Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-23 / 197. szám
1991. augusztus 23., péntek 0 OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE Az Ön ügye a köz ügye Álljon meg a vonat! Akik nem járnak erre — az Orosháza—Tótkomlós vasúti átkelőhely Szentesi úti szakaszáról van szó —, érdekességként olvassák el; akik erre járnak (belga, holland, német, török, görög, cseh, bolgár, román kamionok), lehet, hogy nem tudják elolvasni, ezért helyettük és Gyopárosfürdö üdülővendégei, lakosai, valamint Rákóczitelep és Szentetornya lakói érdekében kérem: Álljon meg a vonat! S hogy miért? Szerencsésebb esetben Orosháza vasútállomásáról jön a vonat, akkor mindössze 8—10 perc a várakozási ideje a 40— *50 személy-, teherautó, kamion és busz utasainak. Ha Tótkomlós felől jön a vonat, akkor 15 perc a menetidő az említett átkelőig. Az ügyeletes kezelő utasítás szerint (vagy magában számolva?) ekkor sorompót zár. A negyedórás várakozás során 60—80 személy-, teherautó, kamion, busz torlódik össze. Álljon meg a vonat!— megoldásként ezt javasolnám, igaz kulcsfontosságú szerep hárulna a vezetőre és a személyzetre. (Budapesten egyes kereszteződésekben a villamos 60—80 utassal ad elsőbbséget a közútiforgalomnak!) Miért? Mert... 1. A vonatvezető a közúti átkelő előtt a szerelvényt megállítaná2. A személyzet körültekintés után a szokásosnál nagyobb méretű ALU-tárcsa felemelésével a közúti forgalmat megállítaná. 3. Jelzést adna a vonatvezetőnek a biztonságos áthaladás végrehajtására, majd rutinból fellépne az utolsó kocsi utolsó ajtajának lépcsőjére. Utóirat: A luxemburgi ilyet még nem látott! A román nem hiszi, hogy átlépte a határt! Az orosházi arra járó 3—5000 ember 15—20 percet nyerne naponta ezzel a megoldással. K. L., Orosháza Egy meghökkentő kiállítás képei Vad dolgok születnek faszegekből Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban nyílt kiállítása a Kiskunfélegyházán élő Kolozsvári Sándor festőművésznek. A megnyitó napján sokan elcsodálkoztak az alkotó képei láttán, ugyanis eddig ilyen képekkel a város műértő közönsége még nem találkozott. Kolozsvári Sándor művészete túllépve a napsütötte tanyák, kis városok, csendéletek idillikus képeit, olyan dimenziókba emelkedett, ahol az elvontság ellenére még komoly gondolati tartalmat hordoznak művei. A kiállító művész fantáziája, leleményessége, technikai ismerete megalapozott. A végtelen türelemmel és fegyelmezettséggel — a cipőgyárban használatos faszegekből — kirakott felületből kivillannak a tükörsima, keskeny, éles felületsíkok, tökéletes egyensúlyt alkotva. A jelképes figurák megbabonázva’ fordulnak a kitörés felé. Ok azok, akik nem menekülnek, inkább mennek a tombolásba, a pusztulásba. Akárcsak a mai fiatalok, akiket szintén valami ellenállhatatlan erő húz a diszkók vad, őrjöngő forgatagába. Aki a Ifülönlegességet kedveli, az is találhat kedvére való művet, mint például a több száz fémgolyóból felépített kompozíció, amely valósággal kibugy- gyan a zárt keretből, jelezve, hogy a világ teljessége nem szorítható be semmiféle geometrikus alakzatba. A tárlatlátogatók néhány percig a 20. századi modern, európai művészet otthonában érezhetik magukat. Mindent a vásárlókért! Fiatalítás a Csillagban Akik Orosházán a Csillag Áruházban vásárolnak nap mint nap, bizonyára tapasztalják, hogy az ott dolgozók mindent megtesznek azért, hogy a vevők bizalmát elnyerjék. A .figyelmes, udvarias kiszolgálás mellett a külsőségekre is adnak: az élelmiszerosztály teljes felújításának eredménye, hogy a „megfiatalított” környezetben az eladók is jobb kedvvel látnak munkához, a háziasszonyok pedig — a ki tudja hányadik műszak után — szívesebben keresgélnek, vásárolnak. Az oldalt írta: Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet Tótkomlóson a Rózsa fürdőben naponta 60—70 beteget kezelnek a fizikoterápián. A mozgásszervi betegségben szenvedő komlósi, kaszaperi, kardoskúti stb. gyógyulni vágyókat — többek között — galvánkezeléssel is igyekeznek gyógyítani Kelő Nappal ők is kelnek A tizenéves kertészek virágos kertté varázsolják Gyopárost Szeretetre méltóbb lett ez a város — állapította meg Orosházáról elszármazott ismerősöm a minap. Ot is, mint a legtöbb idegent megragadta a virágos főutca, a hotel környéki zöldövezet, a friss parkosítás megannyi nyoma. A helybeliek is láthattak szorgos kezű diákokat erre-arra, akik a vakáció néhány nap ját „feláldozva”, gereblyét ragadtak, és rendbe tették iskolájuk környékét, valamint Gyopárosfürdőt. Vajon áldozat volt ez vagy önként vállalt munka? — kérdeztük Blahó Jánost, a Táncsics Gimnázium tanárát. — Az önkormányzat és a Táncsics Mihály Diák-, Pedagógusegyesület között megállapodás született arról, hogy a gimnázium előtti parkos sétányt és a zöld terület egyes részeit, valamint a Gyopárosi-tó nyugati oldalán található ligeterdő területét állagmegóvás céljából felvállalja. A munkát májustól novemberig havonta négy alkalommal, 7—12 óráig végezzük. Idáig mintegy 260 köbméter zöldhulladékot, szemetet gyűjtöttünk össze, és szállítottunk el. Örülök, hogy az értékteremtés mellett a csellengő, tétlenkedő gyerekek tömegeinek munkát tudtunk adni. Célunk volt ugyanis, hogy diákjaink saját erejükkel járuljanak hozzá a görögországi tanulmányi kirándulás költségeihez, segítve az amúgy is jobbára deficites családi költségvetéseket. S hogy Városunk szépül, valóban elvitathatatlan. Ez köszönhető az önkormányzatnak is. Döntésükkel; hogy a város tanulóifjúságát is bevonták a környezetszépítő, állagmegóvó munkákba, az ismert mondás alapján „két legyet ütöttek egy csapásra”, de lehet, hogy többet is. Gyakorlatilag megoldották több száz diák nyári foglalkoztatását. Elindítottak egy közös gondolkodást, és tenni akarást városunkért. Természetes, hogy ebben mi is partnerek vagyunk. Ezek a gyerekek már tovább álmodják Gyopáros jövőjét, és tenni is szeretnének érte. Ezért a polgármester úrnak az egyesület benyújtja a területre vonatkozó elképzeléseit még szeptemberben. Határozottan érződik a gyerekek alkotó kedve a mechanikus munkavégzésen túl. Igényesen, mint az igazi kertépítők, úgy szorgoskodnak nap mint nap. El szeretném még mondani, hogy a munka szakmai irányításában nagy segítséget nyújt nekünk Soós Béla, városunk főkertésze. Örömmel tölt el az is, hogy a diák és a tanár a munkákban eggyé forr. Az anyagiakról csak annyit: mi úgy véljük, tisztes teljesítmény után tisztességes bér jár. Bátran állítom, hogy az elvégzett munka sok felnőttnek is dicséretére válna. Forog az idegen... ...és elvetődik Orosházára. A városközpontban talál egy szállodát, a Hotel Alföldet. Szeretne megszállni egy éjszakára. Tájékozódik. Kaphat egy kétágyas szobát, majdnem kétezerért, ha magyar. Ha nyugati, akkor ugyanazt a szobát jó pár száz forinttal többért. Mivel egy négytagú családról van szó, a családfő hamar kiszámolja, hogy a két kétágyas szoba számukra több mint ötezer forintba kerül. Sokallja. Mi van még? Kaphat egy háromágyas, pótá- gyazható szobát, közel háromezerért. Mármint, ha magyar. Ha nyugati, ugyanazt a szobát majdnem egy ezressel drágábban élvezheti. Gyors fejszámolás: emellett marad, hisz’ még mindig olcsóbb, mint két kétágyas. Négyezer alatt megúszta. Igaz, nem sokáig ringatózik ebben a hitben, a reggeli ugyanis (bár a legtöbb szállodában benne van az árban ez is) fejenként 150 forint. Köszöni szépen, nem kéri családja számára a reggelit. Sőt valószínű, többé nem is akar megszállni az Alföldben, ahol (legalábbis aznap) ő lett volna az egyetlen szálló- vendég... — és — Az áldozat keresi az egyetlen szemtanút A fiatalember a brigádvacsora után felült kerékpárjára, és haza indult. Augusztus 2-án, este 11 óra tájban Orosházán, a Szentesi úton nem volt forgalom. S hogy mi történt ezután? Senki nem tudja. Olvasónk összeverten, kifosz- tottan tért magához egy kukoricatábla szélén. Az ingén kívül mindenét elvették. Amikor feleszmélt, semmire nem emlékezett, azt sem tudta, merre jár. Szombatra virradt, körülbelül két óra lehetett. Egy 20—25 év körüli, 160—170 cm magas férfivel találkozott az utcán, tőle kérdezte meg, hogy hol van. Rá- kóczitelepen, a Lóránffv utcában — hangzott a bőrkabátos fiatalember válasza, aki az összevert ember egyetlen szemtanúja is. A sértett kéri ennek az úrnak a jelentkezését a következő címen: Varga Sándor, Orosháza, Csorvási út 34. Nincs uborkaszezon a szénási könyvtárban A már korábban megalakult Olvasóbarátok Körén belül létrejött egy helytörténettel foglalkozó csoport Nagyszénáson. Fő feladatuknak tekintik, hogy egy népszerűsítő kiadványsorozat keretén belül széles görbén ismertessék a község történetét, helyi sajátosságait, és felhívják a figyelmet a környék alaposabb megismerésére. Ez a lelkes kis csapat a nyáron sem tétlenkedik, így nincs „uborkaszezon” sem náluk, sem a könyvtárban. Folytatják a márkorábban megkezdett kutatásokat, a gyűjtőmunkákat. A község történetével foglalkozó kiadvány első példányát ez év végéig kívánják megjelentetni. Ebben kidolgozzák a község történetét, bemutatják a községhez kapcsolódó családokat (például gróf Károlyi György famíliáját). Egy-egy major, majorság keletkezése, élete, valamint a településen található valamennyi emlékmű, emléktábla és az ezekkel kapcsolatos történelem is feldolgozásra kerül. A dokumentumok tára viszont még nem teljes. Ezért kémek mindenkit, aki Nagyszénással, annak múltjával kapcsolatos dokumentummal rendelkezik, segítsen! Küldje el a használható anyagokat, amelyeket a feldolgozás után természetesen visszajuttatnak a helytörténészek. Ezeket a történelmi okmányokat a községi könyvtár', valamint ifj. Kulcsár László (Nagyszénás, Hunyadi u. 2.) címére postázzák. A segítséget előre is köszöni a csoport nevében Czeglédi Mihály könyvtárvezető.
