Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-21 / 195. szám
1991. augusztus 21., szerda lÉKÍlMMELiÉLáPBEKESCSABA ES KORNYÉKÉ Búcsú Kis Jánostól A Békéscsabai Városvédő és Szépítő Egyesület augusztus 9- én tartott elnökségi ülésén megemlékezett a tragikus hirtelenséggel elhunyt titkáráról, Kis Jánosról. Kis János az egyesület alapítása óta a titkári funkciót töltötte be. Szívvel-lélekkel buzgólkodott városunk védelme és szépítése érdekében, közismert volt a város lakói körében. Mint született csabai rendkívül fontosnak tartotta a városi hagyományok ápolását, azoknak különösen az ifjúság körében való ismertetését. Az önkormányzat megbízásából vezetője volt annak a bizottságnak, amelyik — történész, helytörténész, muzeológus szakemberek részvételével —javaslatot készített elő az idejét múlt, ma már nem elfogadható utcanevek megváltoztatására. Békéscsaba megyei jogú város önkormányzata a javaslatokat elfogadta és a bizottságnak tevékenységéért elismerését és köszönetét fejezte ki. Az egyesület elnöksége emlékét megőrizve, érdemeit jegyzőkönyvben elismerőleg megörökítette. ** Az elnökség a megüresedett titkári tisztségre dr. Cserei Pál elnökségi tagot egyhangúlag megválasztotta. Dr. S. K Nem mindennapi látvány, hogy a henteseket kés helyett korongecsettel, seprűvel, meszesvödörrel látom. Márpedig ilyen segédeszközöket cipeltek az újkígyósi áfész húsboltjának dolgozói Szabadkígyóson egy forró augusztusi délután. — Kénytelenek vagyunk magunknak egy régi-régi vágóhidat rendbe hozni — mutogat egy korongecsettel Benkó Pál, amikor arról kérdezem, mi van azzal a vágóhellyel, amit már húsz éve használnak? —Július utolsó napján délelőtt 11 órakor bejött hozzánk a községgazda és arra kért, hogy délután 2-kor pakoljuk ki azt a vágóhidat, amit 1970 óta használunk, rrfShdván, hogy többet ott nem vághatunk. Megdöbbentem ezen *a gyorsaságon és bementem az áfészhoz, megkérdezni, mi ez? Ázt felelték, meghirdették, hogy bérbe vehető a vágóhíd, hát az ön- kormányzat kiadta annak, aki megpályázta, Korcsok Pálnak. Kértem az új bérlőt, engedjen legalább még két napot, hogy vághassunk. Azt felelte, hogy nem engedi. Pedig felajánlottam, hogy annyit fizetek neki a vágásért, Újkígyósi disznó, szabadMmpsávágá Festés, takarítás az új(régi)vágóhídon, amennyit kér, és a munkájában sem gátoljuk. Hajthatatlan maradt. Hiába mondtam, hogy itt a lakosságról van szó, nem Benkó Pálról, nem az áfészról és nem Korcsok Pálról. Azt mondta, vegyek tőle húst. Én meg azt mondtam, senki se szabja meg, kitől' szerzem be az árut. Miután a jegyző is közölte, jogtalan a reklamációnk, nem volt más, mint körülnézni, mit lehet tenni, hova menjünk? Végül találtuk ezt a megoldást, itt Szabadkígyóson. Helyrehozzuk, kipofozzuk azt a vágóhidat, amit valamikor régen is annak használtak. Szerencsénkre segít ebben a szabadkígyósi ön- kormányzat is. Újkígyósról hozzuk a disznót, visszük vissza a húst, micsoda többletköltség lesz ez az áfésznak? Korcsok Pálnak nem sok hozzáfűzni valója van a fentiekhez: — Nézze, mindenkinek lehetősége volt megpályázni a vágóhíd bérleti jogát. Az áfésznak ugyanannyi esélye lehetett volna, mint nekem. Igaz, Benkó kért, hogy vághasson még az általam megkapott, és bérelt vágóhídon. Elzárkóztam a már elmondottak miatt. Szeptemberben kezdeni szeretném a feldolgozást és addig fel kell újítanom a helyiséget. Égig érő gaz Tudják hol készült ez a kép? Biztosan nem találják ki, úgyhogy eláruljuk: Békéscsaba centrumában, a nemrég átadott impozáns, Andrássy—Munkácsy utca sarkán álló lakó- és üzletház „hátsó fertályán”. A csillogó kirakató üzletek és méregdrága lakások mögé tévedő járókelőt bizony ez a nem éppen lélekemelő látvány fogadja. Az építők elvonultak, a törmeléket eltakarították, ám a gazra nem gondolt senki. Az meg csak szépen nőtt, növekedett, akkorára, hogy már-már egy kistermetű felnőtt is bátran elbújhat benne. Lassan az erkélyekig ér a dudva, de senkinek sem jut eszébe, hogy eltüntesse. Sajnos, megyeszékhelyünkön nem egyedi jelenségről van szó. Aki elsétál a Jókai—Ságvá- ri utcai új, szép tervezésű házakból álló, modem lakótömb környékére, annak hasonló „üdítő” látványban lehet része. Ha már az illetékesek nem tesznek semmit, csak abban bízhatunk, hogy egy jóérzésű bácsika arra téved a kaszájával és megküzd a városképrontó gizgazzal. Mellbe vágó hinta-palinta Délutánra kiürült a bolt hentesrésze, mint minden nap, míg tartott a nagy roham az olcsó húsért. Nyugodtan lehetett a szép kolozsvári szalonnából válogatni, melyik a húsosabb, szebb. Sikerült is. De aztán feltűnt a napok óta hiányzó félkilós, dobozos zsír. Remek! Hisz igencsak megéri a 13 forintot. Ám gyorsan kiderül: nem 13, hanem 21! Ugyan miért? Mert ez a Gyulai Húskombináté és nem Mezőhegyesről való — szól az információ. Furcsa, furcsa... Fölötte, nagy plakát, rajta öles betűkkel és számokkal: egy kilogramm libamell százegynéhány forint helyett 69 forint. Nagyszerű. Ez csak megéri. Nézzük. Közelebbről már látszott, hogy szegény melle ugyancsak régen állhat befagyasztva, mert összeszáradt és sötét képet vág, no de mégiscsak olcsóbb. Hát, ahogy azt a szegényember elképzelte, ugyanis a 73 deka az eredeti árcédula szerint 65 forint, mellé ceruzával meg 69,50. Sehogy se stimmel, főleg nem a plakáttal, de ott sétál a pénztáros hölgy, aki mint a zsírnál is, megfejti a rejtvényt. Egy mozdulattal lekapja a nagy plakátot, hogy a következő kedves vevő ne higgye, így csütörtök délután, hogy még mindig szerda van. Mert állítólag ez az ár csak a reklámszerdára vonatkozott. Különben is hol ez és ez a barnevál enged az árból, a mai — ősrégi libamell — meg a másik ettől és ettől való. Hinta, palinta, forog, szédül a feje a kedves vevőnek, akit lám a liba is mellbe vágott.Ugy, hogy a kereskedelembe vetett kevéske bizalma is odalett. Különösen, hogy előző nap a reggeli vásárlás után az utcán jött rá, hogy az a háromféle, amit vett, nem lehet 61 forint. De mivel mint rendszerint most sem kapott pénztári blokkot, mielőtt visszamegy reklamálni, többször fejben számol, s rájön arra is, hogy csak a két zsömle okozhatta a bonyodalmat. Biztos azt az újdivatú „kuszkuszmagost” számolhatták a régifajta közönséges helyett. A délelőttös pénztáros lázasan és hosszan tekeri föl-le a gép ellenőrző szalagját, de nem találja a 61 forintos összeget. Végül megadja magát: visszaadja a különbözetet. De addig már jól összegyűltek a pénztárnál a kuncsaftok. Vajon azoknak már bedobja a kosárba a cédulát? Talán... Végül is ez a blokk: számla, s kötelező mellékelni a kifizetett árukhoz. Kiállítás saját gyűjteményből A Békéscsabai Megyei Könyvtár saját gyűjteményéből rendezi 50. kiállítását azokból a művekből, amelyeket 1985— 1990 között vásárolt. A kiállítást Sümegi György művészettörténész nyitja augusztus 30-án 15 órakor. Kétsopronyban a 75 férőhelyes óvodába a korábbi években kevesebb gyermek járt, mint amennyi fért volna. Az idén többen jelentkeztek, mint bármikor. Kilencven kisgyermeket írattak be a korszerű, tágas udvarral rendelkező nemzetiségi oviba Pillantsunk a múltba! Városoldalunkon a jövőben szeretnénk kicsit belepillantani Békéscsaba múltjába, hisz minden itt lakót érdekel, hogy nézett ki a város mondjuk száz évvel ezelőtt. Szívesen vesszük erre vonatkozó ötleteiket, észrevételeiket, esetleg fotózásra kölcsönadott képeslapjaikat, korabeli felvételeiket, egyéb dokumentumaikat. Kérjük, küldjék el címünkre (Békés Megyei Hírlap Szerkesztősége, Békéscsaba, Munkácsy u. 4.). Kérjük, a borítékra írják rá: Békéscsaba oldal. A kapott dokumentumokat a felhasználás után természetesen köszönettel és hiánytalanul visszaküldjük! Az oldalt írták: Bede Zsóka, Béla Vali, Gubucz Katalin, Vass Márta Fotó: Béla Vali, Kovács Erzsébet Hagyományőrző tábor Szanazugban Hazánkból és a környező országokból összesen harmincán vesznek részt az augusztus 19- én kezdődött szanazügi hagyományőrző táborban. Ä két hét alatt a 16-20 éves fiatalok megismerkedhetnek a Dél-Alföld tárgyi, szellemi, alkotó népművészetével, a még élő népi szokásokkal, a táj speciális ételeivel. A tábor határ menti országokból érkezett vendégei ízelítőt adnak egymásnak saját hazájuk népművészetéből. Lesz hímzés, szövés, gyékényezés, gyermekjáték-készítés, fafaragás, bőrözés, s dalokat, táncokat is tanulnak. A résztvevők megismerkedhetnek Békés megye műemlékeivel, természet- és tájvédelmi ritkaságaival, s lesz lehetőségük pihenésre, szórakozásra, kirándulásra, strandolásra. A megye linómetszeten- Egy ifjúsági képőzőművész- kör, a Szolnoki Metszőkor tagjai kerékpárral bejárták Békés megye valamennyi települését és képeslap nagyságú linóleummetszeteket készítettek, amelyekről a települések képeslapjait lehet nagyon olcsón legyártani. Békéscsabáról a 14 esztendős Farkas Edina és Demény Román alkotásai sikerültek a legjobban. Illusztrációnkat Demény Román készítette. * Etlapozó Eredetileg a Vörös Sárkányban készültünk „étlapozni", de ezzel az új étteremmel holnapi lapunkban bővebb terjedelemben foglalkozunk. így hát elindultunk, hogy Békéscsabán, a város- központban olyan helyet keressünk, ahol gyorsan és jól meg lehet ebédelni. Nem kellett messzire mennünk, mert a Hunyadi téren megláttuk a Saláta-Mix-et. Igaz, az építőipari munkák miatt kissé nehéz megközelíteni a kis salátabárt, de érdemes átbukdácsolni az építőanyagok, törmelékek között. ízléses, tiszta helyiségbe lép az, aki ebédszünetben gyorsan be akar kapni valamit, mindamellett nem szeretne plusz kilókat fölszedni. Tízféle salátából válogathat kedve szerint. Mi a rokfortos kukoricát, a dinnyesalátát, a majonézes virslit és a majonézes rebarbarát kóstoltuk meg, de választhattunk volna például balkán babot, argentin, vagy katalán salátát is. Finom volt a majonézes virsli lila hagymával, a rebarbara kissé savanykásnak tűnt, de ízlett az apró kockákra vágott, sárga- és görögdinnyéből, valamint őszibarackból készült saláta, amely desszertnek sem rossz. Nyugati mintára — a mosogatás hálátlan feladatát megspórolandó — eldobható papírtányéron kaptuk az ételt, hozzá műanyag villát. Az ízletes salátaebéd elégnek bizonyult, de aki kiadósabb ételre vágyik, az kérhet még sült krumplit, hatféle hamburgert—többek közt szardíniával, ananásszal—és gofrit a szokásos ízesítés mellett gyümölccsel is. Minderre stílusosan gyümölcslét hörpinthet a vendég. A kiadós, ám nem hizlaló ebéd fejenként körülbelül száz forintba került. Kár, hogy a minden szempontból ízléses és tiszta kis étkezőhelyen mindössze két asztalka árválkodik, amely mellett négynél több álló vendég nemigen fér el. Igaz, sokan becso- magoltatják és elviszik ebédjüket, de bizonyára nagyobb forgalma lenne a két hónapja üzemelő salátabárnak, ha még elhelyeznének egy-két asztalt.
