Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1991. augusztus 1., csütörtök Megbízólevél: igen, munkaviszony: nem Még mindig nincs polgármestere Kovácsházának Jelentkezett a Clio gazdája A Holnap visszatérünk a részletekre Megvan a gyulai Végvári” esték ’91 nyereményjáték 007242 számú sorsjegyének tulajdonosa. A Renault Clio tűzpiros személy- gépkocsi átvételére jogosító sorsjegy gazdája a húzást követő tizenhatodik napon jelentkezett a nem mindennapi nyereményért. Amint lapunkban is hírt adtunk róla, a nyertes hosszú inkognitója miatt többen manipulált sorsolásra gyanakodtak. A végvári estéket rendező gyulai Spoker Bt. tagjaitól megtudtuk, hogy a szerencsés nyertes, Tari István sarkadi lakos, a húzáson nem vett részt, mert másnap a Balatonra utazott családjával kéthetes nyaralásra. Hazatérve nézte meg az újságot, és tudta meg belőle, hogy övé a tűzpiros Clio. Tari István a szuperautót ma délután veszi át Gyulán a Spoker Bt. képviselőitől. Az eseményre holnapi számunkban visszatérünk. Nemet mondott az egyre érdekesebbé) fotókra „Az év arca” és Kati „hajharca” (Folytatás az 1. oldalról) fel, de aztán kiderült, sokkal többről van szó. A fotósok egymással is versengtek, mindenki a szenzációt kereste, és egyre érdekesebb fényképeket akartak készíteni, melyeknél már nem is az arc lenne a „főszereplő”. Én ezekre nemet mondtam. Ugyanakkor Módos Gábornak és Katona Miklósnak szeretnék köszönetét mondani, mert ók végig betartották a játékszabályokat, és tisztességesen bántak velem. —A döntőről még nem is beszéltünk. Milyen helyezést értél el? ■— Az első ötöt díjazták, én nem kerültem be közéjük. Ajánlatokat viszont kaptam, többek között az Ifjúsági Magazintól, a Füles újságtól, és lehet, hogy készítünk hajápolási reklámfotókat is. Anyukám a legfőbb tanácsadóm, vele egyeztetjük, hogyan legyen a későbbiekben. Egy biztos, ilyen versenyen többet nem indulok. Most tanulok, mert mintha már mondtam volna, hogy fogorvos szeretnék lenni. — Kati! Szerintem nekem nincs is több kérdésem... Nyemcsok László (Folytatás az 1. oldalról) csak az lehet, hogy Mezőko- vácsházán új időközi választást kell kiírni. Mindez megelőzhető lett volna, ha — kérésünknek megfelelően — a választási bizottság el sem fogadta volna dr. Szarvas Attila jelöltségét. A jelenlegi helyzet kialakulásáért elsősorban mégis dr. Szarvas Attilát terheli a felelősség: neki mint jogvégzett embernek tisz- * tában kellett azzal lennie, hogy a törvényi előírások értelmében nem töltheti be a polgármesteri tisztséget. Megtörtént tehát a választó- polgárok becsapása, félrevezetése. Dalicsek Zoltán, a választási bizottság elnöke: Munkaügyi kérdések eldöntésére nincs kompetenciánk. Egy feladatunk volt: betartani a törvényes előírásokat. Ennek maradéktalanul eleget tettünk. Kaptunk ugyan egy átiratot a képviselő-testülettől, ebben dr. Szarvas Attila jelöltsége ellen emeltek szót. A kifogást elutasítottuk, mivel a választási törvény egyértelműen lehetővé tette dr. Szarvas Attila indulását. Döntésünket megerősítette a megyei választási bizottság is. Arnóczky József, a Mezőkovácsházi Hírlap főszerkesztője: Elkeserítő volt az alacsony részvételi arány, a fantasztikus közönyösség. Hogy ennyire ne akarjanak az emberek a saját sorsukba beleszólni, ez számomra érthetetlen. Nekem úgy tűnik, hogy a legagresszívebb erők mozgósítonák a legtöbb szavazót. A higgadt többség otthon maradt. Egyébként nagyon élesen megfogalmaztam a tanulságot: aki gátlástalan volt a jogtalan anyagiak megszerzésében, az most gátlástalan azok megvédésében is. Ez megy tízmilliós, egymilliós, de pár ezer forintos szinten is. Az emberek egy tál lencséért eladják a lelkűket. Balogh Alpár László, MSZMP-alapszervezet: Dr. Szarvas Attilát eredetileg az MSZP támogatta, mi csatlakoztunk hozzájuk. Nagy András tábora újsággal, szórólappal vett részt a kampányban. Feltűnt, hogy az utolsó anyaguk hangvétele enyhébb volt a korábbiakénál, ezt jó jelnek véltük. Az eredmények egyértelműen mutatják, hogy a szavazók többsége dr. Szarvas Attila mellett állt ki. A minisztérium leiratát Nagy Andrástól én is megkaptam. Az a véleményem, hogy a másik tábor nem akarja, nem tudja tudomásul venni a választás eredményét. Pedig a városnak nyugalomra lenne szüksége, s ez csak úgy érhető el, ha a pattanásig feszült húrokat senki sem spanolja tovább. Kenéz Sándorné MDF-szim- patizáns: Érezhető volt, hogy az MSZP—MSZMP támogatottja, dr. Szarvas Attila fog győzni. A rádió híradásával ellentétben dr. Szarvas Attila nem aratott elsöprő sikert, de nyert, ehhez nem férhet kétség. És ezt a vesztes félnek is tudomásul kell vennie. A békétlenségre továbbra is számítani lehet. A testület jogi kibúvókat keres, dr. Szarvas Attila pedig korábban kijelentette, hogy ezzel a testülettel nem hajlandó együtt dolgozni. Márpedig a testületet is mi választottuk, az is legitim. Félek a diktatúrától, félek attól, hogy a Nagy Andrásra szavazó 900 embernek a jövőben meg kell húznia magát. Szedlacsek Dezső, az FKGP mezőkovácsházi alapszervezetének elnöke: Mi fölvállaltuk Nagy András támogatását. Óriási erővel próbáltuk fölrázni a lakosságot, de sajnos 60 százalék mindkét esetben otthon maradt. Ez számunkra érthetetlen, s azt jelenti, hogy megint a kisebbség választott egy személyt a többség nyakára. A két forduló alapján megállapítható: a dr. Szarvas Attilát támogatók száma nem éri el az 1500-at, nagyobb részük a kocsmában egykét üveg sörrel megnyerhető személyekből áll. Vannak olyanok is, akik „hálából” szavaztak a volt tanácsi vezetőre. Dr. Szarvas Attila nem tudja bővíteni szavazótáborát, sajnos mi sem tudtuk. Az otthonmaradók paszszivitásukkal neki kedveztek. Átveheti a megbízólevelét, de a funkciót nem töltheti be, a képviselő-testület munkaszerződést nem köthet vele. Szekeres Lajos, az MSZP helyi szervezetének titkára: A támogatottunk idáig háromszor győzött a választásokon. Ez mindenképpen tükröz egyfajta lakossági akaratot. Aggaszt a testületi vétó lehetősége. Kiszámíthatatlan azoknak a reakciója, akik dr. Szarvas Attila mellett voksoltak. De a tortúra azokat is sértheti, akik nem rá szavaztak, hiszen mindkét tábor abban a hiszemben járult az urnákhoz, hogy szabadon választhat a jelöltek közül. Mellőzni kellene már a „ki kit győz le?” kérdést, együttműködésre, közmegegyezésre lenne szükség a város érdekében. Dr. Szarvas Attiláné: A férjem megkapta a választási bizottság csütörtökre szóló meghívóját, ekkor adják át neki a megbízólevelet. Hogy utána lesz-e képviselő-testületi ülés, azt nem tudom, erre meghívót nem kapott. . A Nagy Andrásék által előbányászott rendelet nyitva hagy egy kérdést: nevezetesen azt, hogy az összeférhetetlenség fegyelmi vétség-e. Egyébként a férjem végelszámolója a Metál- textértnek és nem ügyvezető- igazgatója. Az 1990. szeptember 30-ai megválasztását követő második napon jelentette be, hogy a céget felszámolták. Ez a két-három nap csúszás szolgáltatott ürügyet arra, hogy kikezdjék. Hitte és hiszi, hogy betöltheti a polgármesteri tisztséget, különben el sem indult volna az időközi választáson. Az azonban előfordulhat, hogy feladatát mellékfoglalkozásban fogja ellátni. Mezőkovácsháza címerében üllő látható és kalapács. De lehetne abban két malomkő is. Az jobban kifejezné a valós helyzetet. Az őrlökövek ugyan egymást is koptatják, de mi az ahhoz képest, ami a közéjük szorult búzaszemekre vár. Lehet, hogy hasonlókat gondolt a lakosság 60 százaléka, amikor nem kívánt élni választójogával!? Ménesi György „BOLOND EMBER AZ AKI ÚGY DÖNTI KI A FÁT, HOGY RÁZUHANHAT.” (Jókai Mór) alusi sportkör klubjában volt a tanyája. Jókora nagyképűséggel lehetett csak ezt a kocsmát klubnak nevezni, de a néven nem múlott, az volt a fontos, hogy fröccsözés közben zajlott a nagy élet: kártya, biliárd, dominó, és az igazán profik számára a snóbli nevezetű pénzcsalogató, szugge- rálós játék. Hősünknek nem volt sem gömbérzéke, egyáltalán el se tudta képzelni, hogy mélysége is van a távolságoknak, ezért a biliárdozókra méla undorral nézett. Annál nagyobb hévvel vetette magát minden más játék sűrűjébe. Délutánonként elsőnek érkezett, szinte vele nyitott a bolt. Egy kávét kért csupán, hogy tiszta maradjon a feje. Csendben üldögélt asztalánál, és sose kellett sokáig szemlélődnie, mert rövidesen befutottak az állandó snapszli-partnerei. Három másik nyugdíjassal verték a blattot, szenvedélyesen és írogatták be a vesztesnek a bunkót, sőt a szőrös bunkót, ami ezen a helyen rettenetes nagy szégyen. Mondani se kell, hogy emberünk ilyen megaláztatásban csak szökőévenként ha egyszer szenvedett. Hej, ha nékem feleségem volna, de nagyon örülne a hazavitt pénzecskének, gondolta, amikor snóblin jól megkopasztotta a társaságot. Mint akinek röntgensugarat érzékel a szeme, szinte átlátott az ökölbezárt tenyereken, és félelmetes biztonsággal adta össze, mennyi pénzdarabot szorongatnak a többiek. Azt beszélték róla,, hogy komoly pénzeket tart saját maga elől is eldugdosva. Egyedül élt, bogaras agglegényként, ezért senki családtag elől nem kellett semmit eldugnia. Az a kis koszion klub volt az élete, amikor még munkahelye volt, akkor is csak számolta az órákat, hogy mikor kezdődhet a játék. Mióta leszázalékolták — valami ideg- gyógyászati bántalom miatt —, azóta legszívesebben ki se mozdult volna a kocsmából. A játékos Langyos nyári estéken tetö- ződött a gyönyör, amikor az öreg gesztenyefa alá tették az asztalokat, és összeverődött egy-egy sakkparti. Csak ha idegen jött a faluba, vele volt érdemes játszani, mert a helybélieket már régen kiismerte, és akkor porolta el, amikor csak akarta. Úgy játszadozott velük, mint macska az egérrel, élvezte a kínlódásukat. Néha úgy tett, mintha elnézte volna a hadállást, előnyt adott a partnerének, szinte a szakadék széléig merészkedett, s aztán váratlan csellel mégis visszaküzdötte magát, és nyert, nyert. Féltek tőle, de respektálták is a tudását. S amikor egyszer, szinte csak játékból, elnököt választottak a klubban, ő kapta a legtöbb szavazatot. Szerényen köszöngette a nagy megtiszteltetést, ami kezdetben nem is volt olyan megtiszteltetés, csak móka. Ahogy telt az idő, egyre elviselhetetlenebb lett a hangulat, mert az elnök úr—így kellett öt szólítani — az emberekkel kezdett játszani. Alelnököt, titkárokat nevezett ki. Akik eddig barátok vagy csak ivócimborák voltak, most klikkbe szerveződtek, és önfeledten marcangolták egymást. Néha már majdnem fellázadtak a kerge regula ellen, de valami láthatatlan erő mindig letörte a készülődést, és egyre fullasztóbb lett a légkör. Már régen nem pihenni vagy fi öcs- csözni jártak az emberek, sokkal inkább, mint a holdkórosok, igyekeztek a „kaszinóba". Még a nevét is megváltoztatták a kocsmának, úri kaszinó lett belőle. Kínzó fejfájások gyötörték az elnököt, sokkal erősebbek, mint amikor még egyszerű betegként járta az ideggondozót. Nehezen szánta rá magát egy orvosi vizsgálatra, de belátta, hogy nem halaszthatja tovább. Kínlódva tárult fel az orvos előtt, végül bevallotta, hogy olyan tervek gyötrik, amely szerint városokat, hadsereget, több országot szeretne meghódítani, játszani emberek millióival. z orvos, aki élete során már több Napóleon-jelölttel találkozott, semmi különöset nem talált a páciens viselkedésében. Enyhe nyugtatót írt fel számára, és mert nem látta közveszélyesnek, hazaengedte a falujába. A klubba. A kaszinóba. Elnök vezérigazga- tónak. Ándódy Tibor Kinevezték Békéscsaba új rendőrkapitányát (Folytatás az 1. oldalról) —Az Ön kinevezése nem volt zökkenőmentes. Nem zavarja-e munkájában majd az a tudat, hogy a város önkormányzatánál, hogy finom legyek, nem volt „szalonképes” ? — Megfordult a fejemben, hogy az után a bizonyos MDF- es kérdés után lemondok. Aztán sorra érkeztek a voksok, egyetlenegy „nem” szavazat, a többi támogatás, és mellettem szólt. Arra gondoltam, a munka- kapcsolatnak nem lehet akadálya az, hogy nem mindenki voksolt rám. Á cél elérése kell, hogy motiváljon. Egyébként is Békéscsaba vezetőitől olyan ígéretet kaptam, hogy maximálisan támogatnak munkámban. — Mit tart kezdetben a legfontosabb feladatának ? — Szeretnék személyesen megismerkedni, kapcsolatot teremteni a szolgálati ágakkal, a konkrét tevékenységükkel, eredményességükkel, a beosztottakkal. Ha szükség van rá esetleg átcsoportosítani. Szeretném, ha Békéscsaba illetékességi területén annyi rendőr teljesítene szolgálatot, amennyire ténylegesen szükség van. Szeretném kettéválasztani a feladatokat a bűnűgy és a közterület között, áttekinteni a járőri állomány és az akciócsoport munkáját, mozgatását, esetlegesen módosítani munkájukban. — A rendőrségnek nem lesz könnyű az emberek bizalmát visszaszerezni. Van-e elképzelése arra nézve, hogy ez sikerüljön? — Mindenképpen törekszünk arra, hogy a közterületekre is kulturált, intézkedni jól tudó rendőrök kerüljenek. Nincs idő arra, hogy alibirendőrök dolgozzanak az állományban. Arra gondolok, hogy csak olyan munkatársaink legyenek, akik szakmailag, erkölcsileg kifogástalanok... —Jó munkát kapitány úr! B. V. Biharugrán is lesz piactér Gondolták volna? Létezik olyan települése megyénknek — és lehet, hogy nem csak egy —, melynek eddig még nem volt piactere. Talán igény sem igen volt rá, ám mostanában, mikor a mezőgazdasági termékek felvásárlása akadozik, s mikor a lakosság is igyekszik minél olcsóbban hozzájutni a zöldséghez, gyümölcshöz (hogy a KGST-piacról ne is beszéljünk). Biharugrán is kezdték számba venni a lehetőségeket. A közelmúltban a képviselő-testület ülésén megszületett a döntés: a Damjanich téren, mintegy százezer forint ráfordítással kialakít- hatóak lennének az árusok standjai. Az árusítás augusztus végétől indul az új piactéren. N.Á. Kétperces monológ Az iskolai csatákról „Dúlnak a csókos ütközetek” — idézhetnénk Ady sorait, ha nem éppen ellenkező előjelűek lennének azok a csatározások, amelyek sok iskola házatáján a vakáció békés (?) napjaiban zajlanak. A casus belli az igazgatói poszt, amelyet pályázat útján nyerhetnek el mindazok, akik szakértelmük, rátermettségük révén alkalmasnak bizonyulnak rá. Hogy hol, kire esik a választás, az persze nem kis mértékben függ bizonyos szubjektív elemektől. Például attól, hogy a jelöltet nemcsak szakmailag, hanem emberileg is elfogadja-e a tantestület. S attól, hogy az ön- kormányzat — szintén hasonló mérlegelés alapján — áldását adja-e a javasolt pályázóra. Mindebből könnyű kikövetkeztetni, hogy az iskolai háborúságok frontjának egyik oldalán rendszerint a tantestületek, másik oldalán az önkormányzati testületek állnak. Nagy kérdés persze, hogy az igazság melyik oldalon található? Ezt ma nehezen válaszolhatjuk meg, de egyetlen fogódzkodónk lehet: a tanár emberi-szakmai rátermettsége. Két dolog viszont bizonyos. Az egyik, hogy ezekben a helyi viszályokban a frontvonalak között hátsó szándékok, tisztátalan vádak és indulatok mérgezett nyilai röpködnek. A másik, hogy a hadszíntér közepén a diákok, gverekeihk állnak. (bajnok) FEB
