégségben otthon,, című néptáncfesztiválra; a Várszínházban romániai, szlovákiai, jugoszláviai, olaszországi és hazai magyar néptáncegyüttesek bemutatóit élvezheti majd a közönség. Felvételünkön—amely a főpróbán készült — az előtérben Szinetár Dóra.

VANNAK OLYAN HELYZETEK AZ ÉLETBEN, AMELYEKBEN AZ IGAZMONDÁS ÉS AZ EGYSZERŰSÉG A LEGJOBB FURFANG A VILÁGON. (La Bruvere)

Karöltve a 3 K-val

A Merkur is „mozdult”

Mértékadó információk szerint napjainkban 2 ezren foglalkoznak valamilyen formában autókereskedéssel hazánkban. Egészen bizonyos, hogy alaposan lecsökkent a sokáig egyeduralkodó Merkur imázsa, ha tehetett erről maga a vállalat, ha nem... így aztán a korábbi, évi 120 ezer autó eladásával szemben a mostani, január óta értékesített 11 ezret az állami nagyvállalat vezetői sem tartják rossz mutatónak.

Hiába, változott a világ — szerencsére! A vállalat vezetése — ha helyzetéből fakadóan kissé késve is—, de megmozdult, s

nem csak azzal, hogy néhány úgynevezett keleti kocsi árát alaposan lecsökkentette. Szerződéses kapcsolatba léptek ugyanis a 3 K (kereskedelem, kompenzáció, kooperáció) elnevezésű kft.-vel. Dr. Oroszi János vezérigazgató azt mondja: az erényeiket adták össze és a hátrányaikat akarják feledtetni az együttműködés révén. A Merkur a legfontosabbnak azt tartja, hogy a szervizek értékesítésén keresztül a márkaszervizek kialakításáig, az eddiginél sokkal előnyösebb garanciális feltételek biztosításával versenytárs tudjon maradni. Hozzájárulhat ehhez terveik szerint a jövőbeni erőteljesebb használtautó-kereskedelem is. Ennek érdekében azonban már az új társ, a 3 K is sokat tehet.

Várkonyi Csaba ügyvezető igazgató inkább büszke arra, mintsem röstellkedik, hogy a Merkur partnerei a jövőben:

— Az ár, a minőség és a garancia összhangjának megteremtése — ez a legfontosabb, amit az elmúlt 3 évben saját működésünk során leszűrhettünk. A Merkur ingatlanokat, átadó telepeket tud biztosítani a közös munkában, mi pedig az Ausztriábaan, Svájcban és Németországban szerzett tapasztalatainkat, a naprakész információt.

A használtkocsi-kereskede- lemben, azt hiszem, rendelkezünk előnyös feltételek felkínálásával, hogy mást ne mondjak, az idén eladott 300 autóból egyet sem hoztak vissza...

A 3 K a tartozékok árusítása terén főleg az olasz világhíres ALA-fékbetéteket tartja slágercikknek, erre kizárólagos forgalmazási joguk van. Foglalkoznak abroncs és ápolási cikkek kereskedelmével is. Mindenben a tisztességes hasznora törekednek, ebben látnak behozhatatlan előnyt a vetélytá- sakkal szemben — tudtuk meg a Merkur csepeli telepén tartott saj tótáj ékoztatón.

(fábián)

Vendégkommentár

Miért?

Könnyű cikket írni, ha megmondják pontosan a témát, de nehéz megtalálni, ha a téma szabad.' így magamba néztem, és feltettem a kérdést: miért?

Miért lettem pap? Ha azt mondom, hogy az isteni kegyelem műve, igaz, de sokan nem értik. Ha azt mondom, hogy 12 éves koromban az úmapi körmenet alatt valami belül megszólalt: Mi lenne, ha te vinnél engem? Ez is kevés. Igazában két másik gondolat motoszkált bennem, igaz, eleinte csak-csak sejtéssze- rűen, később vált kiabálóvá. Kel 1 lennie értelme életemnek. Ezt kerestem. Kilencéves voltam, amikor édesanyám elment a sírba, rák vitte el. Jóapám három évvel később béna lett. Tanáraim is annyifélék voltak. S bár otthon nem volt mélyen vallásos a légkör, s ha tanáraim mind nem is voltak buzgók, mindinkább kialakult bennem: csak Istent érdemes szolgálni. Láttam a nyilasokat, láttam Rákosi dolgait, mindenben, ha lelkesedtem is, csalódnom kellett. Jézus maradt. Minél jobban megismertem, annál bensőségesebben megláttam, érte kell élnem. Valahogy lett értelme a tanulásnak vagy hogy tovább tanulhassak, a nyári munkáknak. És volt erőm a nehézségek elviselésére, leküzdésére. Gondolom, egy mérnök így van, ha megtervez egy gépet vagy egy művész, ha alkot. Vagy egy jegyes, ha a másikra gondolva tervezi a jövőt, ami neki, a szeretett másiknak tetszik, Lett értelme az imának, hiszen Vele beszélek. Lett értelme bizonyos önfegyelmezésnek, hiszen ez a fajta élet, viselkedés az, ami Neki tetszik. És ha épp a papsági út és élet, amit vár, Érte vállalom. Csodálatos életcél, életértelem- adás ez. Csak ennyi? Miért? Ha ez az életcél jól bevált a magam számára, ha ez boldoggá tett és tesz, feltör az emberben, hátha másoknak is beválna. Minél több boldogtalan emberrel találkoztam, minél több italba temetkezőt láttam, annál inkább feltört a vágy, megmutatni nekik is Jézust! Jobban és jobban megismerni a Szentírást, hogy igazi értelmezéssel tudjam tovább adni. Jobban, jobban megtanulni az ember nyelvén, hogy amit mondok, megértsék. Megtanulni a gyerekek nyelvét, hogy fogékony lelkűkbe beleivódjon a Jézus iránti szeretet. Hogy az Érte élés töltse ki életüket, legyen ez életcéljuk és életformálójuk. Miért? Mert e munka igen sok örömmel jár. Csak 1 -2 példa. Fiatal lány esik be a gyóntatószékbe: „öngyilkos leszek”. Jó félóra szócsata, és életben maradt. Haláltól remegő öreg, házassága óta nem rendezte Istennel dolgait. Pár hónapja rám is kiabált. Most hív, rendezném az Úrral az életemet. És könnyű szívvel tölti maradék napjait, és örök élet hitével megnyugodva indul odaátra. Oly szép a kisiskolás gyerek beszámolója: „nem ütöttem vissza, mert így tetszik Jézusnak”. Fiatalok arca csillog szentáldozás után, értik és érzik, hogy mennyi erőt kapnak mindennapjukhoz.

Talán ezekkel a válaszokkal a magam és minden lelkes pap munkája, élete érthetőbbé válik. S talán megbecsüljük vállalt életcéljukat, talán meghallgatjuk őket, s talán módosul a mi életcélunk is.

Gyulay Endre Szeged-csanádi megyés püspök

Függöny van - kisbaba nincs - Leszakadó háztető - Csomagok csatatérben

(Folytatás az 1. oldalról) ruhátlanok.” Miután újkígyós! cím áll a Szabad Föld „Segítsünk egymáson” rovatában megjelent, fent idézett levél alatt, érthetően kíváncsi voltam a részletekre.

Úgy megesett a szívem ezen a csonka családon, hogy kisbő- röndbe pakoltam egypár holmit. Ne legyen ruhátlan az a kisbaba, se az apukája... Újkígyóson megállók az egyik kiskocsma előtt. Kérdezősködöm Szűcsék felől. Két asszony éppen a diny- nye áráról elmélkedik. Az idősebbik a fejéhez kap:

— Szűcs, Szűcs... — mondogatja hangosan — ezt a nevet nem ismerem, de abban a házban mintha Bagiék élnének. Azoktól meg mindenki fél a faluban... Olvastam én is a levelet. Ahogy jön hozzájuk tömegestől a csomag, úgy viszik a piacra eladni... Börtöntöltelék annak a fia... Na, azt hiszem eleget mondtam — fejezi be, és rámcsukja a kapuajtót. A másik aszszonyka meg se szólal, felpattan a kerékpárjára és elviharzik egy kurta „Jó napot!” után. A fentieket ismétli két feles közben egy idős férfi, akivel szóba elegyedek a kocsmában.

— Nagyon vigyázzon velük... — köszön el komótosan.

Bagiék portájáról egy őszhajú, középkorú férfi talicskával „hajt ki” éppen, egy még őszebb, idősebb nő csukja utána a kapuajtót.

— Várjon kérem, Szűcs Ferencet keresem — mondom a tisztességes köszönés után.

—Ö az, aki a talicskát tolja— de tessék beljebb jönni! — invitál készségesen az idős asszony, akiről aztán kiderül, hogy ő Szűcs Ferenc „beteges testvér- nénje”, Bagi Ferencné, aki látszólag egészségesebb a sokévi átlagnál. Az udvar, a lakás bizony nem kapná meg a „Tiszta udvar, rendes ház” kitüntető címet.

A folyóson, egy üres szobafélében cipő- és ruhahegyek, felbontott csomagokban kilószámra hevernek a bébiholmik, férfiingek, pizsamák. A „tisztaszobában”, ami talán fennállása óta nem tiszta, vetetlen ágy, szanaszét minden. Van persze függöny is az ablakokon. Hogy valamikor fehér lehetett, az csak abból látszik, hogy semmilyen más színfoltot nem lehet felfedezni rajta.

— Hát a ki sbaba—kérdezem suttogva, nehogy felébresszem a picit. Baginé rámnéz, aztán őszintébe csap át:

— Az igazság, hogy nincs. Nekünk legalábbis. Tudja, aki a levelet fogalmazta, annak van.

— Ha már igy van akkor, hol a nagyobb fiú?

Szűcs Ferenc nem késlekedik a válasszal:

— Intézetben él, mióta elhagyott a feleségem.

— Akkor már félnie sem kell attól, hogy elveszik, ahogy a levélben írta. Pici nincs, a nagyot meg már régen intézetben tartják. Menjünk tovább. Az legalább igaz, hogy a felesége most hagyta el?

— Van már vagy öt-hat éve!

— Mondják, miért nem az igazat írták a levélben, hiszen ha végiggondolom, a kötőszavakon kívül semmi sem igaz? Mondják, ahogy megkapják a csomagot, már viszik is eladni...

Baginé felnéz rám, aztán gondolkodás nélkül válaszol:

— Higgye el, hogy nem igaz.

Szétosztom a cigányok között amire nincs szükségünk. Még egy kávét sem fogadok el tőlük.

— Azt is beszélik, hogy félni kell maguktól. Van rá ok?

— Ugyan már! Kérdezze meg Medgyesbodzáson, hogy én büntetlen előéletű vagyok — pattan fel Szűcs Ferenc.

— Lakik még valaki ebben a házban, aki mumus lehet?

—Ha csak nem a fiamra gondolnak? Nem tudom. De még soha senkit nem bántott itt — védi gyermekét az édesanya. — Van nekem elég bajom. Az uram nemrégen halt meg, négy éve vettem ezt a házat. Nézze meg, majdnem rám dől a tető, fizetem az 5400 forintos nyugdíjamból az OTP-részletet, ruházom az unokáimat. Az egyik 8 éves, a másik 15.

Kifelé menet megmutogatják a csomagokat. Van ott minden, amit a levélben kértek. Mégis csak jók az emberek. Ha valaki segítségért kiált, hát erejükhöz mérten segítenek.

Nem tudom, miért jut eszembe a farkast kiáltó fiú? Eljátszotta az emberek bizalmát, s miután igazán bajba került, már senki sem segített rajta. Csak nehogy így járjon egyszer a Szűcs\Bagi páros is.

Béla Vali