Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-21 / 195. szám
KÖRKÉP Éljen a nép az Isten és az állam törvénye szerint Szent István-napi ünnepségek Budapesten és megyénkben Állami ünnepünk kaposvári rendezvénysorozata a Szent István domborműnél tartott ökumenikus áhítattal vette kezdetét kedden délelőtt. Az ünnepség díszvendége Szabad György, az Országgyűlés elnöke volt, aki beszédében méltatta a Szent István-i örökséget, amely napjaink számára is figyelmeztető üzenetet hordoz. Mint mondta: István király olyan alapokat épített, amelyek időtállóan biztosították ennek az államnak, ennek a nemzetnek a fennmaradását. M indezzel talán azt kívánta érvényre juttatni, hogy éljen ez a nép a törvények, az isteni és az állam alkotta törvények szerint. Ezzel számunkra a legfontosabbat nyújtotta abból, ami megtarthat egy államot, idők végezetéig egy nemzetet. Sárréti piknik Mágoron „...Legyen a soproni piknik folytatása itt, Sárréten. Sopronban azért gyűltek össze, hogy a vasfüggönyt bontsák le, itt ma egy másik függönyt kezdünk lebontani, a nacionalizmust, az előítéleteket. A megbékélést szeretnénk elősegíteni.” E gondolat — Komáromi Gábor vésztői polgármester megnyitó szavaiból idéztünk — jegyében nyitották meg augusztus 18-án Vésztő-Mágoron a Sárréti Pikniket. A kétnapos, nonstop szuperbuli szervezői nem tűztek más célt maguk elé, „csupán” annyit, érezze jól magát, aki eljön. És valóban: öreg, fiatal, gyermek és felnőtt megtalálta itt az érdeklődési körének valót, s mellé, mi szem, szájnak ingere. Nem is drágán. A programok két színpadon peregtek. S hogy vonzó volt a választék, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy estére — Bródy János műsorára — már közel húszezer ember gyűlt össze szerte az országból. Sőt... Voltak itt Jugoszláviából, Romániából, Ausztriából, Svájcból, de még Amerikából is. Ennyit a piknikről, s talán még annyit, hogy a szervezők méltó „szponzort” találtak az időjárásban is. Bár 19-ére virradóan hullott némi eső, másnap ismét jó időben, igazi piknikhangulatban folytatódhatott a rendezvény. Végül hadd idézzük ismét Komáromi Gábor szavait: „Nem titkoljuk, ha rendezvényünk sikerrel zárni, ezt szeretnénk évenként megünnepelni addig, amíg nem lesznek teljesen szabadok a határok, amíg a közép-keleti népek nem jutnak be az Európa Házba.” Nos, úgy hisszük, méltán tarthatják sikeresnek így utólag a szervezők a pikniket, úgyhogy — talán sokak nevében is -— mondhatjuk: várjuk a folytatást. (naev) Volt Ott mi szem, szájnak ingere... Fotó: Fazekas Ferenc Bőd Péter Ákos Szeghalmon Szentmisével, majd — a Szabadság téren — kcnyérsZente- léssel kezdődött az ünnepi program Szeghalmon. A résztvevőket Erdei István alpolgármester, református lelkész köszöntötte. Ezt követően átadta a szót Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszternek. Az ünnepi szónok Szent István intelmeiből idézett azzal, hogy ma, állami ünnepünkön időszerű megszívlelni e szavakat. Ünnepiünk — folytatta —, bár az öröm hangjai olykor gyengék, mert hiába az elmúlt két év eredményei, ha talán több a formai változás, mint kellene, s ha még most is sok „a lejáratott személy, aki immár a demokrácia köpönyegében tetszeleg”. Bőd Péter Ákos beszédét azzal folytatta, azok is felelősek az öröm gyengülő hangjaiért, akik azzal térnek ki a rájuk váró feladatok elől: „nem politizálok”. Mert — zárta szavait — ezek az emberek „ezen a vonaton kívánnak eljutni Európába, de nem váltanak jegyet”. Az ünnepséget követően fórumon válaszolt a helyi vállalkozók és vállalat- vezetők kérdéseire. N.Á. hónapok óta munkálkodott „a kardosi tombola 1991.” című program előkészítésén. Reggel 7 órától egymást váltották a fúvószenekarok, menettáncegyüttesek, karatecsoportok. Lehetett sétakocsikázni, később feltűntek a sárkányrepülők, majd autós ügyességi versenyek és egyéb sportvetélkedők következtek. Ä legkisebbeket bohócok és Dévényi Tibor népszerű Három kívánság című műsora szórakoztatta, Eszményi Viktória közreműködésével. A nap háziasszonya, Csongrádi Kata színművésznő déli 12-kor konferálta be a szabadtéri színpad előtti több ezres hallgatóságnak Király Zoltán országgyűlési képviselőt. — Végre valahára szabad országban ünnepelhetünk — mondta egyebek között Király Zoltán. Beszédében kitért az elmúlt másfél nap szovjetunióbeli súlyos eseményeire is. Kiemelte Gorbacsov elnöknek a szovjet külpolitikában játszott pozitív szerepét. Kemény szavakkal illette az Antall-kormány bel- és külpolitikáját. Összességében egy felelős nemzeti egységkormányt sürgetett, hogy megvalósuljon hazánkban is a teljes körű demokrácia. Lapzártára az izgalmak a tetőfokra hágtak, ekkor kezdődött a tombolasorsolás, összesen 177 ötezer forintnál értékesebb nyeremény, köztük két Daihatsu személygépkocsi várt boldog tulajdonosára. A részletekről csütörtöki lapszámunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Szenes János Csongrádi Kata hódolói körében Fotó: Fazekas Ferenc Gyula: az első vásár jót ígér Közel 100 kiállító és árus érkezett Gyulára az augusztus 18- tól 20-ig tartó I. Idegenforgalmi Kiállításra és Vásárra. Dr. Po- csay Gábor polgármester a zömmel Békés megyei kiállítók mellett a testvérvárosok, Csíkszereda és Ditzingen küldöttségeit is köszönthette. Megnyitó, beszédében elmondta, Gyulát egykor vásárai is avatták országos hírűvé. Kézművesek sokasága fordult itt meg, amellett, hogy jelentős volt az állatkereskedelem, a mezőgazdasági termékek vására. A régi piacok hangulatának felidézése azzal a szándékkal párosult, hogy GyuA Népkert-beli és környéki vásári forgatag alapján az első lépés sikeresnek tűnik. A csor- vási népi iparművész házaspár, Hudák József és felesége szerint a kezdeményezés jó, a kereslet egy erős piaci napénak felel meg. De nemcsak az ő kedvező árú szőnyegeik fogytak. Mindig volt a pavilonok előtt érdeklődő, vásárló. A számítógépektől a vagyonvédelmi berendezésekig, a sarkadi cukortól a papucsig, az utazási irodák ajánlatától a szállodák kínálatáig széles áruskálából lehetett válogatni. És olcsóbban, mint máskor. A vásár szervezői különböző „BÍZZUNK MAGUNKBAN, BÍZZUNK ERŐNKBEN, KÉSZÜLETLEN AZONBAN SOHA NE LÉPJÜNK SÍKRA, S ERŐNKKEL JOBBAN GAZDÁLKODJUNK, MINT EDDIGELÉ..(Széchenyi István) Ián a térség gazdasági felemelkedését keressék. Erdős Gyula, Csíkszereda alpolgármestere és Thomas Wolf, a ditzingeni küldöttség vezetője egyaránt a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok kialakítása mellett szóltak. díjakkal is emlékezetessé tették az eseményt. Arra, hogy kik nyerték el a szakmailag legjobb, a szemle legszebb kiállításdíjait, a Gyula sorsjeggyel hová szegődött a szerencse, még visz- szatérünk. Sz. M. Kádár Péter: Kardosra költözött »E* kell élnünk...” a Három kívánság A csöppnyi, alig ezernél nagyobb lélekszámú, szlovákok lakta kisközség, Kardos közel másfél évtizede élen jár az augusztus 20-ai programok színvonalas rendezésében. Az idei ünnepség viszont minden eddiginél kirobbanóbb sikert aratott. Nem véletlenül, mivel a megye 117 településén 150 ügynök Sarkad Város Ünnepélyrendező Bizottsága egész napos programmal várta augusztus 20- án a lakosságot. A rendezvény- sorozat egyik kiemelkedő eseménye volt a Bartók Béla Művelődési Központban tartott kora délutáni nyilvános képviselő- testületi ülés, ahol Kádár Péter országgyűlési képviselő mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében mindenekelőtt hazánk Európában elfoglalt helyéről szólt: — Különleges helyen települt ez az ország. A művelt Nyugat kapujában és Kelet előszobájában. Nekünk itt kell élnünk, és meghalnunk... 1991. augusztus 21., szerda Együttérzés, megértés, türelem Ez a nap ünnepeink sorában számunkra talán a legmélyebb és a legtöbb értelmű ünnep. Mindig is jeles nap volt: több, mint ezer esztendeje őrzi államalapító Szent István királyunk emlékezetét, aki vállalva az embert próbáló feladatot, átvezette hazánkat kora keresztény Európájába, de az ünnep jelentéstartalma az idők során magába olvasztotta a megújhodást, az életet jelentő, a folyamatosságot jelképező új kenyér megbecsülését, s vele együtt mindazokét a kétkezi és szellemi munkásokét, akik az új kenyeret az ország asztalára teszik. Utóbb, négy évtizeden át, a pártállam alkotmányát idézte emlékezetünkbe. Ma: törvénybe iktatott nemzeti ünnepünk, mely Szent István nevét idéző régiségével két győztes, de győzelme teljében letaposott polgári forradalmunk emléknapját is megelőzi. E három ünnep—együtt—a nemzet életképességének, nyitottságának, múltját híven őrző, de a kor szavát mindig értő és áldozatra kész megújűló-készségé- nek igazi jelképe. Ma, jövőépítő törekvésünkben, figyelmünket mindenekelőtt arra fordítjuk, hogy mi az, amit Szent István örökéből élet- és alkotóerőként hasznosíthatunk. Hogy mi az, ami ma, a viharos rendszerváltás idején segít múltunkat és jelenünket, mai ünnepünket a maga teljességében megélnünk. Hiszem, hogy Szent István magyarjainak lelkitusáját senki úgy meg nem érti, mint mi, a legutóbbi fél évszázad magyarjai. A sztálini alkotmány negyven éve megtanított rá mindannyiunkat, hogy a jó alkotmánynak nemcsak a mindennapi kenyérhez való jogot kell biztosítania, de a mindennapi szabadság kenyerének kell lennie önmagának is. Nem a kivételezettek, hanem mindannyiunk számára. Akiknek nemcsak szabad védelmezniük, de bárkitől, aki veszélyezteti, kötelesek is megvédeni az igazi alkotmány szellemét. Annak kifejezőjét, hogy újra megnyílt előttünk a lehetőség, hogy európai értelemben vett szabad polgárok, és ne alattvalók legyünk az újra szabad és független hazában, amelynek szabadságjogaiból csak annyit áldozhatunk fel—azt is csak önként—, amennyit a nemzetközi együttműködésből fakadó önérdekünk diktál. A régmúlt föltámaszthatatlan, bármilyen szépnek mutatkozik. Ezért sem önmagunkat, sem a parlamentet, sem a kormányt, sem az ügyes szomszédot ne okoljuk. De az, ami ezután, ami most történik — velünk és az országgal — az immár mirajtunk áll. A mi bátorságunkon, a mi emberismeretünkön múlik, hogy kit tűrünk meg vezetőnkül, akár a munkahelyünkön is, s hogy kit, s hogyan védelmezünk. Elindultunk a magunk választotta úton, és mára megtanultuk: ez az út igencsak rögös, rögösebb, mint hittük. De végig kell mennünk rajta, mert visszaút nincs. S az út végén ott a cél, amire négy évtizeden át annyira áhítoztunk. Hogy mikor érjük el, az javarészt rajtunk múlik, az ország polgárain. Párt, kormány, parlament, külföldi segítség lassíthatja, gyorsíthatja az utunkat, de végső soron — közvetve, de jórészt közvetlenül is—magunk felelünk érte, hogy elérjük-e? Ne csaljuk önmagunkat: egy összeomlott rendszer romjain és romjaiból láttunk neki felépíteni az új ország épületét—a rom éppúgy valóságos, mint az építés kényszere —, egyiktől sem szabadulunk varázsütésre. A piacgazdaság felé már megtettük az első tétova lépéseket, a társadalmi igazság szempontjait figyelembe vevő, a gyöngébbet is védelmező piacgazdaság egyelőre csak becsületes szándék — a versenytársadalom már létrejött, a jóléti még nem. A magunk bőrén érezzük, hogy a verseny — ha szabálya nincsen, csak vesztesei és győztesei — kegyetlen. De jó, ha tudjuk: a győzteseknek, ha azt kívánják, hogy élvezzék is győzelmüket, meg kell osztaniuk a vesztesekkel is győzelmük gyümölcseit. Különben az egészet elveszíthetik. Társadalmi együttérzés, kölcsönös megértés, türelem, és belátás nélkül nem az egyénnek, a hazának nincsen jövője. (Göncz Árpád köztársasági elnök alkotmányünnepi köszöntőjének rövid változata.) Ezzel kapcsolatban Kádár Péter emlékeztetett első megkoronázott királyunk, István bölcsességére: „Hogy békességben megmaradjunk, hangot kell találnunk Rómával és Bizánccal egyaránt!" — Magyarok vagyunk, de ez ne jelentsen makacs elkülönülést — folytatta a képviselő. — Történelmünk legjobbjai épp attól váltak a legnagyobb magyarokká, hogy ami külhonban bevált, azt hazahozták. Az elmúlt évtizedek elzárták tőlünk azt az utat, ami a tőlünk nyugatabbra fekvő országokat a jóléthez vezette. De sajnos ma is sokan emelik magasra a nemzeti jelvényt, akik a magyarságot épp ellenkezőleg értik, mint István értette azt. Ezek az emberek mit sem tanultak népünk történelméből. Nem értik, hogy jó magyarnak lenni annyit tesz, mint hazahozni Európát. Kádár Péter véleménye szerint még ma is túl sok a „Ki honnan származik?" vagy a „Ki a magyarabb?" típusú valóságidegen kérdés, holott ennél sokkal súlyosabb kérdések várnak mielőbbi megválaszolásra. Ilyenek mint „Hol lehet piacot találni a disznóknak?", „Hol mennyiért jegyzik a márka árfolyamát?" és így tovább. Beszédének végén az ország- gyűlési képviselő megfogalmazta a célt, amelynek mindenkit vezetnie kellene. Ez pedig nem más, mint közös törekvés a tartós jólétre, biztonságra. Az ünnepi testületi ülés az új kenyér megszegésével ért véget, amelyre Tóth Imre polgármester kérte fel a vendéget. —ria
