Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-26 / 199. szám

KÖRKÉP 1991. augusztus 26., hétfő S végzettünk a munkával, s megkövettek, hogy eljöjjünk, s eljöttünk... Csángók között - Szarvason Néhány éve nagy vihart ka­vart egy körkérdés, melynek nyomán kiderült, hogy középis­kolásaink zöme nem tudja, kik a székelyek. Ha ma megkérdez­nék akár a felnőtteket is, kik azok a csángók, valószínűleg csak kevesen tudnának választ adni. Az Új magyar lexikon ezt írja róluk: „...nagyobb számban Moldvában, kisebb számban Erdélyben, Brassó körül élő... 110 ezer főnyi népcsoport. Ere­detüket a tudomány még nem tisztázta... A „vándorló”, „kó­bor” jelentésű „csángó” elneve­zés ellen tiltakoznak, magukat magyarnak nevezik... Elszige­teltségükben sok régi hagyo­mányt őriztek meg.” Ezért hívták meg néhány kép­viselőjüket Szarvasra az egyhe­tes „Csángó tábor”-ba. A tábor vezetője, Sára Ferenc erről a következőket mondta: — Egy héten keresztül a világ sok ré­széről érkezett, több mint száz fiatal a moldvai és a gyimesi csángók énekeit, zenéjét és tán­cait tanulta. Negyedszer rendez­tük meg ezt a tábort, de most vannak itt először vendégek azokról a helyekről, ahol élnek: Gyimesközéplakról négy pár táncos, két pár zenész, Moldvá­ból, Klézse faluból 10 asszony és egy furulyás. Állandóan együtt vannak a fiatalokkal, ta­nítják őket. A gyimesieket már 15 éve ismerjük, Moldvába azonban a román forradalomig nem juthattunk el, ezért fontos a velük való ismerkedés. László Szegedi István Klé- zséről érkezett. Különös hang­szerét, a kavalust így mutatja be. — Ezvel a hangszervei küs- koromtól foglalkozom. Szok­tam jádzani furulyán, s aztán késűbben a kavaluson. A furu­lyának vagyon hat lukja, a kava- lusnak öt luk. S nehézebb sokkal jádzani a kavaluson, mint a furu­lyán, s pegyig elődzör megta­nultam jádzani a furulyán, s az­után kezdtem jádzani a kavalu­son — szólalt meg a vendég ezen a különös, 2-3 évszázaddal ezelőtti magyar nyelven. — Ez régi hangszer. Hiszem leghama- rábbi hangszer, amik voltak: előbbször volt szokva nálunk a furulya, azután jött a kobza, pe­gyig ozután érkeztek a hegedű, a cambal (cimbalom), a dob, a hakardion (harmonika), pegyig most vannak az elektronikus orgák (orgonák). Furulyával, kavalussal ma már csak a guzsa- lyasokban szokják zenészni, másutt nem használják nagyon. Ezután hangszeres bemutató következik — a laikus megítélé­se szerint alighanem művészi fokon. Bálint Erzsébet ugyancsak Klézséről jött énekes. — S végzettünk munkával, s megkövettek, hogy jöjjünk, s el­jöttünk, hogy énekeltünk, tán­coltunk. Kiczi koromtól szeret­tem ezeket a táncokat, énekeket föltárni. Jártam oda Moldvába, hezzánk is jártam énekelni zasz- szonyokval, s úgyhogy most el­jöttünk Jászberénybe, s attól idefelé mind ittvagyunk Ma­gyarországon. — Van valamilyen egyesüle­tük? — Most ninczen, de mikor kiczibe voltam, akkó jártunk guzsalyosba vasárnap estén­ként. S a fiúk furulyáltak, s mi meg táncoltunk, s másnap este is mentünk fonóba, guzsalyos­ba, s mikor a furulyás bejött, akkor tettük le a guzsalyokat, s úgyhogy meg fogtunk táncani azkat a régi s táncokat, melyeket tanultunk édesanyánktól. S úgy­hogy szeressük, hogy ne má is maradjon el. S utána moszt meg­tanítom az én fiakat, melyikek még nőnek utánam, hogy én öregszem, s táncok czak ne ma­radjanak el. —Tudnak a gyerekei magya­rul? — Igen, igen! Beszélnek magyarul, románul, ha felvették a fejükbe. Két fiam tudnak ol­vasni, mind én tudok olvasni. Szeretik es. Blága Károly Gyimesközép­lakról érkezett. Beszéde csak a magánhangzók ejtése miatt szo­katlan, de ő már a mai magyar nyelven beszél. — Régi, hagyományos tán­cokat táncolunk, nem betanult táncokat. Már a múlt évben is háromszor voltunk Magyaror­szágon. Most szerencsénkre el­jöhettünk ide Szarvasra. Úgy jártunk mi, mint a méhek a kap­tárban, mikor kiszabadulnak: hegy-völgy a miénk. Pulika Gizella — szintén Gyimesközéplakról — hang­szerét és együttesét mutatja be. — Ütőgardonon játszom, még egy nő is, a hét férfi hege­dűn. Az ütőgardon húros hang­szer, hasonlít a hegedűre, csak nagyobb, és nincs vonója, csak ütőkéje. Az egy pálca, ezzel szó­laltatom meg. A gardon adja meg a zenekarnak a taktust. Kérésemre Gizella elénekel zenekari kísérettel egy keser­vest. Hangja fájdalmasan cseng. Szövegtagolása szokatlan, dal- lamvezetése is. Távoli föld, tá­voli, már-már elfeledett magya­rok, a csángó magyarok üzene­tét közvetíti nekünk, akiknek a magyarság olyan természetes, hogy gyakran meg is feledke­zünk róla. Kutas Ferenc Budapesten, a Népfürdő utca 17. szám alatt olyan hajvágó szalon nyílt, ahol — kívánságra — topless fordrásznök készítenek frizurákat. Belépés azonban csak férfivendégeknek MTI fotó: Mónos Gábor Vonatnak ütközött a kamion Személyvonatnak rohant egy görög kamion szombaton reggel Szabadegyháza vas­útállomáson. A MÁV menetirányitó tájé­koztatása szerint a gépkocsi vezetője a fénysorompó tilos jelzése ellenére a vasúti átjá­róba hajtott és nekiütközött az ott haladó szerelvény harma­dik és negyedik kocsijának, amely emiatt kisiklott. A bal­eset következtében két utas megsérült. Emberölési kísérlet-ki tudja miért? Még ilyet! Hosszú bűnügyi krónikás emlékeimben kutatva egyetlen olyan esetet sem talá­lok, amelyben valaki az elköve­tőt sajnálja! És most, Dombira­toson találkoztam olyanokkal, akik B. Józsefet szánták azért, mert N. Lászlót megszabdalta egy késsel. Lángoló szalma, megfojtott csirkék N. László portáján a feleséget és a kislányukat találom: — Alszik a férjem — így az asszony és látom a szemében, nem nagyon örül a kérdezőskö- désnek. — Egyébként sem tud sem­miről semmit... — Ugye megbocsátja nekem, ha ezt tőle akarom hallani? — Hümmög, aztán betessékel a konyhába. Az asztalon füstölgő cigarettavég. Magamban én is hümmögök; ugyan ki szívhatta, ha csak az alvó férj tartózkodik a lakásban? Az asszony kelletle­nül nyit be a szobába, aztán kis­vártatva kijön N. László. A jobb kezén kötés, arcán halványodó szurkálások nyomai. — Azt beszélik, régi harago­sok B. Józsejfel. Most jött el a leszámolás ideje?-— Honnan veszi, hogy hara­gosok vagyunk? Nem tudok róla. Fogalmam sincs, miért szúrt meg B. József... — Elég hihetetlenül hangzik, hogy valaki fogja magát, bero­han egy presszóba, és se szó, se beszéd torkon szúrja az egyik vendéget. — Hát ha azt haragnak lehet mondani, hogy B. József fel­gyújtotta a fiunk szalmáját az udvaron, és a kutyája megfojtott negyven csirkénket — kapcso­lódik a beszélgetésbe N. László- né —, de mi nem tettünk felje­lentést pontosan a békesség ked­véért. Szóval inkább a férjem­nek lett volna oka szúrni... — sommázza mondandóját az asszony. Beszélgetések, név nélkül... A dombiratosi presszóban egyetlen nő üldögél az iddogáló férfiak között. Kinn teherautó fékez, hárman ugranak le róla, hogy szomjukat oltsák, az út porát lemossák egy-egy üveg sörrel. A pult mögött.egy fiatal­ember teljesíti a kívánságokat. Mondják, akkor, augusztus 12- én este a felesége volt soros a kiszolgálásban. A feleség — szerencsémre — éppen akkor lép be, amikor én megiszom a kávémat. Készséges és segítő­kész: — Nagyon keveset tudok. Pontosan akkor mentem ki az udvarra, amikor B. Józsi bácsi bejött és megtörtént a baj. Mire visszaértem, addigra vérzett N. László. Hirtelen kellett csele­kednünk, hiszen elvérzett volna, ha nem részesítjük elsősegély­ben. Többen is hallják, hogy miről beszélgetünk. Körbefognak, és páran, akik ott voltak azon az estén, emlékezni kezdenek: — Nézze — kezdi egy fiatal­ember —, ne írja a nevünket, mert maga elmegy, mi meg ma­radunk. Nem akarunk bajt.— Szóval azt mondom én egyik kutya, másik eb. Mindketten megérik a pénzüket. —Ezt hogy érti? — Nagyban hozzájárult N. László is, hogy B. József addig jutott, hogy ölni lett volna képes. Sajnálom érte, de nagyon. Most börtönbe kerül szegény. Pedig ha nem ivott, a kenyérre lehetett kenni. De hát évek óta dúlt kö­röttük a háborúskodás. — Úgy tudom, s javítson ki, ha nem így van, hogy mindig B. József volt az, aki provokált. Nem szóltak arról, hogy N. László okozott-e hasonló kelle­metlenséget B-nek? — Az igaz, hogy N. volt ket­tejük közül a korrektebb... — szólal meg egy bajszos közép­korúférfi. —Áz a véleményem, hogy a munkanélküliség az agyukra ment. — Az rendben van komám — fogalmaz komótosan a teherau­tóról lekászálódott fiatalember —, de ez nem ok arra, hogy valakit leszúrjunk, még ha ellen­tét volt köztük, akkor sem ez a megoldás... Az elkövető hallgat Miként látja az esetet a másik fél? Vele is szerettem volna be­szélni. O azonban nem óhajtott találkozni velem. Még előzetes letartóztatásban volt, amikor a helyszínen jártam. Meglátogat­tam volna a fogdában, hiszen jogában áll neki is elmondania a történteket. Sajnálom, hogy erre nem adott lehetőséget. Nagy- nagy keserűség gyűlhetett össze benne, ha arra szánta magát, hogy öljön. Mert, hogy nem halt meg N. László, ez nem rajta múlt. Talán csak pár percen, meg N. László szerencséjén... Megúszta annyival, hogy az or­rán keresztül hatolt kés elvágta a nyelvét, kiütötte három fogát. De ki tudja, mindezt miért?... Béla Vali Az MSZMP elnökének ez a tevékenysége alkotmánysértő Zsíros Géza levele Szabad Györgyhöz, az Országgyűlés elnökéhez Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt hét szovjetunióbeli eseményei igazolták, hogy ha rövid időre is, de egy szűk körű csoportnak sikerült a hatalmat erőszakos úton magukhoz ragadniuk. Az már mindenki számára világos, hogy ez puccs volt és ellentétben állt az alkotmányos renddel. Magyarországon — egyetlen párt kivételével—elítélték a pucs- csot és a hatalom erőszakos, alkotmányellenes megszerzését. Egyetlen párt elnöke — az MSZMP elnöke — volt Magyarorszá­gon az, aki helyeselte a hatalom ilyen erőszakos megszerzését. A rendkívüli helyzetre tekintettel lehetségesnek tartotta az alkot­mányosság félretételét. Az MSZMP-nek dr. Thürmer Gyula a mai napig is elnöke. Az MSZMP elnökének ez a tevékenysége sérti az Alkotmány 2. § (3). bekezdésében meghatározott garanciális alapjogokat, ezért te­vékenysége alkotmányellenes. Az Alkotmány 35. §. (1). bek. a.) pontja szerint a Kormány feladatává teszi az alkotmányos rend védelmét, ugyanakkor nem hatalmazza fel, hogy egy párt alkot­mányellenes tevékenysége esetén a párt működését felfüggessze. Az 1989. évi XXXIII. tv. —a pártok működéséről és gazdálkodásáról— a pártok feloszlatását csak helytelen gazdálkodás miatt teszi lehető­vé, ezért indokolt a fenti törvény módosítása. Kérem, hogy a Tisztelt Országgyűlés határozatában szólítsa fel a Kormányt, hogy az 1989. évi XXXIII. törvény módosítására tegyen sürgős javaslatot. A törvényjavaslat szerint a Kormánynak az alkot­mányos rend védelme érdekében joga legyen az alkotmányellenes tevékenységet folytató párt működésének felfüggesztésére, vagyo­nának zárolására. Kelt: Békéscsaba, 1991. augusztus 25. Tisztelettel: dr. Zsíros Géza Nemzeti egyetértést kell teremtenünk Göncz Árpád köztársasági elnök vasárnap reggel — finn­országi utazása előtt — fogadta a Kossuth Rádió riporterét, és élő adásban valamivel több mint félórás beszélgetés zajlott le a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről. Göncz Árpád elmondotta: reméli, hogy útja hozzájárul a magyar-finn kapcsolatok elmé­lyítéséhez. Számít arra is, hogy sikerül „ellesnie” azokat a meg­oldásokat, amelyek révén az észak-európai állam kiegyensú­lyozottan oldja meg kül- és bel­politikai problémáit, hosszú évek óta sikeresen működik együtt a Szovjetunióval, demok­ratikus intézmény rendszere sta­bilitást, biztonságot ad az ország népének. Példaértékű számunk­ra az is, hogy miként lehet a köz- és saját érdekek közötti kon­szenzust hosszú távon megte­remteni — mondotta a köztársa­sági elnök, aki a továbbiakban a pápalátogatás jelentőségét mél­tatta. Kiemelte: a II. János Pál pápa által kiemelt kérdések, mint a megbékélés, a társadalmi szolidaritás, a türelem, a kisebb­ségi, emberi jogok tiszteletben tartása különös jelentőséget ka­pott az ismert szovjetunióbeli események kapcsán. A világ is akkor fordította figyelmét a magyarországi pápalátogatás eseményeire, amikor a római katolikus egyház feje Gorbacso- vot védelmébe vette. Göncz Árpád kifejtette: a Szovjetunióban lezajló esemé­nyek az egész Európára hatással vannak. A világ ugyanakkor nehezen veszi tudomásul a vál­tozások sebességét. Ma még senki sem tudja pontosan meg­mondani, hogy be kell-e rendez­kedni egy „Gorbacsov nélküli világra”. Mint mondotta: ma még azt sem lehet megítélni, hogy a Szovjetunióban „ki for­gatja előre, illetőleg hátra a tör­ténelem kerekét”. A későbbiek­ben arról szólt, hogy Nyugat- Európának most kellene az eddi­gieknél lényegesen erőteljesebb gazdasági segítségben, anyagi támogatásban részesítenie a Szovjetuniót. Mint ahogy a köz­társasági elnök fogalmazott: „a betegnek akkor kell gyógyszert adni, amikor azt még képes elfo­gadni”. A köztársasági elnök ezután a jugoszláviai eseményekkel kap­csolatban reményét fejezte ki, hogy hazánkat közvetlenül nem fenyegeti veszély. „A déli szomszédainknál zajló konflik­tus nem eredményezheti, hogy Magyarország belesodródjon egy esetleges helyi háborúba, mint ahogy azt több nyugati lap már felvetette. Magyarország a menekülteket — nemzetiségre való tekintet nélkül — továbbra is befogadja. Ha ellátásuk erőn­ket meghaladja, nemzetközi se­gítséget kérünk. Számolnunk kell azzal, hogy — a mai techni­ka miatt — a fegyveres konflik­tus idején előfordulhat határsér­tés. Nagyon fontos, hogy ne ve­szítsük el a fejünket, legyünk tü­relmesek. Kijelentette: a jugo­szláviai konfliktussal kapcsolat­ban is bízik a nép böl­csességében. Erre egyébként az utóbbi napok szovjetunióbeli eseményei adnak alapot, hiszen a krízis idején Magyarországon a pártok között külpolitikai kon­szenzus jött létre. Érre a belpoli­tikai kérdésekkel kapcsolatban is nagy szükség lenne. Az érdek- egyeztetés területén fontos len­ne például megteremteni azt a társadalmi intézményrendszert, amely alapja lehet a nemzeti konszenzus létrejöttének. A rádióbeszélgetésben szó esett arról is, hogy viszonya a miniszterelnökkel az utóbbi na­pokban lényegesen kellemeseb­bé vált. Az együttműködésre nagy szükség van, mert „meg­van a lehetősége a kritikus, vál­ságos ősznek”. A köztársasági elnök ezzel kapcsolatban kifej­tette: „fel kell készülni arra, hogy a társadalmi elégedetlen­ségnek elejét vegyük. Valószí­nűleg az elkövetkező néhány hét kényszeríteni fogja az ország vezetését, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket, vé­giggondolja az elképzeléseket” — mondotta végezetül Göncz Árpád. ....KIBONTAKOZTATNUNK KELL A TERMÉSZETET, ÉS N EM HELYESBÍTENÜNK(Fourier)

Next

/
Thumbnails
Contents